Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-27 / 43. szám

MÉRNÖK DINASZTIA ARCKÉPEK A VASMŰBŐL

hogy beljebb kerültem a

| Ä. Kelet-Szlovákiai Vasmű kapuján valami különös szorongás fogott el. A hiábavalóság érzete loerí- ** 9 tett’ hatalmába. A tűimé-- retezett dimenziók láttán jelentéktelen porszemnek éreztem magam, melyet nyomban elnyelnek a környező épület- és vas-monstrumok. Annak az embernek lehet ilyen érzése, aki életében először pillant meg rohanó vonalot vagy gépkocsit.

Lassan-lassan azonban megszoktam a túlméretezett arányokat. Időközben pedig e- Iém sietett egykori barátom, Hogya Lajos mérnök, és kísérővel már nem éreztem magam olyan elhagyatottnak a tégla- és acélrengetegben.

Annak idején együtt ültünk a kassal gépészmérnöki főiskola padjában azzal a szilárd elhatározással^ hogy onnan kikerülve a legtökéletesebb autókat, gépeket, hidakat tervezzük. Az én esetemben az elhatározás nem lehetet? valami szilárd, mert rövidesen másfelé vetett a sors. ő azonban kitartott, és most itt vagyok a „királyságában“, az oxigén- gyárban.

— Hány éve is annak, hogy utoljára találkoztunk? — kérdezem tőle az emlékek kapcsán.

— Tíznél is több. ßn időközben elvégeztem a főiskolát. Az utolsó szemesztereken Prágában légi technikát hallgattam, ott szereztem a diplomát is, és most itt vagyok.

Felajánlja, hogy végigkalauzol az egész gyártelepen. Udvariasan megköszönöm, meggyőződésem, hogy egyszeri élménynek túl sok látnivaló lenne, és a legjobb akarat mellett sem tudnék hitelesen és érdekfeszítően beszámolni róla. Maradunk tehát az oxigén- gyárban.

A laikus nyilván úgy véli, hogy a vasgyár az csupa nagyolvasztó, Martin-kemence, öntöde vagy hengerde. Pedig e- zek csak a legjellegzetesebb munkahelyek. Rajtuk kívül van a vasgyárnak számtalan o- lyan üzemrésziege, amely nélkül sohasem lenne a rideg ércből acél. Ezek közé tartozik az oxigéngyár.

Szakavatott kísérőm van Hogya mérnök személyében. A műszaki iroda vezetője kalauzol a sistergő, sziszegő, ka- rattyoló és dohogó cső- és katlanerdőben. Nem rajta múlott,

hogy egyik-másik gép funk- szervezet elnökének helyelte- ciójál, működésének alapelveit se, illetve a Szocialista Ifjúsá- még így sem nagyon értettem, gi Szövetség elnöke. Ügy vé- Azt mindenesetre megértet- lem, hogy ez már nem a ha- tem, hogy az oxigén a vasérc- lántékon múlik, hanem a biza- ben található szennyező anya- lom és a megbecsülés jele. gok kiégetéséhez szükséges. — A szakmát azonban a Nyugodtan elmondhatjuk te- kassai ipariskolában szeretet- hát, hogy az oxigéngyár a vas- ték me9 velem igazán — folytatja. — Páratlan jó színvonalú ez az iskola. Szavakban nehéz lenne kifejezni, milyen gálával tartozom egykori tanítóimnak.

K

hála egy részét bizonyára már le is rótta azzal, hogy egykori iskolája esti tagozatán hetente négy órát tanít. Tömérdek elfoglaltsága mellett

mű_ tüdeje.

z oxigént' egyébként a levegőből nyerik. A levegőt először megtisztítják a szennyező anyagoktól, a nedvességtől, aztán elektrolízissel alkotó elemeire bontják. Az Így kapott oxigént hatalmas nyomás, és hihetetlenül alacsony

hőmérséklet, mínusz 196 Celsius fokon cseppfolyósítják. Ez többet nem tehet', lenne hát nagyjából az oxigén- Az ..ifjabb“ Hogya csatlako- gyártás lényege. Persze az e- zik a beszélgetésünkhöz: gész eljárás sokkal bonyolul- — Engem annak idején fel- tabb, mint ahogy itt leírtam, vételi nélkül vettek fel a fő- ßs veszélyes. iskolára. A kassai iparistákat

— Az oxigéngyárak világ- tudomásom szerint mindenütt

szerte gyakran égnek, — tájé- így kezelik.

koztat a kísérőm. — Az oxigén Eszembe jutott', hogy a mamagában véve nem gyúlékony, Syar iskolák végzett növerdédé rendkívül elősegíti az é- kei általában nyelvi nehézsé- gést. Még az acél is eléghet gekre panaszkodnak. Kíváncsi benne. Ez történt az egyik voltam ezért Hogya Zoltán vé- Apoílo űrhajóval és Iegénysé- leményére. gével is, ha még emlékszel rá. — Nyelvi nehézségek? Nem,

Beszélgetésünket késő délu- nem... Talán eleinte. De tanaién a Terasz egyik barátságos, raink is bíztattak, hogy szá- egyszobás lakásában Hogya mukra nem az a fontos, hogy mérnök otthonában folytatjuk, tudjuk: to schema vagy ta Illetve legújabban a két Ho- schema, ten hfidel vagy ta gya otthonában. A másik Ho- hfidel, mert e tekintetben még gya, Zoltán az idén fejezte be a cseh vagy a szlovák gram- a Brnői Műszaki Főiskolát, és matika sem következetes. Számost jobb híján itt lakik a munkra a tárgyi tudás volt a bátyjánál. Erősáramú mérnöki legfontosabb, meg a szorgalom, diplomával ő is a Vasműben melyet végképp nem a nyelvi dolgozik. tudás határoz meg.

Bor kerül az asztalra. Jő ha- Már jó ideje beszélgetünk, zai rizliing. Bodrogközi. Erről is lassacskán fogy a bor, kint le- azok a régi szép idők jutnak az ereszkedett az este. A két Ho- eszembe, amikor még gondta- gya elégedett, kiegyensúlyo- Ianu! nyargalászfunk a Ma- zott ember benyomását kelti, lomoldalon, a Molyván vagy a Mégis megkockáztatom a kér- Gel'iczkében. De az idő kö- dést, vajon nem csal-e a meg- nyörtelen, ezért kénytelen va- ítélésem, gyök visszatérni a mába. Egy Elsőnek Zoltán válaszol: kicsit sajnálom, hogy a be- — Hogy őszinte legyek, egy csületben és munkában meg- kicsit csalódtam. Huszonnégy őszült jő öreg Hogya nem !e- eves vagyok, ezerháromszáz hét köztünk. Fiai közül csak a koronás kezdőfizetéssel indul- középső folytatta ősei mester- tam, és még most is ennyinél ségét, a földművelést, de így tartok. Rövidesen bevonulok is bizonyára örül két mérnök egyéves katonai szolgálatra fiának. Kevés apa dicsekedhe- /(időközben be is vonult). Légiik azzal, hogy két mérnök fia főbb ideje lenne megialapozni van. Furcsállom is, hogy a az életemet. De ezerháromszáz bodrogközi földművelő ember koronából... Ma egy takarítónő fiai a gépész szakmát válasz- is többet keres. Ha torténete- toiták. sen nem megyek főiskolára,

— Talán emlékszel, hogy akkor már én is legalább két- gyermekkorunkban folyton gé- ezerötszáznál tartanék, mint pészekre játszottunk. Pedig volt iskolatársaim. Persze nerh akkoriban az öreg viharvert a pénz a legfontosabb, és nem cséplőgépen és a kdvénhedt, is elégítene ki maradéktalanul, vaskerekű Fordson traktoron De az embernek egy kicsit kívül nemigen láttunk más gé- magával is kell törődnie. Kü- pet. Talán akkor született meg lönösen, ha fiatal. Mikor lesz bennem az elhatározás — nekem ilyen lakásom? —hord- mondja az „idősebb“ Hogya. ja körül a tekintetét' bátyja Ezt viszont azért tettem idé- lakásában,

zőjelbe, mert’ alig töltötte be

Az idősebb Hogya észreveszi, hogy mi kötötte le a figyelmem.

— A versoivasás a legkedveltebb időtöltésem — közli, A sok számrengeteg és rajzolás után kellemes felüdülést jelent, ha fellapozhatok egy kötetet. Négy évig angolul tanultam. Japán szakemberek szerelték az oxigéngyár egyes be- sek velük, megtanultam angolul.

Megpróbálom kiprovokálni, hogy beszéljen a gondjairól, bajairól.

— A fizetésemmel mindenesetre elégedett lehetek. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy az öcsémnek nincs igaza. Sajnos, nagyon is igaza van. Talán furcsán hangzik, ha én beszélek erről, elvégre elég jó az „előmenetelem“, hogy így mondjam. De mégis az az érzésem, hogy a fiatalokat nálunk időnként egy kissé háttérbe szorítják. Nem panaszképpen mondom, de különösen a fiatal szakemberekre időnként ráférne egy külföldi tanulmányút. Mindenképpen hasznos tapasztalatszerzés lenne. Sem az illető, sem a társadalom nem járna rosszul. Végül hiányolom a magyar nyelvű műszaki napilap megjelenését. Akinek van bizonyos nyelvi tudása, az még csak tudomást szerezhet a szakágazatához tartozó, legújabb, legprogresszívabb isméi etekről. De nem ezekről van szó, hanem a magyar nemzetiségű középkáderekről. Az se lenne baj, ha a folyóirat csupa fordítás lenne, ügyesen megválogatná a cikkeket, tanulmányokat.

időközben a jó bodrogközi borocskának és beszélgetésünknek !s a végére jártunk, és valahogy el is tértünk attól a

§ vidéktől, ahonnan elindultunk. Végül azonban nem hagy nyugton, hogy meg ne kérdezzem: vajon hazatérnének-e szükebb pátriájukba, ha létesítenének ott gyártelepet?

— Ügy hiszem, hogy ebben a kérdésben öcsém helyett is nyugodtan beszélhetek — szólal meg az idősebb Hogya. — Kassára is azért jöttünk, mert otthonunktól legközelebb esik. Pedig én is, öcsém is rengeteg, előnyösebb ajánlatot kaptunk. De ha otthon dolgozhatnánk, egy percig sem tétováznánk.

PALÄGYI LAJOS

a harmincadik évét. Igaz, a halántéka egy kicsit hátrább csúszott, de legalább nagyobb tekintélyt kölcsönöz neki. Beosztásánál fogva erre szüksége van. A műszaki iroda vezegy darabig az imént elhangzott kifakadás nyomasztó hatása alatt ü- lünk szótlanul. Aztán a £ könyvesszekrényre esik a tekintetem; Ady, Jó-'

Hogya Zoltán

tője egyúttal igazgatóhelyette- zsef Attila, Babits kötetek és si posztot jelent. Ezen kívül az angol nyelvkönyvek, szótárak energetikai részlegben a párt-* sorakoznak benne.

Nagyezsdo Kurcsenkova szovjet iég'lkísnssiony, a Légi kalózok áldozata. Felvételünk Szuchumiban, október 20- | án, a temetési szertartás. egyik mozzanatát örökíti meg.

NAGYA HŐSTETTE

Georgij Csachrakija, az eltérített szovjet repülőgép parancsnoka már megérkezett a tbiliszi kórházba. Mind a szovjet civil légiforgalom képviselői, mind családja nagy szeretettel üdvözölték. A Komszomolszkaja Pravda szerkesztőinek is sikerült Zsorkával egy rövid be- jl szélgetést lebonyolítaniok. A következőképpen ecsetelte j az eseményeket:

— Hallottam, amint Nagya belép a fülkébe, de egyi- dőben a lövés is eldörrent, és láttam Nagyát, amint közénk és a banditák közé veti magát, hogy testével védelmezze a pilótákat. A másik bandita fegyvere is eldörrent, felém célzott — és én egy pillanatra elvesz- i tettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, lát- • tam, bogy a navigátor megsebesült, miközben a két bandita leszakította a fülhallgatómat és fenyegetően j néhány kézigránátot mutogatott. Igyekeztünk a repülőgépet a rendes menetirányban tartani, de elkezdtek kiabálni, hogy agyonlőnek és a repülőgépet elpusztít- ; ják. Csakis az utasokra gondoltam, amikor irányt változtattam Törökország felé — hátamban az állandóan í fenyegető puskacsőveí. Az utasokat is megfélemlítet- 1 ték azzal a kijelentéssel, hogy a legkisebb ellenállásnál a levegőbe röpítik a gépet.

