Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-02 / 22. szám

0• «f•^ ^ I* L'I ifjúság 5 Afrika 30 millió négyzetkilométernyi területén 530 millió ember él. Az elmúlt évtizedek rohamos politikai fejlődésének eredményeképpen már több mint negyven afrikai ország nyer­te el a függetlenségét. A kontinens 30 millió lakosa azonban még mindig gyarmati elnyomás alatt tengődik. A tengődik szó azonban csak anyagi helyzetükre, körülményeikre jellemző, mert a portugál gyarmatokon, a dél-afrikai és rhodesiai fe­hér fajvédők uralta területeken az elmúlt néhány esztendő során kibontakozott a nagyméretű és helyenként komoly ka­tonai sikereket felmutató szabadságharc. Milyen eszközökkel, módszerekkel folyik ez a harc, milyenek a kilátásai? — ezek­re a kérdésekre igyekeztem választ kapni a legilletékesebbek- töl, a felszabadító mozgalmak vezetőitől az Afrikai Egység­szervezet algíri csúcsértekezletén. Dél-Afrika: még a föld alatt A csúcsértekezleten a felsza- badítási mozgalmak nevében Oliver Tambo, az Afrikai Nem­zeti Kongresszus elnöke szá­molt be arról a napról napra fokozódó küzdelemről, amely a kontinens teljes felszabadulásá­ért folyik. Első pillantásra fur­csának tűnhet, hogy éppen az Afrikai Nemzeti kongresszus, az ANC képviselője beszél min­denki nevében, hiszen az ANCJ a Dél-aátikai Köztársaságban elő afrikaiak szervezete, és tudvalevő, hogy éppen ebben az országban nem folyik fegy­veres felszabadító harc. Az igazság azonban az, hogy az ANC, amely fontos szerepet játszik más felszabadító moz­galmak harcában is, az elnyo­mott afrikaiaknak csaknem fe­lét képviseli. A Dél-afrikai Köztársaságban 14 millió afri­kai él. zömük úgynevezett bennszülöttrezervációkban — a három és fél millió fehér náci uralomra emlékeztető elnyomá­sa alatt. Ami a Dél-afrikai köztársa­ságban történik, arra tökélete­sen érvényes ez a meghatáro­zás: a zemberiség szégyene. A fasizmus európai és ázsiai ve­resége után negyedszázaddal, továbbra is fennáll egy olyan rendszer, amely ideológiájában és gyakorlatában leplezetlenül követi a hitleri tanokat. Mind-, ezt a NATO-hatalmak támoga­tásával, mert csak így folyhat zavartalanul az ország rendkf- ivül gazdag kincseinek kiakná­zása, e kincs jogos tulajdono­sainak, az afrikai őslakosság­nak a kifosztása. Az ANC működésének meg­értéséhez tudni kell azt is, hogy az országon belül s ha­talmas rendőri és katonai ap­amelyre az elnyomók a brit im­perializmus dél-afrikai úttörő­je, Sir Cecil Rhodes nevét ag­gatták. Nem akarják komoly lépesek­kel kockáztatni a brit monopó­liumok jelentős befektetését. Ráadásul a dél-afrikai vállala­toknak 175 millió font értékű részesedésük van az angolokkal közös üzletben. ; A ZAPU a kiválás pillanatá­tól kezdve harcot hirdetett a fehér fajvédők uralma ellen. Ez a harc hatalmas lendületet vett az ANC-al kötött 1967-es megállapodás óta. A Smith-re- zsim a partizántámadások miatt a Dél-afrikai Köztársa­ságtól kért fegyveres segítsé­get. A Smith-rezsimnek 11000 rendőre és katonája van. Eh­hez kell még számítani az ál­landó kiképzés alatt álló, mint­egy 100 ezer tartalékost. A Dél-afrikai Köztársaság 3000 sorkatonát és 500, különleges kiképzésben részesült fehér zsoldost küldött Rhodésiába, valamint helikoptereket, bom­bázókat, és csapatszállító repü­lőgépeket. — Ilyen helyzetben vetettük be partizáncsoportjainkat meg­határozott célpontok ellen és a támadások száma napról nap­ra növekszik — mondotta Csi- kerama. Az is fontos volna, hogy a ZANU; a kínaiak által bátorított csoport felhagyna provokatív támadásaival. Köz­pontunk jelenleg még az or­szágon kívül van, Lusakában, a szomszédos Zambia fővárosá­ban. A ZANU tagjai a legutób­bi időkig Lusakában zavarták központunk munkáját, ahelyett, hogy otthon, a közös ellenség ellen harcoltak volna. Csikerama szavait megerősí­tette egy angol dokumentum is. Az Africa Confidential című londoni belső, bizalmas kiad­vány 1968. szeptember 6-i szá­mában megírta, hogy a ZANu nemcsak Kínától, hanem ameri­kai „forrásoktól“ is kapott a- nyagi támogatást... — Amennyiben egy össze­függő terület fejszabadífásá­ta hazánkat. Vajon meglepő-« hogy hazám fiai fegyvert ra­gadtak? Zsa Tolvo, a SWAPO (D«l- nyugat-Afrlka Népi Szerveze­te) ovamboföldi titkára mond­ta ezt az ellene és huszonki­lenc társa ellen lefolytatott pretoriai tárgyaláson. Toviot és társait jogtalanul hurcolták el Délnyugat-Afrikéból a Dél-af­rikai Köztársaság fővárosába. Jogtalanul, hiszen az ENSZ 1906 októberi határozata megszün­tette a Dél-afrikai Köztársaság mandátumát a Namibia, azaz Délnyugat-Afrika felett. A Dél­afrikai Köztársaság azonban visszautasította e határozat végrehajtását és sok száz na- mibiai hazafit vetett börtönbe, mert azok az ENSZ-hez fordul­tak panasszal. A namibial felszabadító had­sereg 1966. augusztus 26-án kezdte a felszabadító harcot. Ez év áprilisától mindennapo­sak a rajtaütésszerű támadások a megszálló dél-afrikai erők el­len. Néhány kiragadott adat a felszabadító hadsereg egysé­geinek naplójából: „Május 15-én támadást indí­tottunk egy fontos katonai lé­tesítmény ellen. Megsemmisí­tettünk 16 dél-afrikai katonát, és nagyszámú sebesült maradt a harcok színhelyén." Az elmúlt hat hónap mérle­ge; sok száz ellenséget megöl­tek, miközben a SWAPO har­cosai közül egy sem esett el és mindössze három sebesültjük volt. Ezekről az akciókról hall­gat a dél-afrikai sajtó... A SWAPO támadássorozata válasz volt a Zsa Tolvo és tár­sai ellen lefolytatott terrorper­re. A fővádlott a bíróhoz fordul­va nemcsak a vádakat, hanem a sértéseket is visszautasítot­ta:­— ön engem gyávasággal vádolt. A második világháború Több olvasónk azzal a kéréssel fordult szer­kesztőségünkhöz, hogy gyakrabban közöljünk írá­sokat Afrika fiatal független államairól, és gyar­mati sorban sínylődő országairól, mivel erre vo­natkozó hozzáférhető irodalom módf^ett hiányos. Ennek a kérésnek eleget téve, mai, illrtve- legkö­nem, hogy nem akármilyen fegyverek voltak, hanem kitű­nő, barátainktól kapott gép­pisztolyok. ße hol vagyunk már ettől a harminckét fegyvertől! Kérdezze csak meg Amilcar Cabraltól, a főparancsnoktól. — Hol • találhatom? — kér­deztem. — Itt áll ön mellett. Az alacsony termetű, kes­keny körszakállú, fiatal férfit inkább egyetemi előadónak néztem volna. A legendás hírű Cabral szerényen hallgatta Os- valdo szavait. Most már nem térhetett ki kérdéseim elől. — Mi a helyzet tehát Guineában? — Hazánk kétharmadát fel­szabadítottuk — mondotta Cabral, aki nemcsak főparancs­nok, hanem egyben a PAICC (Guinea és a Zöldfoki Szigetek Felszabadításának Afrikai Párt­ja) főtitkára is. — Országun­kat tehát nem tekintjük többé gyarmatnak, hanem olyan ál­lamnak, amelyet imperialista agresszió sújt. Ez nem formá­lis kérdés. Az általunk ellen­őrzött területen teljesen meg­szűnt a portugál állami köz- igazgatás, és maradék katonai támaszpontjaikat is fokozato­san felszámoljuk. Cabralék reguláris egységei nemcsak az elszigetelt támasz­pontok ellen indítanak sikeres akciókat, 1968 februárjában megtámadták a fővárostól, Bis- saótól tíz kilométerre levő bissalancal repülőteret is. Ez a portugálok legfontosabb tá­maszpontja. A támadás során megsemmi­sítették az ellenőrző tornyot és az ejtőernyősök három ka­szárnyáját. Két repülőgépet teljesen elpusztítottak, számo­sat megrongáltak. Az algíri ér­tekezletet megelőző három hét alatt a portugálok kénytelenek voltak feladni kilenc megerősí­tett táborukat. Osvaldo pa­rancsnok a hadisikerekröl be­számolva, nem kis büszkeség­gel említette, hogy légelhárítő zelebbi számunkban foglalkozunk az egyelőre függő viszonyban lévő országokkal. A későbbiek folyamán pedig egy további ország problémáit is felvetjük. Egyúttal kérjük olvasóinkat, írják meg,» melyik országról szeretnének olvasni? ZIMBABVE Afrika déli részének köze­pén elhelyezkedő ország (hivatalo.san: Rhodesia). É- szakon Zambiával, keletre Mozambikkal határos. Déli szomszédja a Dél-afrikai Köztársaság, nyugatra tőle Botswana terül el. Tenger­partja ni ics. Területe: 390 000 négyzetkilométer. Lakossága: 4 270 000, ebből 4 mllllő afrikai, zömükben bantuk (70 százalék), ne­gyedmillió fehér telepes, 20 000 ázsiai. Az első partizánok val kialakíthatjuk első állandó bázisunkat, akkor majd Zim- babve területére költöztethet­jük központunkat — folytatta Csikerama, aki rámutatott ar­ra is, hogy a fehér fajgyűlölők erejének gátlástalan módsze­rein kívül egy további nehéz­séggel is meg kell küzdenünk: — Malavl és Botswana papí­ron két független állam, de ve­zetőik mindenben kiszolgálják a rhodesiai és dél-afrikai fehér rezsimeket. Míg Zambia szabad mozgást biztosit harcosaink­nak — ezek feltartóztatják, bántalmazzák őket. Fájdalmas dolog, de erről is beszélni kell. Ennek ellenére meggyőződé­sünk, hogy a Zambezi folyőtő! délre is diadalmaskodnak az afrikai népek a fehér kisebb­ség fasiszta rendszere felett. idején, amikor hazámat, csak­úgy, mint az önét, a nácizmus fenyegette, én életemet koc­káztattam, ugyanabban az e- gyenruhában, amelyet ön is vi­selt. Ezalatt az ön honfitársai közül sokan szabotálták a há­borút és Hitlerék érdekében cselekedtek. Ma ezek vannak uralmon az ön hazájában, 6- ket „hősöknek“ titulálják, mi­közben minket becsmérelnek! Zsa Toivőt húszévi börtönre ítélték, az egyetlen bizonyítha­tó vádpont alapján: aláírást gyűjtött az ENSZ-hez intézett petícióra, amely a Nambiára vonatkozó határozatok végre­hajtását sürgette! ütegeik augusztus 5-én lelőt­tek két Fiat 91-es vadászbom­bázót. — Ezeket a nyugatnémetek szállították a portugáloknak és a Quebo-szektor harcosai szed­ték le az égről. Természetesen hozzá kell fűznöm, hogy a je­lenlegi harci helyzetben több légelhárítő ütegre volna szük­ségünk. Az ellenség ugyani« megmaradt támaszpontjait ko­rábban hajók útján látta el é- lelemmel és utánpótlással. Mi­után a megfelelő nehézfegyve­rekkel több hajöt elsüllyesztet­tünk, illetve megrongáltunk, az ellenség kénytelen volt beve­zetni a légi utánpótlást. No*, ezért vált elsődlegessé a lég- elhárltő fegyverek beszerzésé­nek problémája. A légelhárítő ütegek kérdé­sének előtérbe kerülése azonban mást Is jelez — a harc magasabb szakaszának kezdetét, a portugál uralom végének kezdetét. Osvaldo fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a sikerben milyen szerepet játszottak a lélektani tényezők. — Sző sem lehetett arról, hogy széles körű harcot indít­sunk a lakosság támogatása nélkül. A PIDE, a portugál po­litikai rendőrség és a többi fegyveres szervezet kegyetlen eszközökkel terrorizálta a la­kosságot. Az emberek féltek. Elfogták és ötven kilométert masiroztatták őket, miközben cementet etettek velük, igen, jól értette: cementet A kato­nai sikerek hatására azonban az emberek leküzdötték félel­müket és mindenben tám9»iat- ták harcosainkat. Ez minden sikerünk titka. És természete­sen az, hogy a ml köztársasá­gunk azért egy kicsit más, mint a portugáloké — tette hozzá nem minden büszkeség nélkül. Osvaldo Vielra, az alig har­mincéves parancsnok, aki csak elemi iskolát végzett, de ra­gyogó osztályzatokat szerzett a harc iskolájában. A főparancsnok — Amilcar Cabral — vette át ezután is­mét a szót és ő már a jövő feladatairól beszélt. — A harcot ki keli terjesz­teni a Bissagos-szigetcsoport- ra. A portugálok az ország bel­sejében elszenvedett veresé­geik után átszervezték erőiket és innen akarnak ellentáma­dást indítani. Hasonlóképpen ki kell terjeszteni a fegyveres harcot a Zöldfoki-szigetekre, amelyek ugyan egy kicsit tá­volabb vannak partjainktól, de stratégiai jelentőségük rendkl- yüi nagy a többi portugál gyar­mati terület szempontjából. Ráadásul a portugálok a Zöld- foki-szioeteket a nyugatnéme­tek és uás NATO-hatalmak se­gítségével olyan bázissá igye­keznek alakítani, amelyet fel­használnának a már független afrikai országok, elsősorban a nyugati parton levő országok elleni aknamunkára is. Az e- gyik szigeten a fajgyűlölő Dél­afrikai Köztársaság is enge­délyt kapott egy légi támasz­pont építésére. Nem lehet tehát eléggé hang­súlyozni a fegyveres felszaba­dító harc fontosságát a Zöldfo- ki-szigeteken. Ez a mi felelős­ségünk, és mi eleget is teszünk ennek — mondotta befejezésül Amilcar Cabral, Blssao —mert ők csak Így nevezik hazájukat — népének Afrika-szerte tisz­telt vezetője. (Befejezés következik) parátus ellenére Is kiépült a — Több fegyverre van szük- hatékony földalatti szervezet, ségünk! A rhodesiai telepes Ez a szervezet — mint arra kormány minden 16 éven fe­Oliver Tambo az algíri értekez- lüU fehér férfit és nőt fel­leten rámutatott — jelenleg fegyverzett, még a rovottmúl­csak politikai munkát végez, túakat és az elmegyógyintézet­„nem fegyverekkel, hanem az bői elbocsátottaknak is fegy­eszmékkel hatol be az embe- vert; nyomott a kezébe — mon­rek életébe, szűrődik át az el- dotta Csikerama az algíri nyomó rendszer akadályain, csúcsértekezlet szünetében. Hogy mikor térünk át az esz- Csikerama a ZAPU elönkhe­mei harcról a fegyveres harc- lyettese, Joshua Nkomőnak, a ra, azt a Rhodésíában és a por- börtönben sínylődő elnöknek tugál gyarmatokon folyó fegy- távollétében vezeti a Zimbabve veres harc eredményeitől és .Afrikai Népi Szövetség politi- sikereitől tesszük függővé.“ kai és katonai munkáját. Ismeretes, hogy az ANC — Ez a harc tulajdonképpen fegyverre! is harcol — Rhode- két éve folyik — folytatja Csi­siában. Tavaly augusztus óta a kerama. — Rhodesia brit gyár- Kik az igazi hÖSÖk? Z.áPU-val kötött szövetség a- mat telepeskormánya 1965. no­lapján közösen áll szembe lan vember il-én önkényesen kilé- Az erőszak borzasztó dolog. Smith fehér fajvédő rezsimjé- pett a brit Nemzetközösségböl, De ki ne védené meg javait, vei Zimbabve földjén. Az afri- s Anglia formális bojkottintéz- ha kell, erőszak alkalmazásával kaiak számára ugyanis ez az kedései nem sok gondot okoz- is, egy tolvaj ellen? Mi úgy igazi neve ennek az országnak, nak lan Smith rezsimjének. véljük, hogy Dél-Afrlka ellop­NAMIBIA Délnyugat-.áfrika néven ismert terület. Északra .An­golával és Zambiával hatá­ros, keleti szomszéd.ia Bots­wana, míg dél felöl a Dél­afrikai Köztársasággal é- rintkezik. Nagysága: 855 000 négyzetkilométer. Lakossá­ga; 1 millió, zömmel bantuk. Természeti kincsei; gyé­mánt, réz, ólom, cink. GUINEA-BISSAO A Portugál Guinea néven ismert ország Afrika nyuga­ti partján, a Guineái Demo­kratikus Köztársaság és Szenegál közé ékelt, há­romszög alakú terület. Nagysága: 36 000 négyzetki­lométer. Lakossága: 550 e- zer, túlnyomórészt Szudán négerek. Nagyobb Törzsek: balente, fülbe, mandzsak. Ez az ország már nem gyarmat — Harminckét, Ismétlem: harminckettő fegyverünk volt, amikor öt évvel ezelőtt meg­indítottuk első jelentősebb ak­ciónkat — mesél! Osvaldo pa­rancsnok az algíri Nemzetek Palotájának folyosóján. — Any- nyit azonban hozzá kell ten­„ÉI még?" — így képezik ki Rhodesiában a telepes partí- zinvadászokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom