Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-20 / 16. szám
8 u| tfiusag Gyurkó László: Dokum entum-ora tó riiim (Részlet) (A színpad kivilágosodik A színpad egyik oldalán Lenin nagyított fényképe. Lenin, illetve Drabkina szövegét legalább 2—2 fejezetre bontanám.) Lenin zárszava az Otvrszországi Kommunista Párt X. kongresszusán, 1921. március 9-én: Előadói beszédemben mindent a kronstadti eseményekből adódó tanuiságokra vonatkoztattam. Mindent, eiejétől végig. DRABKINA: Ugyan meiyik nappal kellene kezdenem? Kezdjük talán 1921. március harmadikéval. Kenyeret nem osztottak, így hát üres, forralt vizet ittunk, és mentünk a szemináriumra, ahol épp a párizsi KommUnröi hallgattunk előadást. Öra közben ktvágódott a terem ajtaja, egyik diáktársunk rontott be. újságot lobogtatva; — Elvtársak! A korihény felhívása! Kronstadtban lázadás tört ki! A szemináriumnak természetesen vége lett. Kézről kézre járt egy kitépett füzetlap, amelyre fölirták a nevét, akik önként jelentkeznek a Kronstadt ellen Induló csapatba. Engem, mivel lány voltam és 19 éves, a szani. técekhez osztottak be. Amikor megkaptuk a parancsot. a sovány szerelékestarisznyát hátunkra vetve, végiggyalogoltuk a barnás hökásában e- gész Moszkvát, igyekezettel próbáltunk lépést tartani ás egyáltalán úgy viselkedni, mintha nekünk az egész semmiség lenne. Pedig mardosta valami a lelkünket nagyon. Egyszerű lenne a dolog, ha azon a helyen, ahová most megyünk, száz vagy ezer, de akár tízezer Kozlovszkij generális lázadt volna föl. Kronstadt ellen, amely a forradalom büszkesége volt. Kronstadt a forradalom dicsősége. Es a zendülésben nemcsak generálisok vettek részt, meg cári tisztek, hanem kronstadti matrózok is — matrózok, matrózok, matrózok, tengerek albatroszai... LENIN: Még nem kaptam meg a legújabb híreket Kronstadtból, de nem kételkedem abban, hogy a felkelést a legközelebbi napokban, sőt talán a legközelebbi órákban leverjük. De alaposan mérlegelnünk kell ennek az eseménynek politi- kai és gazdasági tanulságait. Oroszország úgy került ki a háborúból, hogy állapota leginkább a félholtra vert ember állapotához Hasonlít: hét évig pUfölték. s most adja isten, hogy legalább mankóval tudjon járni! I- lyen helyzetben vagyunk! Aki azt hiszi, hogy mankó nélkül kikászálódhatunk belőle, annak fogalma sincs semmiről! A mi elmaradott országunkban, hétévi háború után a munkások körében, akik hallatlan áldozatokat hoztak, és a paraszttömegek között e- gyenesen a kimerültség óUápota tapasztalható. Ez a kimerültség, ez az állapot a teljes munka- képtelenséggel határos. Az ország több éven át kizárólag katonai feladatokra fordította minden erejét, minden eszközzel támogatta e feladatok megvalósítását és nem sajnálta erre a célra fölhasználni utolsó erőforrásait, szűkös készleteit és tartalékait — s csak a háború befejezése után láttuk, mekkora a pusztulás és a nyomor, amely arra kárhoztat bennünket, hogy hosszú ideig pusztán sebeink gyógyításával foglalkozzunk. DRABKINA: Petrográdon már a pályaudvaron fogadta szerelvényünket Mihail Ivanovics Kalinyin meg La- sevics, Petrográd védelmi törzskarának tagja. Az egyik váróteremben tartottunk gyűlést. Itt tudtuk meg az első részleteket arról, mi történt Kronstadtban. Kalinyin szólt hozzánk először. Látszott rajta, hogy nagyon kimerült. Ráadásul a szemüvege Is törött volt, az egyik üveg helyén kis, szi- lánkos cserép meredezett, szára kenderfonállal volt megerősítve. Mihail Ivanovics röviden beszélt. A többit Lasevics mondta el. Kronstadt- ban az események a Petropavlovszk sorhajón rendezett kétnapos gyűléssel kezdődtek, amely a szovjethatalommal ellenséges határozatot hozott. Kalinyin erre elhatározta: azonnal Kron- stadtba utazik. A gyűlésen ismertette az ország helyzetét, majd azokról az ú] Intézkedésekről szólott, amelyeket a szovjethatalom tervez a- közeljövőben. Magyarázta, hogy háborgásokkal meg zavargásokkal súlyosbítják a helyzetet. Valaki odakiáltott neki: — Elég már a dajkame- sékböl! Éhezőknek nem tömöd be a száját mesékkel! Kenyeret adjál! — Azután Petricsenko, a gyűlés elnöke beterjesztette a határozatot: Követeljük a szovjetek újraválasztását titkos szavazással! Követeljük a szólásszabadságot! Követeljük 8 szabad kereskedelmet! Le a politikai bizottságokkal! Le a kommunista harci osztagokkal! A határozatot közfelkiáltással fogadták el. Kalinyin még egyszer szót kért, és kijelentette, a kronstadtiak ma temetik dicső múltjukat. Saját fiaik és lányaik átkozzák majd el önöket — mondotta. — Megátkozzák azt a percet is, a- mikor apáik elárulták a munkásosztályt. LENIN: A kérdés lényege a munkásosztály és a parasztság viszonyában rjjlik. Újból, vagy mondhatnám körültekintőbben és helyesebben kell megvizsgálni, és bizonyos értelemben felül kell vizsgálni ennek a két fő osztálynak a viszonyát, amelyeknek harca vagy megegyezése egész forradalmunk sorsát meghatározza. Oroszországban az ipari munkások kisebbségben és a kisföldmüvelök óriási többségben vannak. Ilyen országban csak két feltétellel lehet a szocialista forradalomnak végleges sikere. .Az első feltétel az, hogy egy vagy több előrehaladott ország szocialista forradalma idejében támogatja. A másik feltétel — a diktatúrát gyakorló vagy az államhatalmat kezében tartó proletariátusnak és a paraszti lakosság többségének a megegyezése. Őszintének kell lennünk. Osztályokat nem lehet félrevezetni. Kertelés nélkül kell felvetnünk: ennek a két osztálynak az érdekei különbözőek, a kisföldmüves nem azt a- kar.ia, amit a munkás. Tudjuk, hogy csakis a parasztsággal való megegyezés mentheti meg a szocialista forradalmat /Oroszországban, amíg a forradalom más országokban be nem következett. Mondjuk meg kereken. hogy a parasztság elégedetlen a kölcsönös viszonynak azzal a formájával, amely kialakult, hogy nem akarja a viszonynak ezt a for máját és hogy tovább így nem fog élni. Ez vitathatatlan. Ez az akarata határozottan kifejezésre jutott. Ez a dolgozó lakosság óriási tömegeinek akarata. Ezzel számolnunk kell, és eléggé józan politikusok vagyunk ahhoz, hogy nyíltan kimondjuk: vizsgáljuk hát felül parasztpolitikánkat. A- hogyan eddig volt. azt a helyzetet nem tarthatjuk fenn tovább. DRABKINA: Március 4-én a petrográdi szovjet levéllel fordult a ,,megtévesztett kronstadtiakhoz". Másnap már ultimátumot intéztek a lázadó Kronstad- hoz: huszonnégy óra áll rendelkezésükre, hogy a fegyvert lerakják és kiadják a lázadás kezdeményezőit. Egyidejűleg közölték azt Is, hogy a már kiadott parancs szerint minden előkészületet megtesznek a lázadás fegyveres szétzúzására. A parancs végrehajtásával Mihail Nyikolaje- vics Tuhacsevszkijt, a Hetedik Hadsereg parancsnokát bízták meg. Az ultimátum hatástalan maradt. Utolsó próbaként, újabb huszonnégy órára meghosszabbl. tottták az ultimátumot. LENIN: Nem riadunk vissza annak nyílt beismerésétől, hogy igen nehéz feladat hárul ránk, az a feladat. hogy a proletariátus és a túlsúlyban lévő parasztság között normális viszonyt hozzunk létre. A normális kapcsolatok olyanok, és csakis olyanok, hogy a proletariátus kezében tartja a nagyipart és termékeit, és a parasztságot teljesen kielégíti. Ez. és csakis ez fogja megteremteni a normális szocialista társadalom alapját. Mi ezt most nem tudjuk megtenni, annyira meggyötört bennünket a pusztulás, a nélkülözés, a nyomor és a kétségbeesés. Nem fogjuk leplezni, hogy a parasztságnak igen nyomós oka van az elégedetlenségre. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy véget vessünk ennek az állapotnak, hogy nagyobb mértékben számoljunk majd a kisföldmüvelő életfeltételeivel. Nem félünk attól, hogy ez az intézkedés a kommunizmussal szemben ellenséges tendenciákat fog létrehozni, holott kétségtelenül így lesz. DRABKINA: Tuhacsevszkij tartott eligazítást. Kronstadt — elsőrendű tengeri erőd, amely a tenger felöl védi Petrográdot. A Kotlin-szigeten épült kronstadti várhoz tartoznak a föerőditményeken kívül a Finn-öböl hajózható övezeteiben szétszórtan elhelyezkedő kis — néhány esetben mesterséges — szigetek és rajtuk kis betonerödök. A zendülés kirobbanásakor Kronstadtban több mint száznegyven működő ágyú volt. köztük több mint nyolcvan nehézlöveg. Ezenkívül az erőd falainál horgonyzott a két lázadó hajó: a Petropavlovszk és a Szevasztopol. De volt a váreröd körül még egész sor kisebb hadihajó Is. Noha mindegyikük jégbe fogyva állott, erős tüzérségük aktívan vehet részt a harcban. Számításba kell venni azt is, hogy ezt a gigantikus erődöt mindenfelől teljesen áttekinthető, zárótüz alá fogható, teljesen nyílt jégmező veszi körül. E- zen a jégmezőn kell a mi támadó csapatainknak áthaladniuk jó tíz kilométer hosszan, ahol nincs egyetlen fedezék sem. Tuhacsevszkij elmondotta, olyan feladattal kell megbirkóznunk, amelyre még nem volt példa a háborúk történelmében: tengeri erődöt kell elfoglalni jégről, gyalogsággal. Nagyon sürget bennünket az idő. Az éjszaka foglyul ejtett kronstadtiaktól megtudtuk; a lázadók vezérei arra számítanak, hogy amíg ml előkészítjük a rohamot. felszakad a jég, és nem tudunk támadni. LENIN: Olyan szorult helyzetben voltunk, hogy nem volt más választásunk. A tönkretett ország nem tehetett egyebet, mint hogy elvette a parasztságtól az élelmiszerfölöslegeket, minden ellenszolgáltatás nélkül is. Erre föltétlenül szükség volt, hogy megmentsük az országot, a hadsereget is a munkás-paraszt hatalmat. Sok mindent hibásan csináltunk, és óriási bűnt követnénk el. ha nem látnék és nem értenénk meg, hogy nem tartottunk mértéket. Természetesen volt egy kényszerítő körülmény is; eddig olyan ádáz. hallatlanul súlyos háború viszonyai között éltünk, hogy gazdasági téren is csak katonai módszerekkel dolgozhattunk. Most viszont a munkások és a parasztok elnyomorodásának. elszegényedésének, kifáradásának és kimerültségének olyan állapotában vagyunk, hogy időlegesen mindent alá kell rendelni annak a tő elgondolásnak — hogy a terménymennyiséget, ha törik, ha szakad, növelnünk kell. DRABKINA: A Tizedik Pártkongresszus küldöttei népes, nagy rajként rajongva meneteltek végig az ora- nienbaumi utcákon. Gyalog menték az úttest közepén, párhuzamosan a végtelen sorban ballagó, alacsony parasztszánokkal. Voltak, akik katonaköpenyben jöttek, voltak fekete télikabátosok. Egyeseknek komiszkenyér-tarisznya húzta a vállát, mások aktatáskát szorongattak a hónuk alatt, de persze nem iratokat hoztak ezekben sem, hanem váltás fehérneműt meg egy-egy pakli mahorkát. A menetelök között ott voltak az Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság tagjai, a kormányzósági pártbizottság tagjai, a hadosztályok katonai komisszárjai, brigádparancsnokok. hadseregbeli politikai osztályvezetők, lapszerkesztők. Még útközben határozatot fogadtak el. hogy Kronstadt alatt egyszerű harcosként indulnak majd rohamra. LENIN: Ha a konmunisták közül bárki is arról álmo- dőzott, hogy három év alatt át lehet alakítani a kisüzemű mezőgazdaság gazdasági alapjait, gazdasági gyökereit, az természetesen fantaszta volt. Es mi tagadás, elég szép számban akadtak közöttünk ilyen fantaszták. S itt nincs is semmi hiba Hogyan is lehetett volna ilyen országban fantaszták nélkül megkezdeni a szocla- ' lista forradalmat? De tudomásul kell venni, hogy a kisföldmüvelő átalakítása, egész lelki akaratának és szokásainak átformálása olyan feladat, amelynek megoldásához nemzedékek kellenek. DRABKINA: Éjjel két óra lehetett, amikor csapatunk az öböl jégszegélye mögött elfoglalta a számára kijelölt kiindulási partszakaszt. Nyugat felöl erős szél fújt. Sűrű, tejfehér köd ereszkedett a tájra. s mikor a kronstadtiak fényszórói belc-bele- vágtak, kékesszürkén gomolygott. A menetoszlopok előtt a parancsnokság rendelkezésére létrehozott különleges rohambszta- gok haladtak. Ezek feladata volt elhárítani az akadályokat a rohamozó hadseregcsoport útjá- ból — 8 lövedékek vágta lékekre hidat eszká- bálni. eltávolítani a drótakadályokat, megmászni az erőd falait. Az ágyúk hallgattak... Indulhatunk. A köd ugyanolyan sűrű maradt, de valahogy füstszinkékre vált. Feljött a hold. Az ellenség fényszórói Idegesen pásztázták hol a jeget, hol az égboltot. A menetoszlop azonban monoton, halk c.soszogással folytatta útját az éji ködbe burkolódzott lázadó erőd felé. A harcosok könnyen mennek, még szerelékestarisz- nya sincs rajtuk. Csak a fegyvert viszik, sze- getnyi kenyeret és egy doboz komiszhúskonzervet. Elöl csend van... LENIN: Meg kell értenünk a kisparaszti ösztönosség proletariátus elleni lázadozásának azokat a tormáit, amelyek megnyilvánultak és a jelenlegi válság során kiélesedtek. Igyekeznünk kelt e tekintetben mindent megtenni, ami módunkban van. Persze tudjuk, hogy a mi helyzetünkben ez igen nehéz. A parasztnak kicsit koplanla kell, hogy a gyárakat és a városokat megmentsük a nézve ez teljesen érthető, de arra nem számít- teljes éhinséglöl. Az egész állam szempontjából hatunk, hogy a szétszórtan élő. elszegényedett parasztgazda ezt megérti. S tudjuk, hogy kényszer nélkül itt nem boldogulunk — kényszer nélkül, melyre az elszegén.yedett parasztság igen hevesen reagál. Tehát, amíg a parasztságot át nem formáltuk, biztosítani kell számára a gazdálkodás szabadságának lehetőségét. Én ezt a kérdést tartom jelenleg a legfontosabb gazdasági és politikai kérdésnek a Szovjethatalom számára. DRABKINA: Hirtelen éles dörrenés vetette szét a csöndet. Elsőnek élesen csattanó két puskalövés hallatszott. És mintha ez a két puskalövés lett volna az előre megbeszélt jel. valamennyi ütegünk és a jégen elörevontatott ágyúnk, a ugyanígy az ellenség minden ütege egyszerre tüzelni kéz. dett. A pillanat tört részéig a ködből előbukkant Kronstadt, a viliódzó torkolattUzek fénykoszorű- játől övezve. Legkevesebb dolgot nekünk, szanitéceknek. a nehéztüzérségi lövedékek adtak. A nagy kaliberű „csomagok", ahogy a jégre csapódtak, felrobbantak, és azonmód óriási jégtömeggel együtt víz alá süllyedtek, magukkal sodorva embert, lovat, szánt, mindent. Egészen másfélék voltak a repeszgránátok. Fülsiketítő vijjogással repülnek, nem a föld felszínén vagy a jégen robbannak, hanem még a levegőben, és minden irányba rengeteg repeszt fröcskölnek szét. Ahol repeszgránátok robbannak, a jég csaknem sértetlen marad, viszont köröskörül sebesültek, halottak hevernek. Minél közelebb jutottunk Kronstadthoz. annál több a jégen a halott és a sebesült. A falaktól vagy kétszáz méternyire a géppuskasorozatokkal le- kaszált halottak egyenletes sorokban feküdtek, lépcsőzetesen, szabályos távolságra. Ezek a kronstadti gépfegyverek már elhallgattak. Csapataink északról betörtek a Petersburg! kapun, s most már utcai harcok dúlnak. A mesterséges füstködbe burkolódzott Petropavlovszk és Szevasztopol folytatta a tüzelést. LENIN: Tudjuk, hogy a kapitalista termelés, a világ minden előrehaladott országának közreműködésével, évtizedeken át épült. Talán bizony gyermekké lettünk és azt hisszük, hogy a legnagyobb szükség, a legnagyobb nyomor idején, o- lyan országban, ahol a munkások kisebbségben vannak, olyan országban, ahol egy elgyötört, sok sebből vérző proletár élcsapat és zömében paraszt lakosság van. olyan gyorsan befejezhetjük ezt a folyamatot? Még a legfontosabb fundamentumot sem raktuk le. Tudjuk, hogy a fő akadály — a szegénység. Arra van szükség, hogy a helyzet valamicskével könnyebb legyen. Az éhínség után legalább egy-két esztendő pihenésre van szükségünk. Történelmi szempontból ez igen kis idő. a mi viszonyaink között viszont nagy idő. DRABKINA: A lázadók válamennyi tartalékukat mozgósiiot- ták, ellentámadásba mentek át. és kissé visszaszorították csapatainkat, A kórház zsúfolva volt sebesültekkel. A harci zaj hol közeledett, hol távolodott. Egész idő alatt újabb és újabb sebesültek érkeztek. Tőlük tudtuk meg a legfrissebb híreket. Oranienbaumból a jégen vágtázott át segítségünkre egy lovasezred... Megérkezett a petrográdiak munkásosztaga is... Már a Homok utcában zajlik a harc... A mieink elfoglalták a Homok utcát... A mieink kiverték a lázadókat a Gépészeti Iskolából.... Már a csatorna mentén dúlnak a harcok... Hogy tulajdonképpen mi is történt ezekben az órákban, csak reggel tudtuk meg. Az Északi Hadseregcsoport, miközben folytatta az öböl kis szigeterödjelnek ostromát, é- szakkelet felöl betört Kronstadtba, és éjféltájban elfoglalta a váreröd törzskarának épületeit is. A lázadás utolsó támasza a két sorhajó volt, de amint magukra maradtak, már nem sokáig bírták. Elsőnek a Szevasztopol adta föl a harcot. Hajnali öt, órakor a Petropavlovszk is kitűzte a fehér zászlót. Kronstadt éléseit. NARRÁTOR: Az Oroszországi Kommunista Párt .V. Kongresszusának határozata; A hétéves háborúval és pusztulással járó nyomorúság és nélkülözés o- kozta kinerUltség. s az Oroszország munká.sosz- tálya által az utolsó negyedtél esztendőben kifejtett szinte emberfeletti erőfeszítések következtében beállott fáradtság most olyan fokra hágott, hogy a szovjethatalom rendkívüli intézkedéseit teszi szükségessé. Ezért az Oroszországi Kommunista Pórt X. kongresszusa az egész párttól, minden párt- és szovjet-szervtől azt követeli, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki olyan Intézkedéseket, amelyek a munkások és az Ínséges parasztok helyzetének javitását és nyomorűságának mindenképpen való köny- nyitését célozzák. NARRÁTOR: Az Ossz-szövetségi Központi Végrehajtébizott- ság Elnökségének a Munkás-Paraszt Hatalom megalakulásának negyedik évforduló.ia alkalmából, fél esztendővel a kronstadti felkelés leverése után hozott határozata: A kronstadti lázadásban részvevő s azóta a különböző országokban szétszóródott munkásuknak és parasztoknak, akik álnok hazu^ágok, ■ saját tájékozatlanságuk és az öntudat hiánya miatt jutottak el a zendülésig, s akiket most olcsó munkaerőként éppen az a burzsoázia zsákmányol ki, amely annak idején szembeforditot- ta őket a dolgozó nép hatalmával, teljes amnesztia adatik. (A színpad elsötétül. Egy színész bemondja a kővetkező fejezet címét.)
