Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-27 / 43. szám
új ifjúság 3 „Ily magasztos benyomás után a lélek magasba bá- gyik. Hová? Magunk sem tudjuk. A magasba repülne, de borzad az éj homályától, míg végre jeljönnek a vigasznyújtó csillagok, s azok tündöklő szépségükkel rámutatnak az örökkévalóságra, utasítanak bennünket, hová pillantsunk, mi vándorok, hol fogjuk megtalálni a reménységet, a hitet." E zen sorok írója Konkoly Thege Miklós, a világhírű őgyallai (hurbano- vói) csillagász. Neve nem cseng ismerősen, legalábbis nem azok előtt, akik olvasótáborunk zömét alkotják. Ezért íródott a riport. »Meg azért is, hogy a sarki épület, amely mellett az ógyallaiak olyan közömbösen elsétálnak — érték, egy ember életmunkájénak gyümölcse, egyetlen emberé, akire büszke lehet szülővárosa. Konkoly T. Miklós 1842-ben született és már tizennégy éves korában gőzgépet szerkesztett. A szímői születésű dinamó feltaláló: Jedlik Ányos tanítványa a pesti egyetemen. 1860-ban már a berlini egyetem hallgatói közt találjuk. Itt kezdett érdeklődni a csillagászat iránt, felkereste a párizsi és londoni csillagászati köröket, Heidelbergbe, Göttingen- be, Greenwichbe látogat, de természete továbbra is nyugtalan, határozatlan. Hazatér, és megszerzi a hajóépítési és hajóskapitányi oklevelet, sőt mozdonyvezetői vizsgát is tesz. 1863-ban megnősül, és nem sokkal ezután Komárom megye aljegyzője lesz. Huszonnyolc éves volt, amikor elhatározta, hogy Ögyallán csillagvizsgáló intézetet alapít. Sokáig egyedül maradt ötletével, nem volt aki segítse. Az intézet mégis felépült, ez évben ünnepli fennállása századik évfordulóját. indezt és a következő adatok nagy részét egyetlen embertől, Fesz- ty Istvántól tudtam meg. Hetvenkét éves, de még a rossz- májúak sem mondanák hatvannál többnek. Azt, amit nála láttam, hallottam és tapasztaltam, élmény volt. Kincsek tulajdonosa. Beszélgetésünk alatt egy fából faragott sarokasztalnál ültünk, amelyről megtudtam, hogy annak idején Jókai Mór és Feszty Árpád, kedvenc tereferélő helye volt. (Jókai Mór, Feszty Árpád, a közismert festő apósa volt.) Én Jókai Mór székén ültem... Ugye, irigyelnek? Aki átlépi Feszty István lakása küszöbét, akár egy évszázaddal is visszatekerheti órája mutatójá.t Egy Jókai festmény révén tértünk vissza oredeti témánkhoz. A kép Konkoly édesapját ábrázolta. Alatta a festő, Jókai Mór kezeírása és a keltezés: 1842. Beszélgettünk. — Még gyerek voltam, de rettentően kíváncsi, és ezen tulajdonságom miatt kerültem Konkoly csillagvizsgálójába. Akkor még csak piciny látcsövei voltak, és az ősi lakóház északi oldalán lévő favázas erkély szolgált figyelőhelyként. Ez volt a mai intézet bölcsője. — Voltak-e segítőtársai Konkolynak? — Senki, csak mi gyerekek futkároztunk körülötte. Később aztán a világ minden tájáról tudósok és nem tudósok is gyakran látogattak ögyallá- ra. Megtudtam, hogy Konkolynak jól felszerelt műhelye volt, ahol sajátkezüleg készítette műszereit. Negyvenkét éves korában megjelent egy 912 oldalas könyve, amelyben a csillagvizsgáló műszerek pontos leírásával, és a megfigyelések útmutatásával foglalkozik. — 1873-ban a londoni Browning cégtől egy 10.5 hüvelyes távcsövet rendelt, és ezt már a mai intézetben helyezte el. Ez évben végzi első napfoltmegfigyeléseit és a világon elsőként ö fényképezte le a napfelületet. így kezdte. Sokan talán azt mondják, kinek lenne manapság mindenre pénze, kinek van tizenhat holdas kertje, ahová