Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-17 / 46. szám

ktáberi délután, Kava, Rúzsás-puszta. A tanyai élet legszebb napjai ezek. Csendjét csak az itt-ott tneg- zörrenő kukoricaszá­rak zavarják. — Nem megyek veletek, az öreg ismer, azonnal anyámék- hoz rohanna, van annyi '„gódi ja" így aztán csak három 16 év körüli suhanc indult a „rancs“ felé. Egyikük vállán légpuska másik kezében légpisztoly, a harmadik meg csak azért ban­dukolt üres kézzel, mert Pár nappal ezelőtt tette rá az or­vos a kötést. A kép nyugati western-film- re emlékeztet: három hallga­tag, felfegyverzett bandita kö­zeledik a préri egyetlen háza felé, oda, ahol Lengyel Kálmá- nék laknak. Jaj neki.' Lengyel Kálmán 69 éves. nyugdíjas, van még sgy kis földje, ezért magángazdálko­dónak is nevezik. A paraszt­házban — amelynek megrepa rálását öreg éveire hagyta — feleségével él. De térjünk vissza a mi cow- boyainkhoz. A ház előtt meg­állnak, és melőzve minden szo­kásos formalitást, azonnal a tárgyra térnek: — öreg, adjál lóvét, vagy szétlőjük a vityillódat! Csak úgy bekiabálnak az ud­varra, és mert válaszra sem métlatják őket, mintegy jóna- potként szétlövik az udvar vi­lágító lámpáját. Az üvegicsö- rötnpölésre kiszalad az öreg, de amint meglátja a három „puskás gyereket“, visszabú­jik. Mi több, még azt is hall­ja, amint egyikük éppen go­lyót kér társától. Nem tágíta­nak. Pénzért jöttek, pénzt akarnak. A házba bemenni nem mer­nek, mert az udvaron egy iő- kora kutya nem éppen barát­ságosan csahol feléjük, és már-már várható, hogy elsza­kítja a láncát és ripityára tépi mindet maga körül. Az öreg­nek is talán az őrangyala jut­tatta eszébe a kutyát. — Menjetek a fenébe, mert. rátok engedem a kutyát. Ezt is tette volna, ha a há­rom cowboy abba nem hagyja a „tüzelést“. De abbahagyták. Egyszerűen azért, mert nem találtak elég­gé „ftgii“ dolognak élettelen tárgyakra golyózni. — No mi van? — Semmi. — Nem adott? — Nem a nyavalyás. Ez a párbeszéd már a ku­koricásban maradt hátvéd és a három cowboy egyike között hangzott el. Aznap szemerkélt az eső. A Komáromi Építőipari Vállalat mestere kijelentette: Aki akar, menjen szabadságra. Nem tud mindnyájuknak munkát adni. A három suhanc ügy is tett. Már csak azért is, mert egyi­kük, a Karcsi, azt mondta, tud egy jó fusiról, és ha igyekez­nek, ma még pénz is cseppen­het belőle. Eső, nem eső, ketten motor- kerékpáron, harmadikuk meg „vállpántként“ utazott a Kava melletti Rúzsás tanyára — ahol különben Karcsi szülei is él­nek. A „vállpánt“-utazás úgy történik, hogy a kerékpáros megragadja a motorkerékpár- vezető vállát és utazik. A leg­jobb esetben megfelezik a ben­zin árát. A hangsúly azon van, hogy mindnyájan egészben ér eljött utánam, hogy egy kis- bárányt szeretne. Mondtam ne­ki, majd segít kórót vágni, és megkapja a báránykát. El is jött a testvérével meg még eggyel, de a végén mégiscsak pénzt kért. ötven koronát meg jó ebédet adtam nekik. Nem mondtam egy szóval sem, hogy jöjjenek bevakolni a házunkat, mert tudtam, hogy az uram már valakivel beszélt erről. Amikor nálunk lövöldöz­tek, én éppen az üzletben vol­tam. Ahogy hazajöttem, sza­ladtam a Karcsiékhoz. Még hal­lottam, hogy az anyja, de az apja is, nagyon odamondoga­tott neki. Hogy mi minden tör­ténhetett volna, erre még gon­dolni is rossz. Mire képesek ezek a mai fiatalok!