Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-19 / 3. szám

úí Ifjúság 5

Bartal Ilona

1968. decMuber 22-én lépett é- letbe a Qbnnáziumokröl szőlő törvény és 1969. szeptember elsején két gimnázlnmi osztály nyílt me« az Ipolysági Általános Középiskolában is. A négy évfolyamos gimnázium az eddigi és még pillanatnyilag is a gimnáziumokkal párhuza mosan működő áltaiános középiskolákkal szemben bizonyos fokú haladást jelent a középiskola kiildeté sét, struktúráját, tanterveit ilietö- en. A gimnáziumok, amint a törvény kimondja, nem csupán a főiskolai tanulmányokra készítenek elő. hanem a közigazgatásban és a nemzetgazdaságban betölthető bizonyos tisztségek ellátására is képesítést nyújtanak. A tananyag a rányosabban és célszerűbben van elosztva ezekben a négy évfolyamos középiskolákban, mint a három évfolyamos általános középis- kolákbafl. Oj tantárgyak (latin nyelv, élő idege« nyelvek, esztétikai nevelés, gépjárművezetés stb.) Is kerültek az új középiskola-típus tantervébe, melyek érthető mődon felkeltették a kilencéves alapfokú iskolák végzett tanulóinak érdeklődését ugyanúgy, mint annak kilátásba helyezése, hogy a gimnázium sikeres elvégzése után felvételi vizsga nélkül lehet az egyetemekre és főiskolákra beiratkozni.

Singer Ambrus Iskolalgazgatő tá jékoztatása szerint az új iskolatípust képviselő osztályok iránt igen nagy volt az érdeklődés, amit az is bizonyít, hogy az Idegen nyelvek és a társadalamtudományok elmélyültebb stúdiumára alkalmat a- dő humán irányzatú osztályba 29. a természettudományi irányzatú osztályba 25 tanulót vettek fel. Ezek a „gimnazisták“, akik .jelenleg még Ipolyságon ugyanúgy, mint országszerte, természetesen közös épületben vannak az általános középiskolásokkal. hiszen az Igazgatóságuk, tanári karuk Is közös, ma érthetően az érdeklődés középpontjában állnak. A riportert Is a ki váncsiság vitte az Ipolysági magyar gimnazisták közé: Miként vélekednek az új Iskolatípusról ők maguk, akik a ..saját bőrükön“ ta pasztalják majd az új iskolatípus előnyeit és esetleges hiányosságait? Kik ezek a romantikus diákDeák Teri

éveinket emlékezetünkbe idéző ..gimnazisták“? Olyanok-e mint ml voltunk egykor? Vannak-e eltérő és velünk, az „öregdiákokkal* közös problémáik?

A riporter találomra kiválaszt 6 Ipolysági gimnazistát.

Először az iránt érdeklődöm, tet- szlk-e nekik az új iskolatípus, miért jelentkeztek gimnáziumba és nem a három évfolyamos általános középiskolába és milyenek az első benyomásaik az új iskoláról. íme a válaszok;

Deák Teri: .Azért jelentkeztem gimnáziumba, mert úgy gondolom hogy négy év alatt többet tanulhatunk és alaposabban átvehetjük a tananyagot, mint a középiskolá ban.

Orem Márta: HasemJő a véleményem. Négy év alatt alaposabban és talán ícényelme.sebben vehetjük át az előirt tananyagot.

Ztarovsky Kornélia; Első benyomásaim igen jók. Az iskola szerintem jól fel van szerelve segédeszközökkel és Tgv érdekesebb a tanítás.

Barfal Ilona; Első benyomásaim ugyancsak jók. az iskola tetszik, a tantermek is. Van azonban valami, ami nem tetszik. Mi lányok is szeretnénk a te.stnevelési teákon kívül Is sportolni, atlétizálnl gimnasztikára járni, de erre sajnos nincs lehetőségünk.

Csákváry Géza: Nekem minden nagyon tetszik az új Iskolában. Ügy gondolom, hogy négy év alatt alaposabban megtanulhatunk mindent. mint három év alatt.

Lukács István: Nem akarok hízelegni, de nekem nagyon tetszik a gimnázium. Olyan, amilyennek elképzeltem. Kezdetben kicsit szokatlan volt. hogy oI.yan sokat kell tanulni. Nagy volt a ,,nyomás.“ Bevallom, bizony meg voltunk Ijedve: ml lesz Itt, ha ez így megy majd tovább. De aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba. Hiába, diáknak tanulás a sorsa'

Azokra a tantárgyakra terelődik a szó. melyek ú.jdonság-számba mennek a diákok számára. Ilyenek például a latin és az angol nyelv. Mi a véleményük az Idegen nyelvekről?

Csákváry Géza

Deák Teri; Ml a természettudományi tagozaton szioväk. orosz és angol nyelvet tanulunk. Nagymi szeretném megtanulni az angol nyelvet, de nem tudom, heti két óra elegendő e erre. Az angol eléggé érdekes nyelv, én azonban in kább a szlovákkal foglalkozom ez fontosabb számomra.

Orem Márta; Az idegen nyelvek közül az angolt szeretem a legjobban. Kicsit nehéz ugyan de nagyon érdekes módon tanuljuk.

ílarovsky Kornélia; Az angolt kedvelem én Is. Szeretnék ugyanis legalább egy világnyelvet megtanulni. .A latint — őszintén szólva — nem szeretem. Pedig azt tanulom a legtöbbet, még az autóbuszban Is.

Bartal Ilona; .Az angolt kedvelem a legjobban. Tetszik a kiejtése, a ritmusa, az egész nyelv. A latin már kevésbé tetszik.

Csákváry Géza: Szintén az angolra szavazok.

Lukács István; Az iskolában angolt, iskolán kívül a német nyel vet tanulom. A németet szeretem jobban, de mindkét világnyelvet szeretném elsajátítani.

így vélekednek hát a qimnazds ták az idegen nyelvek tanulásáról. No és a szlovák nyelv?

Deák Teri: Szeretem a szlovák nyelvet. Szerintem ennek ismerete számunkra a legfontosabb. Legjobban a beszélgetési órákat kedvelem.

Orem Márta; Szeretem a szlovák nyelvet, főleg a beszélgetést órákat. Nagyon Jó ötlet volt Tarr László osztályfőnök elvtárstól, aki a szlovák n,velvet tanlt.ja. hogv minden szlovák órára ilz ismeretlen szót keli megtanulni.

^iarovsky Kornélia; Szeretem a szlovák nyelvet, bár nem a legkedvesebb tantárgyam. Leginkább az irodalmi és a beszélgetési témákat kedvelem. Jói beszelek szlovákul mivel édesapám magyarul nem is tud, vele tehát csak szlovákul beszélek, ami számomra nagy előnyt jelent. Egyébként mindig magyarul beszélek.

A riporter megjegyzése: Kornéliának csak az édesanyja magyar, édesapja szlovák. Ogy vélem, mlnLukács István Ziarnovsky Kornélia Orem Márta

den megbecsülést megérdemel ez a kedves szlovák apa aki teljes bizalommal van a magyar Iskola Iránt.

Bartal Hona; Tavaly a kedvenc tantárgyaim közé tartozott a szlovák nyelv, az Idén már nem. Sok az irodalmi szemelvény, rengeteg ismeretlen szót kell a szőtárból kl- kere.sni. Legjobban a nyelvtant szeretem.

Csákváry Géza: Nálunk a természettudományi tagozaton heti három szlovák óra van. Szerintem ez kevés. En leginkább a beszélgetési témákat kedvelem.

Lukács István: A szlovák nyelvvel Idáig semmJ problémám nem volt, kivéve a helyesírást. Leginkább a beszélgetési témákat ked velem mert úgy gondolom, ezől tai g^mrapodlk leginkább a szókincsünk. Szeretném a szlovák nyelvet tökéletesen elsajátítani, mert ez okvetlenül szükséges a főiskolai tanulmányokhoz.

A gimnazisták jól tájékozottak az új iskolatípus tantervéről. Tudják például, hogy a felsőbb évfolyamokban még más tantárgyakat is fognak tanulni. így terelődik a sző az esztétikai nevelésre, a művészetekre' köztük a zenére. Es ez adja a riporter számára az apropót a következő kérdéshez, a- mély (gv hangzik; Szeretik, értik-e a komoly zenét és mi a véleményük a tánczenéről?

Deák Teri; A komoly zenét nem szeretem, mert nem értem. A táncdalokat viszont szeretem, mert modernek, bár a moderneskedési sem szabad — szerintem — túlzásba vinni. Számomra a tánczene kikapcsolódást Jelent.

Orem Márta; Szeretem a beat- muzsikát és az operettet. A zene- hallgatás jó szórakozás.

Ziarovsky Kornélia: Meghallgatom a komoly zenét Is. de Igazán csak a beat-zenét szeretem.

Bartal Ilona: A komoly zenéért nem rajongok. Nem értem meg. Az operettet már jobban kedvelem, a tánczenéérl viszont rajongok. Főleg a gyors, jő ritmusú számok tetszenek, ezekre szeretek táncolni.

Csákváry Géza; En kedvelem a komoly zenét is, a tánczenét is.

Mindkettő hozzátartozik az ember életéhez, műveltségéhez.

Lukács István: A komoly zene engem nem szórakoztat, bár zene Iskolába is jártam, ahol legtöbb szőr kmnoly zenével foglalkoztunk. A táncdalok közül Is inkább a szomorkás hangulatúakal kedvelem.

A riporter örül az őszinte válaszoknak. de mert egyben pedagógus Is, csakhamar lelohad az öröme. Milyen szépen fogalmaz Csákváry Géza, amikor a komoly zenéről és a tánczenéröl ezt mondja; ..Mindkettő hozzátartozik az ember életéhez, műveltségéhez“. Csak hát a komoly zene iránti érdeklődéssel valami baj van és ez minden pedagógust elszomorít. Nem felelős ezért talán az iskola Is, az iskolák hiányos tanterve?

A gimnazistáknak persze vannak szabad óráik is. szabad idejük, a- mikor kedvteléseiknek hődolhatnak. hiszen a fárasztő tanulás után szükségük van a kikapcsolódásra Is. ,,Hobby“-juk iránt érdeklődünk tehát.

Deák Teri: Talán az olvasás és az újságűrás érdekel a legkomolyabban. Tagja vagyok iskolánk irodalmi színpadának és az Ifjú Tudósítók Körének. De engem minden érdeket és nagyon rosszul érzem maagmkrnlyaoo zem magam olyankor, ha egy témához nem tudok hozzászólni, vagy még soha életemben nem is hallottam rőla.

Orem Márta: Könyvek és újságok olvasása, rádlöballgatás. TV- nézés. Levelezek magyarországi, lengyelországi és szovjet barátaimmal.

2iarovsky Kornélia; Olvasás, rá- dlóhallgatás. TV-nézés, hanglemezgyűjtés, levelezés. Gyújtöm híres emberek mondásait Is. Ilye« például Monroe-tól a következő; ,,Az élet olyan, mint egy tenger, aki nem tud evezni hullámain, elmerül*.

Bartal Ilona: Szeretek olvasni, főlég folyóiratokat és lányregényeket. Színészek és énekesek fényképeit gyűjtöm. Nagyon szeretek tornázni. néha még a testvéreim is kedvet kapnak hozzá.

Csákváry Géza; Olvasás és motoros-sport.

Lukács István: Olvasás, atlétlzá- lás.

Beszélgetés közben gyorsan telik az Idő. Sok-sok egyéb téma is felvetődik. Deák Teri és mások például megemlítik, hogy a mezőgazdasági technikum étkezdéje, ahová étkezni járnak, meglehetősen mesz- szc van a gimnázium épületétől, jó lenne, ha valahol közelebb is lenne étkezde. Bartal Ilonka és 2ia- rovsky Nelli a kényelmetlen utazásra. az elkerülhetetlen mindennapos koránkelésre panaszkodik. Lukács Pista szóvá teszi, hogy e- lég nehéz megszokni a magasabb I- gényeket. melyeket a tanárok támasztanak a diákokkal szemben a tanulás terén. Aztán még sok-sok egyéb problémát sorolnak fel a közlékeny, kedves és minden fennálló probléma ellenére is optimista gimnazisták.

JÓI érzi magát közöttük az ember. Rokonszenvesek. Talán azért, mert mi. Idősebb nemzedék, egy kicsit saját fiatalságunkra ismerünk bennük. Mi is tele voltunk tudásszomjjal, amit Deák Teri Így fogalmazott meg; ..Engem minden érdekei, és nagyon rosszul érzem magam olyankor, ha egy témához nem tudok hozzászólni*. Ml Is éppen úgy gyűjtöttük a bölcs mondásokat, mint az ábrándos tekintetű, a szlovák-magyar barátság egyedül járható „közös öt“-jét eszünkbe Idéző csinos szőke kislány. 2la- rnovsky Kornélia. Ö Idézte Monroe mondását; „Az élet olyan, mint egy tenger, aki nem tud evezni hullámain, ehnerUI". Öröm látni, hogy ezek a gimnazisták céltudatosan, perspektívákat látva maguk előtt, kedvvel és tervszerűen tanulnak „evezni“, hogy majd egykor helyt-; áll.janak a nagy tengeren, melynek neve Élet. Ezek között az optimista, minden iránt érdeklődő és kedves fiatalok között valahogy a régi szép mondás tolakszik emlékezetünkbe; „Non scholae, séd vitae disclmus — Nem az Iskolátiak. hanem az életnek tanulunk*. Kedves Ipolysági magyar gimnazisták! Sok sikert!

SÄGI TÖTH TIBOR

A {elvételeket Lánezos Tamás készítette

Sokáig jártam le-fel a borozó előtt. Aztán elhatároztam, hogy meglepem Voborskyt. Legalább több időnk lesz a beszélgetésre. Lenyomtam a kilincset. Zárva volt. Kopogtattam. Ripacsos, leányálomnak semmiképp sem mondható pincér nyitott ajtót. Kél dem tőle— Lubos itt van?

— Nincs. Du talán megjön, ha ezért fizetik... Legalábbis az az érzésem.

Nem akartam tovább kint ácsorogni, megeredt az eső. ezért mondom a fiatal tréfacsinálönak, hogy engedjen be, ha nincs ellene kifogása. Nem szólt semmit, bezárta mögöttem az ajtót, a kulcsot ráfordította.

— Told odébb az asztalokat, nehogy összetörd magad — ültetett le a bárpulthoz.

— Cinzanct jéggel, vagy whiskyt, konyakot?

— Vodkát — mondtam.

— Éhes vagy? — nyitotta ki a hűtőszekrényt.

Nem tudtam hirtelen, mit gondoljak a készségéről. Talán Lubos figyelmeztette, valamire, A pincér kicserélte a magnószalagot és folytatta a sepregetést. Mindjárt rózsásabbnak láttam ár életet. Nem voltam éhes, de nagy étvággyal csipegettem a sonkát. Aztán cigarettára gyújtottam és körülnéztem LuboS borozójában. Nem volt valami fényűző, de sprki kocsmának sem nevezhettem.

— Jóllaktál? — kérdezte a pincér.

Mondom neki, hogy elég volt és LuboS felől érdeklődöm. Nem válaszolt. Letette a seprőt, leült velem szemben.

— Csak egy óra múlva nyitok. Időnk van rogyásig. Vetkőzz le!

Esőkabátom a szék támláján hevert. Nem értettem, mit kellene még levetnem. Beesett szemének szúrós tekintetéből azonban megértettem- könnyű nősekének tart. Szörnyen megijedtem és sírva fakadtam, de akkor már megragadta a vál- lam, felemelt a székről és teketóriázás nélkül igyekezett a szőnyegre teperni.

Igyekeztem kiszabadulni a karjaiból, de úgy a földhöz csapott, hogy a fejem majd szét hasadt, teljes súlyával rám nehezedett és közben hajtogatta:

— Hagyj így, hagyj így!

Kétségbeesésemben a jói bevált trükkhöz folyamodtam:

— Ma nem lehet Valóban. Majd máskor.

Közben lázasan törtem a fejem, hogyan párologhatnék el. Nem engedte, hogy kicsússzam a kezei közül. Vállával a padlóhoz nyomott:

— Ne dumálj! A sonkát bekebelezted, most dolgozz! Ha lefeküdtél Luboának, nekem is lefekszel.

Minden erőmet összeszedve összeszorítottam a lábam és kiáltozni kezdtem öklével az arcomba csapott. Egyszer, kétszer. háromszor... szinte önkívületi állapotban verte a fejem, gyomrom, ahol csak ért. Azt hittem, meghalok. Elvesztettem az eszméletem Mikor magamhoz tértem, sírni kezdtem.

A gazember az asztalokat rendezgette, és a dulakodás közben levert pohár cserepeit szedte a szőnyegről, Ha lett volna valami a kezem ügyében, képes lettem volna agyoncsapni, ahogy ott állt háttal lehajolva. Hirtelen felegyenesedett és felém fordult;

— Történt valami?

Igyekeztem rendbehozni a szoknyám és szvetterem. Cinikus megjegyzése után tehetetlen dühömben rákiáltottam:

— Ezt még megkeserülöd.

Mikor végre kijutottam arról az átkozott helyről, tudtam, hogy megteszem. Hogy egyszer még megölöm. Én, vagy valaki más.

(A nevelőintézet pszichológusával folytatott beszélgetésből.)

A csávái gás megokolásának határozottan sok közös vonása van a szexuális problémákkal.

Tizennégy napig semmi különös sem történt Csoportokba osztva dolgoztunk a kertészetben, Márta néni felügyelete a- latt Márta néni állandóan rajtam tartotta a szemét, a földre bámultam, mert attól tartottam, hogy elgyötört arcomról mindent leolvas. Tudtam, a történtekről szót sem szólok neki, de sejtettem, már nem sokáig fojthatom magamba ször-i- nyű titkomat. Valaki előtt ki kell öntenem a lelkem.

Vacsora után a szobatársnőim az érdekkörbe mentek, egyedül maradtam Helénával. Tétovázás nélkül elmeséltem neki, mit tett velem az a ripacsos pincér.

Helena először hallgatott. Tekintetéből láttam, hogy jobban gyűlöli a csirkefogót, mint én. Mert Helénának ilyen a természete; ha valakit sérelem ér, a tíz körmével védi. A lányok azt mesélték, mindent ellop, ami elmozdítható, de én nem hittem a szóbeszédnek. Hosszú hallgatás után megszólalt:

— És nem vagy bajban? Arra vigyázz!

— Helena, én valamit csinálok magammal — válaszoltam a sírástól elcsukló hangon, és abban a pillanatban valóban azt hittem, nincs más választásom. Helena a fejét csóválta:

— Ne olyan hevesen. Majd meglátjuk, mit csinálsz — mondta halálos komolysággal. — Várj, alszom rá egyet.

Helena kövérkés, lassú mozgású lány volt, állandóan izzadt, de határozottan többet tudott az életről, mint a többi lány együttvéve. Hittem neki.

Reggel Helena nem szólt semmit. Csak este, amikor ismét egyedül maradtunk, egy összehajtogatott papírszeletet nyomott a kezembe:

(Folytatjuk)