Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-06 / 40. szám

8 yj ifjúság Lángon őrmester elnézett Melford rendőr válla fölött, amikor észrevet­te, hogy az a lóversenyek lapját ta­nulmányozza. — Nem értem, hogy lehet valaki ennyire a lóversenyek megszállottja — mondta, és megrázta a fejét. — Nem ismerek olyan embert, aki így jutott volna a vagyonához. És maga se ismer olyat, Melford. Különben többet nem menne őrségbe. — A jövő vasárnap biztosan sike­rülni fog. őrmester — mondta Mel­ford sápadt arcát felemelve az új­ságból. — Százszázalékos tippem van. Petrel győz és nem Lady Macbeth, ahogy azt a többiek hiszik. Nem akar ön is megkockáztatni egy fontot? Lángon őrmester megvető gri- jnaszt vágott. — Egy pennyt se. — Akkor talán kölcsönözhetne ne­kem egy fontot — mondta Melford. — Nem szeretném ugyanis elszalasz­tani ezt a nagy alkalmat. — Hát idefigyeljen! — mondta Lángon élesen. — Négy hete helyez­ték ide. hozzánk. Három héttel ez­előtt kért tőlem kölcsön egy fontot, és én adtam magának, mert akkor még nem tudtam, hogy ennek a ká­ros szenvedélynek a megszállottja. Nem szívesen figyelmeztetem a kol­légáimat, de mi lenne, ha előbb azt adná meg', amivel tartozik? — Egész biztosan megkapja a pén­zét, őrmester — Ígérte Melford. — Legkésőbb hétfőn már vissza is adom. Petrel biztosan győz, száz a tízhez... — Inkább éjjel vigyázzon jobban, amikor őrségben van, és kevesebbet gondoljon az átkozott lovaira! — morogta Lángon mérgesen. — A Spencer Close-i huligánokat térítse inkább észre, és az emberiség hálás lesz magának. Bement a saját irodájába, és be­csapta maga után az ajtót.-0— — Itt ván Sammy — mondta Kate, amikor Lángon a Sheltons Innben tett vasárnap esti látogatásáról ha­zatért. — Bent ül a szobában. Lángon mérgesen megrázza a fe­jét. — Már csak éppen ez hiányzott. — Hagyd a múltat, Sid — kérlelte a felesége. — Felejtsd el azt, ami történt. — Sokat akarsz ' egyszerre egy rendőrtől — morfondírozott Lángon. — Azt még talán meg is bocsátanám neki, hogy az íróasztalból megfújta a pénzemet, azt azonban már nem, hogy a jegygyűrűdet sem kímélte... — Már megbűnhődött a meggon­dolatlanságáért, Sid — mondta az asszony könnyes szemmel. Két év börtön Pentonvillben. Mit akarsz még? Fél évet elengedtek neki a jó magaviseletéért. — Ez igaz — mondta Lángon ál­lát dörzsölve. — De ennek ellenére se maradhat nálunk. — Hiszen a testvérem — mondta az asszony szomorúan. — A testvé­rének mégsem... — Nem fogadhatjuk be, Kate — mondta Lángon határozottan. — Meg kell értened! Ne tarts érzéketlen tuskónak! De azok után, amit itt Sammy csinált, az emberek provoká­cióként fognák fel. Hiszen tudod, mi­lyen nehéz helyzetbe kerültem, ami­kor becsukták. — De akkor is kell érte valamit tennünk — suttogta az asszony. — Adok neki tíz fontot — mondta Lángon. — El kéne utaznia Milly né­nihez Uzbridge-be. Ö majd alaposan a körmére néz, és gondoskodik róla, hogy megfelelő állást találjon ma­gának. Lángon őrmester előhúzta a pénz­tárcáját, és kezdte számolni a bank­jegyeket. — Mindig és mindig a pénz az, amiért az emberek beszennyezik a kezüket — mondta keserűen. — A pénznek nincs szaga, nem látni rajta azt a szerencsétlenséget, amelynek az okozója lehet. Vajon kitől eredhet ez a tintafolt itt, Nézte az utolsó egyfontos bank­jegyet, amelynek a Bank of England feliratán kék folt látszott. — Add oda neki te, Kate — mond­ta, és az asszonynak nyújtotta a pénzt. — Gyere velem, Sid — kérte hal­kan, az asszony... — Együtt adjuk oda neki. Az őrmester mély lélegzetet vett. Aztán kinyitotta a szoba ajtaját, és a hangjában tettetett szívélyesség­gel köszönt rá a bent ülőre: — Halló, Sammy...*' —0­— A hatál azonnal bekövetkezett — mondta Lonsdale doktor. — Fel­tevésem szerint a tettes kővel zúzta be az áldozat fejét. A követ bizo­nyára megtalálják majd itt valahol a közelben. Lángon őrmester iszonyodva nézte a halottat, akit a gyilkos a park egyik bokrába vonszolt be. — Pont ezt a helyet kellett vá­lasztania tettének elkövetéséhez — folytatta Lonsdale. — Húsz éve la­kom itt. és nem történt semmi. Gyil­kosságról nem is beszélve. — Mennyi ideje halott már ez a férfi, doktor? — kérdezte Lángon őrmester megtört hangon. — Nehéz megmondani — mondta doktor Lonsdale, akit erősen megle­pett az őrmester együttérzése. — Több mint valószínű, hogy éjfél és hajnal kettő között halt meg. Lángon őrmester az őt kísérő rend­őrhöz fordult: — Ki volt itt az éjjel szolgálatban? — Hopkins rendőr — mondta a kísérője. — De ha valamit észre­vett volna... — Kíméljen meg a jóslataitól — vágott Lángon élesen a szavába. — Természetesen jelentette volna. De ha éppen akkor a körzetének a má­sik végén járt, nem vehetett észrp semmit, — Csak azt szeretném tudni, hogy a gyilkos miért ölte meg — mondta doktor Lonsdale. — Aligha volt rab­lógyilkosság. Nem úgy néz ki, mint aki vagyont hordott magánál. — Azt éjjel nem lehet megkülön­böztetni — mondta Lángon elgon­dolkodva. — Akkor meg az is lehetséges, hogy a gyilkos összetévesztette va­lakivel — 'mondta doktor Lonsdale. — Azt nem mpndanám — ellenke­zett Lángon. — Azon a pénzen kí­vül, amelyet a börtönben keresett, még tíz font volt nála, amikor az elmúlt éjszaka elvált tőlem. Az áldo­zat ugyanis a sógorom... —0— Lángon őrmester a szobájában ült és azon rágódott, miképp mondja meg a feleségének, hogy a testvérét meggyilkolták Ahogy így gondolko­dott a dolgokon, rájött, hogy Sam­my alapjában véve nem is volt a leg­rosszabb gyerek. Pechje volt, hogy egy munkakerülő bandába keveredett, és hagyta, hogy az magával rántsa. Nem, Sammy egyáltalán nem volt rossz fiú, és ilyen véget egyáltalán nem érdemelt. Az előszobából lépések hangja kö­zeledett. Aztán kinyílt az ajtó, és a helyiségbe Melford rendőr lépett be sápadtan. — őrmester, ha kölcsönzött volna egy fontot, most velem együtt nyer­hetett volna — mondta. — Nem meg­jósoltam? Legkevesebb száz a tízhez. Különben nem Petrel nyerte a ver­senyt, hanem Lady Macbeth, és én szerencsére az utolsó pillanatban mégiscsak őrá tettem. Lángon hallgatagon nézte. — Visszakapja a fontját, őrmester — mondta Melford mosolyogva. Most már újra gazdag vagyok. Előhúzta a pénztárcáját, és az őr­mesternek átnyújtott egy egyfontos bankjegyet. — Melford, maga megszegte a szolgálati szabályzatot — mondta Lángon lassan. — Ma éjszaka maga Hopkins rendőr körzetében járt... — De hiszen ez... Honnan tudja ezt, őrmester? — dadogta Melford. — Maga gyilkos, Melford — mond­ta Lángon felállva az asztal mögül. — Megölt egy férfit, aki véletlenül az én sógorom volt. Én adtam neki tegnap este ezt az egyfontos bank­jegyet. Ujjával a Bank of England felira­ton íátható kék foltra mutatott. T. Erdélyi Edit fordítása • P. J. Felsővály: „Régi vá­gyam, hogy müvem újságban jelenjen meg“ — Írja levelé­ben. Nagyon szívesen kielégí­tenénk fenti vágyát, az egye­düli ok, amely ebben gátol — a versek színvonala. Kezdetle­gesek, a költészet legelemibb sejtéseit is nélkülözik. De néz­zünk talán egy példát: (Sár­ga lett már minden falevél, / Oly mostohán cihűlja a szél, / Oly fáradt és oly elhagyott a táj, / Sajnos újra ősz van már.) — Lebeszéljük! Természetesen csak a versírásról, az önműve­lésről, a versek, az irodalom szeretetéről azonban nem. • „A widow bírd“: Oj versei erős fejlődéséről tanúskodnak. Továbbra is vigyázzon a gon­dolat tisztaságára, a megfogal­mazás mélységére, valamint a képek logikai követhetőségére. Biztatásul olvassa el Tizenhat néma hang című versét / Két sor fehér írás / mosolyod mö­gött / márvány-pikkelyekből néma hangszer // Légy egy percig modell / Mona Mária / magamba festlek nyárnak 7/ Két sor fehér írás / tizenhat néma hang: / szeretlek / szeretlek // Mona Mária / piros fedelű kis könyven be­csukom / - Küldjön újabb ver­seket, és mellékeljen hozzájuk rövid életrajzot, valamint egy fényképet is, hogy olvasóink­nak bemutathassuk. • „Mindig szép az ősz“: Az ősz valóban mindig széji ; a verseiről ugyanazt már nem mondhatjuk el. Hiányzik belő­lük minden, ami a verset köl­tészetté emeli. Lebeszéljük. • „em dzsí“: Szellemes, frappás leveléből Ítélve azt hi­szem, prózát kellene írnia ... Ami a verseket illeti — elkap­kodottak, elnagyoltak. Csak a Veszekedtünk címűben követ­hető nyomon a költészet. Gon­dolatilag kell tisztulnia, mé­lyülnie. Ne felejtse azt sem hogy a költészet képes „be­széd“! 1 • „Za 500 civil“: Verseit olvasva önkéntelenül is Liszt Ferenc egy ifjú zeneköltőnek küldött válasza jutott eszünk­be: „Az Ön müveiben sok szép és új van. Csak az a baj, hogy ami szép bennük, az nem új, és ami új, az nem szép.“ Le­beszéljük! De csak a verselés­ről! Az irodalom szeretetéről nem! NATASA TÁNSKA: VI. Mit jelent a házasság?, Olyan institúciót, ahol szükséges, hogy jobban érezzem magam, mint leánykoromban. Másképp nem kellene még a fenének sem. A házasság tehát: a) jobb létfeltételeket jelent; b) magasabb társadalmi presztízst; c) kellemes életkörülményeket: d) támaszt a férj személyében, aki mindig okosabb. Csuka a biztonság kedvéért még egyszer összeveti az Izomhegy és a Ponty nyújtotta lehetőségeket a fenti pontok szerint, és már az első pontnál rájön, hogy Izomhegy eddig minden fitying- jét cigarettára és parádéra költötte, rendes állása sincs, és nem az a típus, akinek nem számítana, ha felszedne egy-két kilót... Egyszerűen nincs mellette jövője, és Ponty úr a végső győztes minden vonalon. De mégsem teljesen, mert a háttérben máris feltűnt még egy báesika, aki nem hord farmernadrágot. És ha már eddig is a vízben mozogtunk, őt se engedjük a szárazföldre, ezért nevezzük mondjuk Angolnának. Vigyázat a rokonlelkekre! Angolnáról a hölgyek azt mondják, hogy mindig elegáns, ener­gikus, előzékeny, karrierje felfelé ívelő, és ha mosolyog, ingyen reklámozza valamelyik kozmetikai cég fogpasztáját. Egyszóval Angolna Izomhegy, csak magasabb szinten, vagy ha akarják: Csuka nadrágban. Gondolkodásmódjuk, életfelfogásuk, tehát a lelkűk hasonló, és ezt szeretné kihasználni Angolna barátunk. De Csukát sem farag­ták .fából. Máris elindítja képzeletbeli számítógépét. Vasárnapi séta Angolnával? Igen. Én vadonatúj kosztümben, ő kifogástalan fehér ingben, a gyerek hófehér harisnyanadrágban, vidáman integetnénk ismerőseinknek, és a harmonikus életet élő házaspár benyomását keltenénk mindenkiben. De otthon? Biztosan ismerik: Angolna nemcsak mutogatni akar­ja feleségét, hanem azt kívánja, sőt elvárja, hogy főzés közben is csodálatosan nézzen ki, legyen elegáns, és lehetőleg „fújja“ a feleség háztartási szerepét, mindamellett munkahelyén is le­gyen sikere, gyakran emeljék a fizetését stb., stb. Aranykalitka — így is jellemezhetnénk a nő életét Angolna mellett.' Az is figyelemre méltó, hogy Angolna ismeri Csuka módszereit — hogyisne, hiszen ő is használja, manőverez velük —, és még mielőtt Csuka véghezvihetné ezeket, meghiúsítja, és szétrombol­ja az aprólékosan felállított fellegvárat. Mindig Angolna a győz­tes, és ezt Csuka nem szívelné. A kisebbségi érzést nem neki teremtették. Választott. Olyan férjre van szüksége, aki tehetséges, ügyes, mindamellett barátságos, szerény. Ez pedig: Ponty úr. HAZIÜZNÉZÉS Ponty úr figyelmét egészen másképp kell lekötnünk, mint „Izomhegyét“. Ahhoz, hogy Csuka valakivel „játszadozni“, manő­verezni tudjon, kell, hogy ismerje. Ismerje annak gyöngéit, vá­gyait, jellemét, céljait. Ezt kétféle módszerrel éri el: 1. saját megfigyelésein keresztül; 2. környezet vallomásain, véletlenül elejtett véleményein ke­resztül. AKI KÉRDEZŐSKÖDIK, SEMMIT SEM TUD MEG Valaki azt mondhatja, minek ez az okoskodás, Sherlock Hol- mes-ra való bújócskázás, ha egyenesen Pontytól is megtudhatom, amit akarok, és kész. Csuka csak mosolyog ezen, mert tudja, hogy aki manapság önmagáról beszél, nem olyannak festi le magát, mint amilyen a valóságban, hanem olyannak, amilyen mások szemében szeretne lenni. Tehát marad a detektív-játék. Az alapvető adatokat — Pont> életkorát, hol lakik, honnan származik, milyen a beosztása, meny­nyi a fizetése — Csuka bárkitől megtudhatja. Erre nincs gondja Hogy áldozatát ne ijessze el, folytonos jelenlétével, egy ideig a háttérben marad, játssza a közömböst. Őrködik. Már tudja, hogy öt perccel a munkaidő kezdete előtt átlépi irodája küszö­bét és ha néhányszor végigmegy mellette a folyosón, miközben Ponty valakivel beszélget, arra si rájön, hogy a hangja kellemes, sót titokzatos, lassan beszél, minden szava átgondolt, az öltözete pedig arról árulkodik, hogy inkább pár évvel a divat után kul­log, mint előtte. Ez nem baj. gondolja Csuka, több pénz marad a háznál. És most jön a kettes számú módszer. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom