Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-15 / 50-51. szám
ói ifjúság 17 SLAWOMIR MR02EK: Az állatok[ Egyszer egy szörnyű jelenetet láttam: egy kutya tépett, ciháit egy macskát. Mivel szeretem az állatokat, úgy belerúgtam a kutyába, hogy felbukfencezett. — Brutális ember — hallottam magam mögött. Megfordultam. Egy vállas férfi szólt hozzám. — Te brutális alak! A kis kutyát bántod? És mielőtt vissza tudtam volna tartani, ez a szadista úgy megütötte a cicát, hogy a szegény állat csaknem elvesztette eszméletét. Ám mégis felugrott és szembeszállt a kutyával, mert közben az is talpra állt. Haragosan felmordultam. — Uram, maga azt gondolja, hogy ezt szárazon megússza? Azt gondolja, hogy a macska, mivel nincs hangja és nem tud panaszkodni, hát nem érez és nem szenved? Ő nemcsak a fizikai fájdalmat érzi, hanem átéli azt a megaláztatást is, amelytől ön nem kímélte meg. Azt hiszi, hogy az üldözött állatnak ebben az ügyben nincs kihez fordulnia? Nagyon téved. Én ezt nem engedem meg! Most fültövön találtam rúgni a kutyát, de a lábam megcsúszott, a kutya így csak megtántorodott. Az ismeretlen férfi meglazította a nyakkendőjét. — Uram, amit maga csinál — támadt rám —. a legnagyobb felháborodást váltja ki az emberből. A kutya ősidők óta az ember leghűségesebb barátja. Már a barlangkorszakban az ember lábainál őrködött. Maga meg, maga meg... — Ez rettenetes! — ordítottam fel. — És még maga meri embernek nevezni magát? A huszadik században? Csaknem háromszáz esztendővel Pascal „Gondolatok“ című müvének első kiadása, s csaknem FÖLDI IVÁN: hatvan esztendővel Mikfós car mamfesztu- ma után? Gyalázat! Elállt a lélegzetem, alig tudtam kitörni egy lécet a kerítésből. Az idegen megdermedt és halkan így szólt: — Mi? Léccel vered a kutyát? Jól van, majd én megmutatom neked! Felkapott egy téglát ez a barbár disz nő. s megcélozta a macskát. Amikor ezt láttam, a nemes felindulástól ragadtatva, a bot boldogabbik végével akartam megütni a kutyát. Sajnos, a kutya kereket oldott. A macska is. Utánuk eredtünk, én magasba emelt léccel, ö meg a téglával a kezében. Összeszedtem minden erőmet, mert nem engedhettem meg. hogy ez a gonosztevő megelőzzön. Szerencsétlenségemre a kutya gyorsabban futott, mint én, a macska is. A kutya és a macska hamarosan el is tűntek a sikátorban. Megálltunk, halálosan lihegtünk. A legnagyobb undort ébresztette bennem ez az állatkínzó, de féltem megütni mert visszaadhatta volna. Ő is ugyanígy gondolkozhatott, mert már tovább tartotta a téglát, meg sem próbálta felhasználni ellenem. Bemutatkoztam. Ö is megemelte a kalapját. — Nagyon örülök... — mondta —, itt vagyok magiszter. — Szép időnk van. — szóltam, lelkem mélyéig megvetve. — Napos... — tettem hozzá, hogy még jobban megalázzam. — Igen. Hm, benéznénk valahová egy pohárkára? — tettem hozzá. — Benézhetünk — egyezett bele. Elmentünk, hogy megigyunk egy fél decit. Hadd tudja meg ez az állatkínzó, hogy velem nem lehet kukoricázni! Egy gondolat se bánt engemet Legalábbis 8-tól 4-ig. Tudniillik ez a munkaidőm. Sajnos, a főnököm ezt nem akarja megérteni. Jön például izgatottan azzal, hogy: — Kropulek, elfogy lassan a gyertyaszál, intézkedjék gyorsan. Mire mondom, hogy ha lassan fogy csak el, minek az a nagy sietség? De nem tanul belőle. Legutóbb ezzel rohant hozzám: — A fán villám futott keresztül, és a szélvész kicsavarta tövestül, a kőszirtet pedig a hegyről a völgybe eget-földet rázó mennydörgés döntötte le. maga pedig nyugodtan ül itt, Kropulek, mintha mi sem történt volna?! s — Hát mit kellene csinálnom? — kérdeztem csodálkoz— Mit? — hördült fel — Intézkedni kellene. Magát nem izgatja semmi? És ha a kicsavart fa meg a