Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-02 / 22. szám

2 ú\ ifjúság A nagy palóc emlékére Árván maradt az írőasztal, mozdulatlanságra kényszerült a kis acéltoU, amikor Mikszáth Kálmán 1910. május 28-án el­költözött utolsö lakhelyére, a Kerepesi temetőbe. Mi csehszlovákiai magyarok úgy idézzük emlékét, mintha régen halt édesszavú bátyánk lenne, hiszen a magyar iroda­lom „nagy palóca“ Szklabonyán született és a rimaszombati, majd Selmecbányái iskolát ne­veltje volt. Az anekdotázást stílusmüvészetté nemesítő al- kotő tudatvilágában, teremtő képzeletében élete végéig él­tek, hatottak a felvidéki tájak és emberek, és nem véletlen, hogy legjobb alkotásai azok, amelyekben bemutatja kisvá­rosaink különc polgárságát, a felvidéki dzsentrik és vármegyei urak kölcsönkért fényben ra- gyogö világát. Ha Irásmüvészetének hagyo­mány-kapcsolatait vizsgáljuk, megtaláljuk benne Balzac és Dickens polgárábrázolását, A- rany János egyszerűségét, a mesemondó Jókai gazdag fan­táziáját. Valami különös rész­véttel és egyidejűleg kételke­dő fölénnyel örökítette meg az úri Don Quijote, és az úri svi- hák figuráját, a kort, amely­ben csak ez úri látszat volt a fontos. Nem ítélt, hanem min­dent megértett és mindent megbocsátott, és a humor csil­logó aranyszálaival próbálta megszépíteni a társadalmi bomlás fekélyes látványát. A Jókai-féle romantikától csak a szegedi szemiélctváltó évek alatt kezdett megszabadulni, csak akkor kezdte reálisan látni a nemesi Magyarország gazdasági pusztulását. csak akkor értette meg. hogy a fa­lusi nemes „nagyerejü Mácsik“ és a parazita Katánghy Menyus felett megkondult a lélekha­rang. De annak ellenére, hogy szin­te csőre töltött figyelemmel szemlélte a társadalom kínos vonaglását, soha nem jutott el a szenvedély forrpontjáig, csak hűvös, mindent látó, mindent tudó, ného cinizmust sejtető egykedvűséggel tartott tükröt saját kora elé. Csak a huszadik század első éveiben ismerte fel a kapita­lizmus igazi arcát, az aulikus és klerikális politika aljasságát, a liberális világ kiúttalanságát és a hatalmi érdekek mélyében forrongó lávát, amely néhány év múlva véres salakkal borí­totta el Európa csatatereit. A „Különös házasság“-ban már ítéletet mondott az úri- nemesi osztály felett, ,,A Noszty fhi esete Tóth Marival“ című regényében szembesíti a dzsen­tri jellemtelenségét a jövő em­berének. Tóth Mihály demokra­tikus, munkálkodó iparosnak a becsületességével, és ahogy gyarapodtak a kor társadalmi ellentmondásait jelző fenyege­tő felkiáltójelek, ügy tisztult, élesedett emberlátása, hogy végül „A fekete város“-ban rámutasson a nemzet társada­lom bűnös múltjára, korhadt jelenére, az urak és polgárok nemzeti közömbösségére. Az élet vonata már a sors pályatestének utolsö szakaszán futott, amikor jártjának, a Sza­badelvű Pártnak választási ku­darca, a darabont-kormány, majd a koalíció vltézkötéses. handabandázó hazafiasságával leplezett politikai komédia be­tetőzte keserű csalódottságát. Meddők voltak a romantikus álmok, hamis illúzió a dzsentri világ szépsége, a nagy idők nagy embereinek unokái, a ..pakfon arisztokrácia" már nem tudta felszítani a hamvadó pa­razsat és ellicitálja önmagát. Eszmei hagyatéké az egész magyarságé, de kétszeresen azoké, akik a kibocsátó hazai tájon őrzik emlékét. PÉTERFI GYULA Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságá­nak lapja © Megjelenik minden kedden O Kisdia a SMENA kiadóválallsta O Szerkesztő ség ás adminisztráció Brati­slava, PraZská 9 Telefon: 48.1- 41-45. Poetafiők 30 • Főszer­kesztő: dr. STRAÍSZER GYÖRGY, főszerkesrlöhelvettes és kultúra: TÖTH EI.EMER. A riportrovat vezetője: PALA- GYl LAJOS. Riporterek: ZA CSEK ERZSÉBET. KESZELI FE­RENC, NÉMETH ISTVÁN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVÁTH RUDOLF. Nyomja: Západoslovenské tla- ólame 01 © Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, fél évre 26.— Kős. negyedévre 13.— Kős 0 Terjeszti a Posta Hlr- lapszolgálata, előfizethető min­den postakézbesltőnél vagy postahivatalnál O Kéziratokat nem örzúnk meo és nem kül­dünk ' Issza 9 A lapot kül­földre a PN' Ostredná expe- dtela tiafe. Bratislava. Go** waldovo nám é. 48 útién te bet megrendelni. Ami a Diáknapok műsorából kimaradt Tanulóifjúságunlc iskolán kí­vüli irodalmi tevékenységének első országos seregszemléje, az I. Szlovákiai Magyar Diák­napok véget értek. A kilencéves alapiskolák, gimnáziumok és szakközépis- l<olák tanúiéi, diákjai, — szép szét kedveié 350 fiatal adott egymásnak randevút Érsekúj- várott, április 24—26-án. Éz a magas szám áréi tanúskodik, hogy iskoláink igazgatéságai. a pedagépusok. nagyon komo­lyan foglalkoztak munkájukkal Szlovákia-szerte. A különböző kategőrlák vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, színjátszók verse­nyének eredményei már meg­jelentek a sajtóban. Inkább azokról szeretnénk szólni, akik e népes táborból álló rande­vúra nem jöhettek el. Ilyen a losonci Kilencéves Alapiskola színjátszó együtte­se és irodalmi színpada, amely ebben a tanévben nagyon szor­galmasan dolgozott. A szín­játszó együttes Sebestyén Mag­da, Sinka Irén, Balogh Irén, Csukás Márta tanító elvtárs- nök segítségével, Virág Emí­lia rendezésében színrevitte RuziCková—Jánoska Flóra Csip­kerózsika mesejátékát. Az e- gyüttes a diákszínjátszók já­rási versenyének győztese lett, és több egyéni alakításért já­ró dijat is elnyert. Az Iskola tantestületének valamennyi tag­ját, valamint a 9. évfolyam ü- gyes technikusait dicséret ille­ti, hogy hozzásegítették af e- gyüttest e rangos elismerés­hez. Külön meg kell jegyezni, hogy a mesejátékban az isko­la 1—4 évfolyamának vala­mennyi tanulója — 90 gyermek szerepelt. A táncokat betanító Sebestyén Magda jól ismerte a 6—10 éves gyermekek moz­gáskultúráját, ezért sikerült oly jól a táncok koreográfiája, s az előadás a kecses figuráktól élénkebb és kedvesebb lett. Nem hagyhatjuk szó nélkül a kitűnő, Varga Ervin tervezte díszletet sem. ötletességével, színességével méltó keretet nyújtott az előadáshoz. A si­keres előadásokhoz nagyban hozzájárultak a lelkes szülök is. Az előadásokon, amelyek a felnőtt számára is érdekesek voltak, szépen kidolgozott mun­ka eredményét láthatta a né­ző. Sajnos, az együttes nem léphetett fel a Szovákial Ma­gyar Diáknapokon, mert az alap akcióban nem hirdették meg a színjátszók 1—5 évfo­lyamának versenyét. Reméljük, hogy azért a gyerekek, tanítók, szülök alkotni vágyó kedve nem lankad, — s a jövó évi seregszemlén a Csipkerózsiká- hoz hasonló szép előadással lepik meg a Szlovákiai Magyar Diáknapok közönségét. Farkas Veronika Alakulóban a harmadik... Alakulóban a harmadik csehszlovákiai ma­gyar tudományos társaság, a szociológia, szo­ciográfiai csoport — morszolgatom a tényt a nyelvemen, de valahogy nem tudom megemész­teni. Bs valóban nem is lehet minden kétely, kérdöfel nélkül elslklanl fölötte, mert hiszen aligha van abszurdabb dolog, minthogy szocio­lógia, tehát tudományos munka, műkedvelő a- lapon föffön létre. Mégis: mindazok közül, a- kl 1970 máfus 22-én és 23-án a Csemadok KB nagytermében összejöttek, csak Kardos István, a nyltrai Pedagógiai Fakultás adjunktusa (e- setleg néhány egyetemista], foglalkozik hiva­tásból és professzionális alapon ezzel a jelen­tős tudományággal. Ennek ellenére meg kell hogy mondjuk, hasznos, szükséges és fontos, hogy mennél korábban megalakuljon ez a cso­port ts, annak ellenére, hogy kthívósan és na­gyon komolyan tárja fel fonák helyzetünket. Azt ugyanis, sokszor a legtermészetesebb és magától értetődő dolgaink sincsenek rendben. Ugyanis aligha képzelhető el egészséges fej­lődésünk anélkül, hogy a szocllógia ne kísérje figyelemmel mindennapi életünket, problémáin­kat. Ebből a szempontból csak dicsérni lehet ed­dig ts a Csemadok KB kezdeményezését. A sze­mináriumra olyan embereket hívtak meg, akik már tettek, vagy legalább szándékukban áll tenni valamit e tudomány érdekében. A kétna­pos találkozó elsősorban szeminárium-fellegO volt — és bár ezzel a résszel ügy vagyunk ml is, és bizonyára több résztvevő is, mint az a MoUere-l hős, akt hirtelen felfedezi, hogy tehát ö akkor prózában beszél — de első lépésnek kiválóan megfelelt. Annál ts inkább, mert az e- löadásokon, bevezető eszmefutások a kornak megfelelő szinten, a Magyar Tudományos Aka­démia Szociológiai Kutató Csoportjának taglal nevezetesen Kulcsár Kálmán, Ferge Zsuzsa, Szelényl Iván, illetve Kardos István részéről hangzottak el. A szemináriumi ülésen Kardos István elnökölt. Megemlítette, hogy az elkövet­kező időszakban, kb. szeptemberben, majd pe­dig az év végén ismét találkozik a csoport, és fokozatosan arra fognak törekedni, hogy elmé­lyítsék és kiegészítsék a munkát, és hogy elő­készítsék a csoport megalakulását. A nyelvé­szek és történészek után ez lesz a harmadik tudományos jellegű társaságunk. Várjuk a meg­hívót az alakuló közgyűlésre. —n— VISSZHANG­Az V. Szenczi Molnár Albert Napok című cikkünkre A Szenczi Molnár Albert Napok ünnepségei ugyan már messze mögöttünk vannak — két levél azonban, amelyet cikkünk megjelenése után kap­tunk, arra kötelez bennünket, hogy néhány sorban még visz- szatérjünk rá. Annál is Inkább, mert a kéf levélíró szenei pe­dagógus. Cikkünkben mindkettőjüket ugyanaz a mondat sértette: „Szükséges, hogy a közeljövő­ben élénkebb legyen Szene kultúrális élete, az iskolán ki. vüli tevékenysége, mert külön­ben a város nem bírja el az ünnepségeket.“ Mind Katona Róland, mind Pomsár Zoltán rosszindulatú kritikát véle az inkább tanácsként, figyelmez­tetésként leírt sorokból kiol­vasni. Sajnáljukf Ugyanakkor örülünk, hogy levelükben mind­ketten írtak iskolájuk tevé-i kenységéről (azóta mi is .több cikkben foglalkoztunk a szenei iskolával!), s az valóban di­cséretesnek mondható. Hogy a cikkíró mégis leírta a fent idé­zett sorokat, bizonyára oka volt rá. Az ok talán ae volt, amit maga Pomsár Zoltán is elismer: „Amit" az ünnepségek Kon koly-é vf ord uló Százéves az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgáló. Az ambiciózus, de maga módján mégis szerény öreg­úr, Konkoly Thege Miklós 1870-ben alapította a ma már országos, sőt világhírű csillagvizsgáló intézetet. A centenáriumi év keretében már több előadás hang­zott el a komáromi járás, sőt annak határain tűi is. Konkoly Thege Miklósról és munkásságáról. így pél­dául az érsekújvári CSEM.ADOK mellett működő hon­ismereti kör ez év februárjában meghívta tagjai közé Feszty Istvánt, akit a környéken mindenki mint kitűnő Konkoly-szakembert Ismer. Azon kevés élő személyek­hez tartozik, akik Konkolyt közvetlenül ismerték. 1971-ben, amikor az új planetárium és adminisztrá­ciós épület elkészül, nagyszabású ünnepségek kereté­ben emlékeznek majd meg Konkolyról Ogyallán is. .Az ottani CSEM.ADOK május 29-ére szervezi a centenáriu­mi megemlékezést a nagy csillagvizsgálóról, amely ke­retén belül Konkoly jellemét és munkásságát — tőként humán szempontokból — fogják vizsgálni. .Az évfordulónak az Oj Ifjúság is nagyobb figyelmet kíván szentelni, s olvasóinknak már most megígérjük, hogy meglátogatjuk ögyallán Feszty Istvánt és termé­szetesen a százéves csillagvizsgáló épületét is. jellegének körvonalazatlansá- gáról említett (már mint a cikkíró), sajnos igaz.“ Körvo- nalazatlanság, kilátástalanság, — itt igazolódik cikkünk sze­rető, figyelmeztető szándéka. Pomsár Zoltán a fentieken túl megrója még cikkünk íróját azért is, amiért felveti, hogy ideje lenne Szencen újra ének­kart alakítani. így ír: „Szíve­sen beleegyeznénk, ha ön, tisz­telt cikkíró, szervetne ilyet... Az elismerésről és az erkölcsi sikerről szívesen lemondunk — az ön javára.“ Sokféle meg­jegyzést tudnánk ezekhez a sorokhoz fűzni, de nem tesz- szük. Ugyanis maga az a tény, hogy pedagógus írta őket — minden kommentár helyet? beszél. Mégis valamit: Ez a ci­nizmus pedagógiai gyakorlatra átváltva nagyon szomorú per­spektívát mutat — nemcsak az énekkart illetően ... A szerkesztőség VÉRFÜRDŐ AZ OHlOl EGYETEMEN Allison Kraus, a 19 éves Pittsburgh! fiatal lány még az egyetemre is magával hordozta kis kölyökmacská- ját. A múlt vasárnapon egy nemzeti gárdista puska­csövébe virágot dugott, — mondván — a virág jobb, mint a golyó. Az Ohio állambeli és Youngstone-ban élő 20 éves Sandy Scheur, nagyon csinos, hosszú barna hajú lány volt. , , William K. Schroeder lorainl lakos 19 éves volt, pszi­chológiát tanult és érdekelte ót az egyetemen uralko­dó erőszak eredete. A 20 éves Jeffrey G. Milleröl egyetemi bajtársai azt tartották, hogy szorgalmas, és egyáltalában' nem ke­ményfejű, azonkívül csendes és intelligens. Ez a négy diák halt meg a nemzeti gárdisták golyói­tól a napsütötte Kenti Állami Egyetem területén, egy háborúellenes tüntetés alkalmával, május 4-én, 1970- ben.-0­Május első hete a kollégium területén mindig öröm­teli. A fák virágzanak, Irlss zöld a gyep, a nap ragyo­góan süt, és a diákok arra gondolnak, hogy nemsoká­ra hazaszélednek. De a kenti egyetemen a gyász lett úrrá ezen a héten. Kihalt minden. Az egyetem terüle­te kong az ürességtől. Május 4-én, hétfőn reggel még 24 ezer diák hemzse­gett e helyen. Éjféltájt már csak kétszázan maradtak. Szürkületkor arra jártam, de legtöbbnyire csak nem­zeti gárdistákat láttam, amint dzsipjeiken ültek, ál- lig fegyverben. Dél lehetett, amikor hétfőn én is ott álltam a nagy derékszögű területen, melyet minden oldalról épületek vesznek körül, egészen a túlsó fás domboldalig. Körül­belül félúton állhattam a nemzeti gárdisták százai, és a 600 tűntető között, akik a tilalom ellenére Is gyüle­keztek. A dzsip, amelyben három nemzeti gárdista és egy egyetemi rendőr ült, hangszóróval volt felszerelve. Kikanyarodott a gárda épületéből és a szabad térség felé vette útját. „Diákok, a Kenti Állami Egyetem hallgatói, figyelje­tek! öt percetek van, hogy elhagyjátok ezt a területet. Azonnal távozzatok!“ A hangszóró, mialatt a dzsip négyszer körüljárta a területet, állandóan a felszólítást ismételte. A diákok ökölbeszorított kezekkel integettek és visz- szakiáltottak: „Harcolni, harcolni“ és „nem akarjuk a ti átkozott háborútokat!“ A dzsip megállt. Az egység lövésre tartott fegyve­rekkel és feltűzött bajonettekkel elindult. Több gár­dista bombákat dobált a tüntetők közé. .A diákok hátráltak, de a domboldalon, amely az e- gész területet uralta, ismét összeverődtek. Némelyik diák visszadobta a gárdisták közé a könny­fakasztó bombákat. Majd egyikük valamelyik épület ha­talmas harangjával kongatni kezdett. A harang szavára további diákok sereglettek össze é^} leereszkedtek a domboldalon, miközben ...Az egyetem a népé“, majd a gárdisták címére „Siegheil“-t kiáltoztak. További fegyveres erők bukkantak fel. A diákok a közeli tetőkre másztak. Számuk most már vagy ezerre rúgott. A gárdisták feltették gázmaszkjaikat és támadásba lendültek. Ismét könnyfakasztó bombákat dobtak a diá­kok közé. Az egész teret szürke ködíelleg borította, amely úgy facsarta az orromat, hogy szinte az volt az érzésem, mintha fűrészelnék. A szemem is sajgott, és a könnyem patakokban folyt. A tüntetők két csoportra oszoltak és az adminisztrációs épületet igyekeztek elérni. A gár­disták az épület mögé kergették őket, egészen a fut- balipályáig. Most már vagy ISOO-an voltak. A gárdisták háttal a palánknak felsorakoztak a pá­lyán. A tüntetők három oldalról vették őket körül. A diákok egyik vezére, homlokán zöld szalaggal, ke­zében zöld zászlóval, a körülkerített gárdisták ellen ve­zette a tüntetőket. A diákok teniszlabda nagyságú kö­veket dobáltak a gárdisták közé. Egyszerre csak lövés dördült. Hangeróssége szerint az ember hirtelen azt hitte, hogy vaktölténytől szár­mazik. .Arra még gondolni sem mert senki, hogy a gár­disták élestölténnyel tüzelhetnek a diákokra. Ezután a nemzeti gárda hátrált, míg a diákok szinte eszelősen, céltalanul futkostak. Egy a tüntetők közül vértócsában feküdt a földön. Maroknyi csoport állta körül, volt aki sirt, másók fel­háborodásukban mintha eszüket vesztették volna. .A fiatalembert oldalba találta a golyó, de eszméleté­nél volt. Gyorsan körülnéztem, és még három hasonló csoportot láttam. Mindhárom esetben fiatal diák volt az áldozat. Úgy látszott, mindhármuknak testük alsó ré­szét érte a golyó. Mindhárom erősen vérzett.-Az egyik áldozat vérbefagyva feküdt a gyalogjárón. Ennek a fiúnak a koponyáját loccsantotta szét a go­lyó. Szemén, száján csak úgy dőlt a vér.-A diákok kétségbesetten kiáltoztak segítségért, öt percen belül a sebesült és a halott diákok is eltűntek a helyszínről. Felháborodásukban a diákok csak azt kiáltozták szen­vedélyesen: „Üssétek agyon a disznókat!“ Egy tanár sírt. A tömeg szétoszlott. A Pfedvoj nyomán — si — Tavaszi táborozás elé A múlt héten egy fontos meg­hívót kaptunk. Arról tudósított, hogy 1970. június 3. 6. és 7-én Klstárkány közelében, a Tisza partján rendezik meg a hagyo­mányos ifjúsági találkozót. A- hogy a meghívó tudatja, a talál­kozót a felszabadulás 25-tk év- fordulófa alkalmából és annak tiszteletére rendezik a terebesi járás magyar fiataljai számára. Örömmel vettük a hírt, mert már lassan úgy tűnt, hogy az Ifjúsági találkozók, táborozások a múlté, és hogy úgy elfeledjük őket, mintha sohasem rendez­tünk volna ilyeneket. Most vi­szont örülünk, és ha valami nem jön közbe, mindenképpen elme­gyünk, hogy ml is találkozzunk az összegyűlt fiatalokkal, és be­számolhassunk az eseményről lapunk olvasóinak. Ezzel kapcsolatban megje­gyezzük, illetve megkérdezzük, hogy ml lesz a többi járási és a központi táborozással? Egye­lőre alig hallottunk róluk, és ez aggaszt. ]ó lenne, ha az illeté­kesek lapunkon keresztül tájé­koztatnák a fiatalokat és ben­nünket is, mert hiszen eddig még mindig szívesen és öröm­mel vettünk részt a találkozó­kon. Vagy talán nem ts lesznek ta­lálkozók? —nth—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom