Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-15 / 50-51. szám
12 új i HÓPIHÉK INNEN-ONNAN BRAZIL Ha már ünnep... Rióban bizottság alakult, melynek egyetlen célja, hogy a futball-labdát felvétesse a brazil címerbe és a nemzeti lobogóba. A bizottság Joao Fernandez vezetésével aláírásokat gyűjt: „A labda békés és mégis büszke jelkép, amely egész országunkat egyesíti“ — mondják. £s ha a következőt az olaszok nyerik? Istenem, félárbocra húzzák! ( Tftr • ▲ REKLÁM A nyuganémet sportvezetők stuttgarti ü- Iésén azt követelték, hogy a reklámot száműzzék a pályáról és sportcsarnokokból. Ha a sport az egyetemes kultúra része, akkor lakhelyét is ennek megfelelően kell kialakítani. A templomban, az iskolában és a színházban nincsenek reklámok — mennydörögte dr. Mombau-DUsseldorf. Nono! ☆ • Á NIXON Adatok egy Nixon-életrajzhoz. Elmondta bizonyos Clint Harris nevű autóügynök, aki 196 cm magas és 112 kg. Ez a fickó az e- gyetemen együtt futballozott (amerikai futbalról van szó) Nixonnal. — Ideges fickó volt. Mérkőzés előtt egy falatot sem tudott lenyelni, mindig nekem adta a fasírozottját. Aztán rendszerint kimaradt a csapatból De hát mit kezdtünk volna egy hatvankilós kis taggal, aki még 13 mp-et sem fut százon? ☆ • A ARANY Ötödik alkalommal írják ki a Szovjetunióban az „Aranykorong“ tornát. Az Arany- § korong aranybánya, mert utcák, háztömbök, iskolák csapatai mérkőznek meg egymással. Évente kétmillió kislegény fut ki a jégre. Külön korosztályban játszanak a 12—13 és a 14—15 évesek. így egy-egy klasszisjelölt kerek négy évig villoghat a jégen. A döntőket Moszkvában rendezik. Kétmillió kisfiú! Ez már nem a véletlen kiválasztás lutrimódszere! Most, amikor már vagy ötvenedszer hallgatom vissza a magnetofonról a Puskással készített interjú egyes részeit, még egyszer átfutom a beszélgetés létrejöttének feltételeit. Amikor az első ember a Hold felszínére lépett, számtalan szakcikk elemezte, hány millió hibavariáció hiúsíthatta volna meg a manővert, és akkor kárba vész minden igyekezet. Ez a Puskással készített beszélgetés izgal- masságában és megvalósulásának körülményeiben engem mint újságírót erősen emlékeztetett a Hold-expedíció előkészítésének és lebonyolításának fázisaira. Nézzük csak! Az első bizsergést akkor é- reztem a szívem körül, amikor elolvastam az újságokban, hogy Puskás Ferenc, a magyar aranycsapat kapitánya, a világhírű Real Madrid híres csatára szerződést kötött a görög bajnokcsapattal, és rövidesen Athénba költözik, hogy a Panathinaikosz edzéseit vezesse. Jó pár CEDOK-vonat megy tőlünk Görögországba. Miért ne lennék egyszer én is a turisták között? A második lehetőség még nagyobb lángot lobbantott, mint az első. A Panathinaikosz jó ellenféllel került össze a BEK-ben, és úgy látszott, a dán bajnok sem állja útját a Slovannak. Mi lenne, ha összesorsolnák a két tizenegyet, és akkor nem is kellene Athénig utaznom? Elképzelhető, mit álltam ki a Panathinaikosz és a Slovan két- két meccsén. De kegyes volt Fortuna: továbbjutottak, akiknek szurkoltam. A java persze még csak ezután jött. Át kellett izgulnom a sorsolást, hogy a kalapból a Slovant és a Panathinaikoszt húzzák ki. Sikerült! Most már „csak“ az kellett volna, hogy Bra- tislavában Puskás közelébe férkőzhessek és megkérhessem, álljon a rendelkezésemre. Persze semmi sem megy egészen simán. Lapjaink közölték, hogy a görög bajnok Bécsben táboroz le a visszavágó előtt, a Práterben edz, és csak a meccs előtti órákban rándul át Bratisla- vába, hogy aztán mielőbb visszatérjen az osztrák fővárosba. A beszélgetés lehetősége ismét nulla százalék körüli volt. De Fortuna megint közbeszólt. A görögök végül is ügy döntöttek, hogy kedden érkeznek, tartanak egy edzést a színhelyen, alaposan kia- lusszák magukat a Club-hotelben, és csak szerdán, a késő esti ó- rákban indulnak vissza Bécsbe. Az edzés időpontja fél ötre lett kitűzve. Fél öt múlt tíz perccel, és a Panathinaikosznak seat híre, sem hamva. Háromnegyed öt körül fölmorajlott a kb. száz főből álló kíváncsiak kis csoportja: a Club-szálló felől fekete hajú, barna bőrű férfiak közeledtek. És köztük mosolygósán, remekül szabott szürke öltönyben, tündéri kis pocakkal edzőjük. Puskás Ferenc. Én Puskást csupán filmekből és legendákból ismertem. Élő, lélegző, mozgó valóságában most láttam először. Tudtam róla, hogv ő a világ egyik legismertebb magyarja, mert az 1962-es ENSZ- statisztikák ezt bizonyították. Petőfi, Madách vagy Bartók jóval mögötte szerepel a listán. A foci ugyanis a világ legközkedveltebb tevékenysége talán, és nem állhatnak útjába nyelvi vagy egyéb akadályok. Planétánk lakóinak másik fele, az analfabéta emberiség úgy csüng ennek a csodálatos játéknak az emlőjén, mint a művelt rész a művészetén. Megérkezett hát a várva várt interjúalany, a világhírű sportem bér, a legendák és anekdoták gyémántkődébe burkolt Öcsi, vagy ha úgy tetszik, a Sváb. Egyet éreztem csak: Mindenkéopen sikerülnie kell a találkozásnak! Megfigyeltem, hogy Puskás széles gesz tussal üdvözöl két férfit és mind kettőt megöleli, megcsókolja. Ki derült, hogy két nagyon jó magyarországi barátja utazott Pozsonyba, hogy találkozzon vele< Amikor a Panathinaikosz edzője a görög futballistákkal együtt az öltözőbe vonult, hogy fölkészülhessen a villanyfényes edzésre, a két férfihoz léptem, és segítségüket kértem a beszélgetés megvalósításához. Készségesek voltak és szívesek. 'Végeredményben nagyon sokat köszönhetek nekik; mint később majd kiderül, még kérdéseikkel is élénkítették a beszélgetést. Izgalommal ültem a Slovan stadion lelátójára, és a gyönyörűen, mondhatni tökéletesen megvilágított játéktéren égés» edzés alatt egyetlen férfit követtem tekintetemmel: Puskást. MIT LÁTTAM AZ EDZÉSEN? Tizenhat görög fiú között egy edzőt, akiről, ha nem néznék meg az arcát, senki sem hinné, hogy minden -idők egyik legjobb futballistájáról van szó. A közepesnél valamivel kisebb termet, sem a felsőtest, sem a láb nem különösebben kidolgozottak, és mindehhez a „tündér!" kis pocak. Ez a negyvenen túl lévő férfi külalakja. De amikor a labdához ér! Szinte zenélni kezd a bőr, mint. a legnagyobb művész kezében a hege dű. Még mindig nagyon tud a labdával bánni. Passzolni, lőni, perdíteni. Egyszer láttam Eusébiót SZEGFŰCSOKOR egy edzésen. Akkor alaposan meghökkentem. mert ő olyan érzékkel de ugyanakkor ősi mozdulatokkal nyúlt a labdához, hogy ahhoz foghatót még nem láttam. Most, a Slovan stadion gyepén megint vé-1 gignézhettem egy labdázgató férj fit, akinek a lába ezerszer gyen- gédebben simogatta a bőrt, mint a többi labdarúgóé. Senkiéhez sem hasonlítható a stílusa, rúgótechnikája, lövőérzéke. Tizenhatosokat, néhány tizenegyest lőtt. Ez az a pillanat, amikor a toll megáll a papíron, és nem képes tovább szavakba formálni a gondolatokat, nem képes hűen visszaadni a látvány mozzanatait. Látni keli az ilyesmit, nem olvasni! (Edzés után pergőtűzben, az újságírók kérdéseinek „szuronyrohamait“ visszaverve látom. És aztán néhány perc múlva mellettem ül már. A Club-szálló egyik asztalánál vagy tízen fogjuk közre — budapesti barátai és szerkesztőségünk két képviselője. És kérdezzük és hallgatjuk és kérdezzük és hallgatjuk...) (Folytatás a következő számban) ☆ • ▲ NŐI FOCI Nem tehetünk róla, nekünk napról napra jobban tetszik. Érthető? íme a világbajnok dán csapat kapitánya, edzésen. ☆ • ▲ NEM VAGYOK BŰNÖS JOCHEN RINDT HALÄLÄBAN! Felelősnek sem érzem magam, még csak a lelkiismeret sem kínoz. Nagyon érzékeny ember vagyok, és mélységesen megrázott Jochen balesete. De a lelkiismeretem nyugodt. Mindent elkövetek, hogy a versenykocsikat a lehető legbiztonságosabban építsem meg. Tökéletes masinát azonban én sem tudok előállítani. Még a lökhajtásos utasgépek sem tökéletesek, pedig ott ösz- szehasonlíthatalanul több emberélet forog kockán. Az újságok listákat tesznek közzé, azt akarják bizonyítani, hogy a Lotus-ko- csik veszélyesebbek a többinél. Ostoba, felelőtlen állítás. A versenykocsik egyszerűen nem tökéletesek. Igen ritka eset, hogy a rajthoz állt kocsik felénél több érkezik a célba. Én magam nyugodt lélekkel beülnék a kocsimba, hogy bármely versenyen elinduljak. A kísérletek, a próbafutamok során ez nagyon gyakran előfordul. Néhány éve még mágam is versenyeztem. Erre most konstruktőri munkám mellet egyszerűen nincs időm. A baleset óta olyan hírek keringenek, minha Rindtnek nem lett volna bizalma a Lotus-kocsikhoz. Ez közönséges szenzációhajhászás, az én jelenlétemben Jochen sohasem tett ilyen kijelentést. A Lotus nem biztosította Rindet, ez nálunk nem szokás, egyetlen versenyzőnkkel sem tesz- szük. Annyit viszont keresnek nálunk, hogy az életbiztosítás részleteinek kifizetése nem okozhat gondot. Rindt özvegye tehát nem kaphat kártérítést a Lotus-cégtől. Eddig nem is fordult ilyen kéréssel hozzánk. A baleset óta többször beszéltem vele, egyetlen alkalommal sem tett szemrehányást, ő sem tart bűnösnek férje haláláért. (Elmondta Clin Chapmann, a Lotus-ver- senyautók főkonstruktőre.) Ha ennek a századnak nem lenne ilyen eszeveszett tempója, alighanem most is megrökönyödve vennénk tudomást Abebe Bikila és Valerij Brumel közlekedési balesetéről, Rudolf Kucera súlyos sérüléséről és Lilian Board rákbetegségéről. A világ legjobb maratoni futója — többek között — olyan hátgerincsérülést szenvedett, hogy nem is gondolhat többé a futásra, és még most is tolókocsin közlekedik. Klinikák lakója, gyógyszereken él, naponta többször is csigákra húzzák föl megrokkant testét, és gyógytornával igyekeznek javítani állapotán. Brumelről is sokat ír a világsajtó, őt többször megoperálták, már a*, is csoda, hogy járni tud. Kucera e sete főleg Csehszlovákiában ismert. A háború utáni é- vek egyik legnagyobb csatártehetsége olyan súlyos agyrázkódást szenvedett a Dukla BEK-meccsén, hogy végül is egyensúlyzavarok és egyéb komplikációk álltak be, és az orvosok maximális igyekezete dacára sem sikerült teljesen meggyógyítani A legújabb és talán legszörnyűbb hír a húszonegy éves angol futónő. Lilian Board személyéhez kapcsolódik. Az Európa-bajnoknő- nek rákja van, s most egy jóhírú nyugatnémet klinikán próbálják megmenteni. A világ tudomásul veszi ezt is,' nincs idő megállni és könnyezni. Mi ez a pakisztáni katasztrófához képest? — mondhatná valaki. Aki sportolt, jól tudja, mit jelent egyik napról a másikra megválni ettől a szenvedélytől, és bár jönnek az újabb és újabb baj nokok, Abebe Bikilát a csodálatos ausztrál Clayton követi fantasztikus idejével, Brumelt a kínaiak gumi embere, Kucerát és Boardot pedig többen is —, mégsem tud csak úgy napirendre térni a dolgok fölött. Én is nagyon sokszor gondolok rájuk, bármit látok a lapokban róluk, elolvasom, és ha ligás játékosokkal jövök össze, mindig szóba kerül Kucera is, aki öccse révén mégiscsak a liga családjának tagja maradt — Gott- waldovban szerepel a szőke testvér. Amikor Clayton- nal készítettem interjút, sokszor bukkant föl gondolataim között Bikila is, de nem kérdeztem vele kapcsolatosan semmit, mert tudtam, hogy az ausztrálnak is akadt már balesete gépkocsin, és még most is elborzad, ha rágondol. Hány fantasztikus téma ez a négy tragédia, hány százezer volt feszültségű filmnovella, rádiójáték vagy tévéjáték alapja! És hány megemészthetetlen, szinte felfoghatatlan lelki sokk! Mi sem tehetünk mást. csak annyit, hogy most, karácsonykor gondolatban velük vagyunk néhány percre. És nemcsak velük: mindenkivel akit hasonló szomorú sors ért. És gondolatban bekopogunk a klinikákra és lakásokra, és leteszünk egy szegfűcsokrot az ágy szélére: Bikilának, Brumelnek Kucerának, Boardnak és a többieknek, szeretettel. (batta) Egy csinos tornásznö, egy csinos vifágbajnoknő. A neve: Karaseva. A Szovjetunió versenyzője.
