Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-14 / 15. szám
4 újííjúság A. V. Soiman, a Szibériai Népgazdasági Tanács elnöke: I. D. Putyíncov Leninnél 1930 tavaszán Omszkből Szemipalatyinszkba hajóztam az Irtlsz folyón. A. fedélzeten egy 75 év körüli, görnyedt hátú, hosszú ősz szakállt viseld, vitorlavászonból készült bő köpenybe öltözött öregember vonta magára a figyelmet. A fején gyűrött sapka volt, keresztbe áttűzött vörös szalaggal. Elbeszélgettem vele. Megtudtam, hogy kommunista, Omszkban volt pártiskolán, és most hazafelé tart. Kozák származású, vannak fiai, unokái és dédunokái, az egyik fia és több unokája is kommunista. — Nemsokára meghalok — mondta —, de előbb még Szeretném látni Vlagyimir Hjlcset. Csak megiássam a mindnyájunknak oly kedves Lenint, azután akár meg is halhatok. Elhatároztam, hogy létrehozom a találkozását Vlagyimir Iljiccsel. Néhány nappal később Putyincov elvtársat — mert így hívták az öreget — útnak indítottam Omszkből Moszkva felé. Két nap múlva én is elutaztam a szokásos jelentés- tételre a fővárosba. Megbeszéltem Vlagyimir Iljiccsel a találkozás idejét, majd a megadott időpontban elmentem a Kremlbe, s elhívtam magammal Putyincov elvtársat, akivel már előzőleg találkoztam. Először magam tárgyaltam Iljiccsel a szibériai problémákról, majd eltávozás előtt arra kértem, fogadja ezt az öreg, tősgyökeres kozákot. Lenin örömmel beleegyezett. Amikor bevezettem Putyineov elvtársat a szobába, Lenin elvtárs felállt az asztala mellől, a zavarával küszködő öregember elé sietett, s mindkét kezével megszorította a kezét. — Üdvözlöm, Hja Danyilovics — köszöntötte. Hja Danyilovics teljesen megzavarodott a váratlan helyzettől, s izgalomtól alig tudta kinyögni: — Üdvözlet Szibériából szeretett jótevőnk! Lenin az ablak melletti székre ültette az öreget, majd leült vele szemben, s részletesen kikérdezte a szibériai kozákok életéről. Hja Danyilovics igen alaposan válaszolt minden kérdésre. Gátlás nélkül rámutatott a szovjet-szervek hiányosságaira, a helyes rendeleteket hízelgés nélkül dicsérte. Vlagyimir Hjicsnek láthatólag nagyon megtetszett Putyincov elvtárs. Ügy beszélt vele, mintha régi ismerősök lettek volna, visszaemlékezett saját szibériai életére. Én ezalatt egy sarokban ültem, s azon mesterkedtem, hogy véget vessek a hosszúra nyúló társalgásnak, mert tudtam, hogy Hjics minden perce foglalt. De annyira belemerültek, hogy észre se vették az idő múlását. Végül mégiscsak sikerűit megszakítanom a beszélgetést. A búcsúzásnál Putyincov elvtárs Vlagyimir lljicshez fordult: — Szeretett jótevőnk, engedd meg, hogy településünkön még életed folyamán emlékművet állítsunk neked! Hjics elmosolyodott, s lebeszélte erről az öreget, — Hát akkor engedd meg, hogy óvodát nyissunk a településen, s azt rólad nevezzük el! — Óvodát nyitni? Ez már helyes dolog — telelte Hjics. — Csakhogy festéket, szögeket és kerítésnek való deszkát nemigen fogunk kapni Mindent államosítottak — szólt letörten Putyincov — Nahát, azt hiszem, ezt nem lesz nehéz elintézni. Itt van Sotman elvtárs, ö ott a Népgazdasági Tanács elnöke, forduljon hozzá oizalommal! — Té pedig, szeretett jótevőnk, adj neki írásbeli utasítást — javasolta ravasz mosollyal az öreg. Lenin nevetve papírt vett fló, és írásban utasította az összes szibériai szovjet hivatalokat, hogy adjanak meg Hja Danyilovics Putyincov elvtársnak mindent, ami az óvoda létesítéséhez szükséges. — Köszönöm, szeretett jótevőnk — szólt a gyakorlatias öregember. — És most kérlek, írj még egy utasítást, hogy a Cseka engedjen k< engem Moszkvából, különben még feltartóztathat. Vlagyimir Hjics ezt a kérését is teljesítette. — Most pedig, szeretett jótevőik, engedd meg, hogy megcsókoljalak, s átadjam maid üdvözletedet kozákjainknak. Vlagyimir Hjics megölelte az öreget, és elvtársi módon megcsókolták egymást. Amikor kijöttünk a szobából és áthaladtunk a fogadón, a titkárok dühös tekintete kísért bennünket. Láthatólag nem tetszett neki, hogy annyi időt töltöttünk Iljiccsel. Hja Danyilovics azonban semmit sem vett észre. Boldog mosollyal ment kifelé, kezében Lenin két sajátkezű írásával. Bucsay Lafos WÍLT KÉRVÉNY 'ti: A BÉLYI FIATALOK ÜGYÉBEN íV-.: Bély község élete — mint általában a többi bodrogközi falué, eléggé eseménytelen. Távol a gazdasági. politikai és kultúráiis élet központjától az emberek egyszerű, szürke, hétköznapi problémáikba temetkeznek. Télidóben még a napilapok is egynapos késéssel érnek ide. Általában a rendelkezések és mindennemű társadalmi megmozdulás is erejét vesztve jut el idáig. A község neve először az emlékezetes ágcsemői csehszlovák- szovjet csúcstalálkozó idején került a sajtó, a legnagyobb világlapok címlapjára. A hazai és külföldi újságírók az erősen falusi kocsmára emlékeztető Tisza vendéglőben latolgatták a találkozó kimenetelének esélyeit, A találkozó véget ért, az újságírók elhagyták 1- deiglenes székhelyüket, a község élete visszatért a megszokott egyhangúságába. A Tisza vendéglő továbbra is a falu ..kulturális" és társadalmi életének a központja maradt. Bár az ízlésesen berendezett belső helyiség vetekszik bármely előkelő kávéház környezetével, mégsem épületes jelenség, ha egy község társadalmi élete pusztán a kávéházi beszélgetésekre szorítkozik. .A fiatalok is csak itt találkozhatnak, és az embernek az volt a benyomása, hogy nekik is megfelel ez az eseménytelen, egyhangú é- Ictmőd. De aztán néhány fiatal arra a belátásra jutott, hogy mégiscsak tenni kell valamit. Körülbelül egy évvel ezelőtt azzal a kéréssel fordultak a nemzeti bizottság hoz, utalja ki részükre a kastély egyik helyiségét. A falu végén, eszményi környezetben, évszázados fákkal övezve áll a múlt századbeli kastély. A felszabadulás után egy ideig az iskola székhelye volt. és addig minden rendben lett volna. Aztán felépítették az új iskolát, és a kastély gazdátlanul maradt. Illetve a hnb volt azelőtt is, meg azután is a gazdája, de annak nincs pénze arra. hogy gondozza, tatarozza. A műemlékvédelmi hivatal sem érdeklődik iránta. Így hát lassú, de biztos pusztulásra van ítélve. Falai már-már düledeznek. zsindelyes teteje elkorhadt. ablakait beverték a haszontalan gyerekek és a felelőtlen felnőttek. Kár érte! A hnb eleget tett a fiatalok kérésének, kiutalta részükre a kastély egyik sarokszobáját. A sok fiatal között pedig akadt kőműves, ács, szobafestő, üveges, és egy kis lelkesedéssel rcndhehozták a helyiséget. Takaros kis klubot rendeztek be benne. Egyelőre nevesíncs klub. De ez legyen a legnagyobb baj! Eleinte úgy tervezték, hogy Rákóczi Ferenc Ifjúsági Klubnak keresztelik el. Csakhogy a nagy kuruc vezér nevét viseli Bodrogközben, szülőfalujában. a Borsiban alapított ifjúsági klub is. Legújabban Fábry Zoltánt kérték meg, engedélyezze, hogy a nevét viselhessék. Türelmetlenül várják a stószi választ. A klub; néhány asztal, néhány szék és egy sereg fiatal. — Ez van — szabadkozik Salamon Márta, a klub vezetőségi tagja. — Eléggé szűk. Ha azt vesszük figyelembe, hogy évekig jóformán semtni sem történt ebben a községben, akkor nincs miért szabadkozni. Legtöbbször a klub beat-zenekarának a ritmusára táncolnak. Az együttes tagjai:. Reniák János, Szabó József, Erzln Jozef és Bocsárszky Pál ahhoz képest, hogy alip egy hó, napja kezdték együtt, elég tűrhetően játszanak. Persze nem mindenki táncol, aki akar, sakkozik vagy csendesen vitatkozik. Időnként pedig közös vitaestet rendeznek társadalmi, irodalmi vagy művészeti kérdésekről. Jelen voltam az egyik klubesten. és megállapíthattam, hogy a legnagyobb rosszmájúság mellett sem lehetne ezeket a fiatalokat kirívó viselkedéssel vádolni. Ellenkezőleg. A párok Ízlésesen táncoltak a modern zene ütemére, s bár a dohányzás nincs tiltva, a füst is elviselhető volt. Persze az ördög sohasem alszik, néha alaptalanul is megvádolnak valakit. Megkérdeztem az egyik, meglehetősen bakfis formájú lányt, nincs-e a szüleinek ellenvetése, hogy idejár. — Aáá! Azt mondják, hogy itt legalább jó helyen vag.yok. Pásztor Tibor klubelnök is megerősíti, hogy a nemtetszés legkisebb jelét sem észlelték eddig. Sót. ahogy a kislány említette — az emberek bizalommal fogadják a klub tevékenységét. Ezt viszont jólesik hallani, mert a falusi ember alapjában véve gyanakvó természetű, nem könnyű a bizalmába férkőzni. Az az érzésem, az emberek megértették, hogy ezek a fiatalok felrázták az alvó falut. .Az iskola fiatal tanítóinak. Papp Ferdlnándnak és Perhács Annának a kezdeményezésére decemberben például állandó tánccsoportot alakítottak. Az együttes a Csemadok égisze alatt működik, de zömében, sőt teljes e. gészében a fiatalok alkotják. S hadd tegyem még hozzá, szerény értesüléseim szerint. Bodrogköz első állandó jellegű népművészeti e- gyUttese van kialakulóban. Reméljük, hogy nem Jön közbe semmd, mert már egyenesen égbe kiáltott, mennyire elhanyagolták a környéken a tánckultúrát. Egyelőre úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben, A fiatalok kitakarították a hnb egy lomtárnak basznált helyiségét. . Itt próbálnak kétszer hetente. A lelkesedés most. néhány hónap múltán sem hagyott álabb. Ogy hiszem, megérdemlik, hogy felsoroljam a legkitartóbbak nevét: Pásztor Tibor, Palkó György. Hrab Jolán, Salamon Márta. Balog Mária. Bálint István, Palkó Zsuzsa. Szathmáry Mária, Németh Márta, Öcsár Tibor, Varga Ottó, Czetó Pál. Hrab János alkotják az együttes gerincét. .— A legelemibb lépésekkel kezdtük. és még most sem tartunk nagyon messze — mondotta az együt. tes vezetője, Papp Ferdinánd. — Legtöbbjük soha életében nem foglalkozott a tánccal. Ez a felismerés azonban egy csöppet sem kedvetleníteti el. Ellenkezőleg, nagy reményeket fűzök az együtteshez. Aztán elmesélte, milyen nagyszerű terveket forgat a tejében. Állandó bodrogközi táncegyüttes megalakításának gondolatával foglalkozik. Sokévi bűnös hanyagság oldódna meg egyszeriben e terv megvalósításával. Viszont elpanaszolta, hogy egyelőre nem sok megértésre talál. A Csemadok járási bizottságát értesítették az együttes működéséről. Eddig azonban senki sem nézett feléjük. Pedig támogatásra lenne szükségük. Legalább a jelmezek beszerzéséhez szorulnának némi anyagi támogatásra. Sajnos, ezt társadalmi munkával már nehéz lenne előteremteni. Valaki talán ellenvethetné, miért részletezzük olyannyira a táncegyüttes tevékenységét? Mi köze ennek az ifjúsági klub munkájához? Tárgyilagos megállapítás, hogy igen sok. A Csemadok és a* ifjúsági klub munkája elválaszthatatlanul egymásba fonódik. Már említettem, hogy fiatalok alkotják a tánceg.yüttest, fiatalok tanulják a rövidesen bemutatásra kerülő színdarabot. A két szervezet közti kapcsolatra a legnagyobb megértés jellemző. Nem sok faluról mondhatnánk ugyanezt. A Csemadok vásárolta például a klub beat-ze- nekaránuk erősítőjét, mert a klub egyelőre szegényebb a templom egerénél. Legújabban azt tervezik, hogy a kastély kertjébe» közös erővel szabadtéri színpadot építenek, mivel a kultúrház — sajnos — már semmiképpen sem felel meg a követelményeknek. Ritka szép példa ez egy falu ösz- szefogására, mely mindenki hasznára válik. Persze még távolról sincs minden olyan rendben, ahogy azt az elmondottakból hlnaénk. Eredetileg pusztán arra gondoltam. hogy egy nyílt kérvényt írok a Jednota járási vezetőségének a címére. Szándékosa» soroltam a- zonban fel az előző tényeket. Azért, hogy kézzelfoghatóan megindokoljam, a bélyl fiatalok m^ér- deralik a segítséget. A klubhelyiség kicsi. Erről panaszkodott salamon Márta, azt mondta Pásztor Tibor és mindenki. Ha például beat-estet réndezmek — ami a leggyakoribb —, akkor azok, akik nem rajonganak a beat- ért, egyszerűen kiszorulnak a ha- lyiségböl. És hát valljuk be őszintén, nemcsak beat-böl áll a világ. Sűrűn tartanak előadásokat, vitafórumot, kvfzeketi Legutóbb például Lenin-napokat indítottak. Bucsay Lajos, a helyi iskola fiatal tanítója vállalkozott arra, hogy e- löadásokat tart a nagy forradalmár életéről és munkásságáról. Az előadásokat ráadásul a helyi hangszóróban is megismétlik. Ezeket az akciókat is rendre nagy érdeklődés kíséri. Gyakran előfordul, hogy az érdeklődők még Uyenkor sem férnek el a klubban. Kiszemelték a kastély nagytermét. hogy társadalmi munkával rendbehozzák. Bár annak idején megfontolatlanul a Jednota goado- zására bízták, mely raktárnak használja, aránylag ez az épület legszebb része. Elég kár, hogy a Jednota nem törődik vele. Mivel a nemzeti bizottság is támogatja a fiatalok kérelmét, de a Jednota hallani sem akar a kikültözésről. felemelem szavam az ifjúság érdekében. Csupán azt szanetném megjegyezni, hogy a Jednotának bizonyára módjában állna megfelelőbb raktárhelyiségről gondoskodni. Ráadásul higiéniai szempontból is erősen kifogásolható. Az sem másodrendű kérdés, hogy a fiatalok hajlandóak rendbehoaii a nagytermet és környezetét, míg a Jednota ezt hosszú éveken át bűnösen elhanyagolta. Remélem, ez az ügy rövidesen elintéződik. A bélyi fiatalok megérdemlik, hog.y megfelelő körülmények között folytathassák azt a munkát, amely oly reménykeltőén indult. Pajágyi Lajos Papp Ferdinánd Perhács Anna a szerzú {elvételei