A személyzet hősiességét — amely minden erejével igyekezett a szerencsétlenséget meggátolni, és amelynek végül is sikerült titokban hírt adnia a Szovjetunióba — minden utas elismeri és értékeli. V. Csiszmed- 1 zsen, a tengeri kereskedelmi hajózás egyik tisztje e*t I mondotta:

— Tanúja voltam Nagyezsda Kurcsenkova utolsó ó- ráinak. Felszálláskor szétosztotta a cukorkát, kellemes repülést kívánt az utasoknak — és azután az események már gyors iramban követték egymást, annyira hogy még reagálni sem maradt időnk. Az utolsó, amire emlékszem, hogy Nagya felkiáltott: „Vigyázat, fegyverük van!“ Segíteni akartunk, de ekkor már a ban: diták behatoltak a pilótafülkébe és onnan tartották í sakkban az utasokat.

Nagya Kurcsenkova holttestét repülőgépen szállították a szuchumi repülőrérre. Szeretettel sehogyan sem tudták elhinni a szomorú valóságot. Hiszen még előző . este együtt szórakoztak. Nagya énekelt, örült a levélnek, melyet kedvesétől kapott, akivel már megegyezett az esküvő végleges terminusában: november hetedikén... De mások is, akik véletlenül voltak a repüli lőtéren, szintén meghatottan és sírva álltak a fiatal : lány holtteste körül.

Nágya lakótársnóje, Duszja Mininova légikisasszony jl meséli:

— Nagyon szerettük egymást Nagyával. Legutoljára 3 az „Ásványvizek“ .nevű repülőtéren voltunk együtt, ott

váltak szél útjaink. Még maradt is kis időm, hogy egy : kis kölnivizet, meg hanglemezeket vegyek Nagyának — a születésnapjára. Pár nap múlva lett volna húszéves... Ma kapott levelet a húgától. írja, hogy az édesanyjuk most nagy munkában van, befőz, és nemsokára küldi a dzsemet. Holnap érkezik a vőlegénye — Vologya, Le- ningrádból. Már diákkorukban szerették egymást. Nagya néha egy pár sort felolvasott nekem Vologya leveléből. Nagyon szépen irt. Ezt az órát Nagya jutalomként kapta kiváló helytállásáért. Tavaly, a repülőgépen, amelyen éppen szolgálatot teljesített, tűz ütött j ki. Mosolygott, nyugtatgatta az utasokat, — csak a si- | keres kényszerleszállás után fakadt sírva.

Szuliko Dadianova így emlékezik:

— Tudom, most azt hiszik, hogy Nagyáról ilyen körülmények között csak jót mondhatunk. De ö valóban nagyszerű teremtés volt. Az utasok is tudták ezt. Nekünk gyakran a szemünkre vetették, hogy a mosoí lyunk nagyon „hivatásos“, de Nagyát mindenki szeret- I te. A mi Komszomol szervezetünk most az ő nevét fog- ij ja viselni. Nagya nagyon szerette a verseket és egyet- ■i len hangversenyt sem hagyott ki klubunkban. Emellett még ideje maradt arra is, hogy a repülőtéri Komszo- | mól Reflektort vezesse. A tbiliszi Spartakiádon ö ve- ;j zette csoportunkat és nemrégen kapta meg a „Szovjet- i unió Turistája" kitüntetést.

Ljuda Pomazanova elgondolkodott: fi — Elképzelem utolsó perceit. Ahogyan megfordul, a- mint szembe néz a banditákkal, ahogyan azok és a pi- 1 lóták közé veti magát, hogy saját testével védje őket.

; Ilyen volt a mi Nagyánk...

A Fekete-tenger fölött nemcsak a banditák és Nagya között folyt a harc. Két különböző életfelfogás, világnézet és tudat harca volt ez. A golyó, amely Nagyát megölte, egyben halhatatlanná is tette. Azok, akik megölték, önmagukat ítélték megvetésre. Most a szovjet 1 nép nyilvános elítélésüket követeli, szovjet bíróság e- I >őtt.

Kik ezek az emberek? Az idősebb — Brazinszkasz —

•j négy elemit végzett, már négyszer állt bíróság előtt részegeskedés és munkakerülés miatt. Nem csoda, hogy $ ilyen példa láttán a fia sem lett különb.

A Komszomolszkája Pravda szerkesztőségében szü- I net nélkül cseng a telefon. Nehéz szavakba foglalni népünk jogos haragját a levegő kalózai ellen. A repülő- •; gépen, amely Törökországból visszatért, húsz golyó nyomát számoltuk meg. A repülőgépet meg lehet javítani — de Nagyát nem lehet feltámasztani...

A banditákat szigorúan meg kell büntetni!

Hogya Lajos