“ A Komáromi Építőipari Vál­lalat, ahol a négy jő barát inaskodik, nem próbált mellet­tük szólni. Jellemzésükben az egyik mint szemtelen pofázó, a másik mint „lassú víz“ sze­repel. A mondat, hogy nincs tudomásuk arról, mit csinál­nak munkaidő után, mégis megragadta a figyelmemet. Az, hogy keveset is érdekli őket, már nem volt odaírva. Befejezés helyett: „L. Kálmánt, U. Pált és K. Istvánt zsarolási kísérlet bűn­tette miatt nyomozzuk a bün­tető törvénykönyv 8/1, 9/2 szá­mú §-a 235, 2. számú bekez­dése alapján. E bejelentés ellen kihirdeté­se után három napig lehet pa­naszt emelni a biztonsági szer­vek vizsgáló osztályán. A panasz haladék nélküli. A jogi tanácsadó a három vádlottnak címzett levelében: „A 39/í számú büntetőtör­vény szerint dr. Elena Vavri- ková jogászt nevezem ki vé­dőjüknek.“ Mi jut ilyenkor az újságíró eszébe? jenek célhoz, no meg azon, hogy útközben ne találkozza­nak fehércsíkos kék autóval Karcsiéknál vendégeskedett már pár napja jöbarátja, Pisti Csak iödörgött ide-oda, mun­kába nem járt, az orvos utol­jára kézitörés miatt írta ki, ö is a partihoz tartozott, vagy akár úgy is mondhatnánk, hogy abból már senki sem hiány­zott. Itt volt az ideje, hogy vég- hezvigyék, amiért tulajdonkép­pen jöttek. Ólban Lengyel Káímánék há­za felé — mert azt nézték ki a pénzcseppentő fusi céljául, — a kukoricaíöldön találkoztak annak feleségével, aki férje után küldte őket. — Mit, hogy ti vakoljátok be az én házam? Ki küldött ben­neteket? Hiszen már rég meg­rendeltem a szövetkezet kőmű­veseit. Különben is, inasok, mester nélkül? Nem várhatok tőletek valami jó munkát, mi? És az öreg nem tágított. Bár­hogy is igyekeztek „befonni" őt, csak mosolygott. A négy suhanc végül is elvonult, dühö­sen há-tra-hátrafordulva, öklü­ket rázva az öreg felé, hogy lebontják a házát, meg ilyes­miket kiabálva. —O— Karcsitoknál aztán beebédel­tek, édesanyja kacsát tett a vendégek elé. Hogy ez ösztö­nözte-e őket egy kis ebéd utá­ni lövöldözésre, nem tudni. Tény, hogy először Karcsiék udvarán lövöldöztek Pisti lég­puskájával, csak úgy, a leve­gőibe, verebekre meg ami akadt, később aztán elvonultak a szö­vetkezet tehénistállójába, ahol folytatták furcsa szórakozásu­kat. Dühük még mindig tartott. De így, puskával a kezükben megnőtt a bátorságuk is, a- melyet ha erőtlen, gyenge öregemberrel szemben gyako­rolnak, csak az aljasok szoktak bátorságnak nevezni. — Srácok, gyerünk, meg­ijesztjük az öreget! Az ötlet mindnyájunknak módfelett tetszett. Röhögtek. Miért ne? Nem hagyják ők annyiban. Lejönnek Komárom­ból és a végén mégiscsak íi- tyíng nélkül mennek haza. Egy öreg miatt, aki csak úgy uk- mukfukk nyilatkozott az ő ösz- szevissza egyhónapos kómű- vestudomiá n y ukr ól. Indultak. Karcsiéknál kiszed­ték a fákból a már használt golyókat — fogyófélben lévén a készletük —, fejükre húzták a képzeletbeli cowboykalapot, és indítottak. A további eseményeket már ismerik. Lengyel Kálmán felesége, Kató néni: „A Karcsiék el-eljámak hoz­zánk. Ilyenkor ősszel segíte­nek kórót vágni, kukoricát tör­ni, mikor mi van. A múltkor Nem nagyon ismerem az épí- tömunkások munkakörülmé­nyeit. Azt viszont tudom, hogy az építészet gazdaságunknak az a területe, ahol minden kéz­re szükség van. Miért hát, hogy a komáromi kőművesek meste­re aznap nem talált munkale­hetőséget beosztottjai számá­ra? Azt már nem is kérdem, hogy miért éppen az inasok mentek „szabadságra“; azok, akiknek a legnagyobb szüksé­gük van a tanulásra. • A delikvensek egyikénél sem apellálhatok a szülők nevelési feladatára. Az utcán nevelked­tek, mindnyájuknak mostoha­apjuk van, az egyikük egyál­talán nem ismeri édesapját, azt sem tudja, hol található. Az, ami a „bögyömben“ van — az iskola. Neki mégiscsak va­lami köze van azok jellemé­hez, akiknek nap nap után a logaritmusokról meséinek. Vagy csak kellene, hogy legyen? Igaz,, fehér hollók akadnak minden iskola tanulói között. De ha valami történik, a taná­rok rendszerint választ tud­nak adnj a kérdésre, miért ép­pen azok a diákok fogtak pus­kát a kezükbe, hogy pénzt sze­rezzenek egy 69 éves öreg­embertől. Ennél könnyebb ki­jelenteni, hogy nem tudják, mit csinálnak munkaidő után. Nem tudják, vagy nem is ér­dekli őket. A cowboyparti okozta anya­gi kár nevetséges. Mindössze 35 korona, a szétlőtt udvari lámpa ára. Hogy milyen köny- nyen sokkal több is lehetett volna, arra még gondolni is rossz. De keil, hogy memen- tóként csakis ez forogjon a fe­jünkben. Nem csupán játékról volt szó... ZÄCSEK Erzsébet ÖN IS NYERHET! A Madách Könyvkiadó idei kétszakaszos nyere­mény-akciójának első szakasza november 3-án zá­rult. A közjegyző jelenlétében megejtett sorsolás nyertesei a következők: 1. díj (5000.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Sza­bó Erzsébet, Üjvásár. 2. díj (2500.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Im- recze Rozália, Ajnácskő. 3. díj (1000.— Kcs értékű vásárlási utalvány) Bölcs János, Kislúcs. 4. díj (300.— Kcs értékben könyvek) Markovics József, Radimovice. 5. díj (200.— Kcs értékben könyvek) Borsányi Éva, Komárom. 6 -10. díj (100.— Kcs értékben könyvek) Czaha Lenke, Losonc, Arany Elemér, Rimajánosi, Hegedűs Irén, Pozsony, Horváth Ilona, Alistál, Cséfalvay Éva, Dunavajka, magyar tannyelvű kilencéves alapiskola A második szakasz nyereménysorsolására decem­ber 17-én kerül sor. Ezen részt vesznek mindazok, akik az első szakaszra 100 korona értéken felül ren­deltek könyveket, s azok is, akik még december 8- ig postára adják rendeléseiket. Tehát még: ÖN IS NYERHET! új ifjúság 3 SZAGOS TÉMA Egyszer, vagy egy évvei ezelőtt az 0\ Ifjúságban fog­lalkoztunk több várost árnyékszék állapotával, többek között a komáromi Piac térivel is. Azt írtuk, hogy a kts Piac téri kuripintyó, amelyben ott díszeleg a büszke felirat W. C. Nők, W. C. Férfiak, rettenetes állapotban van. Még azok is könnyen ráta­lálhattak, akik nem a felirat, hanem a szag után tájé­kozódtak. * Nem tudom, milyen állapotban van a férfi W. C. A nőit ismerem, és nem tartott hosszú ideig, míg meglá­togattam minden létező helyiségét. Ugyanis összesen egyből áll, amelynek minden berendezését maga a kagy­ló képezi. Itt-ott patkány vinnyogás hallatszik, de ez nem zavarfa azokat, akiknek sürgősen szükségük van a felnőttbillre. Igaz, van ott még egy kicsiny előszoba is, amelynek ha kinyítfák ajtaját, a W, C.-böl nem le­het kijönni, fis fordítva. A legnagyobb helyiség a Haj- dus néni trónterme. Ahányszor olt voltam, még mindig evés közben zavartam. Magyar szalámi és káoé tornyo­sodon az asztalán. De papírfa nem volt sohasem. W. C.- papirja, persze. Még mit nem akarnának ezek a nők! Nekik az sem lenne elég, ha papírgyárat építenének az árnyékszék mellé­igaz, egy kts papírja, egészen pici mégiscsak volt, és az állt rajta, hogy a W. C. használati ára 50 fillér. Mert mondanom sem kell, hogy a W. C. a leírt állapotok el­lenére működik. A papírkához véletlenül futottam, mert kevesen követelik, és a néni pedig nem kínálja. Műről is telne neki a napi magyar szalámijára? Kezet öblíteni sincs hol. Aki mosdani akar, menjen a Dunába. Az „objektum“ a Komáromi Technikai Szolgáltatások hatáskörébe tartozik, övék a jövedelem — biztos vagyok benne, hogy a néni maga felé hajló keze mellett sem alacsony —, nek’k kellene hát gondoskodniok a helyi­ségek tisztán tartásáról. De nemcsak nekik vannak kö­telességeik, hasonló építményekkel kapcsolatban, ha­nem á járási higiénikusnak is. Nem tudom, mit csinál­tak a kritikánktól