Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-02 / 22. szám
6 új ifjúság A múltheti számunkban megjelent beszélgetés befejező részét kérdéssel zártuk. Arra vártunk feleletet Hidegkúti Nándortól, — miután szélsők és középpályások hiányáról beszélt — hogy áll igazi tehetségekben a mai magyar labdarúgás? A legnagyobb hiba szerintem az, hogy tehetségekben nagyon gyengén állunk. Hiába mondják, hogy sok a tehetség! Sok a tehetséges játékos, az biztos. De: mint már elmondtam, vidéken, alsóbb osztályban szereplő, de jó anyagi feltételeket teremtő kluboknál lekötik a nagyobb tehetségeket, akiket elsősorban a pénz vonz. Itt kevésbé bontakozhat ki tudásuk, ez teljesen logikus. A másik hiba szerintem az, hogy ezek a fiatal játékosok nem nagyon szeretik a munkát. Azt, amit az NB I-es klubokban már bevezettek, hogy a labdarúgók időnként két fázisban, délelőtt és délután is edzenek, a játékosok többségen nem követi, nem vállalja. Vidéken, az alsóbb osztályú csapatban márcsak azért is jól érzik magukat, mert ott maximum háromszor van hetenként edzés, és vasárnap a meccs, s a többi napokon zavartalanul szórakozhat a focista. Ma már viszont, az NB I-es, és helyenként NB I-B-és csapatoknál is — a szórakozási lehetőség egyre inkább szűnőben van. Tehát minden egyes játékostól megkövetelik a sportszerű életmódot, és az a mai fiatal tehetségek legnagyobb részének nem „smakkol“, azért mert ők szórakozni, táncolni is szeretnének, a mai életritmusnak megfelelően. Ez viszont egy sportember számára alig megengedhető. A lemondást nem vállalják, s ezért nem tudunk mi előbbre lépni. További hiba, hogy játékosaink nem tudnak az új, keményebb játékstílushoz idomulni. Nálunk megszokottá vált, hogy játékosaink technikailag képzettek, mi tehát mindent technikával próbáltunk megoldani. Közben technikailag is visszaestünk, tehát már nem a régi tudással rendelkező játékosok állnak készenlétben csapatainknál. Gyorsaságunk és erőállapotunk nem megfelelő. Játékosaink mindig azzal érvelnek, hogy a „magyar játékstílust“ kell játszani. Ez a játékstílus azonban már elavult, nem megfelelő. Az én időmben — számolták — az MTK-ban tizenkilencszer nyúltunk labdához úgy, hogy az ellenfél nem tudott beavatkozni, tehát „labdához sem ért“, s a közönség tombolt és tapsolt. Ha ma ezt egy csapat megcsinálná, az egész ellenfél levonulna közben védekezni, s a góllövés lehetősége a minimumra csökkenne. Ma a gyors játékon van a hangsúly — egy-két húzással megközelíteni az ellenfél kapuját. Olaszországban tapasztaltam, hogy egészen más a külföldi jó csapatok játékritmusa, mint a miénk, nem is sikerülhetett ott a régi, sokpasszos módszert bevezetnem. Ha egy gyorsabb, gólra- törőbb játékmódra tudunk átállni, ismét utolérhetjük a világ labdarúgásának legjobbjait, ismét sikerrel mérkőzhetünk nagy ellenfelekkel is. Most pedig, mivel lapunk olvasói javarészt fiatalok, mondjon valamit labdarúgó-pályafutása kezdeteiről. Tudják sokan, hogy „öreg“-nek hívták társai, mert valahogy később került közéjük a válogatottba; Hát tulajdonképpen nem is későn, mert 1945-ben voltam először válogatott, tehát huszonhároméves koromban, de a negyvenöt előtti időkben olyan nagytudású és klasszisé válogatottak voltak, mint Zsengellér, Sárost, Cseh és a többiek, hogy közéjük bekerülni nagon nehéz volt. Amikor ők kiöregedtek, új válogatott csapat kezdett alakulni. Ekkor jöttek Deák Feriék. Gn nem tudtam végigjátszani a kilencven percet, mert vészes vérszegénységem volt, s minden hónapban roszul voltam egy bizonyos napon. Akkor le kellett feküdnöm, nem mozoghattam. Kórházba kerültem, gyógykezelésre, vérátömlesztést hajtottak végre, és huszonhétesztendős koromban kezdtem gyógyulni, akkor súlyban is gyarapodtam már. Egy Időben hatvankét kilogramm voltam. 178 cm magas vagyok, úgyhogy „Soványnak“ csúfoltak. A gyógyulás után hetvenkét kilóra gyarapodtam, lassanként az erőnlétem is javult, s akkor megint kezdtem, állandó jelleggel, szerepelni a válogatottban, Persze nem volt könnyű bekerülni ebbe a csapatba, de én már mégiscsak idősebb és tapasztaltabb voltam, taktikai téren is megértettem magam Puskással és Kocsissal. Mi hárman mindenkit át tudtunk játszani és lőttük a gólokat Az előttem szereplő csatárokkal nem tudták megoldani ezt a feladatot, nem tudták jól játszani ezt a szerepet. Ezért próbálkoztak velem tulajdonképpen, s mivel nekem feküdt ez a stílus, meg tudtam maradni, huszonhétéves létemre is a válogatottban. Harminchatéves koromig szerepeltem a legjobb magyar tizenegyben, hatvannyolcszor voltam válogatott. Megérte sportszerűen élnem, és arra törekednem, hogy a kilencven percet végig bírjam játszani. Úgy tudjuk, hogy tavaly év végén súlyos lábförést szenvedett, méghozzá olyan súlyosat, hogy az öregfiúk csapatában sem szerepelt ezután. Nem, nem, tudok azért játszani, szerencsés testalkat vagyok, ha eltörik a lábam, nagyon hamar renbejön. Az öregfiúk bajnoksága egyik mérkőzésén tört el a lábam, ki kellett hagynom néhány meccset, például Losoncon ezért nem szerepelhettem, de egy hónappal később már játszottam, és még sokáig szeretnék játszani. Mészáros Irén Zácsek Erszébet Dr. Strasser György Németh István Horváth Rezső Batta György Keszeli Ferenc Mészáros IRÉN: (A szerkesztőségbe ömlő levéi-zuhatag átvevője és szétosztója; tizennyolc elmúlt már, de még mindig csinos és ügyes. 0 a titkárnő. Természetesen feketét is tud főzni) Tippje: BRAZÍLIA MESIAN KATALIN: (Nyelvtudását és gépírói érzékének hasznát veszi a szerkesz- tóség. Mégsem ez a legjellemzőbb rá. A 12. oldalt szerkeszti. Több kommentár eleve szükségtelen.) BRAZILIARA szavaz ZÄCSEK ERZSÉBET: (Nő-riporterünk általában vonatban, repülőn, hajón, autóbuszon, szolgálati Volgán, saját-fiaton vagy töprengő nők között található. Éjszakai riportokat ír és feleséget játszik. ANGLIÁRA esküszik. CSOLLEY ZSUZSA; (Már megtörténik néha, hogy egyre kevesebb írásainkban a stilisztikai pontatlanság. Ez az ő érdeme. Vékonydongájú lány. Az ilyen fajtából lesznek a szívós feleségek és megingathatatlan anyósok. BRAZiLIAT várja végső győztesnek. Dr STRASSZER GYÖRGY; (Főszerkesztő, akinek az a hobbyja, hogy különféle gyűléseken vesz részt, ott alapos jegyzeteket készít, és azokból olvas fel beosztottjainak. Ennek ellenére ki lehet vele jönni. Időnként prémiumot oszt.) Tippje: NSZK TÓTH ELEMÉR: (Főszerkesztő-helyettes, és hajdani testnevelés-szakos, A karja még mindig nagyon vastag. Esténként megnézi a tévé foci-közvetítéseit, és véleményét másnap reggel olyan hevesen fejti ki a szerkesztőségben, hogy alig marad por az asztalokon.) OLASZORSZÁG lesz szerinte a világbajnok. NÉMETH ISTVÁN: (Lapunk klubügyi minisztere, ezenkívül költészettel és az eperjesi ligásokkal foglalkozik., Itt játszik ugyanis Miklós, a góllövő, akit Németh kolléga három napig edzett ifi-korában. Miklós egy dologban pontosan betartotta mestere utasítását: csaknem két méter magasra nőtt ő is.) Tippje: BR.AZiLIA PALAGYI LAJOS; (Á sporthoz őszinte vonzalmat érez, cikkeit olva.sóink is böngészhették. Keleti gyerek, s a szülőföld iránt táplált nemes érzelmeit gyakran e- gész konkrét módon demonstrálja: tokaji bor társaságában érzékenykedik el.) ANGLIA lesz a győztes. KESZELI FERENC; (Érdekes riporter: lóversenyekre jár, verseket ír, házaséletet él, gyógykezelteti magát, s időnként, ha a levegő páratalma eszményien magas, benéz a szerkesztőségbe is.) OLASZORSZÁGRA esküszik, de ha nem, hát Monaco. HORVÁTH REZSŐ: (Az Oj Ifjúság egyetlen kapitalistája: a szórakoztató ipart tartja kezében. Legszívesebben állig begombolt fotomodellek fényképeit közölné. Mit veszekszünk vele, amíg engedélyez egy-egy bikinis színésznőt!) Tippje: ANGLIA BATTA GYÖRGY: (Egy álmatlan éjszakán jutott eszébe, hogy rovatában helyet adjon kollégái jóslatainak is. Most döbbent rá, hogy ő éghet le a legjobban, mert hivatalosan ó számít szakértőnek, bár a focihoz munkatársai is legalább úgy értenek. De sebaj, a heccért a leégést is szívesen vállalja.) Mexikóban OLASZORSZÁG nyeri az aranyat! A falókat KOLAR PÉTER készítette Mesfan Katalin CsöIIey Zsuzsa Tóth Elemér Palágyi Lajos Ki lesz a világbajnok? AZ ÚJ IFJÚSÁG SZERKESZTŐSÉGE TIPPEL *5 ■ ■ 1 co J o u| 2 2>< a: < ’"a: rsi ^ IXI O 1. (folytatjuk)
