Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-06 / 40. szám
8 yj ifjúság Lángon őrmester elnézett Melford rendőr válla fölött, amikor észrevette, hogy az a lóversenyek lapját tanulmányozza. — Nem értem, hogy lehet valaki ennyire a lóversenyek megszállottja — mondta, és megrázta a fejét. — Nem ismerek olyan embert, aki így jutott volna a vagyonához. És maga se ismer olyat, Melford. Különben többet nem menne őrségbe. — A jövő vasárnap biztosan sikerülni fog. őrmester — mondta Melford sápadt arcát felemelve az újságból. — Százszázalékos tippem van. Petrel győz és nem Lady Macbeth, ahogy azt a többiek hiszik. Nem akar ön is megkockáztatni egy fontot? Lángon őrmester megvető gri- jnaszt vágott. — Egy pennyt se. — Akkor talán kölcsönözhetne nekem egy fontot — mondta Melford. — Nem szeretném ugyanis elszalasztani ezt a nagy alkalmat. — Hát idefigyeljen! — mondta Lángon élesen. — Négy hete helyezték ide. hozzánk. Három héttel ezelőtt kért tőlem kölcsön egy fontot, és én adtam magának, mert akkor még nem tudtam, hogy ennek a káros szenvedélynek a megszállottja. Nem szívesen figyelmeztetem a kollégáimat, de mi lenne, ha előbb azt adná meg', amivel tartozik? — Egész biztosan megkapja a pénzét, őrmester — Ígérte Melford. — Legkésőbb hétfőn már vissza is adom. Petrel biztosan győz, száz a tízhez... — Inkább éjjel vigyázzon jobban, amikor őrségben van, és kevesebbet gondoljon az átkozott lovaira! — morogta Lángon mérgesen. — A Spencer Close-i huligánokat térítse inkább észre, és az emberiség hálás lesz magának. Bement a saját irodájába, és becsapta maga után az ajtót.-0— — Itt ván Sammy — mondta Kate, amikor Lángon a Sheltons Innben tett vasárnap esti látogatásáról hazatért. — Bent ül a szobában. Lángon mérgesen megrázza a fejét. — Már csak éppen ez hiányzott. — Hagyd a múltat, Sid — kérlelte a felesége. — Felejtsd el azt, ami történt. — Sokat akarsz ' egyszerre egy rendőrtől — morfondírozott Lángon. — Azt még talán meg is bocsátanám neki, hogy az íróasztalból megfújta a pénzemet, azt azonban már nem, hogy a jegygyűrűdet sem kímélte... — Már megbűnhődött a meggondolatlanságáért, Sid — mondta az asszony könnyes szemmel. Két év börtön Pentonvillben. Mit akarsz még? Fél évet elengedtek neki a jó magaviseletéért. — Ez igaz — mondta Lángon állát dörzsölve. — De ennek ellenére se maradhat nálunk. — Hiszen a testvérem — mondta az asszony szomorúan. — A testvérének mégsem... — Nem fogadhatjuk be, Kate — mondta Lángon határozottan. — Meg kell értened! Ne tarts érzéketlen tuskónak! De azok után, amit itt Sammy csinált, az emberek provokációként fognák fel. Hiszen tudod, milyen nehéz helyzetbe kerültem, amikor becsukták. — De akkor is kell érte valamit tennünk — suttogta az asszony. — Adok neki tíz fontot — mondta Lángon. — El kéne utaznia Milly nénihez Uzbridge-be. Ö majd alaposan a körmére néz, és gondoskodik róla, hogy megfelelő állást találjon magának. Lángon őrmester előhúzta a pénztárcáját, és kezdte számolni a bankjegyeket. — Mindig és mindig a pénz az, amiért az emberek beszennyezik a kezüket — mondta keserűen. — A pénznek nincs szaga, nem látni rajta azt a szerencsétlenséget, amelynek az okozója lehet. Vajon kitől eredhet ez a tintafolt itt, Nézte az utolsó egyfontos bankjegyet, amelynek a Bank of England feliratán kék folt látszott. — Add oda neki te, Kate — mondta, és az asszonynak nyújtotta a pénzt. — Gyere velem, Sid — kérte halkan, az asszony... — Együtt adjuk oda neki. Az őrmester mély lélegzetet vett. Aztán kinyitotta a szoba ajtaját, és a hangjában tettetett szívélyességgel köszönt rá a bent ülőre: — Halló, Sammy...*' —0— A hatál azonnal bekövetkezett — mondta Lonsdale doktor. — Feltevésem szerint a tettes kővel zúzta be az áldozat fejét. A követ bizonyára megtalálják majd itt valahol a közelben. Lángon őrmester iszonyodva nézte a halottat, akit a gyilkos a park egyik bokrába vonszolt be. — Pont ezt a helyet kellett választania tettének elkövetéséhez — folytatta Lonsdale. — Húsz éve lakom itt. és nem történt semmi. Gyilkosságról nem is beszélve. — Mennyi ideje halott már ez a férfi, doktor? — kérdezte Lángon őrmester megtört hangon. — Nehéz megmondani — mondta doktor Lonsdale, akit erősen meglepett az őrmester együttérzése. — Több mint valószínű, hogy éjfél és hajnal kettő között halt meg. Lángon őrmester az őt kísérő rendőrhöz fordult: — Ki volt itt az éjjel szolgálatban? — Hopkins rendőr — mondta a kísérője. — De ha valamit észrevett volna... — Kíméljen meg a jóslataitól — vágott Lángon élesen a szavába. — Természetesen jelentette volna. De ha éppen akkor a körzetének a másik végén járt, nem vehetett észrp semmit, — Csak azt szeretném tudni, hogy a gyilkos miért ölte meg — mondta doktor Lonsdale. — Aligha volt rablógyilkosság. Nem úgy néz ki, mint aki vagyont hordott magánál. — Azt éjjel nem lehet megkülönböztetni — mondta Lángon elgondolkodva. — Akkor meg az is lehetséges, hogy a gyilkos összetévesztette valakivel — 'mondta doktor Lonsdale. — Azt nem mpndanám — ellenkezett Lángon. — Azon a pénzen kívül, amelyet a börtönben keresett, még tíz font volt nála, amikor az elmúlt éjszaka elvált tőlem. Az áldozat ugyanis a sógorom... —0— Lángon őrmester a szobájában ült és azon rágódott, miképp mondja meg a feleségének, hogy a testvérét meggyilkolták Ahogy így gondolkodott a dolgokon, rájött, hogy Sammy alapjában véve nem is volt a legrosszabb gyerek. Pechje volt, hogy egy munkakerülő bandába keveredett, és hagyta, hogy az magával rántsa. Nem, Sammy egyáltalán nem volt rossz fiú, és ilyen véget egyáltalán nem érdemelt. Az előszobából lépések hangja közeledett. Aztán kinyílt az ajtó, és a helyiségbe Melford rendőr lépett be sápadtan. — őrmester, ha kölcsönzött volna egy fontot, most velem együtt nyerhetett volna — mondta. — Nem megjósoltam? Legkevesebb száz a tízhez. Különben nem Petrel nyerte a versenyt, hanem Lady Macbeth, és én szerencsére az utolsó pillanatban mégiscsak őrá tettem. Lángon hallgatagon nézte. — Visszakapja a fontját, őrmester — mondta Melford mosolyogva. Most már újra gazdag vagyok. Előhúzta a pénztárcáját, és az őrmesternek átnyújtott egy egyfontos bankjegyet. — Melford, maga megszegte a szolgálati szabályzatot — mondta Lángon lassan. — Ma éjszaka maga Hopkins rendőr körzetében járt... — De hiszen ez... Honnan tudja ezt, őrmester? — dadogta Melford. — Maga gyilkos, Melford — mondta Lángon felállva az asztal mögül. — Megölt egy férfit, aki véletlenül az én sógorom volt. Én adtam neki tegnap este ezt az egyfontos bankjegyet. Ujjával a Bank of England feliraton íátható kék foltra mutatott. T. Erdélyi Edit fordítása • P. J. Felsővály: „Régi vágyam, hogy müvem újságban jelenjen meg“ — Írja levelében. Nagyon szívesen kielégítenénk fenti vágyát, az egyedüli ok, amely ebben gátol — a versek színvonala. Kezdetlegesek, a költészet legelemibb sejtéseit is nélkülözik. De nézzünk talán egy példát: (Sárga lett már minden falevél, / Oly mostohán cihűlja a szél, / Oly fáradt és oly elhagyott a táj, / Sajnos újra ősz van már.) — Lebeszéljük! Természetesen csak a versírásról, az önművelésről, a versek, az irodalom szeretetéről azonban nem. • „A widow bírd“: Oj versei erős fejlődéséről tanúskodnak. Továbbra is vigyázzon a gondolat tisztaságára, a megfogalmazás mélységére, valamint a képek logikai követhetőségére. Biztatásul olvassa el Tizenhat néma hang című versét / Két sor fehér írás / mosolyod mögött / márvány-pikkelyekből néma hangszer // Légy egy percig modell / Mona Mária / magamba festlek nyárnak 7/ Két sor fehér írás / tizenhat néma hang: / szeretlek / szeretlek // Mona Mária / piros fedelű kis könyven becsukom / - Küldjön újabb verseket, és mellékeljen hozzájuk rövid életrajzot, valamint egy fényképet is, hogy olvasóinknak bemutathassuk. • „Mindig szép az ősz“: Az ősz valóban mindig széji ; a verseiről ugyanazt már nem mondhatjuk el. Hiányzik belőlük minden, ami a verset költészetté emeli. Lebeszéljük. • „em dzsí“: Szellemes, frappás leveléből Ítélve azt hiszem, prózát kellene írnia ... Ami a verseket illeti — elkapkodottak, elnagyoltak. Csak a Veszekedtünk címűben követhető nyomon a költészet. Gondolatilag kell tisztulnia, mélyülnie. Ne felejtse azt sem hogy a költészet képes „beszéd“! 1 • „Za 500 civil“: Verseit olvasva önkéntelenül is Liszt Ferenc egy ifjú zeneköltőnek küldött válasza jutott eszünkbe: „Az Ön müveiben sok szép és új van. Csak az a baj, hogy ami szép bennük, az nem új, és ami új, az nem szép.“ Lebeszéljük! De csak a verselésről! Az irodalom szeretetéről nem! NATASA TÁNSKA: VI. Mit jelent a házasság?, Olyan institúciót, ahol szükséges, hogy jobban érezzem magam, mint leánykoromban. Másképp nem kellene még a fenének sem. A házasság tehát: a) jobb létfeltételeket jelent; b) magasabb társadalmi presztízst; c) kellemes életkörülményeket: d) támaszt a férj személyében, aki mindig okosabb. Csuka a biztonság kedvéért még egyszer összeveti az Izomhegy és a Ponty nyújtotta lehetőségeket a fenti pontok szerint, és már az első pontnál rájön, hogy Izomhegy eddig minden fitying- jét cigarettára és parádéra költötte, rendes állása sincs, és nem az a típus, akinek nem számítana, ha felszedne egy-két kilót... Egyszerűen nincs mellette jövője, és Ponty úr a végső győztes minden vonalon. De mégsem teljesen, mert a háttérben máris feltűnt még egy báesika, aki nem hord farmernadrágot. És ha már eddig is a vízben mozogtunk, őt se engedjük a szárazföldre, ezért nevezzük mondjuk Angolnának. Vigyázat a rokonlelkekre! Angolnáról a hölgyek azt mondják, hogy mindig elegáns, energikus, előzékeny, karrierje felfelé ívelő, és ha mosolyog, ingyen reklámozza valamelyik kozmetikai cég fogpasztáját. Egyszóval Angolna Izomhegy, csak magasabb szinten, vagy ha akarják: Csuka nadrágban. Gondolkodásmódjuk, életfelfogásuk, tehát a lelkűk hasonló, és ezt szeretné kihasználni Angolna barátunk. De Csukát sem faragták .fából. Máris elindítja képzeletbeli számítógépét. Vasárnapi séta Angolnával? Igen. Én vadonatúj kosztümben, ő kifogástalan fehér ingben, a gyerek hófehér harisnyanadrágban, vidáman integetnénk ismerőseinknek, és a harmonikus életet élő házaspár benyomását keltenénk mindenkiben. De otthon? Biztosan ismerik: Angolna nemcsak mutogatni akarja feleségét, hanem azt kívánja, sőt elvárja, hogy főzés közben is csodálatosan nézzen ki, legyen elegáns, és lehetőleg „fújja“ a feleség háztartási szerepét, mindamellett munkahelyén is legyen sikere, gyakran emeljék a fizetését stb., stb. Aranykalitka — így is jellemezhetnénk a nő életét Angolna mellett.' Az is figyelemre méltó, hogy Angolna ismeri Csuka módszereit — hogyisne, hiszen ő is használja, manőverez velük —, és még mielőtt Csuka véghezvihetné ezeket, meghiúsítja, és szétrombolja az aprólékosan felállított fellegvárat. Mindig Angolna a győztes, és ezt Csuka nem szívelné. A kisebbségi érzést nem neki teremtették. Választott. Olyan férjre van szüksége, aki tehetséges, ügyes, mindamellett barátságos, szerény. Ez pedig: Ponty úr. HAZIÜZNÉZÉS Ponty úr figyelmét egészen másképp kell lekötnünk, mint „Izomhegyét“. Ahhoz, hogy Csuka valakivel „játszadozni“, manőverezni tudjon, kell, hogy ismerje. Ismerje annak gyöngéit, vágyait, jellemét, céljait. Ezt kétféle módszerrel éri el: 1. saját megfigyelésein keresztül; 2. környezet vallomásain, véletlenül elejtett véleményein keresztül. AKI KÉRDEZŐSKÖDIK, SEMMIT SEM TUD MEG Valaki azt mondhatja, minek ez az okoskodás, Sherlock Hol- mes-ra való bújócskázás, ha egyenesen Pontytól is megtudhatom, amit akarok, és kész. Csuka csak mosolyog ezen, mert tudja, hogy aki manapság önmagáról beszél, nem olyannak festi le magát, mint amilyen a valóságban, hanem olyannak, amilyen mások szemében szeretne lenni. Tehát marad a detektív-játék. Az alapvető adatokat — Pont> életkorát, hol lakik, honnan származik, milyen a beosztása, menynyi a fizetése — Csuka bárkitől megtudhatja. Erre nincs gondja Hogy áldozatát ne ijessze el, folytonos jelenlétével, egy ideig a háttérben marad, játssza a közömböst. Őrködik. Már tudja, hogy öt perccel a munkaidő kezdete előtt átlépi irodája küszöbét és ha néhányszor végigmegy mellette a folyosón, miközben Ponty valakivel beszélget, arra si rájön, hogy a hangja kellemes, sót titokzatos, lassan beszél, minden szava átgondolt, az öltözete pedig arról árulkodik, hogy inkább pár évvel a divat után kullog, mint előtte. Ez nem baj. gondolja Csuka, több pénz marad a háznál. És most jön a kettes számú módszer. (Folytatjuk)