eltelt egy év alatt, nekem az volt a benyomásom, hogy semmit. Talán túlságosan kímélő volt? Es az illetékesek elértették? Reméljük, ez egyszer világosan szóltunk. ART BUCHWALD: Holdkőzet-kiárusítás Kiszivárgó hirek szerint Nixon holdközetet akar ajándékozni más országok vezetőinek, miután a tudó­sok befejezték a kőzetek tanulmányozását. Ez minden­képpen nagylelkű gesztus, és reméljük, más népek is megbecsülik. Már elképzelem a jelenetet a Fehér Ház ovális ter­mében. Az elnök asztalán egy láda, benne kődarabok. Henry Kissinger belép a terembe. — Elnök űr, Golda Meir izraeli miniszterelnök tele­fonon felhívott bennünket, érdeklődik a megígért ötven F—4 sugárhajtású repülőgép iránt. — Mondja neki, hogy pillanatnyilag nem szállíthat­juk a repülőgépeket. mert nem akarjuk nyugtalanítani az arabokat. Helyettük azonban ötven holdkövet adok neki. — Golda Meir körülbelül ilyenféle választ is várt. Most még néhány Szót engedjen meg a Szovjetunióval folyó leszerelési értekezletről. Mit gondol, milyen stra­tégiát alkalmazzunk? — Gondolom, nem ártana, ha képviselőink egy láda holdkövet visznek magukkal. A szovjetek engednek egy- egy kérdésben, mi pedig minden egyes esetben egy követ adunk nekik Ha viszont elutasítják javaslatun­kat, elveszünk tőlük egy követ. Ily módon jó okuk lesz tárgyalni vetünk. — Nagyszerű ötlet. Végeredményben kieszközölhet­jük, hogy abbahagyják rakétaelhárító hálózatuk építé­sét. Mr. President, egy kérésem volna. Adományoz-e egy holdkövet Peru vezetőjének? j — Vajon ez az ország tartóztatja fel halászhajóinkat i és sajátítja ki olajfinomítóinkat? — Yes, sir... — Nem kapnak holdkövet■ Meg kell tanulniuk, hogy az Egyesült Államok első osztályú hatalom. — Nem mindenben érthetek egyet önnel, Mr. Presi­dent. Mexikói hírek szerint Castro hajlandó volna ki­adni Amerikának a repülőgéprablókat ezer holdk'óért — Alighanem megörült. Először is nekünk nincs ezer holdkövünk, másodszor pedig, ha volna is, Castro vol­na a világon az utolsó, akinek adnék belőle. — Wilson angol miniszterelnök épp most telefonált, \ éreklödik nem kölcsönözhetne-e neki tíz további kö- I vet. — A múlt héten adtunk neki tízet. — Azt mondja, hogy eltűntek, s ha erről értesülnek j a parlamentben, megbukik a kormány. — Nincs mit tennünk, adjunk nekik. Figyelmeztesse azonban, hogy képtelenek vagyunk állandóan köveket ömleszteni kormányába. Az angoloknak önállósítaniuk kell magukat. Van valami értesülése, David Kennedy- töl. a kincstárnoktól. — Igen, uram. Nagyszerűnek tartja az Ön gondo­latát, hogy a nemzetközi pénzügyi elszámolás alapja az arany helyett a holdkövek legyenek. Képtelen volt azonban erről meggyőzni Franciaországot, Nyugat-Né- metországot vagy bárki mást. Mint mondja, további erőfeszítéseket tesz — Ez jó hír Dávidtól. Mi történik Vietnamban? — Thieu elnök telefonon felhívott bennünket, szeret­né tudni, mi igaz abból az újsághírből, amely szerint j Ön holdköveket ígért Észak-Vietnamnak, ha elfogadják ! a tűzszünetet. — Mondja meg neki, hogy ez szemenszedett valót­lanság. Ami engem illet, ö az egyetlen vietnami, akinek egyáltalán hajlandó vagyok követ adni. — Mondtam neki. Most jutott eszembe, Drew Pear­son jelentette, hogy az Ön által az államférfiaknak ajándékozott holdkövek jelentős része svájci bankokba j került. — Ezen aztán nem segíthetünk. Henry, Van valami hír Japánból, Bili Rogers-töl? — Igen, uram. Azt mondja, a japánok nagyon hálásak az ön köveiért, de mégis jobb szeretnék, ha eltávolí- tanánk mérgesgáz-leraicatunkat az Okinawa-sztgetről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom