Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-21 / 29. szám
PETER JORDAN: KÉK FÉNY Amikor megszólalt a telefon, Sam Davis eloltotta cigarettáiét, és mechanikus mozdulattal nyúlt a kagyló után. „Davis“. . „Sam, ugorj be hozzám egy pohár italra". A telefon másik oldalán jó barátja és egyben főnöke is, John Baxter volt. „Köszönöm. John. Valóban kedves tőletek, hogy rám is gondoltok, de tudod, van még egy kis munkám. Üdvözletem a feleségednek. Igazán kedves tőletek...“ Húzott egyet a söréből, bekapcsolta a tévét. A közeli üdülőközpont sportpályájáról a helyi teniszbajnokság mérkőzéseit közvetítették. Este tíz óra volt. Davis nagyokat ásítozott a készülék előtt, és már- már azt fontolgatta, nem lenne-e helyesebb ha bebújna az ágyba. Határozatlanul ült. Míg a teniszjátékosok helyet cseréltek, a kamera a nézőkön pásztázott. Sam Davis éppen előrehajolt, hogy átkapcsoljon más műsorra, de félúton megállt a keze. Az agya szinte automatikusan felfrissítette a nemrég történt eseményt: Július 4., naplemente, kis erdő, fekete Cadillac, csak két ember árnyékát lehet kivenni a félhomályból. Mindkettőjüknél nagyobb csomag, kicserélik, majd szótlanul távoznak. ' Davis fiittyentett egyet. Akkor rabolták el Anders ék-' szerész lányát, akit csak félmillió értékű gyémánttal tudott visszaváltani A gyereket megkapta, de a rablók minden csapda és biztonsági intézkedés ellenére is megszöktek. Az emlékezetes csomagcseréről a rendőrség teleob- jektívvel fényképet készített. Nem valami istentudja milyen jó felvételt, de a rabló arcvonásait ki lehetett venni Sam Davis ránézett órájára, és fél perc múlva már a teniszpálya felé robogott autójával. Leparkolt és szinte rohant a főbejárat felé. Egy jegyszedő útját állta. „Apuskám, hová sietünk, hová? Belépőjegyünk van, van?" Davis a nyűgösködő orra alá dugta szolgálati igazolványát. Fel-- futott a betonlépcsőkön, és szemét végigjárta a nézőkön. Megvan! Lassan közeledett a negyedik sor felé és önkéntelenül elmosolyodott, amikor embere mellett egy üres helyet talált. „Idehallgasson!“ szólt félhangon Davis. „Nem fogunk hülyeségeket csinálni!“ „Be van rúgva, vagy mi? Mit akar tőlem? kérdezte a férfi. „Titkosrendőrség“ mormogta Davis, és megmutatta jelvényét. Könyörtelenül tuszkolta emberét kifelé a sorból. Néhány néző düny- nyögött, de Davis oda sem figyelt. Amikor a lelátó külső falához értek, megállt, elengedte a letartóztatott vállát, de az csak nem hagyta nyugton. „Idehallgasson, ez azért mégiscsak szemtelenség, kézzelfogható szabadságkorlétozás, nem? Mi baja van velem? Mondja már meg végre!“ „Gyerekrablás“ szólt lakonikusan Davis. „Ne próbáljon az orromnál fogva vezetni! Felismertem a fénykép alapján.“ „Mit? Maga megbolondult?!“ „Forduljon azonnal a fal felé, és emelje fel mindkét kezét“, parancsolta, és gyakorlott mozdulatokkal áttapogatta a férfi zsebeit. Az eredmény: egy pisztoly és egy irattáska. „Jó nyomon vagyok“ gondolta magában Davis. Fellapozta a férfi jegyzetfüzetét. „Alger Plant. Washington. D. C.“ mormogta míg a pisztolyt és az iratokat hátsó zsebébe gyömöszölte. „Gyerünk a kocsijához!“ „De hová visz, az ég szerelmére?“ méltatlankodott Plant, amikor már vagy tíz perce járták a várost. „A lakására. Maga kis hülye! Meg vagyok róla győződve, hogy jobban ismeri az odavezető utat...“ Húsz perc múlva megálltak egy elegáns villa előtt. Bementek, Davis becsapta maga mögött az ajtót, és a kulcsokat zsebre vágta. Plantot egy kényelmes nagy fotelba nyomta. „És most okosan elbeszélgetünk" szólt. „Hová dugtad a gyémántokat?“ Plant lehajtotta a fejét. „Nem tudom, miről beszél." Davis arca kifejezéstelen volt, amikor ütött. Kétszer-háromszor lesújtott. Plant leesett és nehezen lélegzett. „Még mindig nem tudod a választ, Plant?“ „Ez... ez... törvényellenes“ lihegett Plant. „Követelem...“ „Nincs mit követelned“ mondta Davis erőltetettem „Idehallgass! Elmesélek neked egy történetet. Csaknem harminc éve dolgozom a detektíveknél. E hónap végén nyugdíjaznak. És tudod miért? Mert a tieitek közül az egyik puskagolyót engedett az oldalbordáim közé. Most majd kiszúrják a szemem valamilyen nyavalyás nyugdíjjal. míg te nyugodtan ülsz a millióidon. Értjük egymást, nem? „Ajánlat akar ez lenni?" kérdezte Plant egy kis csend után. „Veheted úgy is. Nem vagyok szörnyeteg, biztosan megegyezünk.“ „És ki kezeskedik azért, hogy a végén nem lesz-e ebből egy jő! sikerült beugratás?“ „Rendőrségi tisztviselő vagyok. Nem érdekem kifecsegni az ilyen üzletet.“ .Ennek ellenére...“ „Elfelejtetted, ki diktálja itt a játékszabályokat? Megkapod a jussod, mondjuk tíz százalékot, aztán elillanhatsz.“ „Tíz százalékot?“ Plant nevetni próbált, de csak furcsa károgás jött ki a torkán. „Nem vagyok őrült! Csaknem két évig gondolkodtam a dolgon, míg végre sikerült, és most....“ „Plant“ mondta Davis csendesen „a gázkamra talán jobban megörvendeztetne?" „Ötven százalékot. Ezenkívül semmiféle félmillióról nincs szó. A gyémántokat jóval árukon alul adtam el." „Hol?“ „Európában. Az Államokban ez nagy veszéllyel jár.“ „És a pénz?“ „Legalább huszonöt százalék...“ Davis zsebre vágott kezekkel állt fölötte, álla a mellére esett. „Nem vagyok szörnyeteg. Hol a lóvé? Megkapod a negyedrészét." „A bankban.“ „Légy szíves, fogjál meg! Engem akarsz átrázni?“ „Esküszöm, így igaz." , Van kulcsod a trezortól?“ Plant bólintott. Ügy nézett ki, mint aki megbékélt sorsával. Beletörődött abba, hogy ezt a játszmát elvesztette. „Hol a kulcs?“ „A WC lehúzótartályában.“ Davis békésen morgott, amikor végre kihalászta a kulcsot. Órájára nézett. Még két óra, két átkozott hosszú óra, míg kinyitják a bankot. „Utazzunk egyet, nem, Plant?! Ha csak valamihez is nyúlsz útközben, vagy magadra vonod a „szőrösök" figyelmét, csak fél másodpercig élsz.“ Davis türelmetlenül ütögette a volánt. Plant már két perce a bankban volt. Végre! Becsapta az autó ajtaját és úgy határozott, hogy kerülő úton mennek vissza Plant lakására. A hátsó ülésen ott feküdt egy kitömött aktatáska, amely szinte duzzadt a rengeteg pénztől. Davis csendesen fütyörészett, miután becsukták maguk mögött a lakásajtót. Kissé meglazította a fegyvertartó szíját, és kinyitotta a pisztoíytartóját is. „Oda, az asztalra, oda szórd!“ Plant egy kicsit gondolkodott, de mégiscsak kiszórta a pénzt. „Számold!“ parancsolta Davis. Érezte, hogy szája kiszárad, szeme előtt hatalmas vagyon hever, és csak a véletlen, a nevetséges véletlen dobta ölébe a szerencsét... A gondolatot be sem fejezhette, mert Plant hirtelen megfordult, Davis szeme közé dobott néhány köteg pénzt, és fejével a gyomrának rontott. Davis meg- tántorodott, levegő után kapott valamibe szeretett volna megkapaszkodni. A szőnyegre bukott. Zuhanás közben jobb oldalával a szék szélébe ütődött, éles fájdalom nyilallt egész testébe. Plant felülkerekedett, ujjai éles zsinórként tekeredtek Davis nyakára. Davis oldalára dőlt, és pisztolyát kereste, de az távolabb hevert a padlón, összeszedte magát. rántott egyet testén, ameny- nyire csak ereje bírta, és elérte a fegyvert. Plant nekiugrott, és ő meghúzta a ravaszt... Szédelgett, és éppen az asztalon heverő pénzre tévedt tekintete, amikor szinte kivágódott a lakásajtó, és a szobába berontott jó barátja és főnöke, John Baxter és néhány detektív. Davis értetlenül nézett rájuk. „Hogyan... Hogyan kerültök ide?“ „Egész idő alatt a villa kertjében csücsültünk. Amikor tegnap megláttalak a tévében azzal a pasassal, azonnal tudtam, miről van szó, és gondoltam szükséged lehet a segítségemre. Azért voltunk állandóan a közeledben. Remekül csináltad, pajtás, annyi szent!" Davis szégyenlősen állt a szoba közepén. Lenézett a halott Plant- ra, kezébe vett egy bankjegyet, majd elengedte, és az egy pillanatig a levegőben lebegett. John Baxter elismerőleg megveregette Sam Davis vállát. Fordította: —z— • P. L. Nagymegyer: Máskor ne hagyja magát barátai által rászedni. Tanuljon, olvasson verseket. E- setíeg egyet-kettőt össze is hasonlíthat a saját verseivel — talán megérti, hogy miért vagyunk ennyire szűkszavúak. 9 „Dark Roses“: Most is csak biztatni tudjuk. Versei többségükben érettek, közölhetők. Kár. hogy ezer cédulára írta őket. Máskor ne rontsa ígv a hatást... BizA. _» -V—/ Atásul közöljük a Variáció címűt: / Jelen szárnya csattog / üres az idő kalitkája / a föld hasán múltak virága / — Variáció I: / Jelen szárnya csattog / üres kalitkája körül / kering a megtáltosodott idő / a föld hasán / múltnak virága / ring I. Jó lenne, ha legközelebb egy fényképet és rövid életrajzot is mellékelne verseihez, hogy bemutathassunk olvasóinknak. (A verseket gépelje egysze- szerűen egymás alá!) • „Katonaélet": Versei — bár használati utasítást is mellékelt hozzájuk — egyelőre inkább a nyelvi erőszak, semmint a költészet határát súrolják. Olvasson talán verseket, és aztán döntsön a „hogyan tovább- ről“. • K. P. Királyhelmec: / 1- iyenkor júliusban sok, sok ifjú párnak / összeér az ajkuk. no és vikkendezni járnak. / stb. írja a „kis művében“. Erről jut eszünkbe az a vicc, hogy: két kával- e? No de félre a tréfával — úgy gondoljuk, hogy a vershez, a versbe azért több kell a „sok-sok ifjú párnál“ és az „összeérő a-. jaknál“, de több kell a „vik- kendnél" is. • „Emlékeim“ írásaiban tehetséget látunk. Bár a Daxi című némi rokonságot mutat Déry Tibor egyik elbeszélésével (Egy gyáva ember arcképe), mégis érdekesnek találjuk. A plasztikusabb, mélyebb látást, lát- tatást kérhetjük csak számon. Kíváncsiak vagyunk újabb írásaira, s utána majd döntünk a többi sorsáról is. Biztatjuk! Olvassa talán Mándyt, Mészöly Miklóst stb. Jelentkezzen! Házassági balesetek elsősegélye Vili. (Szemelvények dr. M. Plzók újabb könyvéből) Csalás és hűtlenség a házasságon belül Teoretikusan háromféle hűtlenséget Ismerünk: házastársi, szexuális és érzelmi hűtlenséget. Az első esetben olyan összetett hűtlenségről van szó, amely a házasság megszűnéséhez és új házasságkötéshez vezet: a második esetben az egyik fél csődöt mond, megcsalja párját, de azért még nem akar elválni: a harmadik esetben pedig, bár halálosan szerelmes, mág fel sem tette a kérdést, hogy felbontani-e vagy sem a házasságot. Az olvasó már bizonyára kiegészítette a képet és tudatosítja, hogy létrejöhet több variáció, amelyek közül egyikből sem hiányzik a kellemetlen és dramatlkus helyzet. Az érzelmi hűtlenség például leggyakrabban házastársi hűtlenséghez vezet, de azért nem mindig. Ismerünk érzelem nélküli szexuális hűtlenséget. A házastársi hűtlenség oka érzelmi eredetű, de olykor anyagi okokból is létrejöhet. Ha történelmileg nézzük a dolgot, látjuk, hogy az ősközösség! társadalomban csak a lustaság és a meddőség okozhatta a házastársi kapcsolat felbontását. Az osztálytársadalom ideológiailag a kereszténységre támaszkodott, az emberek a magántulajdon törvényei szerint éltek, és ezért keletkezett a monogámia. Ez a társadalom körülvette a házasságot a szerelem mitológiájával, és mind szexuálisan, mind érzelmileg oszthatlannak tekintette. ’A maga idejében ez a koncepció mindenképpen haladást jelentett, hiszen az embert bizonyos korlátok és önfegyelem keretei közé szorította. Megállapíthatjuk azonban, hogy az emberiség sohasem igazodott maradéktalanul ehhez a törvényhez, hiszen ahogy megítélhetjük, a századok folyamán a hetérék és a házibarátok végigkísérték a páros házasságokat. A burzsoá társadalom legalizálta a házastársi hűtlenséget, megengedte a válást és az új házasságkötést. A burzsoá család-felfogást átvettük mi is; és ha valaki akarja, az élete folyamán akár háromszor-négyszer Is kicserélheti a partnerét. Érthető okoknál fogva azonban sohasem volt törvényesítve a szexuális és az érzelmi hűtlenség. És ezért ez a jelenség a mai napig oka lehet a válásnak. Föltételezzük, hogy egyelőre — és talán még elég sokáig — ez nem Is lesz másképp. Korábban a szexuális és érzelmi hűtlenségről csak a győntatók tudtak, ma pedig a pszichológusok. Az orvosok összesített véleménye szerint, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, úgy tűnik, a házasságok 73 százalékában legalább egyszer sor kerül a szexuális hűtlenségre. Az Illegális hűtlenség tehát komoly társadalmi jelenség, és gyakran még jöl megalapozott házasságok felbomlásához Is vezethet; ezért nagy társadalmi károkat okoz. Az illegális szexuális hűtlenség arra készteti az embert, hogy hazudjon, és a képmutatás károkkal jár. Sőt, nemegyszer a hűtlenségtől való félelem még nagyobb károkat okoz, mint maga a hűtlenség. És nem beszélve a nálunk legújabban elburjánzott szupper-lllegálls hűtlenségről! De térjünk vissza a hűtlenség kérdéséhez! 1. Alkalmi, érzelem nélküli szexuális hűtlenség, A társak közül az egyik valahol vidéken, szolgálati út alkalmával megcsalja a házastársát. Bánja cselekedetét, és ha bevallja, akkor kegyelmet nyer, megbocsátunk neki. Ismerek olyan házastársakat, akik ezekről a félrelépésekről nem is akarnak tudni. Ha nézetük őszinte, akkor egyike lehet azoknak a megoldásoknak amelyek eredményre vezetnek. 2. Érzelmi hűtlenség szexuális hűtlenség nélkül. Vannak emberek, akik nem képesek meglenni a romantikus szerelem kitörései nélkül. Az egyik asszony például pontosan felismeri, hogy férje mikor lett Ismét szerelmes, mert akkor előzékeny, és fehér inget, új nyakkendőt vesz fel. A házasságuk viszont Ilyenkor a legkiegyensúlyozottabb, mert a férj bűntudatában odahaza példásan viselkedik, figyelmes, béketürő. 3. Szexuális és érzelmi hűtlenség. Ebben az esetben egységes házasságon kívüli hűtlenségről van szó, és vagy azért jön létre, mert a házasság objektíve rossz, vagy azért, mert az eqyik fél engedett a romantikus szerelem csalóka kődképének. Okosnak tslálom, hogy a törvény nem Ismeri el az egyszerű hűtlenséget, és nem találja elég oknak arra, hogy elválassza ezért a házastársakat. Néha az egyik társat csak valami belehajtja, űzi, kergeti a hűtlenségbe. A hűtlenséget ezért csak személyes árulásnak és nem házasságárulásnak tekintjük. Általában nagybn veszélyes, ha a házasságot csupán érzelmi kapcsolatnak fogjuk fel, és nem vesszük figyelembe társadalmi szerepét is. Ennek a tévedésnek főleg az érzelmileg éretlen, fiatalon házasodott hazastársak lesznek áldozatai. Nem propagálhatjuk ugyan a szexuális hűtlenséget, do a házasság előtti időben csak ajánlani tudjuk. Az úgynevezett szabad szerelem teoretikusan és praktikusan is illuzórikus, hiszen még a huligán- bandákban is találkoztam komoly kapcsolatokkal, sőt féltékeny- ségi jelenetekkel is. A házasság előtti időszakban csak ajánlani tudjuk a szexuális kapcsolatot. Nem helyeseljük például azt a felfogást, amit tapasztaltunk az orvostanhallgatóknál. Ötven megkérdezett fiú közül harminckilencen szűz lányt, a lányok közül pedig negyvenötén érintetlen fiút akartak házastársul. Véleményünk szerint a házasság előtti Időszakban bekövetkezett hűtlenség a szerelmi kapcsolat csődbe jutása, és ezért okos, ha ez a kapcsolat megszűnik. A csendes, kiegyensúlyozott házasságot nem lehet hűtlenséggel szétverni. Sőt, a házastársi szexuális hűtlenséget a házasság előtti szexuális hűtlenséggel ellentétben meg kel! bocsátani! (Folytatjuk)