ledöntött kőszirt értékével csökken a keresete, akkor mit szól? No, most behúzott a csőbe, villan át az agyamon, mégiscsak sikerült bedobnia egy o- lyan gondolatot, ami foglalkoztathat. De máris sikerül elhessentenem. mert eszembe jut: '• — Az nem olyan egyszerű, főnök kartárs. A kicsavart fa meg a ledöntött kőszirt ára elsősorban az ön keresetét terheli. Én egyszerű dolgozó vagyok, nekem nem lehet csökkenteni. — No, és mit gondol — mondja, mert csak nem hagyja abba —, eltűrök én az új mechanizmusban olyan munkaerőt. aki itt ül egész nap. miközben fogy a gyertyaszál, ledől a kőszirt és emiatt csökken a nyereség? , — Nyugi, főnök — szólói, most már közvetlenül —, bízzunk abban, hogy mindig lesz elég gyertyaszál, mert másutt js beáll az új mechanizmus, és a kőszirtet is jobb anyagból csinálják, nehogy az első mennydörgésre a völgybe zuhanjon. Ügy látszik, meggyőztem, mert leül, megtörli a homlokát, pillanatokig szótlanul néz, aztán elcsendesedve, szinte barátságosan mondja: — Milyen- jó is lenne, ha még tiz magához hasonló ember lenne enné! a vállalatnál. — No látja — mondom sze rényen. — Igen — folytatja elgondolkodva —, de legalább nyolcvan E. MAGÁN: SZAKÁLL Ezen az estén Roszlanek, a költő, borot- válatlanul jelent meg törzsasztalánál, a Kókuszdiónak nevezett étteremben. — Szakállt növesztesz? — kérdezte Zus- ka. / — Azt — válaszolta Roszlanek, a költő. — És miért? Minek, ha nem vagyok indiszkrét? — érleklődött Szolovejcsík asz- szonyság. — Véletlenül! — Roszlanek megvonta a vállát. — Haragos kis pattanás nőtt az államon. Két napig nem borotválkozhattam Aztán megszoktam a borostát. Zoszja, a felszolgálónő lépett hozzájuk, sörösüvegeket és pogácsát tett az asztalra. Ekkor vette észre a poétát. — Jé! Szakátlt növeszt? — csodálkozott. — Úgy bizony — helyeselt Roszlanek. — Biztos azért, hogy szebb legyen. — Egyáltalán nem azért. Volt egy pattanás az államon, néhány napig nem borotválkozhattam. — És most borotválkozik? |\ — Most sem. így kényelmesebb. Takarékoskodom az idővel. —■ Parancsolnak még valamit? — kérdezte Zoszja abban a pillanatban, amikor Kucinek úr telepedett a társasághoz. — Egy nagyfröccsöt kérek — mondta Kucinek úr, majd a költőhöz fordult: — Mit látnak szemeim? Te szakállt növesztesz! — Igen — felelt Roszlanek —, de azért, mert egy pattanás miatt napokig nem borotválkozhattam. Ekkor rájöttem, hogy így kényelmesebb az élet, és időt takarítok I meg. Roszlanek idegesen húzott e9y hosszút korsójából. A szomszéd asztalnál Sandica ült. a „Zsi ... . ... .... lettpengegyár“ igazgatója. Borús ábrázattal átszólt a költőhöz. — Hát már maga is szakállt növeszt? Roszlanek felállt és távozott az étteremből. Két napig a Kókuszdiónak még a környékét is elkerülte. — Szakállt növesztesz? — kérdezte a harmadik napon Kakulinszky, az ügyvéd, a- mikor a költő betért a Kókuszba. Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő zsebéből és átnyújtotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány napig az államon levő pattanás miatt nem tudtam borotválkozni. Ezen idő alatt rájöttem arra, hogy abban az esetben, ha nem borotválkozom, időt nyerek. Az idő pedig köztudomásúan pénz“ — olvasta Kakulinszky. — Jó napot kívánok! — köszönt mély baritonján a helyiségbe bekukkantó Pemz- lovics, s nyomban felkiáltott: — Nicsak! Szakállt növeszt a mi láng- lelkű poétánk! Hát tényleg szakállt növesztesz? Ezen az estén kézről kézre járt a karton. De úgy látszik, ez is idegeire ment Roszlaneknek, mert másnap frissen borotválton jelent meg az étteremben. Asztaltársai csodálkozva bámultak rá. — Leborotváltad a szakállad? — kérdezte Zuska. — Leborotváltam — ismerte be Roszlanek. — De minek? — firtatta Szolovejcsík asszonyság. Roszlanek, a költő semmit sem válaszolt, felállt, s köszönés nélkül távozott. Többé nem látták a Kókuszdióban. Állítólag elköltözött a városból. Égy karrier receptje: megfelelő frázisok a megfelelő helyen. Mindenki a tarsolyában hordja a marsallbotot, egyesek azonban az 'ellenfelét. A luxus fokozása: saját autó saját villa, saját vélemény. A szakma szeretető: A gyóntatóatya új bűnöket talál ki, nehogy elveszítse ügyfeleit. Korrektúra a Bibliában: a tékozló fiú megtagadta a hazaté rést. W. BRUDZINSKI (Varsó) -riVan, aki az iránt érez hálát, aki megtanította a hálátlanságra. A lejtón nem lehet megállni. Megélni lehetséges. A munkásosztály fiainak nagy gondot okoznak a munkásosztály unokái. Mire mindent elintézett, öt is elintézték. BOGDÄNFI SÁNDOR (Újvidék) —O— A készruhaüzleteknek kicsi volt a bevétele: a vásárlók nem voltak megfelelő méretűek. Az őszülés ellen a legjobb szer a kopaszság. Annyit ivott mások egészségére, hogy tönkre tette a sajátját. Semmiért sem vállalt felelősséget. Ha azt mondta, hogy a föld forog, gyorsan hozzátette: „Kopernikusz szerint“. E. KROTKIJ (Moszkva) —O— A szita csak akkor rostál, ha van mit. A fecsegő szájára hiába teszel lakatot, beszél tovább a kulcslyukon át. Egyes emberek olyanok, mint a mécses, saját fényüktől elolvadnak. Az ökör húzza az igát, nehogy lemaradjon a szekértől, T. MUSATESCU (Bukarest) —O— A leggyakrabban ott tévednek el, ahol senkinek sincs mersze ahhoz, hogy feltegye a kérdést: helyes úton járnak-e. Ültessétek őket az első sorba, s mindent megtapsolnak. A kemény valuta könnyebben megpuhítja az embereket. Igen régi ostobaságokat mond, de úgy látszik, hosszú a szavatossági idejük. A STUBNA (Prága) —O— Mit vársz karácsonyra? A feleségem rokonait. Nem igaz az a mondás, hogy ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Legfeljebb még egyszer megágyaz. A haladásnak valaha biztosan megvolt az előnye, de az istennek sem tudja abbahagyai! A karácsony az önuralom iskolája, mert az ember nem azt kapja, amit kívánt. P. C. F. (New York)-0— A lenyirbált szárnyakat később már lehetetlen visszanöveszteni. önmagunkat megismerni nemcsak nehéz, hanem unalmas is. Egy nőnek mindig azt kell í- gérni amit szeretne, s azt kell venni neki, amit becserélhet. A tudás hatalom, különösen ak kor, ha valami kellemetlent tudunk másról. Az ember fiatal, amíg egy randevú egész estét betöltő prog ram. V. J AD AUDIENDUM VERBUM REGIUM HÁROM VÁLTOZATBAN Palóczi Horváth Ádám, a szittya magyar poéta írta a strassburgi minét nótájára azt a híres verset: Nosza pajtás, szokjunk rá, kapjunk rá A német táncra, a német táncra; Hej mert úgy is rávertek, ráfűzbek ben- P niinket | A szolga-láncra, a kutya-láncra! De szánd meg Árpád, szánd unokádat. Ne hagyjad véren szerzett hazádat! Ezért a nótáért Ferenc ad audiendum verbum regium (királyi szóbeli meghallgatásra) idézte Pá- v lóczit. A kemény magyar poéta el is ment Bu- | dára (hiszen ott lakik a magyar király, hát ott kell keresni) de nem találta ott, a durva német kapus elutasította. Akkor .azt gondolta, hogy ta- 1 Ián Visegrádon van a magyar király, a nyaralójában Elment hát Visegrádra. Ott meg csak baglyok huhogtak. Erre elment Tatára, azt vélvén, hogy ott lesz a magyar király, mert az a másik királyi nyaraló finnan meg az Eszterházyak lakájai utasították el. Jó Pálóczi Horváth Ádám erre nyugodtan hazament Somogyba mint aki eleget tett kötelességének. Öt a magyar király elé idézték, hát el is ment mindenhová, ahol a magyar király lehet; már abban aztán nem 6 a hibás, ha a felséges úr nem volt sehol. Ügy kellett őt erőszakkal Bécsbe vinni, mert nem akarta tudni, hogy a magyar király Bécsben lakik. Ferenc császár aztán hosszú német beszédben korholta őt le azért a kuruc versért. Mikor a dorgatórium véget ért, Horváth Ádám mélyen hallgatott. — No, nincs semmi mentsége? — kérdezte a császár. Pálóczi Horváth Ádám meg csak annyit mondott: — Ájer majesztét. niksz dájcs. DEBRECENBEN MINDENKI DOKTOR Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás között egyszer barátságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vajon micsoda mesterember van Debrecenben legtöbb? — Alkalmasint csizmadia, tanár vagy csapó — vélekedett a professzor —, hanem ezt a statisztikának kellene kideríteni, ha tudniillik volna Debrecenben statisztika. Csokonai elmosolyodott: — Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor. — Ugyan, ne szóljon, édes öcsémuram! — mondotta a tudós professzor. — Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktomál meg tizenöt kirurgusnál! — Már pedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletü úr nem 'átallja, hát fogadjunk tiz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam. Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét: — Hát fogadjunk, öcsémuram, már csak azért is. mert egy kis jó dohány mindig elkél a magamfajta szegény embernek — Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletü professzor úrnak, hogy nekem van igazam — mondotta Csokonai, s elbúcsúzott a jeles tudóstól. Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a foga fáj, és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt jő vele nemes Bisothka uram, a gubásmester, és az áj első szava, hogy: — A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb. Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot, és Bisothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe. Alig megy tizenöt lépést, találkozik a szeniorral, aki már messziről kiáltja: — Hideget rä. Miska, hideget! Tapasztalatból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fogammal. Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte, és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe. Míg kiért a piacra, legalábbis húsz minden rendű jó emberre akadt, aki kérés nélkül is legott ajánlott valamit a cudar fogfájás ellen De a piacon kezdődött csak igazán a komen- tláiás. A sok jó kofaasszony körülvette a poétát, és szapora nyelvük forgott, mint a kereplő: — Zsálya használ arról, nemzetes uram! — De már csak jobb a kőrisbogár! — Székfűolaj keli arra, Vitéz uram! — De bizony fodormentaolaj! — Majoránnaolaj! — Hallgasson kendtek. Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borban főve! — No. én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ! Így és még százféleképpen beszéltek a jó kofaasszonyok; és Csokonai mindent föl jegyzett, a tanácsadók nevével egyben. Mikor aztán a főbiró, a fiskus. a nótárius meg még vagy ötven honorácior js elmondta, miként szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe jó a poétával nagytiszteletű Budai Ézsiás professzor uram, és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára: — A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát én csak annyit mondok, hogy e7 ellen egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa. Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak: — Nagytiszteletü urammal együtt épp szézhetvenki- lenc doktorom akadt ma reggel, és ha akarnám. lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó' verpelétit. Azzal leoldozta képéről a kendőt. — Nagy imposztor vagy, öcsém, de igazad van — -nondta nevetve Budai Ézsaiás — Csak legyen elég bőrböncéd: küldöm a dohányt, és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogv milyen bolond tudákos állat az ember!
