Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-17 / 46. szám
ktáberi délután, Kava, Rúzsás-puszta. A tanyai élet legszebb napjai ezek. Csendjét csak az itt-ott tneg- zörrenő kukoricaszárak zavarják. — Nem megyek veletek, az öreg ismer, azonnal anyámék- hoz rohanna, van annyi '„gódi ja" így aztán csak három 16 év körüli suhanc indult a „rancs“ felé. Egyikük vállán légpuska másik kezében légpisztoly, a harmadik meg csak azért bandukolt üres kézzel, mert Pár nappal ezelőtt tette rá az orvos a kötést. A kép nyugati western-film- re emlékeztet: három hallgatag, felfegyverzett bandita közeledik a préri egyetlen háza felé, oda, ahol Lengyel Kálmá- nék laknak. Jaj neki.' Lengyel Kálmán 69 éves. nyugdíjas, van még sgy kis földje, ezért magángazdálkodónak is nevezik. A parasztházban — amelynek megrepa rálását öreg éveire hagyta — feleségével él. De térjünk vissza a mi cow- boyainkhoz. A ház előtt megállnak, és melőzve minden szokásos formalitást, azonnal a tárgyra térnek: — öreg, adjál lóvét, vagy szétlőjük a vityillódat! Csak úgy bekiabálnak az udvarra, és mert válaszra sem métlatják őket, mintegy jóna- potként szétlövik az udvar világító lámpáját. Az üvegicsö- rötnpölésre kiszalad az öreg, de amint meglátja a három „puskás gyereket“, visszabújik. Mi több, még azt is hallja, amint egyikük éppen golyót kér társától. Nem tágítanak. Pénzért jöttek, pénzt akarnak. A házba bemenni nem mernek, mert az udvaron egy iő- kora kutya nem éppen barátságosan csahol feléjük, és már-már várható, hogy elszakítja a láncát és ripityára tépi mindet maga körül. Az öregnek is talán az őrangyala juttatta eszébe a kutyát. — Menjetek a fenébe, mert. rátok engedem a kutyát. Ezt is tette volna, ha a három cowboy abba nem hagyja a „tüzelést“. De abbahagyták. Egyszerűen azért, mert nem találtak eléggé „ftgii“ dolognak élettelen tárgyakra golyózni. — No mi van? — Semmi. — Nem adott? — Nem a nyavalyás. Ez a párbeszéd már a kukoricásban maradt hátvéd és a három cowboy egyike között hangzott el. Aznap szemerkélt az eső. A Komáromi Építőipari Vállalat mestere kijelentette: Aki akar, menjen szabadságra. Nem tud mindnyájuknak munkát adni. A három suhanc ügy is tett. Már csak azért is, mert egyikük, a Karcsi, azt mondta, tud egy jó fusiról, és ha igyekeznek, ma még pénz is cseppenhet belőle. Eső, nem eső, ketten motor- kerékpáron, harmadikuk meg „vállpántként“ utazott a Kava melletti Rúzsás tanyára — ahol különben Karcsi szülei is élnek. A „vállpánt“-utazás úgy történik, hogy a kerékpáros megragadja a motorkerékpár- vezető vállát és utazik. A legjobb esetben megfelezik a benzin árát. A hangsúly azon van, hogy mindnyájan egészben ér eljött utánam, hogy egy kis- bárányt szeretne. Mondtam neki, majd segít kórót vágni, és megkapja a báránykát. El is jött a testvérével meg még eggyel, de a végén mégiscsak pénzt kért. ötven koronát meg jó ebédet adtam nekik. Nem mondtam egy szóval sem, hogy jöjjenek bevakolni a házunkat, mert tudtam, hogy az uram már valakivel beszélt erről. Amikor nálunk lövöldöztek, én éppen az üzletben voltam. Ahogy hazajöttem, szaladtam a Karcsiékhoz. Még hallottam, hogy az anyja, de az apja is, nagyon odamondogatott neki. Hogy mi minden történhetett volna, erre még gondolni is rossz. Mire képesek ezek a mai fiatalok!“ A Komáromi Építőipari Vállalat, ahol a négy jő barát inaskodik, nem próbált mellettük szólni. Jellemzésükben az egyik mint szemtelen pofázó, a másik mint „lassú víz“ szerepel. A mondat, hogy nincs tudomásuk arról, mit csinálnak munkaidő után, mégis megragadta a figyelmemet. Az, hogy keveset is érdekli őket, már nem volt odaírva. Befejezés helyett: „L. Kálmánt, U. Pált és K. Istvánt zsarolási kísérlet bűntette miatt nyomozzuk a büntető törvénykönyv 8/1, 9/2 számú §-a 235, 2. számú bekezdése alapján. E bejelentés ellen kihirdetése után három napig lehet panaszt emelni a biztonsági szervek vizsgáló osztályán. A panasz haladék nélküli. A jogi tanácsadó a három vádlottnak címzett levelében: „A 39/í számú büntetőtörvény szerint dr. Elena Vavri- ková jogászt nevezem ki védőjüknek.“ Mi jut ilyenkor az újságíró eszébe? jenek célhoz, no meg azon, hogy útközben ne találkozzanak fehércsíkos kék autóval Karcsiéknál vendégeskedett már pár napja jöbarátja, Pisti Csak iödörgött ide-oda, munkába nem járt, az orvos utoljára kézitörés miatt írta ki, ö is a partihoz tartozott, vagy akár úgy is mondhatnánk, hogy abból már senki sem hiányzott. Itt volt az ideje, hogy vég- hezvigyék, amiért tulajdonképpen jöttek. Ólban Lengyel Káímánék háza felé — mert azt nézték ki a pénzcseppentő fusi céljául, — a kukoricaíöldön találkoztak annak feleségével, aki férje után küldte őket. — Mit, hogy ti vakoljátok be az én házam? Ki küldött benneteket? Hiszen már rég megrendeltem a szövetkezet kőműveseit. Különben is, inasok, mester nélkül? Nem várhatok tőletek valami jó munkát, mi? És az öreg nem tágított. Bárhogy is igyekeztek „befonni" őt, csak mosolygott. A négy suhanc végül is elvonult, dühösen há-tra-hátrafordulva, öklüket rázva az öreg felé, hogy lebontják a házát, meg ilyesmiket kiabálva. —O— Karcsitoknál aztán beebédeltek, édesanyja kacsát tett a vendégek elé. Hogy ez ösztönözte-e őket egy kis ebéd utáni lövöldözésre, nem tudni. Tény, hogy először Karcsiék udvarán lövöldöztek Pisti légpuskájával, csak úgy, a levegőibe, verebekre meg ami akadt, később aztán elvonultak a szövetkezet tehénistállójába, ahol folytatták furcsa szórakozásukat. Dühük még mindig tartott. De így, puskával a kezükben megnőtt a bátorságuk is, a- melyet ha erőtlen, gyenge öregemberrel szemben gyakorolnak, csak az aljasok szoktak bátorságnak nevezni. — Srácok, gyerünk, megijesztjük az öreget! Az ötlet mindnyájunknak módfelett tetszett. Röhögtek. Miért ne? Nem hagyják ők annyiban. Lejönnek Komáromból és a végén mégiscsak íi- tyíng nélkül mennek haza. Egy öreg miatt, aki csak úgy uk- mukfukk nyilatkozott az ő ösz- szevissza egyhónapos kómű- vestudomiá n y ukr ól. Indultak. Karcsiéknál kiszedték a fákból a már használt golyókat — fogyófélben lévén a készletük —, fejükre húzták a képzeletbeli cowboykalapot, és indítottak. A további eseményeket már ismerik. Lengyel Kálmán felesége, Kató néni: „A Karcsiék el-eljámak hozzánk. Ilyenkor ősszel segítenek kórót vágni, kukoricát törni, mikor mi van. A múltkor Nem nagyon ismerem az épí- tömunkások munkakörülményeit. Azt viszont tudom, hogy az építészet gazdaságunknak az a területe, ahol minden kézre szükség van. Miért hát, hogy a komáromi kőművesek mestere aznap nem talált munkalehetőséget beosztottjai számára? Azt már nem is kérdem, hogy miért éppen az inasok mentek „szabadságra“; azok, akiknek a legnagyobb szükségük van a tanulásra. • A delikvensek egyikénél sem apellálhatok a szülők nevelési feladatára. Az utcán nevelkedtek, mindnyájuknak mostohaapjuk van, az egyikük egyáltalán nem ismeri édesapját, azt sem tudja, hol található. Az, ami a „bögyömben“ van — az iskola. Neki mégiscsak valami köze van azok jelleméhez, akiknek nap nap után a logaritmusokról meséinek. Vagy csak kellene, hogy legyen? Igaz,, fehér hollók akadnak minden iskola tanulói között. De ha valami történik, a tanárok rendszerint választ tudnak adnj a kérdésre, miért éppen azok a diákok fogtak puskát a kezükbe, hogy pénzt szerezzenek egy 69 éves öregembertől. Ennél könnyebb kijelenteni, hogy nem tudják, mit csinálnak munkaidő után. Nem tudják, vagy nem is érdekli őket. A cowboyparti okozta anyagi kár nevetséges. Mindössze 35 korona, a szétlőtt udvari lámpa ára. Hogy milyen köny- nyen sokkal több is lehetett volna, arra még gondolni is rossz. De keil, hogy memen- tóként csakis ez forogjon a fejünkben. Nem csupán játékról volt szó... ZÄCSEK Erzsébet ÖN IS NYERHET! A Madách Könyvkiadó idei kétszakaszos nyeremény-akciójának első szakasza november 3-án zárult. A közjegyző jelenlétében megejtett sorsolás nyertesei a következők: 1. díj (5000.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Szabó Erzsébet, Üjvásár. 2. díj (2500.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Im- recze Rozália, Ajnácskő. 3. díj (1000.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Bölcs János, Kislúcs. 4. díj (300.— Kcs értékben könyvek) Markovics József, Radimovice. 5. díj (200.— Kcs értékben könyvek) Borsányi Éva, Komárom. 6 -10. díj (100.— Kcs értékben könyvek) Czaha Lenke, Losonc, Arany Elemér, Rimajánosi, Hegedűs Irén, Pozsony, Horváth Ilona, Alistál, Cséfalvay Éva, Dunavajka, magyar tannyelvű kilencéves alapiskola A második szakasz nyereménysorsolására december 17-én kerül sor. Ezen részt vesznek mindazok, akik az első szakaszra 100 korona értéken felül rendeltek könyveket, s azok is, akik még december 8- ig postára adják rendeléseiket. Tehát még: ÖN IS NYERHET! új ifjúság 3 SZAGOS TÉMA Egyszer, vagy egy évvei ezelőtt az 0\ Ifjúságban foglalkoztunk több várost árnyékszék állapotával, többek között a komáromi Piac térivel is. Azt írtuk, hogy a kts Piac téri kuripintyó, amelyben ott díszeleg a büszke felirat W. C. Nők, W. C. Férfiak, rettenetes állapotban van. Még azok is könnyen rátalálhattak, akik nem a felirat, hanem a szag után tájékozódtak. * Nem tudom, milyen állapotban van a férfi W. C. A nőit ismerem, és nem tartott hosszú ideig, míg meglátogattam minden létező helyiségét. Ugyanis összesen egyből áll, amelynek minden berendezését maga a kagyló képezi. Itt-ott patkány vinnyogás hallatszik, de ez nem zavarfa azokat, akiknek sürgősen szükségük van a felnőttbillre. Igaz, van ott még egy kicsiny előszoba is, amelynek ha kinyítfák ajtaját, a W, C.-böl nem lehet kijönni, fis fordítva. A legnagyobb helyiség a Haj- dus néni trónterme. Ahányszor olt voltam, még mindig evés közben zavartam. Magyar szalámi és káoé tornyosodon az asztalán. De papírfa nem volt sohasem. W. C.- papirja, persze. Még mit nem akarnának ezek a nők! Nekik az sem lenne elég, ha papírgyárat építenének az árnyékszék melléigaz, egy kts papírja, egészen pici mégiscsak volt, és az állt rajta, hogy a W. C. használati ára 50 fillér. Mert mondanom sem kell, hogy a W. C. a leírt állapotok ellenére működik. A papírkához véletlenül futottam, mert kevesen követelik, és a néni pedig nem kínálja. Műről is telne neki a napi magyar szalámijára? Kezet öblíteni sincs hol. Aki mosdani akar, menjen a Dunába. Az „objektum“ a Komáromi Technikai Szolgáltatások hatáskörébe tartozik, övék a jövedelem — biztos vagyok benne, hogy a néni maga felé hajló keze mellett sem alacsony —, nek’k kellene hát gondoskodniok a helyiségek tisztán tartásáról. De nemcsak nekik vannak kötelességeik, hasonló építményekkel kapcsolatban, hanem á járási higiénikusnak is. Nem tudom, mit csináltak a kritikánktól eltelt egy év alatt, nekem az volt a benyomásom, hogy semmit. Talán túlságosan kímélő volt? Es az illetékesek elértették? Reméljük, ez egyszer világosan szóltunk. ART BUCHWALD: Holdkőzet-kiárusítás Kiszivárgó hirek szerint Nixon holdközetet akar ajándékozni más országok vezetőinek, miután a tudósok befejezték a kőzetek tanulmányozását. Ez mindenképpen nagylelkű gesztus, és reméljük, más népek is megbecsülik. Már elképzelem a jelenetet a Fehér Ház ovális termében. Az elnök asztalán egy láda, benne kődarabok. Henry Kissinger belép a terembe. — Elnök űr, Golda Meir izraeli miniszterelnök telefonon felhívott bennünket, érdeklődik a megígért ötven F—4 sugárhajtású repülőgép iránt. — Mondja neki, hogy pillanatnyilag nem szállíthatjuk a repülőgépeket. mert nem akarjuk nyugtalanítani az arabokat. Helyettük azonban ötven holdkövet adok neki. — Golda Meir körülbelül ilyenféle választ is várt. Most még néhány Szót engedjen meg a Szovjetunióval folyó leszerelési értekezletről. Mit gondol, milyen stratégiát alkalmazzunk? — Gondolom, nem ártana, ha képviselőink egy láda holdkövet visznek magukkal. A szovjetek engednek egy- egy kérdésben, mi pedig minden egyes esetben egy követ adunk nekik Ha viszont elutasítják javaslatunkat, elveszünk tőlük egy követ. Ily módon jó okuk lesz tárgyalni vetünk. — Nagyszerű ötlet. Végeredményben kieszközölhetjük, hogy abbahagyják rakétaelhárító hálózatuk építését. Mr. President, egy kérésem volna. Adományoz-e egy holdkövet Peru vezetőjének? j — Vajon ez az ország tartóztatja fel halászhajóinkat i és sajátítja ki olajfinomítóinkat? — Yes, sir... — Nem kapnak holdkövet■ Meg kell tanulniuk, hogy az Egyesült Államok első osztályú hatalom. — Nem mindenben érthetek egyet önnel, Mr. President. Mexikói hírek szerint Castro hajlandó volna kiadni Amerikának a repülőgéprablókat ezer holdk'óért — Alighanem megörült. Először is nekünk nincs ezer holdkövünk, másodszor pedig, ha volna is, Castro volna a világon az utolsó, akinek adnék belőle. — Wilson angol miniszterelnök épp most telefonált, \ éreklödik nem kölcsönözhetne-e neki tíz további kö- I vet. — A múlt héten adtunk neki tízet. — Azt mondja, hogy eltűntek, s ha erről értesülnek j a parlamentben, megbukik a kormány. — Nincs mit tennünk, adjunk nekik. Figyelmeztesse azonban, hogy képtelenek vagyunk állandóan köveket ömleszteni kormányába. Az angoloknak önállósítaniuk kell magukat. Van valami értesülése, David Kennedy- töl. a kincstárnoktól. — Igen, uram. Nagyszerűnek tartja az Ön gondolatát, hogy a nemzetközi pénzügyi elszámolás alapja az arany helyett a holdkövek legyenek. Képtelen volt azonban erről meggyőzni Franciaországot, Nyugat-Né- metországot vagy bárki mást. Mint mondja, további erőfeszítéseket tesz — Ez jó hír Dávidtól. Mi történik Vietnamban? — Thieu elnök telefonon felhívott bennünket, szeretné tudni, mi igaz abból az újsághírből, amely szerint j Ön holdköveket ígért Észak-Vietnamnak, ha elfogadják ! a tűzszünetet. — Mondja meg neki, hogy ez szemenszedett valótlanság. Ami engem illet, ö az egyetlen vietnami, akinek egyáltalán hajlandó vagyok követ adni. — Mondtam neki. Most jutott eszembe, Drew Pearson jelentette, hogy az Ön által az államférfiaknak ajándékozott holdkövek jelentős része svájci bankokba j került. — Ezen aztán nem segíthetünk. Henry, Van valami hír Japánból, Bili Rogers-töl? — Igen, uram. Azt mondja, a japánok nagyon hálásak az ön köveiért, de mégis jobb szeretnék, ha eltávolí- tanánk mérgesgáz-leraicatunkat az Okinawa-sztgetről.
