Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-24 / 47. szám

új ifjúság 5 JÓ MAGYAR SZOKÁS? (Csécsi jegyzetek) A Holdról lepillantó űrhajós­nak: ott, azon a narancs és mélykék izzásű bolygón, melyet Föld néven ismerünk, terül el Csécs is. Európa, Csehszlová­kia, Kelet-Szlovákia, kassai já­rás. 1224 lakos, jól működé szlnjátszóegyüttes, szorgalmas ifjúsági szervezet. A főútvonal tüzes tűként döfi át a falut, percenként robognak végig rajta a járművek. Amikor meg­érkezem. egy teherautó vagy száz galambot rebbent föl. Szép és jellemző látvány. Száz méterre a főúttól jellegzetes falusi nyugalom. A szövetkezet irodájában Dienes Saroltával beszélgetek. Ő a szlnjátszóegyüttes legré­gibb tagja, több emlékezetes szerep megformálója, a helyi SZISZ-szervezet elnöke — és a szövetkezet könyvelője. Ko- leszár István is befut, a szö­vetkezet zootechnikusa, a szín­játszók vezetője. * * * DIENES SAROLTA: 1968-ban ismét megélénkült Csécsen a kulturális élet. Minden évben betanultunk egy színdarabot. A Senki fiával kezdtük, Tamási Áron Énekesmadarával foly­tattuk és Szabó Magda Kígyó­marás c. darabjánál tartunk jelenleg. KOLESZÄR ISTVÁN: Tavaly nálunk rendezték meg a mű­kedvelők járási fesztiválját. Mi lettünk az elsők, és majd­nem eljutottunk Komáromba is. Jövőre — március végén — ismét Csécs lesz a járási se­regszemle színhelye. Ha min­den jól megy, Komáromba is eljutunk. Ez a legnagyobb vá­gyunk. DIENES SAROLTA: Jelenleg nyolctagú az együttesünk. Öt lány, három fiú. Több darabot elolvastunk, amíg Szabó Mag­da mellett döntöttünk. A Kí­gyómarás egy szegényebb és egy módosabb család viszonyá­nak története és tragédiája Ma is mond a nézőnek vala­mit. KOLESZÄR ISTVÄN: Az Éne­kesmadárral nagy sikerünk volt, csak Csécsen négyszer adtuk elő! Bejártuk a környé­ket, Görgőt, Pányt, Szesztát, és voltunk Magyarországon is vendégszerepelni. A közönség­nek mindenütt nagyon tetszett a darab. DIENES SAROLTA: Nagyon sokat köszönhetünk Suba Emil­nek, a kassai Bábszínház ren­dezőjének és Szanyi József mérnöknek, aki a dramatur­giai bizottság képviselőjeként többször leutazott és értékes tanácsokat adott. KOLESZÄR ISTVÁN: A dísz­leteket és a jelmezeket mi magunk készítettük, vagy a szövetkezetben, vagy az aszta­losműhelyben. Itt jegyzem meg. hogy a szövetkezet minden tá­mogatást megad, de a CSEMA- DOK-szervezet is olyan rugal­mas, hogy jól beosztja az anyagiakat. DIENES SAROLTA: Azt hi­szem, az ifjúsági szervezetnek és a többi szervezetnek — ma­gyar falvakon a CSEMADOK- nak — együtt kell működniök Nálunk nincsenek ellentétek, és ez nagyon jő. Az ifjúsági szervezet is készül egy színda rabbal, amelyet jövőre, hűsvét táján mutatnak be. KOLESZÄR ISTVÁN: A Kí­gyómarás bemutatója decem­ber végén lesz, valószínűleg karácsony első és második nap­ján. Van úgy, hogy mindennap próbálunk. Ez attól függ, ho­gyan dolgoznak a Vasműben alkalmazott fiúk. DIENES SAROLTA: A csé- csiek vagy a szövetkezetben dolgoznak, vagy a Vasműbe, esetleg más üzembe járnak. Sein játszóinknak csaknem a fe­le Kassán dolgozik. A fiúk leszereltek már, úgyhogy nem lesz probléma. KOLESZÄR ISTVÄN: A kul- turházunk tágas, de télen hi­deg. Kaptunk viszont két vil­lanykályhát, és lehet, hogy ezután már nem fogunk télen dideregni. DIENES SAROLTA: Csécsen nincs cukrászda, nincsi preszó, csak kocsma, és ez baj. Jövőre megkezdik egy központi épület alapjainak a lerakását; ott új, korszerű kultúrterem, presszó, klubhelyiség is lesz. Mi viszont már nemigen élvezzük, addigra az utódaink lépnek a helyünkbe. ZÄRSZÖ: Csécsen nagy a lel­kesedés, szépek az eredmények, öröm a munka. Kelet-Szlovákia egyik községében Tamási Áron költészetén izzik föl a fáradt munkás, szövetkezeti vagy ép­pen értelmiségi. De mi lesz, ha a lányok közül férjhez megy va­laki? Vagy megnősül egy fiú? Jó magyar szokás szerint befel­legzett a szereplésnek. Meg­nősül a falu egyik tehetsége, a középcsatár? Nincs példa rá szinte, hogy az aszony még egy­szer a pálya közelébe engedje! Férhez megy a község leg­jobb műkedvelő színésznője? Nem léphet még egyszer szín­padra! A férj nem engedi. Miért? Tudom, aki szerelmes, félti is a párját. De azért jó lenne már egyszer szakítani ezzel a hagyományai, csehszlo­vákiai magyarok. Nem nagy kár, ha egy jól működő sikeresen szereplő műkedvelő gárda csak azért oszlik föl, mert még min­dig köt a századok maradi örök­sége ? t Az anyanyelvű kultúra ápolása minden áldozatot megérdemel. Bár ebben az esetben áldozatról aligha beszélhetünk. Én inkább a „kötelesség“ fogalmát hasz­nálnám. (bt) Tardoskeddi mozaik A hála jegyében ünnepelte Tardoskedd népe a NOSZF 53. évfordulóját. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap kezdetén a NF szer­vezésében ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett a szovjet hadsereg érsekújvári alakulatának képviselője, to­vábbá az CSSZBSZ járási bizottságának képviselője, valamint az egyes tömegszervezetek képviselői. Az ünnepi beszéd után a kilencéves alapiskolák növendé­kei adtak gazdag kultúrműsort. Este a SZISZ védnökségében a CSEMADOK helyi szerve­zete nagyszabású rendezvénnyel szórakoztatta a közönséget. „Dal- és nótaest“ — hirdették a plakátok a műsort. A bevezetőben Zahrádka Lajos, a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke méltatta a barátsági hónap és a Szovjet unióhoz fűződő kapcsolataink jelentőségét. Szólt a húsz éve megalakult CSEMADOK-ról, melynek első alapszervezetei közé tartozik a tardoskeddi. Méltatta a húsz év alatt elért eredményeket, s egyben rámutatott a hibákra és hiányosságokra is. Hangsúlyozta: Abban, hogy hazánkban ma a szocializmust építjük, részünk van nekünk is. És minden alkotó, békesze­rető, a közösség boldogulásáért becsületesen dolgozó em­ber — nyelvi hozzátartozástól függetlenül — egyformán él­vezheti mindazokat a jogokat, javakat, amelyeket pártunk vezetésével hazánk nyújt. A beszámoló után rugalmasan pergett a több mint 30 mű­sorszámból álló összeállítás. A műsorvezető, Alföldi István, ügyesen kapcsolta egybe az egyes számokat, miközben meg­ismertette a közönséggel a népzene értékét, születését, mon­danivalóját, feltárásának jelenét és módját. A több mint 500 főnyi közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az énekeseket, akik szebbnél szebben szólaltatták meg a magyar népdalokat. Az énekesek közül külön ki kell emelni Major Antalt, Va­nya Istvánt. Roskó Józsefet és Ruzsik Györgyöt, Balogh Évát, Roskó Máriát és Varga Katalint. Dicséretet érdemei Cirok Aladár és népizenekara. Az est fénypontja a CSEMADOK tánccsoportjának bemu­tatkozása volt. Különösen nagy sikert arattak a „Váskatánc- cal", melyet Balogh Éva, Bugyik Anikó, Bogdán Mária, Vanya Anna, valamint Balogh István, Bugyik Péter, Vanya István és Vida István táncoltak. Csak az elismerés hangján szólhatunk a csoport vezetőjé­ről, a mindenki Vendel bácsijáról, a veterán CSEMADOK- tagról, Tóth Vendelről. Ö az, aki fáradságot nem kímélve, már évek óta formálja és irányítja a CSEMADOK kulturális életét. Meg kell említenünk a most alakult citerazenekart, amely­nek vezetője Zahrádka Lajos; tagjai: Mészáros L., Mészáros G., Varga V., Roskó A. A fiatalok, akik először látták és hallották ezt a népi hang­szert, áhítattal hallgatták a különös varázsé hangot, s talán ezek alatt a percek alatt megfeledkeztek még a gitárról is. Dicséret illeti a CSEMADOK vezetőségét a jól sikerült mű­sorért, amellyel méltóképp hozzájárult a NOSZF évforduló­jának megünnepléséhez. Nagyon örültünk annak, hogy a CSEMADOK ilyen szép és gazdag műsorral lepte meg falunk közönségét. Reméljük, hogy a sikereken felbuzdulva, a fiatalok körében is megin­dul a tartalmasabb kultúrális élet. A lehetőségek megvan­nak — a SZISZ-ben — csak ki kell használni. Kele Katalin Tardoskedd Erika Thiel: Kis képes művészettörténet Az irodalommal és a zenével előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül. Az olvasás az első tantárgy, amelyet az iskolában megtanulunk. A napisajtó termékei, a fo­lyóiratok, a könyvek minden utcasarkon, tetszetős kira­katokban lépten-nyomon szemünkbe szöknek. Az embe­rek egyik legáltalánosabb beszédtémája a könyv, az iro­dalom. A zene elől pedig még az analfabéták sem tudnak elzárkózni. A hangok, dallamok állandóan ott rezegnek a levegőben, zúdulnak felénk a rádiókészülékekből, a te­levízióból, az utca hangszóróiból. A képzőművészet azonban már nem kínálja magát ilyen fesztelenül, nem botlunk bele lépten-nyomon. Na­gyobb városokban még csak felbukkan a járókelő előtt egy-egy szép szobor, palota, templom. De főleg azok méltatják őket érdeklődő pillantásra, akik először for­dulnak meg a városban. Az illető város lakói bizony sokszor meg sem tudják mondani, melyik szobor kit vagy mit ábrázol, melyiket melyik művész alkotta. A múlt szomorú öröksége következtében egyelőre még nálunk hiányos képzőművészeti műveltsége van az emberek jó részének. Az érdeklődés sem olyan kielé­gítő, amilyent szeretnénk. Az emberek minden nyáron csoportos kiránduláson vesznek részt, főképpen értel­miségiek alkotják a csoportokat, de bizony az üzlete­ket, áruházakat hamarább megtalálják, mint a város értékes műemlékeit. Jobban tisztában vannak azzal, mit lehet az illető országban venni, mit érdemes venni, mint a képzőművészeti alkotások történetével. Sajnos, a fiatalabb nemzedék sem mentes ettől. A múlt szomorú örökségét még nem tudtuk teljesen fel­számolni, és az ifjú nemzedéket sem tudtuk megtanítani a képzőművészeti alkotások élvezetére. Igaz, a tanterv is elég mostohán bánik a képzőművészeti neveléssel. Nem marad más hátra, mint a képzőművészeti ön­nevelés. Csak hát ehhez nagy akarat és elhatározás kell. A képzőművészeti alkotások megértéséhez hozzá­segítenek az ismeretterjesztő írások, szakértők köny­vei. Lyka Károly A művészetek története című könyvében például így mutatja be Michelangelo egyik remek szob­rát: „Ez az embereket kerülő, csalódásokkal, kételyekkel, belső válságokkal vívódó nagy lélek a lét titkaiba való elmerülés keserő gyümölcséiből, komor hangulatából, az elérhetetlen után való hősi küzdelmekből merítette művészetének mondanivalóit:. Ez nyilatkozik meg már­vány Mózesében is... Emberfelettivé fejlesztett alak, benső felindulástól dagadó izmokkal, erőteljes beállításban. Itt is egy szen­vedélyes kitörés utolsó előtti pillanatát adja: hátrave­tett bal láb helyzete érezteti, hogy mindjárt fel fog pattanni ültéből, hogy felindulásában mindjárt a föld­höz vágja a tízparancsolatos kőtáblát, amelyet jobbja szorongat... haragjában belemarkol hatalmas szakállá­ba. A mű tárgyi tartalma az, hogy Mózes ebben a pil­lanatban tudja meg; hogy népe bálványimádásra adta magát, s ettől hatalmas indulat gerjed benne; igazi tartalma azonban... lenyűgözött lelkének lázadd kitö­rése. Alig van mása e műnek a szobrászat történeté­ben, nemcsak mint egy nagy művész zord szavú val­lomásának, hanem mint egy emberfeletti ember típu­sának is, akinek benső szenvedélyessége hatalmasra fejlesztett tagok, merész mozdulatmotívum és tökéle­tes tolmácsolás révén válik megrendítően érzékelhe­tővé.“ A képzőművészeti alkotások megértésének, megszere­lésének útja és módja tehát a művészettörténet olvas- j gatása, tanulmányozása. Ehhez segít hozzá Erika Thiel Kis képes művészettörténet című könyve is. A tetsze­tős külsejű könyv 1970-ben jelent meg a Corvina Kia­dó gondozásában. A mű az európai képzőművészet ere­detét és fejlődését mutatja be nagy vonásokban. A kezdet kezdetétől egészen napjainkig követi nyomon a nagy stíluskorszakokat. Ismeretterjesztő mű, nem a szakembereknek készült, ezért nagyon ajánljuk azok­nak, akikben felébredt a vágy hiányos képzőművészeti tudásukat kiegésziteni, gyarapítani. A szerző egysze­rűen és szemléletesen mutatja be az egyes korszako­kat. Tíz fejezetre tagolja könyvét: először a történelmi hátteret mutatja be, majd az építészetet, a szobrásza­tét és a festészetet tárgyalja, végül pedig az alkalma­zott művészetet — a divatot is beleértve. A könyv szerzője német, ezérí természetesen a német művészet bemutatására helyezi a hangsúlyt, a magyar és más kisebb népek művészetét nem tárgyalja részletesen vagy egyáltalán nem. Ebből tehát elsősorban a német művészetet ismerjük megt Gazdag a könyv képanyaga, és a képekhez fűzött magyarázatok még értékesebbé teszik. Fejleszd, képezd magad! Meglátod, érdemes volt a fáradságért. P. B. NYELVMUmES^ A hangrend és az illeszkedés A magyar nyelvnek jellem­ző sajátsága, hogy a magán­hangzók a szavakban szabá­lyosan rendeződnek. Legtöbb szavunkban vagy csupa ma­gas, vagy csupa mély ma­gánhangzó fordul elő. Az a, á, o, 6, u, Ci. hangokat fii lünk mélyebbnek érzi, az e, é, l, í, ö, ő, ü, ű, hangokat viszont magasabbnak. Sza­vaink többsége tehát vagy magas hangrendü, vagy mély hangrendü. Vannak olyan szavaink is, amelyekben magas és mély magánhangzók vegyesen for dúlnak elő. Ezek vegyes hangrendü szavak. A vegyes hangrendü szavakban bár­melyik mély magánhangzó előfordulhat, a magas ma gánhanqzók közül azonban csak az e, é, t, í hang. A hangrend törvényszerű­sége sem az összetett sza­vakra (töltőtoll, tűzoltói, sem az idegen szavakra (so­főr, kosztüm, kommün, ka- jüt/ nem vonatkozik. A magánhangzók szabályos rendeződése nemcsak a sza­vakon belül, hanem a sza­vakhoz kapcsolódó toldalé­kokban (rag, képzői is ér­vényesül. Á toldalékok ma­gánhangzójának a szó hang­rendjéhez való igazodását il­leszkedésnek nevezzük. A ’eqtöbb toldaléknak két alak ja van, az egyiknek mély a magánhangzója, a másiké pedig magas. A mély hang­rendű szavakhoz mély han qú toldalékok kapcsolódnak: harmatban, toronynak, barát­ság, olvasnak stb. A vegyes hangrendü sza­vak többnyire ugyancsak mély hangú toldalékokat kapnak: bikának, betyárnak, kávéban, szigorúság, kíván­nak stb. A magas hangrendü sza­vakhoz a toldalékok magas hangú alakja járul: vérben, erősnek, egyszerűség, éne­kelnek stb. Az összetett szavakhoz já. ruló toldalékok magánhang­zója mindig az utótag hang­rendjéhez igazodik: tündér­országban, szolgaföldben stb. Az egy szótagból álló i vagy í hangot tartalmazó szavak közül némelyekhez magas hangú, másokhoz mély hangú toldalékok járulnak: vízben, színről, hisznek stb; zsírban, hídról, bíznak stb. Néhány idegen eredetű ve gyes hangrendű szavunkhoz magas és mély hangú tolda­lékok egyaránt kapcsolód­hatnak: mágneses vagy mág- nesos, rutének vagy ruténok, stb. Ilyenkor mindkét alak helyes. Az ingadozás ellenére mé. gis mutatkozik az illeszke­désben bizonyos szabályos­ság. Azokhoz a szavakhoz, amelyeknek utolsó szótagjá­ban e hang van, többnyire magas hangú toldalék járul: Ágnesnek, októberben, far­merek stb. Ha viszont az utolsó szó­tagban é vagy í hangot talá­lunk, rendszerint mély han­gú toldalék kapcsolódik a szóhoz: ankétem, konkrétság, bauxltban stb. Vigyázzunk a férfi szó tol- dalékos alakfainak a hasz­nálatánál! Nagyon kevesen használfák helyesen ezt a szót. A férfi szóhoz mély hangú toldalékok kapcsolód­nak: férfi, fér fia, férfiak, férfias, férfíatlan, férfiaso­cHk; ezeket a szavakat he­lyesen használjuk, de a fér­finak szót már kevesen mondják helyesen. A legtöbb ember ezt az alakot használ, ja: férfinek, holott a férfi szóhoz csak mély alakú tol­dalékok járulnak. A magas és mély hangzók helyes használata ellen a magyar ember beszédében csak igen ritkán vét. Min­denesetre tudatosan is ügyel­jünk a magánhangzó-harmó nta következetes betartásárat PAZDERÁK BERTALAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom