Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-13 / 41. szám
EMBEREK, UTAK, ALKOTÁSOK X Magyarod Világszövetsége a közelmúltban rendezte meg a budapesti Műcsarnokban a külföldön • élő XX. századi magyar származású képzőművészek kiállítását. Lehetetlen feladatra vállalkozna az, aki a kiállításon résztvevő 81 alkotó beküldött műveit egy újságcikk keretében akarná értékelni, műfajok, stíluskategőríák szerint osztályozni, hiszen a kiállított művek anyaga, műfaja ugyanúgy heterogén, mint alkotóik életútja, magukkal hordozott és tevékenységüket. látásmódjukat tudatosan vagy öntudatlanuj determináló él- ménvanyaga. t Lehetetlen valami közös jelzés- rendszert találni Etienne Beöthy (Beöthy István) absztrakt szobrainak és André Kertész (Kertész Endre) modern fotóinak' értékelésére; értékelni. hogy az előbbi vagy az utóbbi a nagyobb, a jobb. a láttatóbb, mert a maga műfajában mindkét alkotás megérdemli a feltétlenül pozitív előjelű elemzést. Az egész kiállítást átfogó érták- ftéletet feltétlenül megnehezítené képzőművészeti közműveltségünk foghíjassága is, hiszen természetes, hogy Breuer Marcel vagy Vértes Marcel, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) vagy Amerigg Tot (Tóth Imre) nevét, munkásságát ismerni — szinte azt mondhatnánk, hogy kötelező, de vajon hányán tudnak a Belgiumban élő Teszlák Albertről. a Franciaországban dolgozó Elkán Lászlóról (különösen, ha felvett nevét hallják: Lueien Hervé), vagy a Svédországban épület- és városrendezési terveket készítő Forbát Alfrédről. Dr. Passuth Krisztina művész- történésztől, a kiállítás kiváló szervezőjétől és rendezőjétől és a valóban értékes és az adott keretek között teljességre törő katalógus szerzőjétől tudtam meg. hogy a kiállítás gondolatát a Párizsban élő Elkán László vetette fel egy évtizeddel ezelőtt, és most. hogy az ötlet valósággá vált, a kiállítók nagy lelkesedéssel . küldték el műveiket. Ezt a lelkesedést bizonyltja, hogy — a franciaországi alkotók kivételével — a szállítási költségeket is saját maguk fedezték, és igen sokan közülük a beküldött alkotást a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozták. De számunkra az sem lehet közömbös, hogy a világ különböző országaiba elszármazott művészek soha nem felejtették el a-, elindító, kibocsátó hazát, sőt — hazaszeretetüket még sokszor a befogadó ország nemzetéhez tartozó hitvestársukba is átplántálták, és így történt, hogy sok esetben a már halót- művész helyett, özvegye gazdagította férje egy-egy művével a kiállítást. A csehszlovákiai magyar képzőművészeket a közelmúltban elhunyt kedves barát, Staudt Mihály három szénrajza képviselte. Ha csak szubjektív mércét alkalmazunk, akkor az előttünk ismeretlen vagy alig ismert művek közül az Ausztráliában élő Deside- rius Orbán (Orbán Dezső) ..Hold- fény a Balatonon" tinta plasztiklemeze, az USA-ban tevékenykedő Peterdl Gábor „Grand Canyon" rézkarca, a párizsi ízenes Árpád „Szántás" című olajfestménye nyerte meg legjobban a tetszésünket, de természetesen ez nem értékmeghatározó vélemény, hanem kizárólag az egyéni látáskultúra rangsorolása. Ismétlem: nem célom a kiállítás szakmai értékelése. Sokkal fontosabbnak tartom eszmei kulisszáit. Ugyanis ez a kiállítás nemcsak azt mutatja, hogy ez a maroknyi magyarság milyen hatalmas értékekkel gazdagította világméretekben is a kultúrát, a művészetet; tehát nemcsak egy ö- römteljes, minden magyar- büszkeséggel eltöltő tény bizonyítéka, hanem egyidejűleg a magyar nép történelmi tragédiájának nem is egy, hanem több fejezetét is láttatja. Mert a mű elválaszthatatlan alkotójától, és amíg az alkotásokban gyönyörködtünk, az alkotók é- letútjára gondoltunk. Hány történelmi vihar hulláma sodorta népünk legjobbjait idegen országokba, távoli földrészekre! Hányán futottak már — igazak, jók, nagyra hivatottak — földönfutó menekülőként a meleg hazai fészekből a rideg, idegen világba! Nem vagyok lírai alkat, de ez a kiállítás valamit megpendített bennem. és valahol tudatom, lelkem legmélyén könnyesen-szomorúan tört fel a régi székely bánat dalba szorult keserűsége .......elindultam szép hazámból a híres kis Magyarországból, visszanéztem fél utambúl, szemembűl a könny kicsordul..." Vajon dúdolta-e Breuer Marcel Amerikában, vajon dúdolja-e Pan Marta Párizsban, Hévízi Endre a ködös Angliában, Kaszab Judit Ausztráliában...? Bízunk benne, hogy igazak — mert e kiállítás által is igazoltak — dr. Bognár Józsefnek, a Magyarok Világszövetsége elnökének szavai: „Senki nem vitathatja, hogy szülőföldjéhez és az Ifjúságát formáló közösségekhez mindenkit sajátos érzés fűz." Ügy érzem, minden magyar részéről köszönetét érdemel a kiállítás rendezője — a Magyarok Világszövetsége — és lelkesedő, nagy tudású szervezője, dr. Passuth Krisztina. Jő lenne, szép lenne minden évben találkozni a világon szétszórt magyar alkotók munkájával a szocialista Magyarország fővárosában, Budapesten. Péterfi Gyula U| ifjúság 5 SILVANO CECCHERINI: RABSZÁLLÍTÁS A magyar ifjúság népszerű regényírójának, Dékány Andrásnak új regényében régi ismerőssel találkozunk. Monostori Balázs, „Kossuth Lajos tengerésze“ újbői színre lép. Ezúttal már a hontalanná lett negyvennyolcas magyarok világicsavargó életét éli. A bátor magyar tengerész a Távol-Keletre jut, és elszegődik hajóskapitánynak egy klipperre. A múlt század végén, a gőzhajózás kezdetén még egyszer virágzásba lendült a szélhajtotta hajók építése. Akkor született meg minden idők legnagyszerűbb hajőtípusa, a ktlpp>er, amely nemcsak szép hajó volt, hanem gyors is. Gyorsaságát a hatalmas népszerűségű klipperversenyek bizonyították, s a versenyek egyikének páratlan feszültségű, fordulatokban bővelkedő leírását olvashatjuk ennek az izgalmas regénynek lapjain. DÉKÁNY ANDRÁS: A FEKETE HERCEG „Éveken át csakis a szökés gondolata járt a fejemben. Ez a rögeszme adott erőt az életemnek. Ezért nem bolondultam meg, ezért nem öltem meg magamat. Amikor lemondtam róla, helyettesítenem kellett valamivel, olyasmivel, ami legalább ugyanannyira leköt, legalább ugyanakkora erővel hat rám. Irővá kellett lennem, célt. Igazolást, tartalmat kellett adnom azoknak a szomorú és dühödt éveknek“ — e szavakkal emlékezik vissza az írd a RatoszálIItás keletkezésének körülményeire. A nagy feltűnést keltett regény az utóbbi évek olasz irodalmának egyik érdekessége, amély a börtönök világát mutatja be, börtönben keletkezett: szerzője egy — betöréses lopásért — húsz évre ítélt fe- gyenc. A Pabszállítás nemcsak egyetlen ember, az Írót megszemélyesítő főhős kilátástalan sorsának magrázó dokumentuma; sorstársainak változatos sokasága, tgy a szicíliai parasztfiű. a prostituált, a lecsúszott entel- lektüel, a kéjgyilkos és a többi börtönlakó felvillanó alakja az olasz alvilág színes nyomorúságát Idézi elénk. Az idegen eredetű szavak írása és ejtése A csehszlovákiai magyarság nyelvében nagyon téried az idegen szavak használata. Pedig a magyar nyelvben szinte törvény, hogy ha van magyar kifejezés, akkbr ne használjunk idegen szavakat. Beszédben vagy írásban csak akkor használhattuk, ha nincs magyar megfelelőjük. De sok szór divatból, kényelmességből, nemtörődömségből mégis az idegennel élünk. Sőt van egy réteg — ez még a műit öröksége —. amelyik szokásból használja az Idegen szavakat, hogy elkii löntise magát a tömegtől. A régi ürt-polgári körök zsar gonszavaira gondolok. A fej fájás' migrénnek, az undort misznek mondták, és itt-ott még ma Is mondják. Az 6 nyelvhasználatukban a kedves, bájos: hercig, a csinos, rendes: nett, a jóvágású: snájdig. Az Itteni magyarok nyelvében nem ez jelenti a veszélyt — ezek már kezdenek kimenni a divatból —, hanem hogy idegen nyelvi hatás asLati állunk. A szlovák nyelv rengeteg Idegen eredetű szót használ. Az itt élő magyarok közül egyre többen beszélnek szlovákul, s átveszik a szlovák nyelvben használt idegen szavakat. Ha magyarul beszélnek, akkor is használják ezeket, úgy gondolván, ha a szlovák nyelvben megfelelnek, hasz nálha'iák a magyarban is. Nem gondolnak arra, hoqy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, a szlovák pedig más nyelv- családba. A két nyelv ngm rokon egymással. Nem azokra a szlovák szavakra és kifejezésekre gondolok, amelyeket az itt élő magyarok szívesen használnak. Ez külön problémai Azokról az idegen szavakról van szó, amelyeket sokan a szlovák nyelv közvetítésével ismernek meg, s a szlovák nyelv törvényei szerint kialakult alakban vesznek át, nem gondolnak az eredetükre. A latin, német, angol, francia stb. szavakat nem az illető nyelvből eredő alakban használják. Ismeretes, hogy a magyar nyelv az t- degen szavak nagy részét nem a szlovákból vette át hanem közvetlen a latin nyelvből. Nekünk Itt élő ma gyúróknak leháf ehhez kell igazodnunk, s nem a szlovák nyelvben kialakult nyelvi alakhoz. A megállapítás nemcsak a latin szavakra vonatkozik, hanem a görög eredetű szavakra is. Gyakran hallani ilyen szavakat: kurz, agronóm, Internat fáz egyik kisvárosunkban így láttam az interná- tus bejáratánál, talán még most is így szerepelj, me- chanik, technik, bactl. Ha már használjuk, akkor a teljes alakot használjuk, mert így helyes: kurzus, agronó- mus, Internátus, mechanikus, technikus, bactlus. A szocializmus és a kommunizmus szavak végén ott van az -us végződés. Ezeket helyesen használjuk. így. a magyar nyelv törvényét szerint kell a többi szót is ejteni. Különösen vigyázzunk a: mechanikus. technikus, mecha nika technológia stb szavak ejtésénél. Sokan szinte erőlködnek, hoqy a szlovák kiejtés szerint eltsék a eh hangot. A eh nem szerepel a magyar 'köznyelv beszédhangtól között, helyette tehát h-t ejtünk /mehanikus. tehnikus, mehanika stb.l Írásban megtartjuk az idegen eredetű hang je'ö’ését. Az idegen eredetű szavakban az x-et szintén megtart luk. de ksz szel eittük /expressz. oxigén, textil, luxus, lexikont. Felhívnám még a figyelmet az aktíva szóra. Nagyon sokan rosszul használják ezt a szót, pedig gyakran előfordul beszédünkben. Az aktíva szó jelentése: valamilyen társadalmi szervezet legtevékenyebb taglal, azok összessége. Sokan szlovák hatására az aktív alakot használták helyette Az aktív lelentése magyarul cse lekvö, tevékeny, működő. Böngészgetés közben találtam rá a olasztiV.n, illetve a gyurma szóra. Ahol kisgyermekek vannak a családban, bizonyára találkoztak már ezzel a szóval. A plasz- ttlin vagy gyurma a kézi- munkaórán használt színes, puha anyag. amelyből a tanulók kézüqyesséqük, for. maérzékük fellesztése végett különféle alakokat formálnak. Nálunk a dobozán természetesen ez áll: plas- telína. Mi következik ebből? Gyermekeink átveszik s így használták. Szinte meg kell őket győzni, hoqy az nem plastelína, hanem plasztlltn vagy gyurma. Lehetőleg kerüljük az idegen szavak használatát, és ha használ luk. írjuk és ejtsük helyesenI Pazderák Bertalan