Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-15 / 50-51. szám
Az év legjobb csehszlovák atlétája a kassai JOZEF PEACH'? lett. A szimpatikus atlétával mi is csináltunk interjút, közvetlen azután, hogy első felnőtt Eu- rópa-rekordját fölállította. TÜKRÖT 1970 ELÉ! TARTSUNK ■ír ATLÉTIKA — A fénykép talán eléggé kifejezi a lényeget. Plachy i- gazi tehetség, a többiek között is akad néhány klasszis, de mindig közbejön valami. Itt van például Danák, a diszkoszvető. Hatalmas dobásokra képes, de sohasem nagy versenyeken, Tény az is, hogy balszerencséje van, mert az esős, szeles napokat nem bírja sérült hátgerince. Münchenben próbálkozik meg utoljára a- ranyat nyerni. A müncheni olimpián — az olimpiák történelmében először — lefedik a dobókört. Az eső nem zavarhat tehát senkit. Lehet, hogy mégis sikerül? Igaz ugyan, addigra „érnek be“ a magyarok új tehetségei is, Tégla, Murányi meg Fehér. És ha Oerter nem hal meg addig végelgyengülésben, ő is indul majd, és rajthoz áll a svéd óriásmackó, Dicky Bruch is. Szép versenyre van kilátás!-&• FOCI — Mexikói katasztrófák a gyepen, utána több robbanás a vezetésben. Jobban talán föl sem lehet bolygatni az állóvizeknek egyáltalán nem mondható pocsolyákat a legnépszerűbb sportágon belül. A futballnak — szerencsére — éppen úgy megvannak a törvényszerűségei, mint a fizikának. Nem lehet kicselezni a logikát és tudományosságot. Attól, hogy egy bősz férfiú föláll a dombra és ordi- bálni kezd, még nem állnak meg a levegőben az őszi gyepre pottyanő almák, hanem szépen lehullnak, úgy, a- hogy azt Newton Izsák fölfedezte, a gravitációs erő hatása következtében. Csshszlovákiában mindenkinek az a vágya, hogy a labdarúgósport ismét az európai élvonalba kerüljön. Ez persze egyik napról a másikra, adminisztratív késvágásokkal nem megy. A gyepen a nagyobb tudású egyéniségekből álló csapat győz. Hiába, Strunc nem olyan csatáregyéniség, mint pl. Jokl. És akármilyen szemszögből nézem. Veóerek még csak meg sem közelíti Dobiást vagy Pivarnlkot. Ejtsünk néhány szót Dobiéiról, aki a nehéz térdműtét után hihetetlen dolgokat visz véghez nap-nap után a pályán, edzéseken vagy meccseken. Szinte nem is számít neki, ki ellen játszik, azt csinál, amit akar. Valahogy nem írnak róla mostanában annyit, mint illene. Nem tudni, miért, de tény, hogy az ilyen kivételes tudású jobbhátvédet a világ bármely csapatában játszatni lehetne — még a brazilban is! Csehszlovákiá ügy látszik, nagyhatalom lett a jobbhátvédek posztján, mert Pivarník is redkívüli képeségekkel megáldott futballista, i- lyen sem születik miden évben. A foci kapcsán maradjunk még a Trnavánál. A legjobb csehszlovák klubcsapat szép hajrát vágott ki ösz- szel, és megérdemelten lett első. Sokat Írnak mostanában Adamecről, aki — állítólag — megjavult, nem gesztikulál a pályán, nem szidja a bírót stb. Ez részben így is van. Aki azonban a Slovan—Trnava mérkőzést végignézte — a tv jóvoltából nézte az egész ország — meggyőződhetett róla, hogy Adamec ismét a régi. Ügy vitatkozott a bíróval, mint fénykorában, grimaszai és csípőre tett keze ismét a régi volt. Nagyszerű, hogy a Start is felfigyelt az esetre és szóvá is tette, és így teszünk mi is. Csak helyeselni lehet a fegyelmi bizottság döntését — most már kiderült, hogy a büntetés nem volt szigorú. A többieket is így kellene büntetni, rögtön más lenne a helyzet pályáinkon. Érdekes évet zár Jozef Marko is, a volt szövetségi kapitány, az Inter új edzője. Köztudott hogy érdemtelenül mellőzte a Mexikóba utazó csapatból Szikorát, és most egyszerre függőviszonyba került az Inter kulcsjátékosával! Sokszor ugyanis éppen a játékmesteren és formáján, a játékhoz való hozzállásán múlik az Inter sikere. Marko egyébként jó szakember, ez nem vitás, és ha okosan építi be a fiatalokat a csapatba, nem maradhatnák el az eredmények. Hogy egészen groteszk hasonlattal éljek: a csapatban annak van helye, aki a játékot jobban szereti mint a rumot. Rengeteget lehetne írni a csehszlovák labdarúgás eme évéről. Eseménydús volt, örömökkel, de főképp szomorúsággal teli, éppen úgy, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Egészen biztos, hogy ez az év átmenet, határkő lesz. Nem lehet még gyengébben szerepelni már, csak jobban. Ahhoz viszont számos elkerülhetetlenül szükséges dolgot kell megvalósítani a kulisszák mögött és másutt. Másképp ez nem megy — igazolja maga a fejlődés, a világ, amely néhány testhossznyí előnyre tett szert. •ír ÚSZÁS — A barcelőnai Európa- bajnokság és a mexikói futball-vi- lágbajnokság között — csehszlovák szempontból — nem' volt különbség, az egyiken is és a másikon is gyengén szerepeltek a válogatottak. A mexikói balsiker váratlan volt, a bar- celónai várható. Nagy kár, hogy nem vitték a vízilabda-válogatottat! Tapasztalatokat egész biztosan szereztek volna a fiúk, és továbbléphettek volna jövőre. Dehát a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Ezek után már nem is volt meglepetés a csehszlovák bajnok, CH Kassa katasztrofális szereplése Athénban. ír JÉGKORONG — Világbajnokság aranyérem nélkül. Itt is sok vita, sok szópárbaj. Elláthatja-e érdemben a szövetségi kapitányi tisztséget klubedző? Ezeket a kérdéseket egyszer úgy is meg kell oldani, szezonról szezonra fölbukkannak, akár a fociban. Az újabb világbajnokságon a legtöbb szurkoló ismét aranyat vár. Pedig nem is olyan nehéz megjósolni — bár a sportban minden lehetséges —, hogy ezúttal sem lesz majd aranyérmes Dzurilla csapata. ír EGYÉB — Az íjászattól a lövészetig belefér minden, az ökölvívás és a vitorlázás is. Ezek a sportágak mégsem vonzanak annyi érdeklődőt, mint a többi. Pedig sokszor éppen ezek jelentik a sikert, az aranyérmeket. Vonatkozik ez főleg a lövészetre. Az ökölvívás Miskolcon mexikói stílusban képviselte a csehszlovák színeket. A Ceskoslovensky sport több elemző cikkben taglalta a sikertelenség okait, de tény, hogy baj van az utánpótlással. Miskolc legalábbis ezt jelezte. ÍGY LETTEK a VILÄG LEGJOBBJAI Ebben az évben végre sikerült a csehszlovák terep- motorkerékpár-versenyzők régi terve: elnyerték a világbajnoki serleget, győztek a hatnapos világbajnoksá gon Spanyolországban. Az átlagembernek fogalma sincs arról, mit kell egy ilyen serlegért edzeni és küszködni Kezdjük talán azzal, hogy a keret tagjai éppen úgy a- lapoznak télen, mint a fut ballisták vagy az úszók. Há romszor tornateremben erő sítik magukat, háromszor az uszodában, és van olyan nap is, amikor két fázisban gva korolnak, mert nyakig hóban is motoroznak télen, hetenként ugyancsak háromszor! Mindez azért fontos, mert a nyaktörő terepen, a kö- ves-sziklás-mocsaras távon fizikai erő nélkül aligha lehetne nyeregben maradni. Ugyanilyen szintű fölkészítést kívánnak maguk a gépek is, mert a siker ötven százaléka a gépekre van bízva. A csehszlovák terep- motorkerékpáros-válogatott külön autóbusszal utazott a spanyolországi városkába. A hat napig tartó úton fölváltva vezettek a versenyzők, tulajdonképpen átszelték e- gész Európát, és talán még az életüknél is jobban vigyáztak a gépek épségére. Spanyolországban taktikailag is új oldalukról mutatkoztak be ebben az évben a versenyzők. Nem mások hibájára lestek, hanem az első pillanattól kezdve ők diktálták az iramot. Már az első nap után az élre vágtak, és a hatodik nap estéjén is az élen voltak. Elsőségük tulajdonképpen egyetlenegyszer forgott veszélyben. BFíza karburátora bedugult, nem volt hajlandó startolni a gép. Már-már úgy látszott, hogy minden veszve van, amikor begyulladt a motor, és Bfíza hajmeresztő irammal behozta az elvesztett perceket. A csehszlovák motorkerékpárosok évek óta a világ legjobbjai közé tartoznak, és örülünk, hogy 1970-ben valóra válhatott az álmuk. A fölvételen az értékes serleget és bo! dog tulajdonosait látjuk. Balról jobbra: fosef Fojtlk, Kvötoslav Masita, Frantiiek Mrázek |aroslav Bí’íza, Zdö nék ■ Cespiva és Petr. Genius. á sziovák sport szép éve Először sikerült remek mezőnyt összehozni a Szlovákia Nagydíjáért megrendezett úszóuersenyen. Itt voltak a sportág királyai, az amerikaiak. Képünkön: Kinsella, aki nem sokkal hazatérte után fantasztikus világcsúcsot úszott. Másodszora Slo- van-stadlpn olyan remek villanyfényes világítással rendelkezik — egy holland cég szerelte fel —, hogy ha a Slovan is ilyen színvonalú játékot produkálna, még Ausztráliából is járnának mérkőzéseire. Harmadszor: tartannal vonták be az Inter atlétikai pályáját. A szemnek Is szép látvány és egyelőre e- gyedillállö Szlovákiában. Ezek után kíváncsin várjuk, milyen eredménnyel rukkol ki a következő évtizedben az Inter új at- létikr.r szakosztálya, j Kígyótbékát Divat lett szapulni a futballistákat. Az ember kimegy a stadionba, látja, amint kivonulnak a csapatok, megkezdődik a ligaküzdelem, aztán teli tüdőből rivallja: Szélhámosok. Csalók! Ingyenélők. Divat lett munkahelyeken arról beszélni, hogy a futballista átlagosan ötezret is megkeres havonta (pedig nem minden játékos keres annyit, és- most talán már egyiknek sincs ennyi jövedelme, és ennek fejébe mit ad? Lazsál, rosz- szul lő és rosszul passzol stb. Vagyis a néző bosszankodik Idegesen megy haza a stadionból és ócsárol. Sokszor végigunatkoztam én is ligameccseket, és bevallom, többnyire csak a kötelesség vagy a barátok tisztelete tartott a lelátón. A szapulők táborát viszont, sohasem próbáltam megerősíteni, és meg vagyok róla győződve, hogy igazságtalanul szidalmazzák a focistákat. A focista Is társadalmunk tagja, éppen úgy, mint a mérnök, vasutas, az állat- gondozó vagy a szövetkezeti elnök. Munkaköre veszélyesebb, mint a tetőépítőké, jövedelme aránylag szép u- gyan, de korántsem olyan, \ hogy jövőlét ezzel megalapozhatná. A néző elvárja, hogy igazi küzdelmet, színvonalas játékot lásson. Pedig a néző is a társadalom tagja, és ő is — nagyon sok esetben — éppen ügy, éppen annyira színvonalon aluli teljesítményt produkál, mint a focisták. Miért késnek rendszeresen a vonatok? Miért kell romlott tojásból rántottét készíteni az iskola tanulóinak, vagyis miért kell harminc diáknak tífuszos megbetegedésbe esnie? Miért fogyaszt az ügyeletes orvos alkoholt? Miért javítják meg a gépkocsidat úgy, hogy alig teszel meg vele tíz kilométert, máris vihe- ted vissza a javítóba? Miért lehet diplomát pénzért vásárolni? Miért veszik fel a felelős munkakörbe az igazgató ismerősét, aki közismerten gyenge munkaerő, és miért utasítják el a szakképzett jelentkező kérelmét? Miért ír az író megrendelésre, alkoholos mámorban verset vagy regényt? Miért lehet megvesztegetni a játékvezetőt? Miért tart egy lakóház építése évekig, és u- tána, az átadáskor miért pű- posodik föl a parkett, potyog a vakolat, repedezik a fal, csöpög a csap, hull le a kilincs stb? Miért kívánjuk éppen a futballistától, hogy tökéletes és makulátlan legyen? Mi is olyanok vagyunk? Mi is a maximumot nyújtjuk munkahelyünkön? Divat lett szapulni a focistákat. Sajnos kevesen ismerik őket közelebbről, és a riportfilmek is a szokvá nyos stílusban készülnek (Zöld gyep, kék ég, friss levegő...). Én nem tartozom a szapulók táborába, pedig szeretem az igazságot. Nem hiszem, hogy elfogult lennék. Sőt!- új ifjúság 11 i. (batta)
