Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-20 / 42. szám
ÚJ KÖNTÖSBEN A DUNA MENTI MÚZEUM A Duna menti Múzeum novemberben nyitja meg újonnan berendezett kiállítási termeit. Nagy esemény lesz ez a hosz- szú eseménytelen tatarozás! I- dőszak után, amikor ünnepélyes keretek között ismét meg nyitják kovácsolt vaskapuját. A hazafias nevelés terén azzal teljesiti feladatát, hogy dolgozóinak kulturális látókörét szélesíti. Ismereteit gazdagítja. Ennek módját főleg az időszaki tárlatok rendezésében, az állandó Jellegű tematikus kiállításokban, alapanyagának Ismertetésében és a tudományos kutatómunka rendszeresítésében látjuk. Régészeti gyűjteményére is büszke lehet ez a múzeum. A kőeszközöktől kezdve minden korszak tanújele megtalálható itt. Bőséges a római kori a- nyag. De jelentékeny mennyiségű kelta, hun, szláv, avar és ősmagyar — bronz- és vaskori archeológia! leletek bizonyítják e terület gazdag történelmi múltját. A kiállításra szánt dokumentumok, tárgyak és kéziratok természetesen a közép korral, s Így a helytörténeti és néprajzi témakörrel is foglalkoznak. Sőt a legújabb kor történelmével, a munkásmozgalmi hagyományokkal is. Feladata a feltáró-, gyűjtő-, kutató- és a belső muzeolőgiai munka rendszeresítése. A múzeum vezetősége főleg ezt a tevékenységet szándékszik most — az új szükségletek alapján — szervezettebb keretekbe he lyezni. Az idei munkaterv már színesebb és megalapozottabban kapcsolódik a többi kulturális intézmény programjához, azok Jelenlegi és távlati célkitűzéseihez. Mióta a Járási Kulturális Ügyosztály messzemenő támogatásával az épületet teljes egészében a Duna menti Múzeum rendelkezésére bocsátották, megindulhatott a rendszeres dokumentációs kutató és népművelő munka, melynek során ismét élő intézménnyé válhat e nagymúltú intézmény, amely a modern tudományos munka széles skáláját kínálja fel dolgozóinak, önkéntes aktivistáinak, kutatóinak. A múzeum dolgozói tudják, hogy az ideológiai munka pon tosan körvonalazza a társadalmi élet jelenségeit és folyamatait az egyes korszakokban. Dokumentumok segítségével reálisan tárja fel azok összefüggéseit, tudományos lényegét és törvényszerűségét. Kiállító termeinek tematikája már mellőzi a múlt skolasztikus Jellegét. 0- lyan színvonalra emeli érvelő munkásságát, hogy azt összhangba hozza a szocializmus é- pltő tendenciájával, a tömegek megnövekedett szellemi, eszmei igényével, a központi koordinálás jogos számonkérésével. Mert van társadalmunk, melyre hatni kell, csak. meg kell lelni azokat a rendelkezésünkre álló legeredményesebb eszközöket, amelyek vonzóvá alakítják a múzeum kiállító termeit, igényessé teszik előadásait, vetélkedőit, érdekessé minősítik szimpóziumait, tartalmassá népművelő tevékenységét. Ennek megfelelően a múzeumi népművelésnek a tudatformálás e konkrét nevelési tervét kell ki- bővítenle olymódon, hogy hozzá Idomulva találja meg — a marxista-leninista elmélet fel lődésének Jelen szakaszában — azokat a tárgyi adatokat, anyagokat, írásos dokumentumokat és végső fokon kiállításra szánt tárgyakat és bizonyító érveket, amelyek témakörének célját híven magyarázzák és gondolatmenetét Is érthetővé teszik. Ebben a törekvésében a múzeum sokoldalú segítséget kap felettes intézményeitől. S így tartalmas, gyakorlati nevelő munkássága folyamatossá válhat és szakosztályainak állandó kezdeményezései a tudomány eszközeivel támogathatják a szocialista kultúra népszerűsítését. Azok a hagyományok, amelyekkel a komáromi mú zeum rendelkezik, a jövőben is köteleznek. S munkásságának ezt a formáját jelenlegi alkal mazottai az eddiginél még kor szerűbben és céltudatosabban kívánják folytatni, bővíteni, elmélyíteni. A Duna menti Múzeum munkája az állandó népszerűsítő tevékenység, a múlt és Jelen tárgyilagos rögzítése az utókor számára. így újabb adatok megszerzése, bibliográfiai feljegyzések rendezése, leltárának szüntelen bővítése. A honismereti, természetrajzi, néprajzi és képzőművészeti köreinek rendszeres aktivizálása, a városi és falusi múzeumbarátok köreinek további szervezése, nevelő koncertek és Irodalmi viták, és nem utolsó sorban a tematikus kamarakiállítások rendezése, képzőművészeink sorozatos bemutatása, tárlatok és vita-fórumok rendszeresítése, mind-mind a korszerű múzeumi munka egy-egy értékes területe. A múzeumi munka amellett, hogy költséges, elsősorban szel. lemí értéktermelésünk kérdése. Egy módszertani tudományos központ, amelyben állandó Jellegű tevékenység folyik. De bármennyire elhivatottan végzi munkáját a történész vagy az etnográfus (botanikus, ornitológus, archeológus, a műtörténész stb.) mégis segítségre van szüksége. Az iskolák és a múzeum barátok körei értékes munkatársakká válhatnak. A megfigyelések terén és az adatok gyűjtésében, a kérdőívek és az egyéb írásbeli felmérések kitöltésében igen nagy segítséget nyújthatnak éppen ezek a szerény honismereti, néprajzi vagy természetrajzi stb. körök, ifjú vagy Idősebb tagjai. Ennek ismeretében a Duna menti Múzeum még az év folyamán „múzeumi hetek“-et szervezett, amellyel a múzeumi munka területére Irányíthatja a járás lakóinak figyelmét, a diákok és tanítók segítségét véve igénybe, hogy azok ne csak tétlen szemlélői legyenek a gyűjtő munkának — hanem éppen ők legyenek azok, akik tartalmas, eleven életet adnak szak. köreiknek. Sokat írhatnánk még erről, de legyen elég most csak any- nyl, hogy a közös munka lényege az Ismeretterjesztés; az egész tanévet átfogó rendszeres gyűjtő és kutató munka, a- mely a tantervet is figyelembe véve a tanév kezdetétől a végéig sokrétű vállalkozások teljesítésére ad lehetőséget, sok hasznos ötletet kínál a diákok, nak, pedagógusoknak egyaránt. A múzeum 1970-es tervében szerepel niég a komáromi képtár megnyitása és tudományos könyvtárának reaktivizálása Is. A Duna menti Múzeum megnyitott földszinti termeiben már április 30. óta rendszeres a munka. Az egyik helyiségben Lehár Ferenc centenáris emlékkiállítása látható, a másik teremben viszont minden hónapban egy-egy új képzőművészeti tárlatot nyitunk. Ezeket a kiállításokat vita követi a művész Jelenlétében. Eddig Ko- pócs Tibor, Platzner Tibor, Nagy József, Milan Mravec és Bácskái Béla kiállításait láthattuk. A Duna menti Múzeum dolgozói nagy feladatokat tűztek maguk elé s bíznak abban, hogy megtalálják a módját, hogy minél többen figyeljenek fel az itt végzett munkára. Szucfiy M. Emil új ifjúság 5 Lírai szoprán Egy fiatal énekesnőivel van találkám. Fekete maxiban érkezik, szinte egyenesen Toulouseból jön a találkára, hiszen még csak alig néhány Órája tartózkodik itthon. Hóna alatt hozza, ami most számára a legértékesebb, a toulousei nemzetközi énekverseny bronzfokozatát. Illetve mégsem ez a legértékesebb, hanem az, amiért kapta — a hangja. Klaus Máriának hívják. Még nem híres énekesnő, de szakmai körökben már sokat emlegetik, évfolyamtársak, tanárok, kollégák már elismeréssel beszélnek róla. S ennek az elismerésnek már van néhány konkrét bizonyítéka is. A toulousei díj a legutóbbi. — Orvos szerettem volna lenni, mert a nagymamám beteg volt. De hatéves koromban zongorázni kezdtem. Édesanyám a soproni líceumban tanult meg szépen énekelni, nagyapám meg született tehetség volt, tehát a zenének van némi hagyománya a családunkban. Amint mondtam „ujvóri va’gyok Ó Mória“. Itt' jártam iskolába, s itt kezdtem énekelgetni, itt kezdtek biztatni Is, ekkor elhatároztam, hogy énekesnő leszek. „Komédiás akarsz lenni?