Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-15 / 37. szám
— •AÍA4" új ifjúság 3 Hát senki sem akar békét? A süket mikrofonra egy fekete hajú lány nehezült: „Hová mentek, hát senki sem a- kar békét?!“ — kiáltott a távozók után. „Béke“ — nyöszörögte a mikrofonba, majd a nap felé tárta karját, és az arcán folytak a könnyek: „Ne menjetek el!“ örült volt, vagy a kábítószerek beszéltek belőle, avagy valóban a csalódás uralkodott el rajta, hogy a vietnami háború elleni monatórium, Boston történetében a legnagyobb tüntetés ily szürkén végződik. A park másik végében egymásba kapaszkodott testek hatalmas gyűrűje hullámzott a békemozgalom nem hivatalos himnusza melódiájára: „All we are saying, is give peace the chance...“ A sarokban fegyveres rendőrök álldogáltak, és nyájasan mosolyogtak még akkor is, a- mikor Zinn professzor a legélesebben támadta az amerikai imperializmust. „A moratórium vezetői hazudnak“ — jelenti az SDS New left notes radikális diákjainak a levele. Ki áll e. mögött a humbug mögött, amelynek célja elterelni a figyelmet az a- merikai társadalom osztálylé- nyegéről? Az elmarasztalt li- beralisták és olyan politikusok, mint Ted Kennedy vagy Eugene McCarthy. Az egyetemek vezetői, akik így akarják megtéveszteni a diákokat. A nagy monopolok. Azzal, hogy nem követelik az amerikai intervenciós egységek azonnali és feltétlen kivonását Vietnamból, hanem inkább tárgyalásokat indítványoznak. * . Semmilyen tárgyalást! A katonákat irányítsátok haza! A- zonnal! A New left .notes ugyanebben a különszámáfoan támadja azokat is, akik a vietnami háború elleni mozgalomban még balabbrá állnak, a „bankárok és vezetők", akik itt uralkodnak, és ezeket a klikkeket (Mark Rudd vezetésével) két cél elérésére használják fel: megbomlasztani a nép egységét, hogy képtelen legyen az eredményes harcra, másrészt lejáratni az SDS-t és a radikális gondolatokat, mint egészet. Mark Rudd klikkjei „A katonákat irányítsátok haza!“ jelszót átváltoztatták „A háborút irányítsátok haza!“ jelszóvá, s lényegében nem kisebb cél felé törekszenek, minthogy az Egyesült Államokban kirobbantsák a polgárháborút — Che Guevara pontos terve szerint, aki öt új nemzeti felszabadító harc kirobbantásáva! akart segíteni Vietnamnak. Az USA-ban minden egyes béketüntetés magvát a diákok képezik. A szervezők közé tartozik az egyház is, amely erkölcsi és etikai okokból utasítja el a háborút. A kvéke- rek — akik élelmet és gyógyszereket küldenek a vietnami népnek és partizánoknak — azt hiszik, hogy az isten lakozik felebarátaikban, ezért háborút folytatni a legnagyobb vétek. A protestáns és katolikus lelkészek föld alatti csatornaként működnek, amelyen keresztül távoznak biztonságba a határokon túlra, Kanadába, az amerikai szökevények. Az egyetemi körök azért támogatják a békemozgalmat, mert félnek, hogy a háború nemcsak az emberi értékek destrukcióját és az erőszak kultuszának a megerősödését hozza magával, hanem megszilárdítja a katonai és felderítő gépezet erejét is. Itt vannak még a pacifisták, idealisták és isolacionis- ták csoportjai, amelyek azt állítják, hogy minden amerikainak haza kellene húzódnia és nem törődnie azzal, mi történik házán kívül a világban. Az SDS első tagjai egyikénél szálltam meg Kanadában, aki a katonai egyenruha elöl szökött meg Edmontonba. Mas- sachusetts-ben a baloldali diákok munkát kerestek nekem. Berkleyben pénzt kínáltak. A New York-i és washingtoni vendéglátóim szimpátiája bizonyára nem Spiro Agnewnek volt címezve. Az optimisták úgy vélik, hogy a lehető legjobb világban élünk. A pesszimisták kételkednek ennek az állításnak az igazában. „Evek óta ismerem Zinn professzort. Az utóbbi időben nagyon megváltozott, a történelemhez való viszonyulása a miszticizmusba hajlik. Senki sem bírja sokáig fejét a falba verni“ — mondta felháborodva egy nyugtalan főiskolai asz- szisztensnő. A spanyol Harlemben a fiatal radikalisták Wertherman tragédiáját magyarázzák: „Lelkűk mélyén azonban tudják, hogy az USA-ban semmilyen forradalmi szituáció nincs. De önnönmaguk előtt hazudnak. Lényegében nem bíznak az emberekben. Kábítószereket használnak, hogy ne kelljen helyzetük kilátástalanságára gondolniuk.“ A moratórium koncepciója kezdettől fogva irreális volt. De azon a napsütéses októberi napon 1969-ben erre a kérdésre, hogy „Bíznak-e benne, hogy ez a moratórium elősegíti a vietnami háború befejezését?“, egy harvardi diák így válaszolt: „Nem bízunk, de valamit mégis csinálnunk kell." Este mind a tíz televíziós a- dóállomás keresztmetszetben közvetítette a moratóriumot. Tulajdonképpen ez nem is demonstráció volt, inkább afféle békemanifesztáció. És néha ez is kell. (cs) ♦> <• ♦> «> <♦>>♦> ♦> ❖ ❖ ❖ *> ❖ *> <♦ »j* •> *> ♦> ❖ ^ ♦> *> ♦> ♦> •> ❖ »> •> <* <• *;• »> < m hátam mögött néhány méterre esti szellő simo- m " gat ja a Balaton tükrét. A fodros hullámok sustorogva suhannak a hajladozó nádas közé. Gsobbanás hallatszik. Lehet, hogy valamelyik pecázónak ráharapott a keszeg... De az ts lehet, hogy csak jókedvében ficánkol egy hal. Mindezt inkább csak érzem, mert a terasz „hallásterét“ a pódiumon működő zenekar intenzív munkálkodása tölti be. Legaktívabb a körszakállas szaxofonos. Díjainak gyors táncát a hangszeren testének ritmusos lejtésével kíséri. Jól méretezett nem nagyon értek a magyar focihoz. Egy pillanatig értelmetlenül néz, majd felragyog az arca. — Maga külföldi? — erőteljesen felemeli a hangját. — Én is tudok englls szpík egy kicsit. Haudujudu fuszbal Honvéd? HORVÁTH REZSŐ: Románc Vendégem hangja nyilván átharsogja a „Sárikát", mert a tüdejének térfogata mindezt csokoládészemü nadrdgkoszmeglehetősen hangosan teszi észlelhetövé. Ahol a partitúra szünetet parancsol, aktivitását érdes baritonjával a mikrofonon keresztül fejti ki: — Sárika egy kicsit butácska... — Főúr, egy kávét konyakkalI A jobboldali asztalnál egy házaspár és egy barát szórakozik. A jávorbajszos vagány barát érdeklődése szemmel láthatóan inkább a csinos asz- szonykára, mint férjére összpontosul. Hanyag eleganciával rendeli az italt — főleg a férjnek. Az asztalom egy lendületes tűm tde-pda cikázó tekintete hirtelen lefékez és megállapo- dtk rajtam. — Haudujudu fuszbal Honvéd? — Ismétli meg a kérdést. — Nézze, beszélhetünk ma ját népi-lírai költeményét: ,j4i a legértékesebb a tengerben, hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok?" Majd érzelgősen szálába helyezi a szaxofon „mustiklijét", és felhangzik Bizet Gyöngyhalászok című operájának egyik „megtáneosltott" dallama. A jobb oldali asztalnál a vagány barát felkéri az asz- szonykát táncolni, és hozzást- mulva a vállára hajlik. A férj közben megissza a következő konyakot, és szintén ráhajlik — az asztalra, végérvényesen. A szőke loienis két kézzel markolja magához a világoskék szuperminit, és a szoknya a társadalmilag elviselhető felső határ szélére húzódik fel. A nadrágkosztüm vehemensen visszautasít egy helybeli táncost, és félreérthetetlen mosolyt küld felém. Égy pillanatig habozok. Ekkor elhallgat a zene. gyárul Is — a nadrágkosztüm'. — Tudja, uram, a Gyöngyha- szakszerüen „megsaccol" —, de löszök az az igazi — szólal lehetőleg nem a fociról. Ojdonsült ismerősöm értetlenül néz, mafd némán magába roskad. Maximum tizenkilenc. Ügy látszik, a személyem értékelése kedvező, mert szépen ívelt szája mosolyra húzódik. — Főúr, még egy kávét konyakkal! A jobb oldali asztalnál a férj szőkített loknikkal ékeskedő egy húzásra issza ki italát, mi pubertás korú legényke egy vi- alatt a jávorbajszos vagány kö- lágoskék szupermlnivel lejti a zelebb húzódik az asszonyká- „Sártkát". hoz. Balelöl bőségesen proporcio- a szőke loknls, a modern nált, csíkos nadrágkosztümbe tánc szabályaival ellenkezően, bújtatott csokoládészemü lány összekapaszkodik a szuperminiunottan méregeti a szórakozó vei, társaság férfi részlegét. A nadrágkosztüm tekintete Az asztalom egy lendületes egyértelműen raftam marad, mozgásban levő fiatalember I gyekezetét állítja meg. — latolgatom, közben a három — Bocsánat, van itt szabad hét múlva tartandó negyvenemeg ismét asztaltársam —, az jobb, mint a Honvéd. — Látja, a zenéről beszélhetünk — válaszolok, és akkor veszem csak észre, hogy a viszonylagos csendben hangom eljut a jobbelöll asztalhoz. Ebben a pillanatban a csíkos nadrágkosztüm csokoládé színű selymes tekintete kialszik. Enyhe undorral futtatja raftam végig tekintetét, és elfordul. — Főúr, fizetekI Egy cigaretta erejéig megpihenek az úton. Közben egy attraktív alumínium kioszk oldalához támaszkodom. Amikor fellobbantom a gyufát, összebújt pár halad el mellettem. A csíkos nadrágkosztüm gunyohely? — Parancsoljon. A fiatalember ráesik a székre. — Mondja, uram, mit szól e- zekhez a pancserekhez? — kérdi, és felemelt az ujját. — Ilyet még nem pipáltak, hogy az anyja úristenit ennek a Honvédnek , ________ ............... ros mosollyal pásztáz végig. A Nincs több, mint tizenkilenc férfi szájából szófoszlányok repülnek hozzám: — ...fa, die ungarischen Mädchen sind so nett..." dlk születésnapom jut az e- szembe. Szeme selymesen világít. Nyújtózkodik. így még jobban kihangsúlyozódnak előnyei. — Főút, kávé, konyak! A zene egy pillanatra szüne tel. A körszakállas lép a mikrofonhoz, és zenével aláfestve, Önkéntelenül a kioszk tetején világító feliratra pillantok: „Konsumturist", majd tekintetem a kirakatban diszkréten eh helyezett feliratra siklik: „Fór foreign valuta onlyI Csak kül- 'öldl valutáért árulunk!“ .,Erezze rriagát otthon’ — olvastam egy feliraton täeiöveteA ház már régen épült, jó egynéhány évtizeddel ezelőtt. Akkor is magányos, a falutól távol eső ház volt, most is az. Eltelt pár évtized, közben egy háború is pusztított, de azon a környéken senkinek sem futott eszébe, hogy a határban, olyan helyen építsen házat, ahol legközelebbi szomszédja, a falu legszélső házának lakója is öt kilométerre legyen tőle. A szóban forgó ház nem erdészlak, nem őrház, egyszerűen csak ház, távol a falutól. Eredeti tulajdonosa már nem él. Még psak nem is itt halt meg. Nem élt remeteéletet, s ez arról a fiatalemberről sem mondható el. aki immár tizenkét esztendeje itt lakik. Öt keresem. A ház udvarán — ha egyáltalán udvari nak nevezhető, hiszen a porta határait semmiféle kerítés, még csak annak nyomai sem mutatják — két kislány játszik. A kereseti felől érdeklődöm. — Apuka csak este lön haza —, mondja az egyik. Tehát a kislánya. Beszélgetek velük. A két kislány nem testvér, de egy és ugyanaz az asszony a nagyanyjuk. Ügy döntünk, őt keressük fel. Benn lakik a faluban. A kislányok velem jönnek, megmutatják a házat. Három kerékpár áll a falnak támasztva, így hát jut mindegyikünknek. Elindulunk. Félúton szembejön három férfi. Kettőt közülük felismerek. Idejövet ők mutatták meg az u- tat. Mindnyájan megállunk. Elmondom, hogy a keresettet nem találtam odahaza, megyünk az anyja után a faluba, a kislányok mutatják az utat, jönnek velem. A harmadik férfi közbeszól. Eddig hallgatott, a köszönésemet sem fogadta.. — A ktslányok velem jönnekI Értetlenül nézek. Magyarázni kezdem, miért jönnek velem, nem tudom az utat, a nggyanymkhoz megyünk. — Nékik, én parancsolok! Milká apja vagyok. 'Szándékosan nem kezdte ezzel. így akart barátságtalan lenni, engem meg megtévesztett. — De hiszen én eredétileq Önt keresem. — Tessék, mit akar? Visszafordulunk, bemegyünk a házba, az egyik fiatalember is velünk jön, a másik észrevétlenül elmarad. A hangulat lassan kezd oldódni. Az apa tartózkodó, a másik meg hallgat, a gyerekeket kiküldik. Sört iszunk. Hazajövet ezzel volt tele a fiatalember — mármint a gazda — táskája. Átbeszélgetjük a délutánt, a história szép sorjában kialakul. Ezerkllencszázötvennyolcban. tizennyolc évesen ment el a fiatalember a faluból. Bányába ment dolgozni, hogy háromezer koronát keressen■ Valóban meg is találta a számítását, kellett a pénz. odahaza építkeztek a szülök. Megismerkedett egy lánnyal, öt közben behívták katonának. A kapcsolat azonban addig fejlődött köztük, hogy mikor a katonazubbonyt magára öltötte, már tudta, néhány hónap múlva apa lesz. Örült ennek. Fél év után egykori bányászkoiléqáfa megírta neki, hogy a felesége ezzel meg azzal... Nem éltek törvényes házasságban, de feleségének nevezte élettársát. Mielőtt bevonult, írét hónapig együtt lakott Mllkával, annak a szüleinél kaptak egy szobát. Aztán megszületett a kislány. „Hazamentem, de a barátomat kerestem, aki a levelet írta. Hozzájuk csak utolsó, a hatodik napon mentem. Akkor összeszórakoztunk, és semmi." A katonaság letelt, s egy' bírósági tárgyalás döntése alapján a kislány az apjához került. Nem volt vitás dolog, Nyilvánvaló volt, hogy az anyjára nem lehet bíz- ni, na és nem is kellett az anyjának. A/fia- talember a kislánnyal hazatért a faluba. Egy évig élt itt, kislányát idős anyja nevelte. A szövetkezetben dolgozott. Az egy használatlan épületet biztosított számára, ö elfogadta és odaköltözött. Ez az épület a szóban forgó magányos határi ház. A korábbi lakó Csehországba ment, oda, ahonnét a fiatalember jött. Beköltözése előtt a ház négy hónapig üresen állt, s hiába volt távol a falutól, minden mozdtthatót elloptak belőle. Leszerelték a zárakat, a tető feléről lelopták a cserepet. Az új lakó első gondja, teendője az volt, hogy mindezt helyrehozza. Ss rövidesen ideköltözött második élettársa. Illetve első törvényes fele sége is. „Bn bevallom, deszkát loptam, abból sző geztem össze egy ágyat és egy asztalt." Egyszerű, igénytelen asszonynak mutat kozott a feleség, tulajdonképpen az ts volt. Különösebb huzavona nélkül egyezett bele. hogy klfőjlön a magányos házba és ott éljem Állását is feladta miatta. Hat hőnapig Sajnos, külföldi vagyok, és érdes baritonnal leheli bele sa- lemkor. Tökéletesen sikerült! élt ott. Szegényesen voltak, de -ért sosem volt teljesen üres a zsebük. A kislány is odaköltözött a nagyanyjától. Megértették, s kölcsönösen' szerették egymást a mostohaanyjával. Az első fizetésből malacot vettek, aztán malacokat, majd tehenet, s a ház körül kialakult egy kisebb gazdaság. Az asszony vitatkozás közben ment el egy szombati napon. A fiatalember még egy évig a házban maradt. Gyarapította a gazdaságot, maid hirtelen eladta az állatokat, az összegyűlt gabonát, és ismét elment Csehországba. „Miért mentem 'el? Elvált ember voltam, s faiun ez nagyon sokat jelent. Igaz, a falun kívül élek, de ez csak látszat, az emberek szája így is rám jár." Második törvényes feleségével Csehországban ismerkedett meg. Ö Is arról a vidékről jött, ahonnan a fiatalember. Két esztendeig vadhóö.assáqban éltek, meri nem kaptak lakást. A fiatalember legalábbis ezzel indokolja. Aztán hazahozta feleségét a faluba. Nem csaptak lakodalmat, mint az első házasság alkalmával, csak szolid esküvőt. A szövetkezet közben senkinek sem adta ki a házat; persze, hiszen senkinek sem kellett. A fiatalember második törvényes feleségével ide költözött vissza. Ideiglenesen Mert, szándéka már akkor is ugyanaz volt ami ma: házat építeni. Házat, nagyot, a legnagyobbat talán a faluban, házat, hogy lakjon benne, házat, hogy lássa a falu. „Igen, igen, én azért is megmutatom, meg kell mutatnom a falunak." A ház, illetve az elképzelt terv méreteit mondja. Nagy méretek. Nem nagy tervek ezek? — kérdezem Aztán közli, mennyi pénze van — sok pénz Ennyivel valóban el lehet kezdeni egy é pitkezést. A telket már régebben megvette ló telek, csaknem a falu legközepén van Csak a feleség, a második törvényes fele ség nincs már, Milka nevelőanyja ismét c nagymama lett. „Egy este tíz körül jövök haza, és ö itt fekszik a csősszel. Az emberek előtte már sokat beszéltek, hogy a feleségem ezzel meg azzal... Hát... En addig még semmiről sem győződtem meg. Na és mondom, aztán itt találtam a csőszt. Idős emher.“ A második törvényes feleség immár egy esztendeje a csősszel él bent a faluban, és Mtlka, a kislány is ott lakik, persze nem nála, hanem a nagyanyjánál, nagy ritkán kijön ide, a határi házba ts, nagy ritkán, meri az apja dolgozik, a szövetkezetben kazalrakó. „A kislány előtt soha serhmtt sem, titkoltam, ö az anyját nem is ismeri." A bírósági tárgyalás után az apa nem az anyától, hanem egy nevelőotthonból hozta haza a faluba Mllkát. Törvényes és törvénytelen asszonyairól nem mond rosszat, szárazon közli a tényeket, s alig kommentál. „A fizetésemet rendszerint 6 vette fel, de fizetés előtt egy héttel már mindig volt néhány száz korona adósságom. Míg az utolsó feleségemmel éltem, eladtam legalább tizenhat disznót, három tehenet, meg birka is - volt a háznál. Tavaly októberben ment el. Az az ember jött el érte, a csősz. Iqy: „FAjötlem az asszonyodért." ö pedig bement a második szobába, s megvárta, míg azok elmennek. Ülünk, beszélgetünk, aztán befön a kislány is. Félszeqen mesélni kezd: bácsikat emleget, tízet-tizenkettőt, hogy mikor azok főttek, őt mindiq elküldték az erdőbe. A gazdasáq most szegényebb, jóformán alig akad állat a ház körül. A ház a domboldalon áll. A domboldalon hat nagy fehér kecske van kikötve. Messziről díszei a dombnak, közelről azonban büdösek, mtpt a többi. „Állami bakkecskék" — ahogy gazdájuk, a fiatalember mondja. Állami tulajdon, 6 eteti, tartja őket, s az ugratásért kapott 30 korona az övé marad, s az államtól gabonát ts kap kedvezményes áron. Ez is egy része jövedelmének. A ház régi, kopott, lassan romnak is nevezhető. Bútorzata szegényes. A konyhában egy nagy galambketrec, egy kredenc, asz. tál, tűzhely, prices. Benn a szobában két telezsúfolt szekrény, két ágy. egy tükör. Az asztalon egy arcra áhított zseblámpa, végén eqy gyertya, lefolyó vlaszk. Mert ide még nem vezették be a villanyt sem és nem 's fogják soho. „Tíz év után ‘egnap felkeresett itt egy régi men vas*- <wom. A férje nincs odahaza. Elment Cse'iorKzágba dolgozni. Ma este meglátogatom." B.s ml lesz ebből -házasság? — kérde„Aaaaa, nemi" RESZELI FERENC
