Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-06 / 40. szám

új ifjúság 3 találta helyénvalónak azt, hogy a magyar elvtársak elsődlege­seknek tart.iák a gazdasági kérdéseket, pedig azok a poli­tika . részletkérdései. A vita kétszeres, sőt három­szoros fordítással zajlott. Ős- kár Petrech mérnök néha alig győzte, de lassan rájöttek, hoav tulajdonképpen mind a két küldöttség ugyanazt mondia, csak talán mást emel ki. Vé­gül is közös nevezőre jutot­tak. hiszen a dolgok össze­függnek és csak eqyüttesen hozhatnak eredményt. GYÁRLÁTOGATÁS Mint ahogy az eleién mond­tam, ez nem gyár, hanem gyár- város. Az idegen csak bámulja a csövek, tartályok, kémények acélerdejét. Nem úgy a kül­döttségek taggai! Természetes, hiszen ők otthon vannak, is­merik a berendezések, csövek stb. küldetését. Az egyik kül­döttség erre, a másik arra kí­váncsi. Különös párbeszéd in­dul közöttük, az összehasonlí­Egyik ismerősöm mondta el a következő, vele történt ese­tet: Amikor a vállalatuk befe­jezte a Slovnaft kerítésének a felállítását, és a határidő sze­rint át kellett adni, őt jelölték ki ■ az átadó bizottsiág egyik tagjává. Reggel semmit sem sejtett, azt hitte, csak séta lesz az egész. Nem fogadta el a felajánlott tízórait, hanem szinte lázasan indult. Őszies vagy milyen volt az idő, mele- • gén sütött a nap. A kapunál megvárták, míg összejön a bi- , zottség, majd elindultak. Men­tek, mentek, kellemes volt a séta, és csak akkor eszméltek fel, amikor két óra felé meg­szólalt a gyár egyik kürtié: „Uramisten! Hiszen éhesek va­gyunk, fiáradtak, és most már se vissza, se előre, még mindig vagy tíz kilométer van előt­tünk". , Valóban csak délután négy óra felé fejezték be a kerítés körüli „bandukolást“ — hulla- fáradtan —, és majdnem negy­ven kilométer volt a lábukban. A Pozsony. Pozsonypüspöki és a Duna közötti Farkasto­roknak nevezett területen fek­vő kőolajipari vállalat méretei­re talán ez a legjellemzőbb adat. Ezt már csak kiegészít­hetjük, és pontosabbá tehet­jük a következőkkel: ebben a számtalan gyárat egybetömö- rítő vállalatban három rend­szeres buszjárat közlekedik: több mint három és fél ezer alkalmazott dolgozik itt — és ennek majdnem a fele fiatal. Az egykori kőolajipari vállalat, a közismert Apolló évente 100 ezer tonna kőolajat dolgozott fel. A farkastoroki Slovnaft azt ma egy hét alatt produkálja. Sőt. ha lenne elég nyersanya­guk, még többre is képesek lennének. Mit is csinál, dolgozik-e, egyáltalán ez a fiatalság? Mint ahogy ez kiderült, jó­kor érkeztem az üzembe. Szep­tember harmadik hete a Slov­naft fiatal dolgozóinak a hete. Immár hatodszor rendezték meg. és minden túlzás nélkül, ez volt a legsikeresebb. Nem­csak azért, mert — mint ahogy azt már olvasóink is tudják — a megnyitáson részt vett Szlo­vákia Szocialista Ifjúsági Szö­vetségének elnöke, Otto Mono­man, hanem azért is, mert vál­tozatos és érdekes műsort b:z- tosítottak a résztvevőknek. Sőt, ebben az évben már sike­rült rendes kerékvágásba te­relni az üzemi ifjúsági szerve­zet nemzetközi kapcsolatait is, és így nemcsak a vállalat ezer- háromszáz fiatalja, hanem Ma­gyarországról, Jugoszláviából és a Német Demokratikus Köz­társaságból is néhányan — ugyancsak kőolajvállalati fia­talok — részt vehettek az if­júsági héten. Hétfőn este ünnepi ülést tar- tott a szervezet. A tíz alap­szervezetbe tömörülő fiatalok képviselői megismerkedtek Szlovákia ' Szocialista Ifjúsági Szövetségének programnyilat­kozatával. Elfogadták, és