Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-28 / 30. szám
I EM A Az ember megteremtette az automobilt. Hm..! Mint minden más szüleménye, ez is ellene fordult. Elgázolja, vagy ha nem is, hát veszélyezteti, korlátozza a cselekvését, beszennyezi a levegőt, zajával nyugtalanítja. Az ember megteremtette az automobilt. Hm...! Megteremetette a végzetét? ... Nem. • Mint minden más szüleménye, ez is segíti. Nyilvánvaló, hogy az ember és az automobil kapcsolata fliktusosabb. Ám éppen erről van sző: teremtsünk olyan helyezetet, hogy az automobil, a gépkocsi legyen az amber- nek segítőtársa és ne ellensége Nyilvánvaló, hogy a hétköznap embere és bárki, éppen ilyen vonatkozásban tekint az autóra. Csakhogy... Jubilál a közlekedési baleset Abban a szerencsés — vagy szerencsétlen — helyzetben voltam, hogy részt vehettem egy nemzetközi szimpóziumon, amely a közlekedési balesetekkel, azoknak az elhárításával foglalkozott. Az egyik rádiós kolléga meg is kérdezte — szemfüles interjút remélve —, hogy milyen alkalomból is rendezték meg a nemzetközi szimpóziumot. Az igazat megvallva, hirte- lenében nem is tudtam válaszolni a kérdésre. Aztán e- szembe jutott, hogy nem valami pompás évforduló — az első közlekedési baleset 200. (szóban és írásban — kétszá- zadik) évfordulója éppen a most folyó évre esik. Miután a francia Nicolas Cugnot, aki 1769-ben megszerkesztette a világ első gőzautóját — egy esztendővel később, tehát az Or 1770. évében — „fantasztikus“, 4 (szóban és írásban — négy) kilométeres sebességgel belerohant egy ház falába — ha mai szemmel nézve ezt lehet rohanásnak nevezni. És — a korbabeli feljegyzések szerint — nagy kárt okozott. Mármint a szerencsétlenül járt ház falában. Cugnot járműve egyedül járt a földgolyón. Ma 150 millió gépkocsi száguldozik a jó öreg bolygónkon. Persze, hogy száguldozik — legalább száz kilométeres sebességgel. Szegény jó öreg Cugnot! Ha feltámadna, úgy hiszem, égnek állna minden hajszála. Kétszer is meggondolná, hogy ismét feltalálja-e az automobilt. Mert... — Évente legalább 200 ezer ember esik gépkocsibaleset áldozatául; . — az Egyesült Államok az utóbbi 20 év alatt másfél millió embert veszített a közlekedési balesetek során; többet, mint a háborúkban 190 éves fennállása óta; — nálunk tavaly 2504 ember halt meg a közlekedési baleset során; — hetvenezer ember szenvedett komolyabb vagy kevésbé komoly sérülést. Életemben először hallottam Prágában, hogy emberéletet egymillió koronával lehet kifejezni. A korona árfolyamára való tekintet nélkül merem állítani, hogy egy út- széli csavargó is többet ér. Am legyen! Eszerint mi tavaly kb. 6 milliárd korona kárt szenvedtünk pusztán a közlekedési balesetek miatt. Csinos kis költségvetés... A BALESETEK OKAI Fülemben cseng azonban olasz kollégám, Pierre Luigi Sagona az a fejtegetése, hogy nem a gépkocsi a hibás. Világot. hosszú utat — természetesen gépkocsin — megjárt ember, az olasz újságírók Au- toclubjának az elnöke. Nem véletlenül említette, hogy a balesetek 35 százalékát az emberek indiszponáltsága vagy felelőtlen magatartása okozza. A többi küldött is konkrét példákkal bizonyította, hogy ez valóban így van. Az olasz újságíró természetesen megjegyezte, hogy sokat árt az autógyárak propagandája is. Mert hát minden egyes gyár igyekszik égig magasztalni a termékét. A gépkocsivezető természetesen túlságosan is rábízza magát a gép „műszaki tulajdonságaira“. Holott az csak gép, akármilyen tökéletes is. Szemléltető példával is szolgáltak. A gépkocsivezetők szerint a minimális hatvan kilométeres sebességnél néhány méter is elegendő ahhoz, hogy lefékezzen, ha véletlen akadály — mondjuk ember — kerül az útjába. A rendőrségi és műszaki megállapítások szerint viszont egy gépkocsi hatvan kilométeres sebességei egy másodperc, tehát egy szemvillanás alatt legalább tizenhét métert tesz meg. És az éppen Bertone úr, a nagy varázsló. Kezében egyik legújabb alkotásának modellje. elég ahhoz, hogy egy ügyetlen járókelőt elgázoljon. A járókelők problémája e- gyébként is központi probléma. Ezt a nemzetközi szimpózium részvevői is megállapították. Nagyon találóan jegyezte meq dr. Nádasi Antal, a magyar autős-újságírők szövetségének elnöke, hogy az automobilizmus ma már nemcsak autós probléma, hanem társadalmi probléma is. Akarva akaratlan minden ember közvelen kapcsolatba kerül vele — csecsemőkortól a halálig — mihelyt kilép a háza, lakása ajtaján. Ép ecért egy kicsit talán furcsa is, hogy csupán a járművezetőket oktatják ki a közlekedés rendszabályairól. Holott a járókelők éppúgy közlekednek az utakon, mint a gépjárművek, illetve azok vezetői. Nos ez az észrevétel különös figyelmet érdemel. Lengyelországban például az iskolákban oktatják a közúti közlekedés rendszabályait. Csak az a gyermek (és felnőtt) kerékpározhat, aki vizsgát tett a közúti forgalom rendszabályainak ismeretéből. Erről jut eszembe, hogy egy alkalommal beszélgettem a bra- tislavai közlekedésrendészet főparancsnokával is, aki szintén a járókelőkre és a kerék, pározókra panaszkodott. Megemlítette például, hogy törvényerejű rendelet született a közúti közlekedés rendszabályainak oktatásáról az alapiskolákban. Ennek már legalább hat éve. A rendelet azóta is rendelet maradt. Sok szülőnek egy pillanatra sem jut eszébe, hogy gyermekének a gyilkosa, amikor a jó bizonyítvány mellé jutalmul kerékpárt vásárol a szeme fényének. Még csak véletlenül sem oktatja ki a közlekedés elemi, rendszabályairól. A gyermeknek halvány fogalma sincs, mit cselekedjék az útkereszteződésen, és ez gyakran végzetes következményekkel jár. Teljesen nevetséges, hogy milyen türelmesen oktatgatják a cseperedő emberpalántákat a helyes étkezés alapelveire. HoT lőtt éppúgy jóllakik, és semmi baja sem történik, ha a bal kezében tartja a kanalat. Ellenben még véletlenül sem fi. gyelmazteti, miiyen veszély leselkedik rá az utakon. Arról nem is beszélve, hogy nem oktatja ki, mihez tartsa magát. Szó esett még sok problémáról. A szovjet küldött megemlítette például, hogy óriási tévedés a baleseteket a rossz utak rovására írni. Ezt csak azért említem, mert a hazai gépkocsivezetők is hajlamosak arra, hogy a rossz minőségű utaknak tulajdonítsák a legtöbb közlekedési balesetet. Anato-lij Kudimov viszont érdekes megfigyelésről számolt be. Szerinte asz út minősége vagy szélessége elenyésző szerepet játszik. A Szovjetunióban, Moszkvában a széles bulvárokon történik a legtöbb baleset, ahol ráadásul a teherautó-forgalmat is megszüntették. A rossz minőségű é-s keskeny utakon a gépkocsivezető óvatosabban hajt, kevesebb balesetet okoz. Visszatérek azonban még egyszer Luigi Sagona fejtegetéséhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legtöbb közlekedési baleset az indulás után eltelt első negyedórában történik, amiből arra lehet következtetni, hogy a gépkocsivezető figyelmét még nem kötötte le teljesen a vezetés. Ajánlatos lenne indulás előtt néhány percig lelki előkészületet folytatni. Ha ugyanezt megtesszük bármely más művelet előtt, ne tétovázzunk tehát', amikor az életünk forog kockán. A továbbiakban a rosszul értelmezett propaganda káros hatásáról beszélt. Szerinte helytelen, hogy a közlekedési balesetekről írva a sajtó igyekszik a körülményeket a lehető, legsötétebb színben feltűntetni. Ezzel szinte idegsokkot mér a többi gépkocsivezetőre. Mármost képzeljük csak el. mi történhetik, ha a vezető az tdegsokk hatása alatt 100 kilométeres sebességgel száguld. Méq egy érdekes észrevétele volt a gyakori balesetek színhelyét megjelölő táblákkal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy éppen e táblák közelében történik a legtöbb baleset’. Mert a legtapasztaltabb gépkocsivezetőnek is megremeg a térde hasonló tábla láttán. Egy pillanatra a baleset várható következményei kötik le a figyelmét, és ez éppen elég ahhoz, hogy szerencsétlenséget okozzon. EMBER ÉS AUTOMOBIL Tartom magamat Sagona kollégám észrevételeihez, és inkább nem folytatom az automobilizmus árnyoldalainak részletezését. Annál is inkább, mert éppen a szimpózium napjaiban rendezték meq Prágában immár másodízben a z „Ember és automobil“ című kiállítási. Nehéz lenne egy mondatban jellemezni a kiállítás küldetését. Autószalonnak éppenséggel nem mondható. Inkább a közlekedés-rendészet és a balesetek elhárításának lehetőségeivel foglalkozik. Ennek ellenére a hazai autógyárakon kívül elküldte legújabb termé-' keit a Fiat, Alfa Romeo, Toyota, Honda, BMW, Ford, SAAB, Renault, General Motors, Ja- wa, Simca, Citroen, Mercedes, stb. Nagy feltűnést keltett a gépjárművek prágai kutatóintézetének (Űstav pre vyskum motorovych vozidiel) kísérleti terméke, az ÜVMV 1100 GT sportkocsi. A szakemberek és a látogatók egybehangzó megállapítása szerint felveszi a versenyt a híres Bertone karosszéria tervezőirodájának legsikerültebb alkotásaival is. Egyébként a kiállításon Bertone is pészt vett, rajta kívül pedig az Ital Design karosszériagyár, amely — legalábbis az utóbbi időben — Bertone-on is túltesz a személygépkocsik extravagáns kivitelezésében. Az „Ember és automobil“ kiállításról lapunk legközelebbi számában írunk. PALÄGYI LAJOS ÜVMV 1100 GT — ismeretlen márka, ennek ellenére a kiállításon általában a legnagyobb csődület támadt körülötte. Műszaki adatat: 1100 ccmt-es szériagyártmányú Skoda-motor Percenként 5750-es fordulatszámra és 180 kilométeres óránkénti sebességre képes. (Az új kocsi a fenti és lenti képünkön látható.) Leninnel tanácskozni — új ifjúság 5 Akik a kapitalizmus fellegvárában vívják az osztály- harcot, újabb és újabb problémákkal találják szembe magukat. Adódik ez egyrészt a töké sor szág okban zajló osztályösszeütközések erősödéséből, másrészt a burzsoázia megváltozott taktikájából. Hiszen ma a tőkés világ a tudományos és technikai forradalom vívmányait kihasználva, az állam segítségével akarja megszilárdítani gazdasági pozícióit. A tömegek elnyomásának durva formáit összekapcsolja azokkal az új eszközökkel, amelyekkel — például a „szociális partnerség", a „nyílt társadalom “stb. — befolyása alá szeretné vonni a dolgozókat. Leplezni próbálja a kizsákmányolást, olyan Illúziókat kelt, mintha a fennálló rendszer forradalmi átalakulása nélkül ts elérhető volna mindaz, amire a dolgozók törekednek. A forradalmi munkásmozgalom természetesen leleplezi ezeket a törekvéseket és erélyes harcot vív ellenük. Fellendült az osztályharc és a sztrájkmozgalom, erősödtek a dolgozók, g diákok, más társadalmi rétegek megmozdulásai. Ebben az új helyzetben sok kérdés van, amelyben — egy kanadai kommunista vezető szavaival élve — tanácskozni kell Leninnel. Mit tanácsol például a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc összekapcsolásának ügyében, amelyről nem kevés vita folyik a munkásmozgalom berkeiben? Lenin már a maga ideiében foglalkozott ezzel a kérdéssel, és egyértelműen stkraszállt a két, egymástól lényegileg elválaszthatatlan célért vívott harc szoros egységéért. Ügy vélte, a forradalmi politika fő feladata, hogy a munkásosztálynak és szövetségeseinek a demokráciáért vívott harcát a szocializmusért folyó harccá alakítsák át és forradalmasítsák a tömegeket. Ne gondolja senki, hogy ez valami elvont probléma. Szó sincs róla. Az egyik legélesebb ütközőpont a marxisták-lent- nisták, valamint az azoktól jobbra és „balra" elhelyezkedő opportunisták között. A lenini gondolat azokat e- rősíti, akik nem állítják szembe a mélyre ható gazdasági és szociális követelésekért, a fejlett demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért vívott harccal, hanem azt e hárc részének tekintik. Szükséges a lenini tisztánlátás a reform és a forradalom viszonyának helyes meghatározásában is. Akt reformot akar, nem forradalmár? — leegyszerűsítőg így teszik fel egyesek a kérdést. „Teljesen helytelen volna ezt feltételezni — mondta Lenin —, hogy ahhoz, hogy közvetlenül harcoljunk a szocialista forradalomért, elvethetjük, vagy el kell vetnünk a reformokért folytatott harcot. A legcsekélyebb mértékben sem... Támogatnunk kell minden olyan reformot, amely Javít, valóban javít a tömegek gazdasági és politikai helyzetén." E felismerés ellenzői azt hangoztatják, hogy a burzsoázia bizonyos reformokkal „kifoghatja a szelet a vitorlákból", tehát gátolhatja az osztály harcot. Erre Lenin is gondolt. „Vannak olyan történelmi helyzetek — hangsúlyozta —, amikor a reformoknak, különösen pedig a reformok Ígérgetésének kizárólag egy a célja: megállítani a nép forrongását, kényszeríteni a forradalmi osztályt arra, hogy abbahagyja, vagy legalább mérsékelje a harcot.“ Az ilyen szándékok kudarcának biztosítékát Lenin a tömegek tevékenységében látta. Ha azok nem elégednek meg a látszatreformokkal, átlátnak a burzsoázia mesterkedésein, akkor a reformok végül is forradalmi célok elérésére is alkalmasak. Ez nem csupán elvi kérdés. A fejlett tőkés országokban, például Olaszországban, a kommunista pártok hangsúlyozzák az ún. strukturális reformok szükségességét, amellyel nem a burzsoá reformizmust akarják alátámasztani, hanem éppen ellenkezőleg, azt leleplezni. Ez a politika elvileg forradalmi, persze, végső soron a tettek döntenek. S mi Lenin véleménye a forradalom fegyveres és békés útjáról? A tőkés világban folyó osztályharc szempontjából alapvető Leninnek az a megállapítása, hogy a szocializmusba való átmenet csakis forradalom útján, csakis a régi kapitalista rend megdöntése útján lehetséges. A forradalom győzelme azonban attól is függ, hogy a munkásosztály és pártja mennyire képes alkalmazni az összes, a békés és a nem békés harci formákat, milyen gyorsan tud átváltani az egyikről a másikra. A gyakorlatban ugyanis a fegyveres és a békés út nem mindig jelentkezik tiszta formában. A forradalom elkezdődhet békés úton, majd fegyveres harcba torkollhat, de kezdődhet fegyveres akciókkal, amelyek békés formákkal kombinálódhatnak. A mai körülmények között nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a forradalom konkrét útjainak meghatározásában nem csekély szerepet játszanak a külső tényezők, vagyis az általános nemzetközi erőviszonyok, a szocialista világrend- szer felépítése, az ellenforradalom Imperialista exportjának veszélye és így tovább. Lenin mindezt — persze a maga idejéből vett példákkal illusztrálva — figyelmébe ajánlotta mindazoknak, akik a nyugati világban szervezik a tömegek forradalmi akcióit. ORVOS A CSALÁDBAN Ha orvost kell hívni a családba, többnyire már baj van. Viszont ettől az orvostól, akit mi szeretnénk ajánlani, nem kell félni, és még talán attól Is megőrizhet, hogy váratlanul és nagy bajoknál orvost kelljen hívni gyerekhez vagy felnőtthöz. Hogy ki ez az orvos? Dr. fzendei Adám, illetve az ö könyve, az Orvos a családban, amelyet a Medicina Könyvkiadó adott ki. A könyv rendkívül érdekes tanácsokat, tudnivalókat, sőt nélkülözhetetlen ismereteket tartalmaz. Hányszor van úgy, hogy a gyerek beteg, fájdltja a gyomrát, mellét, elég, ha belenézünk a könyvbe, és a legszükségesebb tudnivalókat máris tudjuk. Ha felnőtt beteg van a háznál, kezelnünk kell, de hogyan, kérdjük magunktól vagy a tanácstalan rokonoktól, llyenkoris segít az a csodaorvos, a- mely rengeteg tanáccsal, fontos tudnivalóval vértez fel arra az esetre, ha valami rendellenességet veszünk észre magunkon vagy gyermekünkön. A szép kiállítású, képekkel gazdagon illusztrált könyv csupán ötvenegy korona Valóban csak" ajánlani tudjuk.
