Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-28 / 30. szám
(Kánikulai beszélgetés JOZEF DESIATNIKKAL) oflipi hH Autónk kigördül a városból, s akár az esőcsepp, máris a fák között fut tovább. A levegőt itt a fenyők állítják elő, habzsolja a gázokhoz nyomorított tüdőnk. Süt a nap, pár perc múlva gyors lábú eső inai végig az égen, nedves lábnyomát eltünteti a felragyogó tűzgömb. Kassabélán fák és rétek társaságában készül az újabb ligaévfolyamra egyik legérdekesebb csapatunk, a VSS. Tagjait mindenki ismeri Csehszlovákiában, válogatottjait külföldön is; Jaroslav Fóliákról és Ján Pivarníkróil többször is írtunk az Oj Ifjúságban. Ki tudja hányadszor sajnálom már, hogy nem vagyunk színes, mélynyomással készülő hetilap. A háromfázisos edzést tartó huszonhármas keretet valóban csodálatos fényképeken mutathatnánk be. Végignéztük egyik edzésüket. Az egyik kassabélai réten tartották a szimpatikus edző, Jozef Venglos és asszisztense, Kánássy Gyula vezetésével. Képzeljünk el egy napfényben ragyogó, virágokkal kirakott zöld rétet, sárga mezt és kék nadrágot viselő, barnára égett, csupa izom futballistagárdát, s a feszülő meg ernyedö izmok játékát. Nem tudom, Kolár Péter feketefehér fölvétele sejteti-e, amit ki akarnánk fejezni, a színeket mindenesetre képzelje hozzá az olvasó. Bomba és Svajlen lábizomzata fantasztikus, négerek lábán látni hasonló képződményeket. Föltűnő, hogy a többiek is megerősödtek, még tavaly óta is! Az edzés hangulata különben remek, két „sánta“ biceg a többiek mögött, Danko és Boros, mindkettő érzi még sérülését, de Danko az optimistább, mert másnap házasodik. Azóta természetesen már nős ember, így mi is minden jót kívánunk neki. Számos új arcot fedeztünk fel a kerettagok között. Fokozatosan bemutatjuk majd az „új fiúkat“ olvasóinknak, annál is inkább, mert jó részük magyar nemzetiségű, és olvassa az Oj Ifjúságot. Akivel Kassabélán beszélgettünk, ismert és jó nevű futballista, olimpiai válogatott s a VSS egyik erőssége: Jozef Desiatnik. Annak idején két évig együtt játszottunk az ificsapatban, és csakugyan remek fiúnak bizonyult: mint ember is megállta a helyét. A mi közösségünk csapatszelleme ellen senkinek sem lehetett kifogása. Desiatnik Dodi hatodik éve szerepel az ország legjobbjai között. Hogyan néz ki az alapozás egyik napjának műsora? Mondjuk a tegnapi edzések „rövid tartalma“? Hét órakor volt az ébresztő, fél nyolckor kezdtünk edzeni. A rétre mentünk, és gyorsasági edzést végeztünk; sprintek szerepeltek a műsoron. Utána pihentünk, és fél tizenkettőkor láttunk neki a második fázisnak: egy és egy negyedórán át végeztünk erősítő gyakorlatokat. Különböző segédeszközöket vittünk magunkkal, izomerőnket fejlesztettük. Délután ötig engedélyezett szabadot az edző. Akkor erőnléti futás következett, kb. nyolc kilométert tettünk meg, gyalogoltunk is természetesen, nem egyszerre futottuk végig a távot. Ez is a természetben zajlott le. Tízkor kerültünk ágyba. A takarodó és ébresztő aszerint változik, ahogyan az aznapi edzésmenetrendünk alakul. Hatodik éve szerepelsz a ligában, sok alapozás van már mögötted. Nem unod még? Nem, megszoktam már. Venglos fokozta az iramot, télen a Tátrában az erőnlét fokozása volt a' cél, szintén három fázisban edzettünk. Itt, Kassabélán inkább a gyorsaság megszerzését tartjuk szem előtt. A Tátrában tíz kilométert is lefutottunk, megállás nélkül. Reggel, délben vagy délután az izomerőt fejlesztettük, és este még tornaterembe mentünk. Itt most rövidebb távokat teszünk meg, de gyorsan. A ligáig milyen a műsorotok? Az itteni összpontosítás után edzőmérkőzések következnek, részt veszünk egy tornán is, Dolny Rubinban, és aztán jön a liga körhintája. Fölteszek egy sablonos kérdést is: a VSS-ről évek óta az a vélemény, hogy képességei alatt szerepel, mert nagyszerű játékosanyaggal rendelkezik, de valahogy mindig közbejön valami. így lesz ez az idén is? Venglostól mindenki azonnal csodát várt. A téli fölkészülés eredményei nem mutatkozhattak meg azonnal, az első tavaszi mérkőzéseken fáradtak voltunk még. Ősszel kellene a januári edzések gyümölcsének beérni, és egy kis szerencse közreműködésével nem maradhatnak el az eredmények sem. Bízom abban, hogy legalább úgy szerepelünk majd, mint a Rappan kupában. Venglos intelligens, finom ember. Nem használják ezt ki egyes játékosok? Nem, nagy tekintélye van, úgy hiszem, nemcsak mint szakembert, hanem mint edzőt is becsülik a játékosok. 2. Desiatnik Dodinak van egy kislánya, egyéves sincs még. Szabad idejét főleg vele tölti. A Úeskoslovensky sport egyik tavalyi számában írtak a kassai játékosról. A cikkíró fölhívta Marko szövetségi kapitány figyelmét az egyenletes formát fölmutató és univerzálisnak számító játékosra, és meggyőződéssel állította, hogy egy Desiatnik-szerű játékos esetleg elférne a válogatottban, de mindenesetre ki kellene próbálni. Azóta sok víz lefolyt a világ folyóín, Mexikóval a hátunk mögött más fényben ragyog minden. Az új szövetségi kapitány új játékosok után is néz, minden bizonnyal, s könnyen lehetséges, hogy alkalmat kap „Kocka“ is. ő erről nem szívesen beszél, és igaza van; az ő feladata a pályán kezdődik és végződik. A játékosok izzadtan térnek vissza a rétről. Bomba még megfürdeti a hegyi patakban Borost, és ezt szeretné másokkal is csinálni, de nem megy. A játékosok lezuhanyoznak, és ebédhez ülnek. A közös étkezésről csak Pollák hiányzik, de igazoltan. Sárga Sport-Fiatján visszamegy a városba: betegeskedik a felesége, s őt érdekli az állapota. Mire ezek a sorok megjelennek, ajtónk előtt lesz az újabb ligaévfolyam. Kívánjunk hát a VSS-nek minden jót: hadiszerencsét, jó bírót, kevés tizenegyest és sok szurkolót. A többi úgyis majd Desiatnikon és társain múlik. Kolár Péter felvétele BATTA GYÖRGY TÜZET FOGOTT A TAPLÓ Albert Sándor A kovakövet most az egyszer nem szakemberek csiholták. A tapló mégis tüzet fogott. A tanulság: a tapló legyen fogékony. Ebben az esetben is az volt. Nem kellett hozzá sok tudomány, csak jó adag munkaszeretet, áldozatkészség, munkatöbblet-vállalás. Nem másokról van itt szó, mint magukról a „csiholókról“, akik az ipariban é- rettségiztek, majd a gépészmérnöki oklevél megszerzése után saját iskolájukba tértek vissza, és ott tanárként működnek. Ketten vannak: Albert Sándor és Nógell Tibor gépészmérnökök. Az egyik az atlétika szerelmese, a sprinteknél tűnt ki, volt kerületi bajnok, szlovák ifiválogatott. A másik nem tűnt ki különösebben egy sportágban sem, de kedvelte és igényelte a mozgást. Ők ketten az élesztői és továbbfejlesztői annak a nagyszerű sikersorozatnak, amelyet a szívükhöz nőtt iskola produkált létezésének első évtizedében, boldog és gondtalan diákkorukban. Az iskola tanulóifjúsága ebben az iskolaévben újból jelesre vizsgázott sportszeretetből, rátermettségből. Bebizonyította, hogy érdemes a bizalomra. A tapló tüzet fogott. Nagyszerű sporteredményeket csiholtak ki belőle. Sporthagyományainak megfelelően: atlétikában és labdarúgásban. Kevés példa akad az iskolák történetében, amikor nem testnevelők irányítják az iskola sportéletét. íme, bemutatom talán az egyetlent: a Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolát. Nagy kár, hogy a többi fiatal tanár távolmaradt a sportélet irányításától, holott képesek lettek volna új sportágak meghonosítására is. Hogyan születtek az eredmények? A két „csiholó“ okos és álhatatos szervezőképességében, munkabírásában és a fiatalokhoz való viszonyulásában van a siker nyitja! Az iskola sok diákja elsőrangú egyesületekben sportol. Az igazgatóság készségesen rendelkezésére bocsátotta reménységeit a VSZ és a Slávia atlétikai szakosztályainak, labdarúgásban pedig a VSS és Lokomotive csapatainak. Az iskola történetében most fordult elő első ízben, hogy sportvonalon patronátusszerződést kötött a Műszaki Főiskola egyesületével, a Slávia VST-vel. Ennek értelmében az iskola tanulóifjúsága elsőbbségi fölvételit élvez a Slávia VST 8 szakosztályába. Továbbá a sportpályák és egyéb sportlétesítmények ingyenes használatát is élvezi. Mondanom' sem kell, hogy az igazgatóság támogatja a sportot. Ahhoz sem fér kétség, hogy nem elegendő csak a tantestület támogatása és szervezőkészsége, szükséges a diákok pozitív viszonyulása is. Eredményesebb sportág volt az atlétika. Az elmúlt évben először nyert a kassai ifjúsági csapat csehszlovák bajnokságot. A VS2 atlétikai együttesében hat iparista szerepelt:, Horváth, Derján, Palkó, Szikora, Laternyik, Majer. Hazánk felszabadításának huszonötödik évfordulója alkalmából került sor a másodfokú iskolák bajnokságára. Horváth, Gregor, Szénási, Varga, Derján, Gáli, Marci, Majer, Laternyik, Homolya, Fekete, Duboveczky, Bognár és Pulen — összeállításban óriási sikert ért el az iskolai csapat: a városi és kerületi versenyt megnyerve bejutott az országos döntőbe, ahol 12 együttes között a hetedik lett. A lányok a városi bajnokság ezüstérmét nyerték. A Csehszlovákiai Sport négy évvel ezelőtt meghirdetett vándorserlegéért és a nyugat-szlovákiai magyar középiskolák részére szervezett sportversenyt az idén országos méretűvé szélesítették. A kelet- és közép-szlovákiai iskolák passzivitása miatt sajnos csak a labdarúgást és az atlétikát bonyolíthatták le a tervezett öt sportág helyett. Fölvetődik a kérdés: mit csinálnak a testnevelők az említett iskolákon? Élénken él még emlékezetemben az Új Ifjúságban közzétett felhívás, amelyre sem papíron, sem a sportpályán nem érkezett válasz. A Galántán sorra kerülő magyar középiskolai bajnokságot atlétikában az iparisták nyerték 22,5 pontos előnynyel a Galántai Általános Középiskola előtt. A lányok a harmadik helyen kötöttek ki. Az iskola atlétikai csapata 1956-58-ban ezüstérmet nyert a szlovák bajnokságon. Azóta tizennégy év telt el, de az eredményeket tekintve a jelenlegiek bizony sokNógell Tibor szór alulmaradnának elődeikkel szemben. Ne aludjunk el fiúk! Nem akarok ünneprontó lenni. Nagyon szép fegyvertényt hajtottatok végre. De a még jobb eredményekhez ez kevés. Láthattátok ti magatok is, Blanskón! A labdarúgók mérsékeltebb sikerrel szerepelnek. Szerintem azért, mert aránytalanul kevesebben szerepelnek az ifjúsági csapatokban. Az iskolában 40-50 aktívan szereplő atléta van, a labdarúgásról ezt — egészen érthető okoknál fogva — nem lehet elmondani. A labdarúgó-csapatok nem egykönnyen fogadnak be valakit. Válogatósak. Aki viszont bekerül egy ligacsapatba, annak tudnia is kell valamit. A focisták összesen 18 mérkőzést játszottak az évadban. Barátságos mérkőzéseik közül a legértékesebbek: a repülőiskola fölött aratott 4:0-ás és a VSS ificsapatától elszenvedett minimális 5:2-es vereség. Az iskola csapata megnyerte a kelet- és közép-szlovákiai magyar középiskolák' tornáját, és májusban Budapesten 5:l-re győztek a Landler Jenő Gép- és Híradásipari Technikum ellen. Paulinszky, Fürjes, Lázár, Sipos Z., Sipos Gy., Mics- ki, Boros, Sovák, Csölley, Munyik, Árvay, Sebestyén, Czaj- lik, Hornyák, Kotrusz, Tamás, Lipták, Bodnár és Alexo- vics szerepelt a válogatottban. A hagyományos iskolabajnokságot a III. B osztály nyerte. Beletekintettünk tehát egy iskola sportéletébe. Az eredmények egyszerűeknek, szemre magától értetődőeknek látszanak. De két fiatal pedagógus és a tantestület jóindulata húzódik meg a sikerek mögött. A két pedagógusnak nem kenyere a testnevelés, de nekik mégsem mindegy, hogy kiaknázatlanul hevernek-e parlagon a tehetségek. Egy esetről írtam, egy rendhagyó esetről. Azért, hogy a közöny ellen szóljak. Mi is lenne, ha a magyar középiskolákon a testnevelők a kötelező órákon túl még egyébbel is foglalkoznának? ABOSI ISTVÁN, testnevelő tanár 4USK£OBMI