ma­guk is ezt a programot szán­dékoznak követni. Mint ahogy a vezetők elmondták, konkré­tumokkal akarják ezt bizonyí­tani. MI VAN AZ INTERREL? Jelenleg van a vállalatnak — a közvéleményt is izgató — fájó pontja, ez pedig az Inter, azaz a vállalat sportszervezete ligacsapatának a szereplés. A fiatalok erre természetesen nem néznek tétlenül, hanem beszélgetésre, afféle száma­dásra hívták meg az egyesület vezetőit, edzőjét és kiváló já­tékosait. A gyár dolgozói u- gyanis azt veszik zokon, hogy hol legálisan, hol illegálisan, de a vállalat pénzéből él a lab­darúgó-együttes, és ha már így van, szeretnék, ha üdvöské’k megfelelő teljesítménnyel há­lálnák ezt meg. A beszélgetésen, annak rend­je és módja szerint, megjelent Miroslav Tkadlec mérnök,, az egyesület elnöke, Stefan Me- dro, az egyesület titkára, Jó­zef Smarada mérnök, a labda­rúgó-szakosztály vezetője és természetesen Jozef Marko, a közismert edző, továbbá a csa­pat két kiválósága, Szikora György és Ladislav Petrás. A Karol Polák tévériporter ve­zette beszélgetésen csak úgy záporoztak a kérdések. Az egyik azt kérdezte, hogy nem árt-e meg a köztudomásúan finom Inter-játékosoknak a ke­mény edzés, a másik arra volt kíváncsi, mikorra várható ja­vulás, hol keresendő a hiba. A válaszok pedig egyenesek és teljesek voltak. Jozef Marko elmondta, hogy összeütközé­sekre került sor a csapat tagjai között és külön vele is. Az előző edzők, véleménye szerint, gyengekezüek voltak, elnézték a játékosok léhaságát, lusta­ságát, nem megengedhető ivá- szataikat, és most, amikor ő ezeket el akarja távolítani, ter­mészetesen nehézségekkel jár. Vannak játékosok, akik nem tudják elviselni a fegyelmet, mások pedig ellenszegülnek. Szikora György a közönség és a csapat kapcsolatáról beszélt. Kérte a közönséget, hogy tá­mogassák a csapatot, még ha jelenleg nem is úgy megy a játék, ahogy kellene. De meg van róla győződve, hogy rövid időn belül kikerülnek a hul­lámvölgyből, és eredményeket is felmutatnak. SZERDA — ISMÉT AZ S—CLUB Az említett beszélgetések, találkozók az S—clubban zaj­lottak le. Szerda estét is itt, az ifjúsági szervezet klubjában töltötték a fiatalok. Természe­tesen nem mind, mert nem fértek volna el a klubban. Ezért minden estére jegyeket adtak ki. Bár azok ingyenesek voltak, mégiscsak azok kaptak, akik tagjai a SZSZISZ-nek. A jelenlevők szórakoztak, tán­coltak, zenét hallgattak, és es­te, amikor már mindnyájan ha­zamentek, megérkeztek az első vendégek, a jugoszláviai Sisak Én persze most nem erre. voltam kíváncsi. A várost, Po­zsonyt és a gyárat összekötő autóbuszokon számtalan fiatal utazik. Ha jobban megnézzük, legalább az utazók fele fiatal, s a gyár környékén levő mun­kásszállók is csak fiatalokat ontanak. városban székelő olajfinomító­vállalat képviselői. MOZGALMAS CSÜTÖRTÖK — VITA JÓ KIMENETELLEL . Mozgalmasnak mondom, mert a jugoszlávok után megérkez­tek a Német Demokratikus Köztársaság-beli leunawerkei olajfinomító képviselői, és a magyarországi százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat kép­viselői. Mind a három küldött­séget „gardírozni“ kellett, és ez mellett pedig előkészíteni a találkozó hivatalos és nem hi­vatalos részeit. Tehát ebből tás párbeszéde. — Ez nálunk így van, nálatok úgy! Ezt irigy­lem tőletek! Nincs mit irigyel­ned, inkább mi irigyelhetünk benneteket. Itt a rendezettsé­get, ott a korszerűséget dicsé­rik. Érdekes ezt hallgatni. A mieink a németek szorgalmát, makacs szívósságát, szerve­zettségét részesítik előnyben. A magyarok pedig a mi nagy méreteinket, olykor-olykor egy műszerfal korszerűségét. Mi viszont Százhalombatta igazi és teljes korszerűségét, célsze­rűségét és főleg tisztaságát. Oskar Petrech szinte ódát mond a százhalombattai üzem tisz­eredt a mozgalmasság. De minden sikerült, és amikor es­te a vállalat csőnakházában el­fogyasztották a zsiványpecse- nyét, jó hangulatban mentek az S—clubba szórakozni. Persze ennél sokkal érdeke­sebb volt a délután. Ekkor ta­lálkoztak először a küldöttsé­gek és a vállalat ifjúsági veze­tői. Peter Klenovic elnök, Vla­dimír Horsky alelnök, az S— club vezetője, Elemír Cipciar ideológiai titkár, Török János titkár, Fischborn Katalin, Ős- kar Petrech mérnök és mások. A százhalombattai fiatalok képviselői. Künn Attila, Hor­váth Dászlóné és Barabás Irén kezdték az ismerkedő beszá­molót. Elmondták, hogy válla­latukat 1960-bet» tezdték épí­teni. Jelenleg mintegy három­három és fél millió tonna kő­olajat dolgoznak fel évente, és 1975-re ezt a mennyiséget megkétszerezik. Kiépítik a pet- rokémiai üzemeket is. Jelen­leg két és fél ezer munkás, tisztviselő, technikus, mérnök dolgozik a vállalatnál. Ebből vagy nyolcszláz a fiatal, akik­nek az ötvenhárom százaléka KISZ-tag, Arról beszéltek, mi­képpen dolgoznak a szervezet­ben, hogyan segítik a gazdasá­gi munkát, milyen hangsúlyt fektetnek a politikai és ideo­lógiai tevékenységre. A beszá­moló lassan párbeszéddé, majd vitává alakult. A német kül­döttség vezetője — vagy elér­tette, vagy a pontatlan fordí­tás nyomán mást értett — nem taságáról. Elhihetjük neki, mert amikor a gyárlátogatás után a gyár vezérigazgatójá­nál, Emil Kudlicka mérnöknél folytatódik a párbeszéd, ugyan­ezek a dolgok kerülnek terí­tékre, ugyanezeket az előnyö­ket emeli ki. Módjában volt látnia nemcsak az említett vál­lalatokat, hanem a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok legkorszerűbb vállalatait is. Természetesen még sokákig elidőzhetnénk ennél a témánál, sokat beszélhetnénk arról is, hogy a küldöttségek milyen kölcsönös együttműködési szerződéseket kötöttek, hogyan képzelik el az ifjúsági szerve­zetek munkáját, miképpen mu­lattak péntek este az S—club­ban és másnap pedig a telnicei kastélyban. A hét azonban be­fejeződött, a fiatalok hazautaz­tak, hogy hasznosítsák tapasz­talataikat, hisz a beláthatatlan, hosszú kőkerítés és a csőren­geteg között amúgy is sok munka vár rájuk. ' NÉMETH István k munkásegysét! úHoroi Az I. Internacionálé megalakulásának évfordulójára A nemzetközi munkásmozgalom történetében az I. Interna- cionálé úttörő szerepet töltött be. A munkásság nemzetközi szövetségbe tömörítése, politikai nézeteinek egységesítése óriási történelmi jelentőséggel birt. Nem véletlen, hogy a je­lenben visszatérünk az Internacionálé hagyományaihoz. Ha­zánkban az elmúlt két évben sokszor égetően fontos kérdés volt a munkásegység, az internacionalizmus. Megemlékezé­sünkhöz közvetlen okot az I. Internacionálé megalakulásának évfordulója szolgáltat, amelyet szeptember 28-án ünnepelünk. Az I. Internacionálé 1864. szeptember 28-án alakult meg. Marx és Engels, a nemzetközi proletariátus nagy vezérei, az 1818—49-es forradalmak leverése után az európai politikai reakció sötét korszakában ' is rendíthetetlenül hittek abban, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik a dolgozó tömegek for­radalmi mozgalmának újabb fellendülése. Ez a meggyőződé­sük a kapitalizmus fejlődéstörvényeinek, a polgári társadalom osztályellentéteinek tudományos elemzésére épült. Marx és Engels előre látva a munkásmozgalom újabb fellendülését, hozzáfogtak a vereségek és üldöztetések folytán meggyengült munkásosztály erőinek összefogásához és a nemrég megtett forradalmi út tapasztalatainak általánosításához. Londonban, ahova 1849 őszén, az ellenforradalom franciaországi és német- országi győzelme után Marx, majd Engels is kénytelen volt emigrálni, folytatták közös forradalmi tevékenységüket. A sokféle nehézség leküzdése után 1849 szeptemberében újjá­alakították a Kommunisták Szövetségét, amelynek Központi Vezetőségébe Engelst is beválasztották. Marx és Engels igye­keztek a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi erőit a Köz­ponti Vezetőség köré tömöríteni. Sikeres kapcsolatot terem­tettek a németországi, angliai, franciaországi, svájci és bel­giumi munkások szervezett csoportjaival. — A Központi Ve­zetőségben azonban már 1850-ben elvi ellentétek keletkeztek a kispolgári demokratákkal való kölcsönös viszony kérdésében. Marx látva, hogy a munkásság forradalmi hangulata csökke­nőben van, ezért javaslatára 1852 nove'mberében kimondták a Kommunisták Szövetségének feloszlatását. 1863. november 10-én az angol munkások a francia mun­kásokhoz intézett üzenetükben nemzetközi egyesülésre hívták fel őket. A francia munkások válaszukban kifejezték teljes készségüket az egyesülésre. 1864. szeptember 28-án Londonban a St. Martin’s Hallban nemzetközi gyűlést rendeztek a francia munkások válaszának meghallgatására. A gyűlésen részt vettek Anglia, Franciaor­szág, Németország, Olaszország, Lengyelország, Írország pro­letariátusának képviselői. Marxot a német munkások képvise­lőjeként a gyűlés elnökségének tagjai közé választották. A gyűlés határozatilag kimondta a Nemzetközi Munkásszövetség (Internacionálé) megalakulását. Ugyanez a gyűlés bizottságot választott a nemzetközi munkásszervezet programjának kidol­gozására. A bizottság 1864. november 1-én egyhangúlag elfo­gadta a Marx által kidolgozott Alapító Üzenetet és szervezeti szabályzatot. Az Alapító Üzenet (lnauguraladresse) rámutat az I. Inter- naclonálé megalakulásának történelmi körülményeire, kifejti, hogy a munkásosztály felszabadítását magának a munkásosz­tálynak kel! kiharcolnia, megállapítja, hogy a proletariátus célját: a tőkés rendszer megdöntését és a termelőeszközök társadalmasítását csak politikai harc útján érheti el, ehhez pedig szükség van a munkásosztály pártjának megteremtésére. Az Alapitó Üzenet megfogalmazása lehetővé tette, hogy a munkásmozgalom valamennyi áramlatának képviselői — az an­gol tradeunionizmus, a francia Proudhon, a német Lassalle híve! — elfogadhassák és azj I, Internacionáléban tömörülhes­senek. A szervezeti szabályzat is hangsúlyozza, hogy a munkás- osztálynak társadalmi felszabadítását politikai harc útján kell kivívnia, de a politikai harc csupán eszköz a cél megvalósítá­sának. a kizsákmányolás megszüntetésének a szolgálatában. A Nemzetközi Munkásszövetség a demokratikus centraliz­mus elvére épült. Legfelsőbb szerve az évenként összehívott kongresszus volt. Ez választotta meg résztvevői közül egy évi időtartamra a Központi Tanácsot —, vagy ahogy később ne­vezték: Főtanácsot, amely a kongresszusok közötti időszak­ban az Internacionálé legfelsőbb szerve volt. A Főtanács je­lölte ki tagjai közül a levelező titkárokat, akik az egyes országok Internacionálé-szervezeteível tartották a kapcsola­tot. A Főtanács székhelyéül Londont választották. Az Internacionálé alapszervezetei a szekciók voltak. Azok a munkásegyesületek, amelyek a Nemzetközi Munkásszövet­ség megalakulásakor már megvoltak, szekciók gyanánt beol­vadtak a szövetségbe, de megtarthatták korábbi elnevezései­ket. A szekciók területi és országos föderációba tömörültek, melyek a föderális és országos tanácsok irányítása alatt mű­ködtek... Az I. Internacionálé ideiglenes központi tanácsát 1964, szep­tember 28-án választották meg a jelenlevő munkásküldöttek közül. 1865 őszén a Nemzetközi Munkásszövetségnek a legtöbt európai országban már működtek szekciói. Marx formailag az Internacionálé Főtanácsának csak egyik tagja, valójában azonban ő volt az egész nemzetközi szerve­zetnek a lelke, hivatott vezére. A Főtanácsban Marx és Engels jelentős munkát végeztek a munkásszervezetek megerősítése érdekében. Nagy gondot for­dítottak arra, hogy a szekciók a harc célkitűzését összekös­sék a mindennapi gyakorlati politikai küzdelemmel — a vá­lasztójogi küzdelemmel Angliában, a nemzeti függetlenségért vívott harccal Írországban, és Lengyelországban a proletariátus akciószabadságának megőrzése mellett részt vegyen a demo­kratikus vívmányok megvédésében és kiterjesztésében, pl. az amerikai polgárháború idején. Az 1. Internacoinálé tevékeny­ségének fontos része volt a háború elleni harc a porosz­osztrák (1866) és a francia-porosz (1870—71) háború Idején. A sokoldalú munka eredményeként a legtöbb európai ország­ban megalakultak az I. Internacionálé szekciói. Az I. Internacionálé fennállásának egész ideje alatt Marx­nak és Engelsnek állandó küzdelmet kellett folytatniuk a tu­dományos szocializmus elveinek érvényre juttatásáért. Az első kongresszusokon (Genf 1866, Lausanne 1867, Brüsszel 1869) egymást követően megsemmisítő vereséget mértek Proudhon híveire azzal, hogy elfogadtatták a politikai harc és a ter­melőeszközök köztulajdonba vételének szükségességét. Az I. Internacionálé tevékenységének második szakaszában (1869—72) a bakunyinizmus ellen folytatott harcot. M. A. Ba­kunyin anarchista tételeit, amelyeket támogatták az angol trade-unionisták és a német lassalleánusok is, a baseli kong­resszus elvetette (1869), egységbontö hatását a londoni kon­ferencia (1871) megbélyegezte, majd káros tevékenységéért Bakunyint és követőit a hágai kongresszus az Internacioná- léból kizárta. A Főtanács és Marx a francia-porosz háború idején a pro­letár szolidaritás fenntartására, törekedtek, majd később a Párizsi Komműnt védték, melynek tevékenységében az I. In- ternacionálé több vezető személye részt . vett. A komműn leverése után burzsoázia egész Európában ke­gyetlenül üldözte a munkásmozgalom tagjait s a munkásmoz­galom erejét anarchisták tevékenysége is gyengítette. A ked­vezőtlen feltételek miatt az I. Internacionálé székhelyét 1872- ben áthelyezték az USA-ba, ahol F. A. Sorge vezetésével for­málisan a philadelphiai konferencia feloszlató határozatáig (1876) működött. . Az I. Internacionálénak történelmi szerepe volt a proleta­riátus nemzetközi kapcsolatainak, internacionalizmusának el­mélyítésében. a tudományos szocializmus eszméinek terjesz­tésében, a Marx előtti szocializmus különböző, szektás for­máinak kiküszöbölésében a szocializmus elméletének és a munkásmozgalom gyakorlatának egyesítésében. Létrehozta az alapokat a munkásosztály tömegpártjainak megalakulásához. —as—

Next

/
Oldalképek
Tartalom