“ — mondta, szajkózta az apám éveken keresztül. De aztán a- mikor egy alkalommal négyszer is visszatapsolt a közönség. apám elhallgatott. Édesanyám pedig tovább biztatott. A nagy taps eredménye lett, hogy még odahaza, Üjvárott elkezdtem tanulni, énekórákat vettem. Ennek köszönhetem, hogy a konzervatóriumon nem okozott különösebb gondot, nehézséget a felvételi. Az első évfolyamban az e- gyik tanártól a másikhoz dobáltak, amit diák létemre is „kénytelen voltam megelégelni." Beállítottam hát' Mária Smu'tná Vlkovához, a konzervatórium egyik legnevesebb énektanárnőjéhez, s ijedtemben, zavaromban azt mondtam neki, ha jó énekesnőt akar nevelni, akkor vállaljon el. Elvállalt, és végig, a konzervatórium hátralévő négy évfolyamán keresztül tanított is. Sikerrel befejeztem a konzervatóriumot és jelentkeztem a Színművészeti Főiskola zeneművészeti tanszékére — felvettek. Nagy szerencsém volt. Tanárnőmet, Mária Smutná Vlkovát ugyancsak abban az évben nevezték ki ugyanoda, ahová én is jelentkeztem, — főiskolai énektanárnőmnek. Ez óriási előnyt jelentett számomra. Nagyon szeretem őt és sokat tanultam tőle, ő maga is szívesen foglalkozott velem. — Tudtommal hosszabb ideig szólóénekese volt az Ifjú Szíveknek. — Igen. Szívesen énekeltem ott, de párhuzamosan elfoglaltságom növekedésével, gyöngült az együttes is, és e két oknál fogva a szólóéneklés abbamaradt. Klaus Mária hangja lírai szoprán. Sok szorgalom, rengeteg tanulás árán jutott el eddig. Évekig, naponta órákon keresztül gyakorolta a légzést, s persze magát az é- neklést is. A neves Karlové Vary-i versenyeken kétszer nyert díjat — kétszer vett' részt. Először negyedik lett, aztán második. A konzervatórium befejezése után egyéves moszkvai tanulmányútra kapott ajánlatot, de azért nem vállalta, mert nem akart kimaradni tanárnője évfolyamából. — Moszkvában sokat tanultam volna, tudom, de sokat is veszítettem volna azzal, ha tanárnőmnél megszakítom az órákat. Egy régi, jól bevált metódus folytatására adódott lehetőség, ezt választottam. A főiskolán nyílott lehetőségem arra, hogy beadjam a kérvényt a toulousei benevezésre. Indulásom napjáig nem volt biztos, hogy egyáltalán megy-e tőlünk valaki, s ha igen, én leszek-e az. Miután közölték velem, hogy nekem sikerült, rohantam csomagolni, aztán a repülőtérre. Mikor Toulouseba érkeztem. a többi versenyző már három napja ott tartózkodott az akklimatizálódás miatt. A fellépés sorrendjét sorshúzás döntötte el. Mikor megérkeztem, a többiek már sorsoltak, én tehát nem választhattam, kihúztam az egyetlen megmaradt számot, és ez éppen az egyes volt. Ez délelőtt tízkor történt, este nyolckor pedig már fel kellett lépnem. A versenyen negyvenöt nemzetközi énekes vett részt, három napig tartott a küzdelem, három fordulón belül. Este sikerült a fellépés. Puccinit és Donizettit énekeltem. A döntőig eljutottam, s a többi itt van az asztalon. Igen, az asztalon a bronzérem, s a díszoklevél, mellette a Toulousei Nemzetközi Énekverseny műsorfüzete, benne Klaus Mária fényképe, s a többi versenyzőé. A többiek képe mellett mindenütt autogiram, legalább tíz nyelven. S ott a zsűri tagjainak névsora. A zenevilág neves személyiségei. Jerzy Marchwinski, abszolút hallású lengyel kor- ripetitor, Jeaníne Micheau, a párizsi opera primadonnája, a Zeneakadémia énektanárnője azt Irta Mária füzetébe, hogy csodálatosan énekel, jövőre jöjjön el megnyerni a toulousei verseny nagydíját a Grand Prix-et. — Elmegy? — Elmennék Remélem sikerülni fog. Mi is reméljük, hogy a huszonkét éves újvári kislánynak ez is sikerülni fog. Jelenlegi sikeréhez jpedig csak gratulálhatunk. Pályája elkezdődött, mégpedig fényesen. —kszl— A csehszlovákiai magyar sáp óban idegen hatásra néha fel-felbukkan a nők helytelen névhasználata. Közismert tény, hogy a legtöbb európai országban az a szokás, hogy az asszony megtartia leánykori keresztnevét és felveszi férte vezetéknevét. Ha tehát Suzanne Cardin férfhez megy Louts Feraud-hoz, akkor hivatalosan Suzanne Feraud lesz a neve. Ha leányuknak is a Suzanne nevet adták, akkor azt ts Suzanne Feraud-nak hívták. Ugyanígy történik a többi országban ts. Ezért a nők neve elé rendszerint o dairfák a Mme I madame, asszonyt, Mile (mademoiselle, kisasszonyt Mrs-Mlss. vagy Frau-Fráulein stb. jelzést. A nők névhasználata u- gyanígy történik a szlovák vagy a cseh nyelvben is. Ha Ladislav Rybár feleségül veszi Alibeta Novákovát, felesége megtartja lánykori keresztnevét és felveszi férje vezetéknevét. Alibeta Rybá- rová lesz a neve. A csehszlovákiai magyarság ezzel az elnevezéssel szinte naponként találkozik. A két nyelv határán élő magyarok pedig már évszázadokon keresztül ilyen hatás alatt éltek. Szülőfalumban, Ma- gyarbödben Ikassai járás) a szlovák hatás észlelhető. A nők névhasználatával kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy csak az idősebb, tekintélyesebb asszonyokat nevezik meg a magyar nyelv törvényei szerint: Marcimé, Bodnárné, Síposné. A ftataA nők helyes névhasználata labb asszonyokat nem így hívják, hanem szlovák hatásra a férje vezetéknevét és az asszony lánykori keresztnevét mondják. Például Virág Erzsébet férjhez megy Bányácskat Istvánhoz, a feleségét nem Bányácskal Ist- vánné néven emlegetik, hanem Bányácskat Erzsébet néven. Sajnos, ez annyira beldegződött, hogy sokszor ha magyarul írnak vagy beszélnek, helytelenül így használják. Többnyire a termelőszövetkezet nyelvhasználatáról van szó. Mindennap így sorolják az asszonyok neveit a hangszórón keresztül. Különben tájékozott, jó nyelvérzékü ember teszi, de így szokta meg. Tavasszal is, mikor kiosztják a munkát, a neveket így íriák. De ez csak egy falu problémája, nem tudom, más helyen észlelnek-e hasonlót. Ez ts baj, de még nagyobb baj, hogy a csehszlovákiai magyar sajtóban is felüti a fejét ez a hibás névhasználat. Állításomat a Nö 1969. november 23-án megjelent számából vett idézettel bizonyítom, de más számból ts hozhatnék fel példát. Az egyik cikkben a kertészetben dolgozó nőkről írnak. Következetesen így használják a nők neveit: Nagy Mária, Méry Magda, Lelkes Jália, BenkÓ- czy janka. Ha az ember felületesen olvasná a cikket, örülhetne, mennyi fiatal lány dolgozik az említett szövetkezetben. De a cikkben dolgozó asszonyokról van szó. Az asszony jelentése pedig az értelmező szótár szerint, de nem is kell hozzá értelmező szótár, férjes, özvegy vagy elvált nő. A magyar nyelvben már nagyjából a XVI. században kialakult a mai szokás. Az asszonyok többsége akkor is fölvette férje teljes nevét, de férje keresztnevéhez hozzáfűzte a -né képzőt. A magyar nyelvben ma három módja van az asszonyok névhasználatának: 1. A mindennapi életben rendszerintcsak férje teljes nevével és a -né képzővel: Virág Andrásáé. 2. Hivatalos iratokban mindkét teljes nevét használják: Virág Andrásáé Csabai Margit, esetleg a leánykori név elé az sz. „született“ jelzés kerül, bár ez fölösleges. 3. Művésznők, tudós nők — főleg akkor, ha a nevük már lánykorukban ismertté vált, meg szokták tartani teljes leánynevüket. (Vitéz Aranka). A tudós világban a- zonban a férje vezetékneve + -né képző megmarad, vagy még gyakrabban csak a férj vezetéknevének kezdőbetűjét tartják meg, tehát Vtrágné Csabai Margit, vagy V. Csabai Margit. Újabban a mír említett negyedik mód is előfordul. Ez a szokás idegen hatásra terjed a magyar nyelvben, merőben ellenkezik a magyar nyelvszokással, és gyakorlati haszna nincs, tehát mindenképpen kerüljük. Pazderák Bertalan