vegytani és fizikai laboratóriumot, mágneses pavilont építhetne. Igaz, de talán mindezt és mást is megmagyaráz; két generáció közti különbségre rámutat az alábbi párbeszéd. — És Feszty bácsi honnan szedte ezt a rengeteg adatot? — Az utóbbi másfél év eredménye. A Széchényi Könyvtártól kezdve bejártam Konkoly minden élő munkatársát, vagy azok ismerőseit. — De miért csinálja mindezt? — Ez a hobbym. Tudja, fiam, mi az? — Igen. Nekem az alvás a hobbym. Az ógyallaiak közül is csak kevesen tudják, hogy Konkoly többek között mozdonyvezető is volt. A felvétel a Komárom és Érsekújvár között közlekedő első vonatról készült. A vonatot Konkoly vezette. A képen balról ő az a kis .sköpcös“, sötét ruhában 1/ 1% onkolynak bizonyára jobb I * érvényesülésre is volt lehetősége, miért hát, hogy élete végéig hű maradt Ögyallához? — 1884-ben megjelent egy kézikönyve, amelyet még évek múltán is a Zeiss gyár mérnökeinek leggyakrabban forgatott könyvei között találunk. Hát épp ez a gyár hívta őt. Nem ment. Viszont elfogadta Ferenc József ajánlatát, hogy legyen az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója. Ez 1890-ben volt, és ettől az évtől számítható a magyar meteorológia rohamos fejlődése. De hamarosan visszatér falujába és minden jel arra mutat, hogy legszívesebben innen irányította volna az országos intézet működését is. Megindította az Időjárás című havilapot, valamint a tudományos évkönyvek sorozatát magyar és német nyelven. — És hogyan is volt az Konkoly hajóskapitányságával és mozdonyvezetöségével ? — Valóban mindkét szakmát kitanulta. Itt a fényképen látható az első Komárom és Érsekújvár között közlekedő vonat. Ezt a vonatot ő vezette. Ha utazott valahová, akkor kizárólag a mozdonyon. Ismerte őt csaknem minden mozdony- vezető — akkor még nem volt sok belőlük — és csak mosolyogtak, amikor a kis köpcös Konkoly úr felkászálódott a mozdonyra és szurokfeketén szállt le onnan. A hajóssággal is hasonlóképp volt. Még gyerekkorában épített egy kis gőzhajót, amellyel a Dunán meg a Vágón közlekedett. A hajóskapitányi oklevél megszerzése után a Dunahajózási Társaság alkalmazta. Amikor látta, hogy csak akkor kerülhet szárazföldre, ha rossz fát tesz a tűzre, hajójával nekiment egy vízimalomnak, mire a társaság valóban engedett kérésének, és Konkoly ismét kedve szerinti foglalkozást '.kereshetett. De még „víz-szerelmes“ korából származik a következő történet: Egy angol kollégájával száz üveg pezsgőbe fogadott, hogy hamarább megteszi'a Bécs és Bratislava közötti utat, mint ő. Mindketten a saját maga készítette gőzhajón hajókáz- ták le a kilométereket. A pezsgő Konkolyé lett. N em tudnék talán egyetlen foglalkozást sem, amelynek nyomára ne bukkannék Konkoly életrajzában. Átírta Bach E-moll fúgáját zongorára, nyitányt szerzett Jókai Mór Milton című színmüvéhez, zongoragépet szerkesztett, nagy érdemei vannak a fényképészet terén is, hiszen az ő idejében még nem voltak száraz lemezek é ; csak saját maga' készítette üveglemezeket használt. tíz éven át volt a kassai kerület országgyűlési képviselője... — Tud-e valamilyen szellemes történetet Konkolyról? — Volt humorérzéke és ez lépten-nyomon megnyilvánult. r Mesterlövész hírében állt. Egyszer például ellőtte az ablak alatt álldogáló paraszt pipáját. 1 úgy, hogy annak csak a szára maradt a szájában. A paraszt ijedtségét aztán olyan borsosán jutáim. ,a meg, hogy az azután minden este ott álldogált Konkolyék ablaka alatt. Megtréfálta minden látogatóját. Ógyallán még nem volt villany, de az intézetben egy saját maga gyártotta villanyfejlesztő telep működött. Műhelye kilincsébe gyenge áramot vezetett, és nagyon mulatott látogatói ijedtségén. Megtörtént, hogy rejtett filmfelvevőgéppel megörökítette fnunkatársait olyan műveletek közben, amelyeket az ember legszívesebben egyedül végez. — A csillagászok munkáját az emberek mindig valamilyen ördöngösséggel hozták kapcsolatba. Hogyan volt ez Konkoly idejében? — 1910. május 18—19-re várták a Halley-üstökös megjelenését. Az üstökösről szóló mende-mondák olyan méreteket öltöttek, hogy többen a vízbe ölték magukat, a hegyekbe vonultak, félve a világ végétől. Ez az üstökös ugyanis 76 évig vándorol, míg Földünk közelébe ér. Na és ezzel kapcsolatban szokta emlegetni Konkoly, hogy tizenhat éves korában édesanyja hazahívta Pestről azzal, hogy ha a Föld kettéválik, nehogy az anya az egyik, fia a má'sik féltekén maradjon... 1/ 1% onkoly erős meggyöződéI » se volt, hogy a csillag- vizsgáló intézet működése csak úgy lehetséges, ha az állami tulajdon lesz, és irányítása állami feladattá válik. Ezért 1878-ban a létesítendő pozsonyi egyetemnek felajánlja intézetét és egész vagyonát. Az -egyetem azonban nem épül fel, úgyhogy Konkoly megteszi ajánlatát a budapesti Műegyetemnek. Elfogadják a becses ajándékot, de épüle*- hiányában nem tudják áthelyezni az értékes műszereket Pestre, és a diákok pendlizését Pest és Ögyalla között körülményesnek találják. A felbecsülhetetlen értékű kincs végül is a magyar államkincstár tulajdonába kerül és Konkoly kérésére a Konkoly Thege Miklós alapítvány nevét kapja. Ez volt Konkoly egyetlen kikötése, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, és az, hogy a család halála után az illetékesek gondoskodjanak a családi sírbolt rendben tartásáról. Nem tudom, Konkoly kívánsága mennyire volt elődeink szívügye, csak azt tudom, hogy ha a nagy csillagász ma felébredne, és számon kérné kívánsága teljesítését, az ógyallaiak lehajtott fejjel állnának előtte. Sírjáról még a nagylelkűek sem mondhatják el, hogy gondozott. Pedig ezt is elvárta a jövőtől, amelyre hatalmas és értékes hagyatékát hagyta. A sírboltot már számtalanszor feltörték, ajtaja nyitva van, és belseje szemétdombra emlékeztet. A sírbolt melletti kápol- nácska sincs jobb állapotban. Reinmuth, heidelbergi csillagász egy kis bolygót Ögyallá- nak nevezett él; Kulin György pedig a Konkoly névvel illetett egy bolygót; Budapesten a Szabadság-hegyen van elhelyezve a Magyar Tudományos Akadémia csillagvizsgáló intézete. Az utcát Konkoly Thege Miklósról nevezték el. Ögyallán még egy képeslapot sem árusítanak a csillagvizsgáló intézetről... ZÄCSEK Erzsébet Érdemes lenne fontolóra venni A napokban a lapok sportoldalain feltűnő helyen közölték a hírt, hogy az Azerbajdzsáni SZSZK Kulturálisügyi Minisztériuma kötelezővé tette az általános műveltséget nyújtó Iskolák első három évfolyamában az úszás oktatását. Az úszás nagyon szép sport, mégis az az érzésem, hogy e hír nem csupán a sportrovatok bel- Ugye. A nyár elszállt, ennek ellenére szívesen emlékszünk rá vissza. Szívesen, mert a nyár a fizetett szabadság, az édes semmittevés, a külföldi üdülés, a vízben való lubickolás, no és a vízbe fulladás ideje. Igen, a vízbe fulladásé. A belügyminisztérium még nem tette közzé a hivatalos statisztikát, de ahogy a napilapok fekete krónikáját figyeltem, a vízbe fulladások tekintetében rekordévünk lesz. A fürdőidény előtt, vagy egy tragikusabb baleset után a sajtó általában meghúzza a vészharangot. A közvélemény is megdöbben, egy pillanatra talán azok is feleszmélnek, akik tehetnének valamit annak érdekében, hogy a víz ne szedje áldozatait. Aztán megy minden a régiben, mint az a bizonyos karaván. Ezért szívesebben láttam volna az említett hírt a címoldalon, mert jobban szembetűnt volna, és talán az illetékesek is fontolóra vették volna, ne kővessük-e az azerbajdzsáni példát. Valaki megkérdezhetné, miért szólok erről most, amikor a nyár már emlékeinkben Is csak homályosan él. Pusztán azért, mert tudom, hogy folyik nálunk az ügyintézés és így még remélhetem, hogy a legközelebbi Iskolaévben javaslatom legalább ott megvalósul, ahol erre lehetőség nyílik. (pi) Z. WIKTORCZYK: Maraton Mint a zivatar rontottam be a könyvesboltba. — Bizonyára megkapták a legújabb bestsellert. Csak azért szaladtam el a munkából, hogy megkapjam. Van még belőle? — Várja meg a kollégát a szépirodalom-osztályról. Átugrott egy pillanatra az optikába. Több mint valószínű, hogy üveget kaptak. — Üveget kaptak? — kiáltottam fel az örömtől. — Nekem is szükségem van pótüvegekre. Az ember nagyszerűen kihasználja az újságolvasásnál. Olyan aprók a betűk. De rohanok. Talán még jut nekem is — kiáltottam fel és rohantam az optikába. — Kérek három pár üveget. A jobb üveg —1, a bal pedig... — Én a kasszát vezetem, nem árusítok. — És ki árusít? — A kolléganő. Egy pillanatra elszaladt a csemege boltba. Magyar szalámit kaptak. — Magyar szalámit? Ez kell nekem. Rohanok. Talán még én is kapok... Á csemege boltban a sor nem mozdult álló helyéből. — Az elárusitónö egy percre elugrott a Prior áruházba — világosított fel egy hölgyike. — Állítólag női harsinyanadrágokat kaptak... — Harisnyanadrágokat? Ajándékba kell vennem! Repülök. Talán még... Mint a vihar törtem be a Priorba. — Van még harisnyanadrágjuk? — Van, de nem árusítjuk. Ellenőrzést kaptunk és át kell áraznunk... — Talán a főnök átárazná a kedvemért. Nagyon sietek. Csak egy pillanatra ugrottam el a munkából... — A főnök szintén elugrott egy pillanatra. Az egészségügyi központba. Az ellenőrzés után ugyanis megfájdult a szíve. Az egészségügyi központban meg állítólag ott van az orvos. — Az orvos? Nekem is meg kell vizsgáltatnom magamat. Valahogy rossz a közérzetem, de repülök. Talán még ott kapom... — Ml a panasza? — kérdezte az orvos, és sietve kapkodta magára a köpenyét. — Fulladozom, doktor úr, nem kapok levegőt.., — Hm... — gondolkodott el az orvos köpenye gombját gombolgatva. — Talán keveset mozog? Többet kell sétálnia —, tanácsolta jóindulatúan és kilökött a rendelőből. (-tó-) A fele sem tréfa Furcsa esküvői szokások honolnak helyenként. Anglia Stoke-On-Trent .városában például az esküvői szertartás után „jelképesen“ megbilincselik a leendő férjet. Történt pedig bizonyos J. Adam esküvőjén, hogy a nagy sürgés-forgásban elveszítették a bilincs kulcsát. A férj — a lakodalmi gyülekezet nagy derültségére — kénytelen volt az ünnepi vacsorát vasra verve elfogyasztani. Végül is a helyi kovácsmester szabadította meg a furcsa kellékektől. Baráti társaságban, fennhangon olvastam a különös történetet. Ismerősöm, aki nincs éppen a legjobb véleménnyel a házasság szentélyéről, a következő megjegyzéssel nyugtázta: — Az is valami. Az a bizonyos Adam csak az esküvői vacsorát töltötte rabbiliincsekben. Mit szóljunk mi, mikor egy életre szóló rabságra vagyunk ítélve. (palágyi)
