Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-02 / 22. szám
8 úi ifiúság---------------------------------------------A VERSMONDÁS ÜNNEPE A vers és prözamondás, az irodalmi színpad mozgalom és a műkedvelő színjátszás országos seregszemléié hetedszer zajlott le Komáromban. Az idei Jókai-napok hetedszer értek véget. A számok hangsúlyozása azért' Indokolt, mivel a Jókai- napok mögött lassan már évtizedes múlt áll, s ezért az idei semmiképpen sem értékelhető csupán az időszerűség jegyében, mert szám, színvo- nai, érték és jelentöségbeli valósága arra kötelez, hogy hét év tükrében szemléljük. A Komáromba „zarándokoló“ vers és prózamondók száma csökken. Sajnos, nem csupán számuk, lelkesedésük, de irodalmi igényük is. Ami az idén bebizonyosodott, már tavaly is érzékelhető volt: a régebbi szavaJóversenyek láza, izgalma, versenyszerűsége messzemenően felülmúlta a legutolsót. Több szavaló között, több volt a jó szavaló, több az ígéretesebb szavaló, több a vers és több volt a jó vers — kevesebb köízött természetesen kevesebb, sőt ennél is kevesebb. A korábbi évek folyamán a szavalok nemcsak „eljöttek“, hanem éveken keresztül rendszeresen eljártak Komáromba — és versenyeztek, persze nem csupán egy délelőtt folyamán, hanem éveken keresztül. így évről évre nemcsak előadásmódjuk fejlődött, hanem irodalmi műveltségük is, aminek jelentősége mind a tolmácsolás, mind egyetemes kultúránk érdekelnek szempontjából nagyobb, többet jelent a tehetségnél. így aztán érthető, de korántsem mentség, a színvonal-csökkenés alapoka: kevesen értik az előadott verset, mert nem olvasnak eleget, s ennél is kevesebb modem verset olvasna, a modern lírának nem hogy ízét, de még a legnagyobbjait sem ismerik. Ezért nem ők a felelősek. Az állítás nagyon egyszerűen a valósággal bizonyítható. A második kategória első és második díja nem is került kiosztásra. Akik ott voltak az érsekűjvári Diáknapokon, azt mondják, ott nem ez történt. Állítólag a második kategóriába tartozó korosztály volt a legerősebb. így szokott ez lenni Komáromban is haj^ danán, de az idén nem így volt. Nem voltak „jöttek és győztek“ győztesek. Jó, hogy sok volt az űj arc, de a megszokott szavalótömegböl hiányoztak azok, kikre a korábbi versenyeken már felfigyelt a közönség, s az idén is várta őket. Ezekből az ismerős arcokból volt ott kevés — ezek az ismerős szavalók győztek, mert' ők tartottak ki, tudták, szava-* lattal nem olyan egyszerű berobbanni. Kitartás szükséges, és mindenekelőtt sokrétű önművelés, mert a győzelmet csak a versértéssel és választással jól párosulva garantálja a tehetség, ök most már szerves alkotóelemei, bástyái lehetnek egy-egy irodalmi színpadnak, s alapsejtjei a jövőben megalakul andőknak is. Bízunk bennük. Érthető ez a bizalom, de gondolom érthető ez a hiányérzet is. S a fenti fejtegetéshez kapcsolódó bizonyítékkal térnék át az irodalmi színpadok fesztiváljára. A győztes irodalmi színpad előadói — heten voltak — korántsem ismeretlenek az elmúlt néhány esztendő országos szavalőversenyeinek közönsége előtt. Nem egyszeri, többszörös részvétel, küzdelem árán ismerhettük meg őket, s talán csak egy kivételével, va- lahányuk győzött már art elmúlt években. Szépe Katalin például ezen az úton nőtte ki magát, mondhatnánk majdnem profi-szava'lóvá. A Komáromi Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpadáról van szó, ök kapták meg a Jókai- napok keretében zajló országos irodalmi színpad fesztivál nagydíját. Az idén kilencedik bemutató előadásukkal nyerték el a Nagydíját, s ugyanezzel az összeállítással, valamint a tavalyi „Zengő Dunatáj“ című irodalmi színpad produkcióval mindkét évben elnyerték a járási irodalmi színpad fesztivál első helyezését is. Kilenc előadás áll mögötíük — mondhatnánk kijártak már egy iskolát, a szavalás, a rendezés, a színpadi mozgás, de mindenekelőtt a versolvasás, a modern költészetbeli tájékozottság, és versértés iskoláját. Modern költők verseit és verstöredékeit vette be az összeállításba Kiss Mihály, aki nemcsak az utolsó, hanem az eddig bemutatott produkciók rendezője is. Brechtet. Enzens- bergert, Voznyeszenszkijt rakta egymás mellé. Sorolhatnánk még tovább a modern költészet briliáns neveit, beleértve hazai lírai termésünk néhány kitűnően odaillő, — s ne legyünk szerények — briliáns versét is. Nem csupán egy modern ízléskategória spontaneitásának alapján kreálódott összeállitás volt a Nyugtalan ének című produkció, hanem tudatos munka is. De ennél is tudatosabb rendezői és szerkesztői elképzelésről adott tanúbizonyságot a lévai Pedagógiai középiskola mellett működő Juhász Gyula Irodalmi Színpad rendezője, a produkció összeállítója — Gergely József. A szinrevitel is ilyen tudatos volt, tehát ugyanezt elmondhatjuk a csoport minden egyes tagjáról. Nem voltak kevesen, mégis bírták, amit vállaltak, sőt! A csoport minden egyes tagja, sejtje, tudta mit akar. Éltek a lázadás, a kifejezésre szánt életérzés tudatában és birtokában. Emlékezünk a lévaiak tavaly és tavalyelőtt nyújtott jelentős teljesítményére. Komoly sikert értek el mindkét észtén-- dobén. Ehhez a két műsorhoz képest az idén magasan felülmúltak önmagukat. S mert teljesítményük nemcsak a megszokott szokványmérce kritériumainak szempontjából számit rendkívül soknak, bátran állíthatjuk, hogy a Jókai-napok hét, évenként megismétlődő eseménysorozatának ez volt eddig a legkiütközőbb, legbátrabb eseménye. Ezzel- nem a korábban díjazott, sikerekben részesült produkciók jelentőségét, értékét, szerepét akarom lekicsinyelni, mert ez hiábavaló és igazságtalan lenne, hanem azt akarom mondani, hogy a lévaiak szóbanforgő műsora eleve más volt mint a többi, tehát nemcsak az általános síkon, közös értékrend- szeren belül számít jelentős teljesítménynek, hanem egy másik értékrendszerben is. Mi jelenti tehát a szóban- forgó többletet? A műsor első részét Tornai József: A civilizáció megtörése című — „üvöltéssé“ feldolgozott verse alkotta. Nem csak a feldolgozás, az üvöltés is remekül sikerült. A színpadon tizenöt lány, — fele fiúnak álcázva — farmernadrágban, rózsás ingben, min-iben, maxiban — üvöltve svaval. Hát ez is lehet? — kérdezhetné valaki. A választ, a bizonyítékot minden kérdezőnek legjobban a műsor megismétlésével lehetne megadni. Igen- ám, de an előadás végén nem voltam én az egyetlen, aki megismételhetetlennek mondta ezt a teljesítményt. A másodiik részben, mintha sötét, fekete vízzel telt volna meg a színpad — s ebbe a feketeségbe vonultak be hangtalanul a panelek. Minden láthatatlan lány A lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad tagjai kezében egy-egy négyzetméter erotika fehéren-feketén. A személyek láthatatlanok voltak, s e négyzetméternyi nagyságú paneleken Picasso, Maillol és Brunovszky kitűnően reprodukált csodálatos tollrajzai vonultak fel — mindegyiken ölelkező szerelmespár. Egy-egy panel csak egy-egy mozaikkocka volt, egyik a színpad egyik oldalról jött, másik a másikról, „összeértek“ s így lett komplett a felnagyított tollrajzok egésze. A színpadon állandó, moccanástalan sötétség, s vékony, fehér fénysugárban a kecses fekete vonalak a hófehér panelon. És aztán jött az utolsó kép: egyedül, nem illeszkedve semmihez, hófehér nég.yzetméternyi tiszta terület. Vége a második résznek. Következik a fényesség. Ismét tizenöt lány, fehér miniszoknyában. fekete blúzban, fekete harisnyában. Bella István- Szeretkezéseink című versét adták elő. A lévaiak műsorának rendezője és összeállítója megkapta az 1970-es Jókai-napok legjobb rendezőjének díját. Talán még annyit, a Jókai-napok szavalóversenyének fölényes győztese Trúchly Gabriella, a lévai Pedagógiai Középiskola diákja, az iskola irodalmi színpadának egyik legnagyobb erőssége. A hét legjobb, tehát a komáromi és lévai csoporton kívül még öt irodalmi színpad jött el Komáromba. Közülük hármat már évek óta ismerünk, s ez a Csemadok Ipolysági József Attila Irodalmi Színpada, a pozsonyi magyar középiskola Forrás Irodalmi Színpada, valamint a Losonci Korunk Irodalmi Színpad. A két új, a Jókai-napok közönsége előtt még ismeretlen, az idén először résztvevő irodalmi színpad egyike a párkányi Csemadok Balassi Bálint Irodalmi Színpada, a másik a királyhel- meci középiskola Orient Irodalmi Színpada. Az Ipolyságiak az elmúlt évek folyamán néhányszor már méltó elismerést vívtak ki maguknak. Az idén a „Minden dal forradalom“ círflű összeállítással jöttek a Jókai-napok-" ra. Az össceállltás anyagát hazai magyar kötők versei alkották. Sajnos, be kell vallani, korábbi produkcióik ennél kiforrottabbak, jobbak voltak. Sok volt az ember a színpadon, sok a hang, s ez zilálttá tette kicsit az előadást. Több, markánsabb szavalóegyéniségr^lett volna szükség. Olyanra, tnint Vass Ottó, a csoport rendezője, vezetője és lelke, ki szava- lóink legsajátosabb egyéniségének számít. Az összeállítás befejeeő aktusaként szavalta Tözsér Férfikor című versét, úgy, ahogy azt még sosem haliottuk Komáromban. Vass Ottóról tudtuk, kitűnő szavaló. Most még ennél is többet bizonyított. Kitűnő rendezőként Is számon tartjuk őt, s új, némi hiányérzetet keltő műsorukkal ennek nem bizonyította ugyan ellenkezőjét, de tudjuk, a cső. port tagjai diákok, akik jönnek, kijárják és befejezik az iskolát, s a helyükbe állókat újra nevelni kell. Ugyanezt mondhatjuk el pozsonyi Magyar Középiskola Irodalmi Színpadáról is. Korábbi bemutatóikkal nemcsak » Jókai-napokon, de snerte az országban — mert sokat szerepelnek. s ez nagy erény — komoly elismerést szereztek. Megkapták már a múltban a Jókai-napok Nagydíját, megkapták már a legszebb színpadi beszéd díját, s már régen kivívták maguknak a tartós elismerést. Az idén irodalmi színpad összeállítást hoztak Radnóti Miklós ver.seiböl. A kitűnő színpadképpel, a remek megoldásokkal viszont nem párosult a legszerencsésebben, hőgv ök is, akárcsak ac Ipolyságiak — a színpadon többen voltak a kelleténél. A szép összeállítás színpadi tolmácsolása talán szerencsésebb letí volna kevesebb szavalóval. A királyhelmecl Orient Irodalmi Színpad Garda Lorca Bernarda háza című drámájá- nák irodalmi színpad változatát mutatta be. Kezdő együttes szerencsétlen vállalkozás sok kisebb hibája mellett az volí a legnagyobb, hogy az irodalmi színpad megoldások sorozatosan tcatráHs, kimondottan színházi megoldásokba dsapták át. Ez sorozatosan ismétlődött s ez a műfaji keveredés nagyon zavaróan hatott. A losonci Korunk irodalmi színpad magyar népballadákból állította össze műsorát. .Sajnos, az egykori jő losonci szavalók hiányoztak; s olyan versmondást is hallottunk ebben az előadásban, amelynek nem lett volna szabad közönség elé kerülnie. A párkányi Csemadok Balassi Bálint Irodalmi Színpada „A Bastille-től a Téli Palotáig“ címmel mutatta be össrreáüítá- sát. ígéretes csoport, de bemutatkozó műsoruk címe nem azt ígérte, amit az előadásban láítunk, mert többnyire magyar — de ez nem is lenne baj — magyar vonatkozású forradalmi verseket adtak elő. Vagy a cím kellette .volna hogy más legyen, vagy az összeállítás anyaga. Hazai irodalmi színpadaink jelentős részét alkotják kultúránknak — erről Komáromban az idén is meggyőződhettünk. Sajnos a szavalók és prózamondók versenye szegényes volt. Éf!t a meglepetésszerűen beállí állapotot kell rövidesen megváltoztatni, hogy szava- lóink, prózamondóink többen legyenek, szeressék, értsék a verset, s a modem verset is. Hogy erre mennyire szükség van, s hogy ebben a siker milyen garanciát kap, azt a Petőfi Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada, és a lévai Pedagógiai Középiskola Irodalmi Színpada — komoly sikerével az idén bebizonyította. Lapunk nyomdai előállításának ideje közben zajlott a műkedvelő színjátszók országos fesztiválja. Következő számunkban erről is beszámolunk. RESZELI FERENC Még egy magyar A Thália után megalakult a ■Glóbusz Is. De az „csak“ bábszínház, mondhatná valaki. „Csak“ 7 Tudatunkban salnos nincs e- lég tekintélyes helye ennek a fontos színházi múfafnak, amely elsősorban a gyermekekre van pozitív hatással. A gyermek viszont a I0v6 felnőttié, színház- látogatófa. Évtizedek óta küszködünk, — és nemcsak ml, hanem szerte a világban mindenütt — hogy fellett, önálló véleménnyel bíró közönségünk legyen. A Glóbusz bábszínház sokat tehet ezen a téren. Ez lenne az eoyik küldetése. A másik — ezt Itt most nem elemezhet- fük részletesen — pedagógiai feliegű. Hogy miért? meddő vállalkozás lenne útból bizonyítani egy tételt, amely már több- zsör beigazolódott. Ügy vélem, a Glóbusz müsorpolitíkája és ktfefezó-eszköze elsőrangú szolgálatokat tehet a csehszlovákiai magyarságnak. Gondoltuk meg: hogy nyelvi akadályok nélkül, Internactonalista eszméket közvetíthet ez a kis társulat a szlovákok, csehek és mások felé. Első műsoruk ugyanis pantomim-bábszínház, hogy egészen pontosan meghatározzuk a műfaját. Hogyan Jött létre a Glóbusz? Ogy, hogy a kassai magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskola, a CSEMADOK Városi Bizottsága és dr. Szőke István, az egészségügyi szakközépiskola igazgatóhelyettesei szót értettek, és ha hely- lyel-közzel nehezen bár, de gyakorlati feltételeket megteremtve elfutottak az első bemutatóig, sót, amire talán nincs ts példa a bábszínházak történelmében — röpke egy év alatt olyan minőségű munkát végeztek, hogy a zsolnai országos döntő legnagyobb meglepetését szol- gáltattdkl Az ipari adta a termet, a bábok elkészítéséhez szükséges technikát és a másodikos ^diákokat, akik életük első ilyen feladatát végezték. Dr. Szóké István, az Igazgató, betanította a diákokat, szövegkönyvet írt, rendezett, szervezett. Nem út „szerelem“ nála a bábokkal való foglalkozás, szakmai körökben országszerte Ismert egyéniség 6, akt éppen most ünnepelte tevékenységének negyedszázados fublleumát. A lelkes, és most már fegyelmezett diákokon kívül Szabados György, a népszerű és kiváló zenész, valamint Suba Emil, a kassai bábszínház rendezöfe támogatatta munkálában, és persze az ipari tantestületének néhány tagja. A műsor , Három részből áll. Célja: tn- ternacionalista elveket hirdetni. Erre már az érseküfvárl diáknapokon, de különösen a zsolnát országos seregszemlén nyílt alkalom, hiszen ott cseh és szlovák résztvevők voltak. Eugen Suchotí gyermekszvlt- fét, a világszerte Ismert répamesét, és táncoló szívek címen magyar néptzene-motívumokat fölhasználó bábfátékokat láttuk. A rendezés, a koreográfia és a sajátos, eredeti. Ezt nemcsak a kts színház egész atmoszférája sajátos, eredeti. Ezt nemcsak a közönség, hanem a szakmabeliek Is így látják. Nem kétséges, hogy a Glóbusz sok sikert arat még föllépéseivel. színház Eredmények A kassai fellépéseken kívül, mint említettük, az érsekűjvári diáknapokon — dr. Szőke szerint rugalmasabb szervezéssel, több előadást Is lehetett volna rendezni a környéken — de főleg az országos seregszemlén. Zsolnán, ahol az együttes bemutatkozott. Rendelkezésünkre áll egy e- gész halom elismerő nyilatkozat és bejegyzés. Idézünk néhányat, ám előtte még megjegyezzük, hogy a társulat rendkívüli sikerét a zsűri ügy horonálta, hogy dr. Szőke Istvánnak ítélte oda az SzSzK kultúrállsügl minisztériumának díját! Most pedig böngésszünk a szakmabeliek nyilatkozataiban, fán Ozábal, pozsonyi bábszínház Igazagtöja mondta a seregszemle egyik riporterének: „A Glóbusz kiváló előadással nyerte meg a zsűri és a közönség tetszését. Hihetetlennek tűnik, hogy egy év alatt hová tornászta fel magát a társulat!“ A prágai Színművészeti Főiskola tanára, Erik Kollár mondta; illetve be is írta a Krónikába: „Sok „répát“ láttam, voltak nagyobbak, de bűbájosabbak az önökénél nincsenek sehol!“ Végül a zsolnai bábszínház hangmérnökét halljuk: „Barátaim, kellemes és Örvendeztető e- löadást produkáltak. A répa és a Táncoló szívek, remek rendezői munka. Jól Ismerem a zsolnai közönséget. Nyíltszíni tapssal nagyon-nagyon ritkán rukkol elő!“ Perspektívák A jövő szezonban megkísérlik felnőtteknek szánt darabok betanulásával. Ez európai ritkaságnak számítana, mert alig van bábszínház, amely ilyesmire vállalkozna. Szeretnének minél több előadást tartani Kassán és másutt Is, s az elért magas szinten maradni, sőt, emelni a színvonalat. Ofabb diákokat vonnak be a munkába, de élőszóval csak akkor rukkolnak ki, ha i- rodalml szintű lesz a kiejtésük. Dr. Szőke István meglepetéssel tapasztalta, hogy Csehszlovákiában másutt Is vannak magyar bábosok. Ezúton hívja föl erre a CSEMADOK Illetékeseinek figyelmét. Pozsonyeperje- sen, Felsöpatonyban, és Érsek György ottlétének idején Diős- patonyban is működtek magyar bábosok. Nagy kár, hogy mindezt nem vettük eddig figyelembe, azért ts, mert a rendezőknek alkalmuk nyílt volna tapasztalatot cserélni, nem beszélve arról, hogy reálissá vált a hazai magyar bábszínházak fesztiváljának megrendezése. A Glóbusz igazgatója ezúton kéri eddig még ismeretlen, de lelkes kollégáit: írjanak, adja- janak hírt magukról, hogy jöl- vehesse velük a kapcsolatot. ICÍmük: Glóbusz bábszínház, Ko- Sice, SPS mad. Zdanovova l.j. És ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik támogatták, seqVették a társulat ügyét. Zárszó íme, egy újabb fórum a semmiből. Szívből örülünk neki, márcsak azért is, mert jólesett a kts tanulókat, diákokat, az előadást élvezettel figyelőket látni. Ha a zsolnai siker elmaradt volna? Annyi baj legyen. A lényeg máris megvalósult: kis magyarok anyanyelvükön szívták magukba a földkerekség legszebb eszméiét: ne bántsuk egymást, embe- rekt (bt)
