Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-15 / 50-51. szám

JÓZSEF ATTILA:

KARÁCSONY

Legalább húsz fok hideg van,

szelek és emberek énekelnek,'

a lombok meghaltak, de született egy ember,

meleg magvető hitünkről

komolyan gondolkodnak a földek,

az utcák biztos szerelemmel

siető szíveket vezetnek,

csak a szomorú szeretet latolgatja,

hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,

fa nélkül is befűt az emberektől;

de hová teszik majd a muskátlikat?

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég,

s az újszülött rügyező ágakkal

lángot rak a fázó homlokok mögé.

KIS BENEDEK:

SZUBLIMÁLT KARÁCSONY

Fehér a csont, a csonton a mész, a hó, a dér.

Karácsonyol bennem a tél, villog Heródes kése

Fagy, dér, vad-létezés, de gondolat előtti csönd, s a csöndben isten megszületése...

Nagy csönd van, a csend is elült. Anyaméh, mély barlang a föld,

— perc-percre — fényév cseppkövek növesztik földig fényüket.

Hold sárga szalmát terít.

Puha boglya, melenkedlk Mária mellén tátika kalingyáz, virág fia.

Körmét házacskák, tehenek fújják. Füstnyelvük meleg.

Jégcsontú, vén kút, letérdepelve fölébe hajol, hogy lehelje.

Patás, de azért Hiedelmet tudó szél, farkával legyezget, és boldog, és így meg nem állja: titokban magában iázgat.

József ünnepélyes, komoly, az állatoknak szónokol.

Haján pöndör fény, gyalu- forgács, fehér és napszagű.

Három felől, rojtos talppal három meztéllábas talpal: akác, nyárfa, s valahol egy szerecsen bodzabokor.

Bodza tenyerén gyöngyöket akác nyakláncot, fürtöset, nyárfa meg madarakat nyarat hoz az inge alatt.

„Békesség, Néked, Mária!

Békesség, Néked, Tátika!

Nyarat hoztunk, gyöngyöt virágot Takard be kezeddel a világot!“

A

nya így mesélt nekem az első karácsonyestéjéről:

Apa délben kis csomaggal érkezett haza. Titokzatosan viselkedett: a csomagot kivette télikabátja zsebéből, de amikor az ablak mellett kézimunkázó felesége pillantását magán érezte, sietősen visszacsúsztatta zsebébe a csomagot. Az előszobában fogasra akasztotta a kabátját, bejött, kiment, ismét visszatért, ekkor már a háta mögé rejtett csomagocskával. Az íróasztalnál egyik tollszárával — a- hogy ő mondja, pennával — játszott.

Hogy vagy? — kérdezte. Anya kézimunkája mellett figyelte minden mozdulatát: babrál a jobb oldali fiók zárjával, lassan kihúzza a fiókot, jobb kezéből a balba csúsztatja a csomagot, hirtelen belöki a fiókót. Felegyenesedik és gyerekes zavarral anyára néz, szemmel láthatólag nehezen dönti el, bezárja-e a fiókot, végül nem fordítja rá a kulcsot. Azután leült anya mellé.

— Mit csinál Bubika?

Anya húszéves volt. néhány hónapja asszony, s első gyermekét várta.

— Megrúgott!

— Nem hiszem.

— Igenis, megrúgott. Rászóltam, viselkedjék tisztességesen. Mit gondolsz, mi volt a válasz? Újra belém rúgott.

— Akasztófára való gazembere! — Apa a hajába markolt, kiabált. — Ha így viselkedik, elküldöm a háztól. Becsülje meg az anyját, vagy pakoljon és mehet. Fel js út, le is út!

Nevetni kellett. Bubi pakolja ösz- sze a holmiját és menjen. Nincs is holmija. Most készül a második rékli és néhány darab négyszögletes flanelldarabkája van a komód alsó fiókjában, és Bubitól is csupán a néhány nap óta jelentkező erőteljes rúgás van.

Apának sürgős elintéznivalója volt még ebéd előtt, s már ment is. Anyát furdalta a kíváncsiság — mi lehet a titokzatos csomagban? Megnézze, ne nézze? A, nem rontja Zoltán örömét. Vajon mikorra tartogatja? Leszedte a szoknyájára tapadt cérnaszálakat, az ablakból lenézett az utcára, a negyedik e- melet magasságából. Parányi emberkék a havas úton, döcögő konflisok. szekerek, tompán hangzó villamoscsengetés, s egy görnyedő alak vállán összekötözött, jókora fenyőfa. Anya azon minutumban tudta: a titokzatos csomag karácsonyi ajándékot tartalmaz.

Szaladt le a négy emeletről. Mit vegyen? Nyakkendőt, tárcát? Házikabátot vesz, szépet, a Belvárosban. Ünnepi vacsorát is vásárolt és egy üveg Liebfrauenmilchet, kellemes bor, Becsben itták nász- út.jukon.

Apának ebéd után ismét sürgős elintéznivalója akadt, ment volna már, de tétovázott, várakozva nézett anyára, volt valami mondanivalója, mégsem szólt. Anya a konyhában foglalatoskodott, mikor ismét nyílt az előszobaajtó, a szobában valami nagy robajjal zuhant a padlóra, apa a lányt szólította, hosszan suttogott vele, a konyhában anyától Bubi után érdeklődött,

THURY ZSUZSA:

A CSALÁD KARÁCSONYAI

A

^7/

JULIAN TUWIM:

KARÁCSONYFA

Föld, föld, tenyérnyi, mint piros gyümölcs, egész éjszaka ágyam felett forogsz és tündökölsz. Megnőnek az álmok, föld, föld, te kicsi, szobámban a világ egy kis fenyő ágai.

Föld, föld, te picinyke, a mennyei ösvény szikrázik a fán, mint tejút, örökös fény.

Pattognak a gyertyák, tücskei a qallynak.

Egy más, szebb költeményben az angyal szava hallgat.

DEMÉNY OTTÓ:

i DECEMBER 24.

I Fehér a világ odakint, idebent aranypiros.

Fanyar szagot ont a fenyő. Csillogó, gyöngyharmatos.

í Az asztalon fehér kalács, bor, sült hús, alma, dió.

Ó, ez az este csodaszép! Gyöngéd, nagy hitre való.

h

s hogy együtt visszatértek a szobába, nyugtalanul körülnézegetett, valamit keresni látszott, iménti jókedve eltűnt egy felhő mögött, a- mely lassanként egész arcát elborította, s nagyon elszótlanodott. í- róasztalához ülve, kezébe vette a ,.pennát“, nem írt, a pillantása tele volt nyugtalansággal. Anya melléje lépett.

— Bánt valami?

Apa csöndesen mondta:

— Te nem nevetsz ki, tudom. Azt hittem, itthon vár rám a feldíszített karácsonyfa. Annyira megszoktam... első eszmélésem ó- ta, Kolozsváron — s felnézett a- nyára, nem nevet-e.

Nem nevetett. Végigsimított apa haján. A karácsonyfára nem gondolt. Gyerekkorában mindössze annyi jelezte a karácsonyt* hogy iskolai szünet volt. Náluk ünnepeken két hosszú gyertya égett az asztalon. Ekkor örökre elfújta a régi otthon péntek esti gyertyáit.

— Látod, szórakozott vagyok. Bubi az oka. Ha nem szólsz...

Apa az előszobában érte utói. Kettesével ugrálta át a lépcsőfokokat, hangjától visszhangzott a lépcsőház.

— Vigyázz Bubira! Várj, ne rohanj így Bubival!

Az angyalt mindig édesapám illesztette a fa tetejére. Az udvarról behozták a létrát, a legfelső fokára állt.. — Anya egyenként adogatta a szaloncukrokat, s apa nagy szakértelemmel dolgozott. — Nem szabad túlzsúfolni a fát. Az alma arra való, hogy alul lehúzza a7 á- gakat, de erre a kis fára nem kell alma. Édesanyám színes papírból láncot készített esztendőről esztendőre súlyos összetűzés volt a pámmal, ő nem kedvelte a papírláncot. — Egészen elrémülve csapott a homlokára: — Nem vettem vattát!

Ugyan mire való a vatta? Hát apró darabkákra tépjük, teleszórjuk vele a fát, majd meglátod, mintha vaskos hópelyhek csillogná nak az ágakon. A lány szaladt le a vattáért, hátra voltak az aranyszálak. A legfelső ágról hullottak alá. Gyertyatartók és csillagszórók. Azután átküldte anyát a másik szobába. Odabent selyempapír zizegett, apa nagy jövés-menéssel rendezgetett, és anya is karjára vette a házikabátot.

Lobogtak a gyertyák, egymás u- tán hamvadtak ki a csillagszörók. Karonfogva álltak a szikrázó és illatozó fa előtt. Az ajándékok között volt egy fehér, egészen kicsi glaszécipő. Anya kiejtette kezéből a házikabátot. Vacsoránál vígan voltak, hogyne, mikor kiderült, hogy két üveg Liebfrauenmilch van az asztalon. Apa is vett egy ü- veget.

Amikor másodszor gyújtották meg nálunk a karácsonyfa gyertyáit, Bubi anya karján ült, hosszú, komolytalan fehér ruhában, és egytagú szavakat rikkangatott. A gumilovat erélyesen földhöz teremtette és hátat fordított az egésznek. Apa és anya karonfogva, szótlanul nézték a szikrázó, majd kihunyó csillagszórókat.

Bubi később sokat vesztett cinizmusából, örült a karácsonyestének, és anya karján Böske Vi0, ma az udvar megtelik hideggel — s tiszta az is.

Hó festi ragyogóra az ember szándékait.

És friss szelek dúdolják ezüstsor jégcsapokon: volt egyszer egy drága legenda, ma este nektek adom.

selkedett teljes közönnyel, a csinosan felöltöztetett celluloid babát a karácsonyfához vágta. Bubi vadul rángatta apa kabátját, hogy lehúzza a földre vonatja mellé, de apa nem engedte el anya karját, s mintha azt mondta volna: -• Te csak játssz a vasutaddal, a fa a mienk, anyádé és az enyém.

Vacsorára Liebfrauenmilchet ittak, a két gyerek aludt a másik szobában és anya kényesen mondta:

— A Zsuzsika megrúgott.

Bubi, ekkor már Lajos, tizenegy éves volt, igazi szakértelemmel díszítette a karácsonyfát, de bosz- szantó, hogy anya nem vesz részt a jókedvében. Szigorúan vet oda kurta szavakat:

— Az arany szálakat szedd szét. Dobd a felső ágra, lazán hulljon

lefelé:..

S hogy elkészültek, ült az ablak mellett, hallgatagon. Lajos bosz- szús volt. anya egészen elrontja az ember örömét a fekete ruhájával, rosszkedvével. De este, mikor rneg- gyűjtották a gyertyákat, anya mellé lépett, a karját fogta, mirttha helyettesítené apát, akit néhány hónapja kísértek ki a temetőbe. Később türelmetlen volt már, kíváncsi volt az ajándékaira.

Lajos felesége fiatal, élénk asz- szony volt, határozottságával mindig levette lábáról a férjét.

— Nem tudom, anya miért ragaszkodik úgy a gyertyához — mondta. — Ma már mindenütt villanykörtével világítják a karácsonyfát. Szebb és kevésbé veszélyes, mint a gyertya.

Az angyal sem tetszett Lajos feleségének — micsoda csúf, öreg papírangyal. Az üzletekben csinos modern angyalokat árulnak. Lajos bátortalanul tiltakozott, s titokban örült, hogy anya nem enged a gyertyából és az angyalból. Később a feleségével együtt mosolygott a- nyán, hogy olyan kedvesen ósdi.

Néhány év múlva Böske férje is beleszólt a karácsonyestébe.

— Nézd anya, nálunk három gyerek van. Körülményes minden esztendőben idehozni az ajándékokat és a gyerekeket, azután késő este hazaszállítani őket a játékokkal. A lakásunk is megfelelőbb — és végeredményben a karácsony a gyerekeké.

— Nem megyek sehova — mondta anya. — Itthon maradok.

Böske férje kifakadt. Anya, különben szelíd asszony, némely dologban érthetetlenül makacs. Jó, ebben az esztendőben még legyen úgy, ahogy anya akarja, de jövőre bizony otthon maradnak. Lajos felesége késői gyerekét várta és helyeselt. Böskééknél ünnepelnek majd, legyenek együtt a gyerekek.

Következő évben hetekkel karácsony előtt megindult a vita. Anya nem engedett — otthon marad. I- gaza van Lajos feleségének, Böske férjének, de ő otthon marad.

Azon a karácsonyon ketten álltunk a fa előtt, anya a karomra nehezedett, fekete ruhában volt és hallgatott. Bosszús voltam. Böskééknél nagy, mennyezetig érő fenyőfa, kivilágított lakás, hancúro- zik a három gyerek. Kettesben megvacsoráztunk.