Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-19 / 3. szám

4 őj ífióság a szocialista demokráciáról ...Csúfot űzünk a dolgozókból és a kizsák- mányoltakból, ha tiszta demokráciáról, ál­talában vett demokráciáról, egyenlőségről, szabadságról, általános népérdekekről be­szélünk akkor, amikor a munkásokat és az összes dolgozókat éhínségbe döntötte, le­vetkőztette, tönkretette, nemcsak a kapi­talista bérrabság, hanem a négyesztendős rablőháború is, a kapitalisták és spekulán­sok pedig továbbra is birtokukban tartják rablott „tulajdonukat“ és az államhatalom „kész“ apparátusát. Arculcsapása ez a marxizmus alapvető igazságainak, mert a marxizmus erre tanította a munkásokat: a burzsoá demokráciát, mely a feudalizmus­hoz viszonyítva óriási haladás, fel kell hasz­nálnotok, de egy pillanatra se feledkezze­tek meg arról, hogy ez a „demokrácia“ burzsoá jellegű demokrácia, hogy történel­mi feltételekhez van kötve és korlátozott, ne tegyétek magatokévá az „államba“ ve­tett „babonás hitet", ne felejtsétek el, hogy az állam még a legdemokratikusabb köz­társaságban is, nemcsak a monarchiában, nem egyéb, mint gépezet, amellyel az egyik osztály elnyomja a másikat. A burzsoázia kénytelen álszenteskedni és „össznépi hatalomnak“ vagy általában vett demokráciának, vagy tiszta demokráciának nevezni a (burzsoá) demokratikus köztár­saságot, amely a valóságban nem egyéb, mint a burzsoázia diktatúrája, a klzsákmá- nyolók diktatúrája a dolgozó tömegek fe­lett. A Scheidemannok és Kautskyk, az Austerlitzek és Rennsrek (most, sajnos, Friedrich Adler segítségével) támogatják ezt a hazugságot és ezt a képmutatást. A marxisták, a kommunisták pedig leleplezik s nyíltan és egyenesen megmondják a mun­kásoknak és a dolgozó tömegeknek az 1- gazságot: a demokratikus köztársaság, az alkotmányozö gyűlés, az általános választás, stb. a valóságban a burzsoázia diktatúrá­ja, és a munka csak akkor szabadul fel a tőke igája alól, ha ezt a diktatúrát a pro­letariátus diktatúrájá váltja fel. Csak a proletariátus diktatúrája szabadíthatja meg az emberiséget a töke elnyomásától, a bur­zsoá demokráciának, a gazdagok demokrá­ciájának hazugságától, álnokságától, kép- mutatásától, csak ez tudja megteremteni a szegények demokráciáját, azaz a demokrá­cia áldásait a valóságban hozzáférhetővé tenni a munkások és a szegényparasztok számára, míg jelenleg (még a legdemokra­tikusabb — burzsoá — köztársaságban is) a demokráciának ezek az áldásai a való­ságban hozzáférhetetlenek a dolgozók óriá­si többsége számára. Itt van például a gyülekezési szabadság és a sajtószabadság. A Scheidemannok és Kautskyk, az Austelítzek és a Rennerek biztosítják a munkásokat, hogy a jelenlegi alkotmányozö gyűlési választások Németor­szágban és Ausztriában „demokratikusan“ folynak le. Ez hazugság, mert a valóság­ban a tőkések, a kizsákmányolok, a föld­birtokosok, a spekulánsok kezében van a legjobb, a gyűlések tartására alkalmas épü­letek 9/10-része, és a papírkészletek, nyom­dák, stb. 9/10-része. A munkást a város­ban, a bérest és a napszámost a falun a valóságban kirekesztette a demokráciából ez a „szent tulajdonjog“ (amelyet védenek a Kautskyk és a Rennerek, akikhez sajnos, Friedrich Adler is átpártolt), és az állam- halulom burzsoá apparátusa, vagyis a bur­zsoá hivatalnokok, a burzsoá bírák, stb. A mostani „gyülekezési és sajtószabadság“ a német „demokratikus“ (burzsoá demokrati­kus) köztársaságban hazugság és képmuta- tás, mivel a valóságban ez a gazdagok sza­badsága, hogy megvásárolják és megvesz­tegessék a sajtót, a gazdagok szabadsága, hogy a polgári újsághazugságok mákonyá- val elhódítsák a népet, a gazdagok szabad­sága, hogy „tulajdonukban“ tartsák a palo­tákat, a legjobb épületeket, stb. A prole­tárdiktatúra a dolgozók számára elveszi a kapitalistáktól a palotákat, a legjobb épü­leteket, a nyomdákat, a papirraktárakat. Az „általános, „tiszta“ demokráciát te­hát felváltja „egy osztály diktatúrája“ — jajveszékelnek a Scheidemannok és Kaut­skyk, az Austerlitzek és Rennerek (külföldi elvbarátaikkal a Gompersekkel, Henderso­nokkal, Renaudelekkel, Vanderveidekkel és társaikkal egyetemben). Nem igaz — válaszoljuk mi. Ily módon a burzsoázia tényleges diktatúráját (amelyet képmutatóan eltakarnak a demokratikus polgári köztársaság formái) felváltja a proletariátus diktatúrája. Ily módon a gaz­dagok demokráciáját felváltja a szegények demokráciája, a kisebbség, a kizsákmányo- lók gyülekezési és sajtószabadságát felvált­ja a lakosság többségének, a dolgozóknak gyülekezési és sajtószabadsága. Óriási, vi­lágtörténelmi jelentőségű kibővítése lesz ez a demokráciának, a demokrácia hazugság­ból igazsággá változik, az emberiség meg­szabadul a tőke bilincseitől, amely eltorzít és megcsonkít minden burzsoá demokráciát, még a „legdemokratikusabb“, még a legin­kább köztársasági demokráciát is. A polgá­ri államot proletár állam váltja fel, s ez az egyetlen út az állam elhalásához általában. De miért ne lehetne ezt a célt egy osz­tály diktatúrája nélkül elérni? miért ne lehetne egyenesen áttérni a „tiszta“ de­mokráciára? — kérdik a burzsoázia kép­mutató barátai vagy a burzsoázia által el- bolonditott naiv kispolgárok és filiszterek. Mi azt válaszoljuk: azért, mert minden kapitalista társadalomban vagy a burzsoá­ziának vagy a proletariátusnak lehet döntő jelentősége, a kistulajdonosok pedig feltét­lenül, ingadozó, tehetetlen, ostoba fantasz­ták maradnak, akik a „tiszta“, vagyis osz­tályon kívüli vagy osztály feletti demokrá­ciáról álmodoznak. Azért, mert egy olyan társadalomból, amelyben az egyik osztály elnyomja a másikat, nem lehet másképpen kijutni, mint az elnyomott osztály diktatú­rája útján. Azért, mert a burzsoáziát le­győzni, megdönteni, csak a proletariátus képes, minthogy ez az egyetlen osztály, a- melyet a kapitalizmus egyesített és amely kijárta a kapitalizmus „iskoláját“, s amely képes magával ragadni a kispolgári módon éló dolgozók ingadozó tömegeit — magával ragadni, vagy legalábbis „semlegesíteni“. Azért, mert csak érzelgős kispolgárok és filiszterek képesek arról álmodozni — ál­modozásaikkal becsapva önmagukat és a munkásokat —, hogy a kizsákmányolók el­lenállásának hosszú ideig tartó és nagy erő­feszítéseket igénylő elfojtása nélkül meg lehet dönteni a töke igáját. Németország­ban és Ausztriában ez az ellenállás még nem bontakozott ki nyíltan, mert egyelőre még nem kezdődött meg a kisajátítók ki­sajátítása. Amikor ez a kisajátítás majd megkezdődik, ez az ellenállás kétségbeesett, ádáz ellenállás lesz. A Scheidemannok és Kautskyk, az Austerlitzek és Rennerek ezt eltitkolják önmaguk és a munkások előtt, és ezzel elárulják a proletariátus érdekeit, a legdöntőbb pillanatban áttérnek az osz­tályharcnak és a burzsoá iga lerázásának álláspontjáról a proletariátus és a burzsoá­zia kiegyezésének álláspontjára, a „társa­dalmi békének“, vagyis a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak kibékülésének állás­pontjára. A forradalmak a történelem mozdonyai, mondta Marx. A forradalmak gyorsan taní­tanak. Németország és Ausztria városai és falusi munkásai gyorsan meg fogják érte­ni, hogy a Scheidemannok és Kautskyk, az Austerlitzek és Rennerek elárulták a szo­cializmust. A proletariátus félre fogja dob­ni ezeket a „szociálárulókat“, akik szavak­ban szocialisták, a valóságban a szocializ­mus árulói, ahogyan félredobta Oroszor­szágban az ugyanilyen kispolgárokat és nyárspolgárokat, a mensevikeket és a „szo- ciálforradalmárokat". A proletariátus fel fogja ismerni — mégpedig annál hamarább, minél teljesebb lesz az említett „vezérek“ uralma —, hogy csak a polgári államnak, még ha a legdemokratikusabb polgári köz­társaság is, a Párizsi Kommün típusú ál­lammal (amelyről annyit beszélt Marx, akit a Scheidemannok és Kautskyk meghamisí­tottak és elárultak), illetve a szovjet tí­pusú állammal való felváltása nyithatja meg az utat a szocializmushoz. A proletariátus diktatúrája meg fogja szabaditanl az embe­riséget a tőke igájától és a háborúktól. Moszkva, 1918, XII. 23. f elszabadulás alatt általában azt a történelmi pillanatot értik, amelynek során a szovjet hadsereg, Berlin jelé nyomul­va, sorra visszaadta a kelet-közép- európai országok elvesztett szabad­ságát, s olyan társadalmi rendet ho­zott létre ezekben az államokban, a- miböl később a szocializmus sarjadt. Ennek a szónak azonban van egy eredeti jelentése, értelme is. Felsza­badulni és önfeledten munkálkodni vagy szeretni, az ember életének leg­eszményibb állapota. Bs ismét felsza­badultan lélegezni egy véres, csupa- halál, csupa könny háború után — a legmámorosabb emberi érzések egyi­ke. A jubileumok ürügyén mindig visszatérhetünk a múltba. Csehszlová­kia ebben az esztendőben ünnepli fel- szabadulásának negyedszázados év­fordulóját. Keressünk hát fel egy em­bert. egy kommunistát, aki visszaem­lékszik. s akit Balog lózsef néven is­mer szükebb környezete. Balog József már nyugdíjas, de még­is serényen munkálkodik. Naponta bejár volt munkahelyére, naponta fog­lalkozik emberi sorsokkal. Nergrég magas kitüntetésben részesült. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa emlékéremmel tüntette ki a Tanács- köztársaság megalakulásának ötvené­ves évfordulóié alkalmából. Az újságírót mindig szívesen látja, mindig van ideje egy kis beszélgetés­re. Kassal lakása szépen van beren­dezve, és a fiókokból sárguló fényké­pek, levelek kerülnek elő. Balog Józsefnek azonban nincs szük­sége jegyzetekre. Olyan élénken em­lékszik ma is a múlt eseményeire, o- lyan precízen és részletesen elemzi és meséli azt, ami ma már történe­lem, hogy az újságíró nem győz cso­dálkozni. e m ért a f e I d u I á s Ez a kassal kommunista nem szü­lővárosában érte meg á felszabadu­lást. A németek bebörtönözték és né­hány társával együtt Németországba szállították. Már közel jártak a né­met határhoz, amikor elhatározták, hogy megkísérlik a szökést. Próbálko­zásukat siker koronázta, s ők bár gya­logosan, de szabadon Indultak vlsz- sza, kelet felé. Az úton mint szökevények nem mertek menni, úgy bolyongtak, mint a szegénylegények, mezőkön-erdőkön keresztül. Szovjet katonákat hozott eléjük a sors, és Balog József, aki 1931-ben Moszkvában tanult, oroszul kezdett beszélni. Elmondta, hogyan szöktek meg, a szovjet katona rész­letesen kifoggatta, hol tanult meg Puskin nyelvén, milyen iskolába járt Moszkvában, melyik utcában volt az iskola, majd amikor megtudta, hogy a szökevények alig várják, hogy a családiukat lássák, azt mondta: Pi­henjetek meg egy kicsit, egyetek, l- gyatok. Előkerültek a tányérok meg a jó tömény ital is. Balog József torkát marta az erős szesz, mert három éve nem ivott szeszes italt, de utána job­ban esett az étel, és ők Indulhattak hazafelé. Kalandos, veszélyes út után értek haza, és ő azonnal munkára jelentke­zett. Kassa a második világháború utáni időszak legfontosabb szerepét játszotta az országban. Itt ülésezett első ízben a Csehszlovák Kommunis­ta Párt, itt alakult meg az első kor­mányprogram. Zápotockp elvtárs, a későbbi elnök jól Ismerte Balog Jó­zsefet, és D mondta: Balog elvtársra szükségünk van, ő lesz a rendőrség egyik vezetője. Ez az ember már számtalanszor volt életveszélyben, megjárt minden poklot, bebörtönözték, vallatták, kí­nozták, mégis kitartott. Ügy látom, ootlmizmusát sohasem veszítette el, és most, amikor visszaemlékszik, még a szeme is ragyog. Élményeit nem tudom hitelesen át­érezni, mert én — szerencsére — nem éltem át háborút, sőt még a há­ború utolsó napját sem. Es ne is ér­jek meg soha semmi hasonlót. Ezt kí­vánhatom, befejezésül, másoknak fs, és mindenkinek. Huszonöt éve szaba­dult fel Csehszlovákia, negyedszáza­da vége a világméretű öldöklésnek. Sajnos — az emberiség mintha ke­veset tanult volna még szomorú tör­ténelméből. Vagy Ön optimistább e zen a téren is. Balog elvtárs? (-b-) Most huszonegy esztendeje Ezekben az országokban a nem- annak, hogy az európai szocla- zeti jövedelem 1950-hez viszo- lista országok megalapították a nyitva 3.6-szorosára nőtt, s az Kölcsönös Gazdasági Segítség évenkénti növekedés mértéke Tanácsát. Azóta már sok neves 2,8 százalékkal nagyobb volt, közgazdász állapította meg a mint a Közös Piac országaiban, földkerekség minden részén. Nem túlzott az állítás, hogy a hogy ez történelmi jelentőségű KGST-országok gazdasága jelen­elhatározás volt, ettől számít- Isg a világgazdaság leggyorsab- hatjuk a szocialista világrend- ban fejlődő része. Igen értékes szer gazdasági kibontakozásé- adat, hogy a KGST-országok ré- nak, a KGST-országok szerve- szesedése a világ külkereske- zett, sokoldalú szilárd elveken delmi forgalmában az 1955. évi alapuló együttműködésének kéz- százalékról 1967-ig 10,3 szá- detét. Csehszlovákia az első pil- zalékra nőtt. lanattől kezdve tevékenyen A legutóbbi időben mind sür- részt vesz a KGST munkájában, getöbben napirendre került az A tanács keretében huszonhá- együttműködés fejlesztése, e- rom állandó bizottság működik gyes problémák megoldása. De s- országunk mind a huszonhá­romnak tagja. Nem egynek csehszlovák elnöke is van. A KGST székhelye Moszkva. A gazdasági szervezet nyílt, tehát minden olyan ország csatlakoz­hat hozzá, amely elfogadja a KGST célkitűzéseit. Ha most azt mondjuk, a Barátság-kőolajveze­ték, ha csak azt mondjuk Inter- metall, Intransmas, Haldex, vagy hivatkozunk a nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankra, vagy a közös vasúti te­herkocsiparkra, máris elképze­lést alkothatunk: a KGST-orszá­gok már eddig is nagy erőfe­szítéseket tettek sikeres szerve­zetek életrehívására. Ez a folyamat szüntelen, s az Is biztos, hogy a KGST-ben tömörült országok fejlődésére, a világgazdaságban elfoglalt he­lyük erősítésére, tekintélyük nö­vekedésére — a dolgozó embe­rek megfeszített munkája mel­lett — már eddig is döntő ha­tással volt az összefogás, a kölcsönös segítség. A KGST-or­szágok ipari termelése 1950-hez képest 1967-re öt és félszeresé­re növekedett, a fejlett kapita­lista országokban ez a növeke­dés kb. csak kétszeres. A világ ipari termelésében a KGST-or­szágok részaránya 1950 és 1960 között 17,8 százalékról 31 szá­zalékra növekedett. A világ nemzeti Jövedelmeinek hozzáve­tőleg a negyed réáze a KGST- országokban termelődik meg. Petrik felvétele a tények ereje bizonyítja, hogy hazánknak, mint a többi önálló, kisebb szocialista országnak is a nemzetközi együttműködés garantálja a válságmentes fej­lődést, az ipari termelés növe­léséhez szükséges, elegendő és zavartalan nyersanayagellátást, a piaci kapcsolatok hasznosítá­sát, bővítését. A megteendő új lépések, a KGST fejlődése, a szervezethez tartozó országok jobb gazdasági lehetőségei, tehát végső soron népeink életkörülményeinek, el­látásának javulása érdekében ült össze a KGST tanácsa. V. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom