Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-21 / 29. szám

PETER JORDAN: KÉK FÉNY Amikor megszólalt a telefon, Sam Davis eloltotta cigarettáiét, és mechanikus mozdulattal nyúlt a kagyló után. „Davis“. . „Sam, ugorj be hozzám egy po­hár italra". A telefon másik olda­lán jó barátja és egyben főnöke is, John Baxter volt. „Köszönöm. John. Valóban ked­ves tőletek, hogy rám is gondol­tok, de tudod, van még egy kis munkám. Üdvözletem a feleséged­nek. Igazán kedves tőletek...“ Húzott egyet a söréből, bekap­csolta a tévét. A közeli üdülőköz­pont sportpályájáról a helyi te­niszbajnokság mérkőzéseit közve­títették. Este tíz óra volt. Davis nagyokat ásítozott a készülék előtt, és már- már azt fontolgatta, nem lenne-e helyesebb ha bebújna az ágyba. Határozatlanul ült. Míg a teniszjátékosok helyet cseréltek, a kamera a nézőkön pásztázott. Sam Davis éppen elő­rehajolt, hogy átkapcsoljon más műsorra, de félúton megállt a keze. Az agya szinte automatikusan felfrissítette a nemrég történt eseményt: Július 4., naplemente, kis erdő, fekete Cadillac, csak két ember árnyékát lehet kivenni a félhomályból. Mindkettőjüknél na­gyobb csomag, kicserélik, majd szótlanul távoznak. ' Davis fiittyentett egyet. Akkor rabolták el Anders ék-' szerész lányát, akit csak félmillió értékű gyémánttal tudott vissza­váltani A gyereket megkapta, de a rablók minden csapda és biz­tonsági intézkedés ellenére is megszöktek. Az emlékezetes cso­magcseréről a rendőrség teleob- jektívvel fényképet készített. Nem valami istentudja milyen jó fel­vételt, de a rabló arcvonásait ki lehetett venni Sam Davis ránézett órájára, és fél perc múlva már a teniszpálya felé robogott autójával. Leparkolt és szinte rohant a fő­bejárat felé. Egy jegyszedő útját állta. „Apuskám, hová sietünk, hová? Belépőjegyünk van, van?" Davis a nyűgösködő orra alá dugta szolgálati igazolványát. Fel-- futott a betonlépcsőkön, és sze­mét végigjárta a nézőkön. Meg­van! Lassan közeledett a negyedik sor felé és önkéntelenül elmoso­lyodott, amikor embere mellett egy üres helyet talált. „Idehallgasson!“ szólt félhangon Davis. „Nem fogunk hülyeségeket csinálni!“ „Be van rúgva, vagy mi? Mit akar tőlem? kérdezte a férfi. „Titkosrendőrség“ mormogta Da­vis, és megmutatta jelvényét. Kö­nyörtelenül tuszkolta emberét ki­felé a sorból. Néhány néző düny- nyögött, de Davis oda sem fi­gyelt. Amikor a lelátó külső falához értek, megállt, elengedte a letar­tóztatott vállát, de az csak nem hagyta nyugton. „Idehallgasson, ez azért mégis­csak szemtelenség, kézzelfogható szabadságkorlétozás, nem? Mi ba­ja van velem? Mondja már meg végre!“ „Gyerekrablás“ szólt lakoniku­san Davis. „Ne próbáljon az or­romnál fogva vezetni! Felismer­tem a fénykép alapján.“ „Mit? Maga megbolondult?!“ „Forduljon azonnal a fal felé, és emelje fel mindkét kezét“, pa­rancsolta, és gyakorlott mozdula­tokkal áttapogatta a férfi zsebeit. Az eredmény: egy pisztoly és egy irattáska. „Jó nyomon vagyok“ gondolta magában Davis. Fellapozta a fér­fi jegyzetfüzetét. „Alger Plant. Washington. D. C.“ mormogta míg a pisztolyt és az iratokat hátsó zsebébe gyömö­szölte. „Gyerünk a kocsijához!“ „De hová visz, az ég szerelmé­re?“ méltatlankodott Plant, ami­kor már vagy tíz perce járták a várost. „A lakására. Maga kis hülye! Meg vagyok róla győződve, hogy jobban ismeri az odavezető utat...“ Húsz perc múlva megálltak egy elegáns villa előtt. Bementek, Davis becsapta maga mögött az ajtót, és a kulcsokat zsebre vágta. Plantot egy kényel­mes nagy fotelba nyomta. „És most okosan elbeszélge­tünk" szólt. „Hová dugtad a gyé­mántokat?“ Plant lehajtotta a fejét. „Nem tudom, miről beszél." Davis arca kifejezéstelen volt, amikor ütött. Kétszer-háromszor lesújtott. Plant leesett és nehezen lélegzett. „Még mindig nem tudod a vá­laszt, Plant?“ „Ez... ez... törvényellenes“ lihe­gett Plant. „Követelem...“ „Nincs mit követelned“ mondta Davis erőltetettem „Idehallgass! Elmesélek neked egy történetet. Csaknem harminc éve dolgozom a detektíveknél. E hónap végén nyugdíjaznak. És tudod miért? Mert a tieitek közül az egyik pus­kagolyót engedett az oldalbordáim közé. Most majd kiszúrják a sze­mem valamilyen nyavalyás nyug­díjjal. míg te nyugodtan ülsz a millióidon. Értjük egymást, nem? „Ajánlat akar ez lenni?" kér­dezte Plant egy kis csend után. „Veheted úgy is. Nem vagyok szörnyeteg, biztosan megegye­zünk.“ „És ki kezeskedik azért, hogy a végén nem lesz-e ebből egy jő! sikerült beugratás?“ „Rendőrségi tisztviselő vagyok. Nem érdekem kifecsegni az ilyen üzletet.“ .Ennek ellenére...“ „Elfelejtetted, ki diktálja itt a játékszabályokat? Megkapod a jussod, mondjuk tíz százalékot, aztán elillanhatsz.“ „Tíz százalékot?“ Plant nevetni próbált, de csak furcsa károgás jött ki a torkán. „Nem vagyok őrült! Csaknem két évig gondol­kodtam a dolgon, míg végre sike­rült, és most....“ „Plant“ mondta Davis csende­sen „a gázkamra talán jobban megörvendeztetne?" „Ötven százalékot. Ezenkívül semmiféle félmillióról nincs szó. A gyémántokat jóval árukon alul adtam el." „Hol?“ „Európában. Az Államokban ez nagy veszéllyel jár.“ „És a pénz?“ „Legalább huszonöt százalék...“ Davis zsebre vágott kezekkel állt fölötte, álla a mellére esett. „Nem vagyok szörnyeteg. Hol a lóvé? Megkapod a negyedrészét." „A bankban.“ „Légy szíves, fogjál meg! En­gem akarsz átrázni?“ „Esküszöm, így igaz." , Van kulcsod a trezortól?“ Plant bólintott. Ügy nézett ki, mint aki megbékélt sorsával. Be­letörődött abba, hogy ezt a játsz­mát elvesztette. „Hol a kulcs?“ „A WC lehúzótartályában.“ Davis békésen morgott, amikor végre kihalászta a kulcsot. Órájá­ra nézett. Még két óra, két átko­zott hosszú óra, míg kinyitják a bankot. „Utazzunk egyet, nem, Plant?! Ha csak valamihez is nyúlsz út­közben, vagy magadra vonod a „szőrösök" figyelmét, csak fél má­sodpercig élsz.“ Davis türelmetlenül ütögette a volánt. Plant már két perce a bankban volt. Végre! Becsapta az autó ajtaját és úgy határozott, hogy kerülő úton mennek vissza Plant lakására. A hátsó ülésen ott feküdt egy kitömött aktatáska, amely szinte duzzadt a rengeteg pénztől. Davis csendesen fütyörészett, miután becsukták maguk mögött a lakásajtót. Kissé meglazította a fegyvertartó szíját, és kinyitotta a pisztoíytartóját is. „Oda, az asztalra, oda szórd!“ Plant egy kicsit gondolkodott, de mégiscsak kiszórta a pénzt. „Számold!“ parancsolta Davis. Érezte, hogy szája kiszárad, sze­me előtt hatalmas vagyon hever, és csak a véletlen, a nevetséges véletlen dobta ölébe a szeren­csét... A gondolatot be sem fejezhet­te, mert Plant hirtelen megfor­dult, Davis szeme közé dobott né­hány köteg pénzt, és fejével a gyomrának rontott. Davis meg- tántorodott, levegő után kapott valamibe szeretett volna megka­paszkodni. A szőnyegre bukott. Zuhanás közben jobb oldalával a szék szélébe ütődött, éles fájda­lom nyilallt egész testébe. Plant felülkerekedett, ujjai éles zsinór­ként tekeredtek Davis nyakára. Davis oldalára dőlt, és piszto­lyát kereste, de az távolabb he­vert a padlón, összeszedte ma­gát. rántott egyet testén, ameny- nyire csak ereje bírta, és elérte a fegyvert. Plant nekiugrott, és ő meghúzta a ravaszt... Szédelgett, és éppen az aszta­lon heverő pénzre tévedt tekinte­te, amikor szinte kivágódott a la­kásajtó, és a szobába berontott jó barátja és főnöke, John Baxter és néhány detektív. Davis értetlenül nézett rájuk. „Hogyan... Hogyan kerültök ide?“ „Egész idő alatt a villa kertjé­ben csücsültünk. Amikor tegnap megláttalak a tévében azzal a pa­sassal, azonnal tudtam, miről van szó, és gondoltam szükséged le­het a segítségemre. Azért voltunk állandóan a közeledben. Remekül csináltad, pajtás, annyi szent!" Davis szégyenlősen állt a szoba közepén. Lenézett a halott Plant- ra, kezébe vett egy bankjegyet, majd elengedte, és az egy pilla­natig a levegőben lebegett. John Baxter elismerőleg megve­regette Sam Davis vállát. Fordította: —z— • P. L. Nagymegyer: Más­kor ne hagyja magát ba­rátai által rászedni. Tanul­jon, olvasson verseket. E- setíeg egyet-kettőt össze is hasonlíthat a saját versei­vel — talán megérti, hogy miért vagyunk ennyire szűkszavúak. 9 „Dark Roses“: Most is csak biztatni tudjuk. Versei többségükben érettek, kö­zölhetők. Kár. hogy ezer cé­dulára írta őket. Máskor ne rontsa ígv a hatást... Biz­A. _» -V—/ Atásul közöljük a Variáció címűt: / Jelen szárnya csattog / üres az idő ka­litkája / a föld hasán múl­tak virága / — Variáció I: / Jelen szárnya csattog / üres kalitkája körül / ke­ring a megtáltosodott idő / a föld hasán / múltnak vi­rága / ring I. Jó lenne, ha legközelebb egy fényképet és rövid életrajzot is mel­lékelne verseihez, hogy be­mutathassunk olvasóinknak. (A verseket gépelje egysze- szerűen egymás alá!) • „Katonaélet": Versei — bár használati utasítást is mellékelt hozzájuk — egye­lőre inkább a nyelvi erő­szak, semmint a költészet határát súrolják. Olvasson talán verseket, és aztán döntsön a „hogyan tovább- ről“. • K. P. Királyhelmec: / 1- iyenkor júliusban sok, sok ifjú párnak / összeér az aj­kuk. no és vikkendezni jár­nak. / stb. írja a „kis mű­vében“. Erről jut eszünkbe az a vicc, hogy: két kával- e? No de félre a tréfával — úgy gondoljuk, hogy a vershez, a versbe azért több kell a „sok-sok ifjú párnál“ és az „összeérő a-. jaknál“, de több kell a „vik- kendnél" is. • „Emlékeim“ írásaiban tehetséget látunk. Bár a Daxi című némi rokonsá­got mutat Déry Tibor egyik elbeszélésével (Egy gyáva ember arcképe), mégis ér­dekesnek találjuk. A plasz­tikusabb, mélyebb látást, lát- tatást kérhetjük csak szá­mon. Kíváncsiak vagyunk újabb írásaira, s utána majd döntünk a többi sor­sáról is. Biztatjuk! Olvassa talán Mándyt, Mészöly Mik­lóst stb. Jelentkezzen! Házassági balesetek elsősegélye Vili. (Szemelvények dr. M. Plzók újabb könyvéből) Csalás és hűtlenség a házasságon belül Teoretikusan háromféle hűtlenséget Ismerünk: házastársi, sze­xuális és érzelmi hűtlenséget. Az első esetben olyan összetett hűtlenségről van szó, amely a házasság megszűnéséhez és új házasságkötéshez vezet: a második esetben az egyik fél csődöt mond, megcsalja párját, de azért még nem akar elválni: a har­madik esetben pedig, bár halálosan szerelmes, mág fel sem tet­te a kérdést, hogy felbontani-e vagy sem a házasságot. Az olvasó már bizonyára kiegészítette a képet és tudatosítja, hogy létrejöhet több variáció, amelyek közül egyikből sem hiány­zik a kellemetlen és dramatlkus helyzet. Az érzelmi hűtlenség például leggyakrabban házastársi hűtlenséghez vezet, de azért nem mindig. Ismerünk érzelem nélküli szexuális hűtlenséget. A házastársi hűtlenség oka érzelmi eredetű, de olykor anyagi okok­ból is létrejöhet. Ha történelmileg nézzük a dolgot, látjuk, hogy az ősközösség! társadalomban csak a lustaság és a meddőség okozhatta a házas­társi kapcsolat felbontását. Az osztálytársadalom ideológiailag a kereszténységre támaszkodott, az emberek a magántulajdon tör­vényei szerint éltek, és ezért keletkezett a monogámia. Ez a társadalom körülvette a házasságot a szerelem mitológiájával, és mind szexuálisan, mind érzelmileg oszthatlannak tekintette. ’A maga idejében ez a koncepció mindenképpen haladást jelentett, hiszen az embert bizonyos korlátok és önfegyelem keretei közé szorította. Megállapíthatjuk azonban, hogy az emberiség sohasem igazodott maradéktalanul ehhez a törvényhez, hiszen ahogy meg­ítélhetjük, a századok folyamán a hetérék és a házibarátok vé­gigkísérték a páros házasságokat. A burzsoá társadalom lega­lizálta a házastársi hűtlenséget, megengedte a válást és az új házasságkötést. A burzsoá család-felfogást átvettük mi is; és ha valaki akarja, az élete folyamán akár háromszor-négyszer Is ki­cserélheti a partnerét. Érthető okoknál fogva azonban sohasem volt törvényesítve a szexuális és az érzelmi hűtlenség. És ezért ez a jelenség a mai napig oka lehet a válásnak. Föltételezzük, hogy egyelőre — és talán még elég sokáig — ez nem Is lesz másképp. Korábban a szexuális és érzelmi hűtlenségről csak a győntatók tudtak, ma pedig a pszichológusok. Az orvosok összesített véle­ménye szerint, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, úgy tűnik, a házasságok 73 százalékában legalább egyszer sor kerül a sze­xuális hűtlenségre. Az Illegális hűtlenség tehát komoly társadalmi jelenség, és gyakran még jöl megalapozott házasságok felbom­lásához Is vezethet; ezért nagy társadalmi károkat okoz. Az ille­gális szexuális hűtlenség arra készteti az embert, hogy hazud­jon, és a képmutatás károkkal jár. Sőt, nemegyszer a hűtlenségtől való félelem még nagyobb ká­rokat okoz, mint maga a hűtlenség. És nem beszélve a nálunk legújabban elburjánzott szupper-lllegálls hűtlenségről! De térjünk vissza a hűtlenség kérdéséhez! 1. Alkalmi, érzelem nélküli szexuális hűtlenség, A társak közül az egyik valahol vidéken, szolgálati út alkal­mával megcsalja a házastársát. Bánja cselekedetét, és ha be­vallja, akkor kegyelmet nyer, megbocsátunk neki. Ismerek olyan házastársakat, akik ezekről a félrelépésekről nem is akarnak tud­ni. Ha nézetük őszinte, akkor egyike lehet azoknak a megoldá­soknak amelyek eredményre vezetnek. 2. Érzelmi hűtlenség szexuális hűtlenség nélkül. Vannak emberek, akik nem képesek meglenni a romantikus szerelem kitörései nélkül. Az egyik asszony például pontosan fel­ismeri, hogy férje mikor lett Ismét szerelmes, mert akkor elő­zékeny, és fehér inget, új nyakkendőt vesz fel. A házasságuk viszont Ilyenkor a legkiegyensúlyozottabb, mert a férj bűntuda­tában odahaza példásan viselkedik, figyelmes, béketürő. 3. Szexuális és érzelmi hűtlenség. Ebben az esetben egységes házasságon kívüli hűtlenségről van szó, és vagy azért jön létre, mert a házasság objektíve rossz, vagy azért, mert az eqyik fél engedett a romantikus szerelem csalóka kődképének. Okosnak tslálom, hogy a törvény nem Ismeri el az egyszerű hűtlenséget, és nem találja elég oknak arra, hogy elválassza ezért a házastársakat. Néha az egyik társat csak valami belehajtja, űzi, kergeti a hűtlenségbe. A hűtlenséget ezért csak személyes árulásnak és nem házasságárulásnak tekintjük. Általában nagybn veszélyes, ha a házasságot csupán érzelmi kapcsolatnak fogjuk fel, és nem vesszük figyelembe társadalmi szerepét is. Ennek a tévedésnek főleg az érzelmileg éretlen, fia­talon házasodott hazastársak lesznek áldozatai. Nem propagál­hatjuk ugyan a szexuális hűtlenséget, do a házasság előtti idő­ben csak ajánlani tudjuk. Az úgynevezett szabad szerelem teo­retikusan és praktikusan is illuzórikus, hiszen még a huligán- bandákban is találkoztam komoly kapcsolatokkal, sőt féltékeny- ségi jelenetekkel is. A házasság előtti időszakban csak ajánlani tudjuk a szexuális kapcsolatot. Nem helyeseljük például azt a felfogást, amit tapasztaltunk az orvostanhallgatóknál. Ötven meg­kérdezett fiú közül harminckilencen szűz lányt, a lányok közül pedig negyvenötén érintetlen fiút akartak házastársul. Vélemé­nyünk szerint a házasság előtti Időszakban bekövetkezett hűtlen­ség a szerelmi kapcsolat csődbe jutása, és ezért okos, ha ez a kapcsolat megszűnik. A csendes, kiegyensúlyozott házasságot nem lehet hűtlenséggel szétverni. Sőt, a házastársi szexuális hűtlen­séget a házasság előtti szexuális hűtlenséggel ellentétben meg kel! bocsátani! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom