Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-06 / 14. szám

új ifjúság 3 A polgárdi téesz eredményei és ami mögötte van jOsuS dt Castro, a vtlághtrü brazil tudós „Az éhség földraj­za" eímü ismert müvében így számol be egy 1936-os felmérés alapján a magyar paraszt táplálkozásáról: „Legfőbb tápláléka a kenyér, a szárazbab, a répa, a burgonya, a káposzta és a szalonna. Még a fobbmódHak is csak ritkán ettek marhahúst. Parasztember úgyszólván nem fogyasztott tejet, tojást, barom­fit. vajat. zöldfOzeléket és gyümölcsöt." A felszabaduláskor Magyarország lakosságának mintegy fe­le a mezőgazdaságból élt. A fejérmegyei polgárdi ter­meldszüvetkezet egyike Magyarország leghíre­sebb szdvetkezeteinek. A falu első téesze 1830-ben alakult, 2S családból. Az 1936- os ellenforradalom hatása alatt egy ideig megszűnt, majd nem sokkal azután újjáalakult, sőt a falunak egyszerre három kis szövetkezete lett. Az egyiket Vörös Csillagnak hívták, és ennek a tagsága al­kotja a mostani téesz magját: kisparasztok és kevésbé módos cselédek vitték mindenüket eb­be a téeszbe. A másik — a Kossuth téesz — a módos középparasztok és nagygazdák egyesülete volt. A versengés a két szövetkezet között csak egy évig tartott. A Vörös Csillag eredményeivel lényegesen felülmúlta vetély- társát. A két szövetkezet 1962- ben egyesült. E zek után már csak pol­gárdi téesz név alatt emlegetik őket. Még hoz­zá elég gyakran. Vagy egy hó­nappal ezelőtt jelentette a rá­dió, hogy a budapesti zöldség­üzletekben megjelent az első idei zöldpaprika; a paprika Pol- gárdiból származik. A szövetkezet összterülete 3000 hektár, ebből 2600 hektár a szántóterület. A 350 család induló vagyona 6 millió forint, a tagok átlagkora 58 év volt. Schurmann István, a jelenlegi elnök, akkor mint a téesz fő- agronómusa működött. A tagság, amikor megtudta. hogy szovjet búzafajtát fognak vetni a földjük­be, azt mondta: Nem! Csak azért, mert divatban van a jel­szó: Minden ami szovjet, az példaképünk kell hogy legyen? Az aratás és cséplés után le­esett aZ álluk. A hazai búza­termésnek csaknem kétszeresét adta a szovjet. Tavaly 34,3 mé- termázsa volt a termésátlaguk. Az a földműves, aki nem tud munka nélkül élni, annak a tél a halált jelenti. És mert a te­metés szomorú dolog, a téesz vezetősége elhatározta, hogy tél folyamán Is munkát bizto­sit azok számára, akik nem szánkáznak, de pénzre azért té­len is szükségük van. Kiépítettek egy mesébe illő kertészetet; ellátták Uveghá- zakkat és minden egyébbel. Ottjárttunkkor nőtt a paprika és paradicsom. Ezenkívül van a téesznek szalmabálnázója és feldolgozó­ja. Nem is gondolnánk, ml min­denre jó a szalma! Egy részből ők gyártanak különféle tárgya­kat, a többit nyersanyagként a műanyaggyárba szállítják. Nagy a téesz gépparkja is. Amit egy nyáron át nyüttek, télen megjavítják, felújítják. J övedelem. Fontos dolog. A téesz tiszta vagyona 49 millió forint. Mennyi jövedelmet biztosit ez a téesz-tagoknak? 1960-ban 10 800 forintot éven­ként. 1969-ben 29 ezret. 28 téesz- tagnak van személygépkocsija. Néhány munkahelyen a napi átlagkereset 114 forint (kb. 85 korona). A téesz főagronőmu- sának 3200 forint a havi fize­tése A gazdálkodás eredmé­nyeitől függően az év végén nyereségrészesedést osztanak, ami kb. egy havi bért tesz ki. Minden tagnak kijár a 0.37 ha háztáji. Ha a családból hár­man dolgoznak a téeszben, ak­kor háromszor 0,57 ha háztáji­hoz van joguk. Az ebből szár­mazó jövedelem évente kb. 5 ezer forint. A háztáji megmű­velésében ügy segít a téesz, ahogy tud; gépekkel, műtrá­gyával, vetőmaggal. Az ott ki­termelt árut a szövetkezet is felvásárolja. Bármily házi állatot tarthat a tag, csak lovat nem. Lehet akár 30 hizödisznója is. Ha nincs elég takarmánya, a té­esz kisegíti. T I agság. Átlagkora ál év. I .35 éven alul kb. 150-en vannak. Ezek 40 száza­léka nő. Most sincsenek nagyon töb­ben, mint amikor kezdték. A különbség csak az, hogy meg­változott az emberek egymás­hoz való viszonya. A tagságból egységes kollektíva kovácsoló- dott össze. Nincs olyan névnap, születésnap, amelyről megfe­ledkeznének. 1967-ben a fiatalok vitték a közgyűlés elé: tegyük szebbé azon öregeink életét, akik csak kis nyugdijukból élnek. A ja­vaslat éppen a nyereségrésze­sedés kiosztásakor hangzott el. 200 ezer forintot szedtek ösz- sze a fiatalok javaslatára. Eb­ből már lehetett segíteni... A nyugdíj-korhatár 60—65 év. Aki valamilyen oknál fogva nem teljesíthette a nyugdíjaz­tatására vonatkozó követelmé­nyeket — kivéve a korhatárt — a legalacsonyabb nyugdijat 240—300 forintot kap. No meg a 0.57 ha háztájit. Ezt a szö­vetkezet ingyen megműveli. Más lapra tartozik, ha valaki már elérte a nyugdíj-korhatárt és még dolgozik. Nyugdíjától függetlenül havonta 900—1200 forintot Is kereshet. c I iatalok. I „A lány négy évvel eze­lőtt jött a szövetkezet­be. Elvégezte az általános is­kolát és itt maradt a faluban. .A múltkorjában bekopogott az ajtómon: — Beszélni akarunk magával, elnök elvtárs. Csak néztem rá, miért beszél többes számban, ha én csak őt látom. — A Jancsi kinn vár a folyo­són... Hát jő, mondtam. Miről van szó? Jancsi itt katonáskodik Pol­gárdin. A téesz KISZ tánccso- purtjában Ismerkedtek össze. Hamarosan mindenki látta, hogy nem babra megy köztük a játék, ebből házasság lesz. .A lány azonban megkötötte ma­gát: Polgárdiból nem tágit. Na de most mi legyen a fiúval, hol fog dolgozni? Éppen ezt jöttek megtárgyal­ni velem. A fiú esztergályos-lakatos szakmát tanult. Mondtam, nem tudok neki munkát biztosítani, van elég esztergályosunk. A lány erre saját füleim hallatá­ra ezt mondta a fiúnak; No, Jancsi, most már mehetsz ha­za. Én a téeszt legalább úgy szeretem, mint téged. Mit tehettem ezután? Per- szehogy alkalmaztam a fiút. •Akkora lagzit csaptunk, hogy az egész környék arról beszélt. Habár nehézségek voltak a há­zassággal is, mert a szülők nem jó szemmel nézték a két fiatal barátságát, és valóban fillér nélkül kellett nekivág- niok a közös útnak. Nem ma­radtak sokáig egyedül. A lány brigádja összesúgott, gyűltek a forintok: megvették a „stafi- rungot“.“ Ezt a történetet az elnök mesélte. Tudom, hogy szinte hihetetlennek tűnik, de a je­lenlevő tizennyolc újságíróból legalább a fele tért vissza kér­désekkel az esethez, mígnem a lány brigádjának tagjai ne­vetve újra elmesélték. így igaz. A téeszben nyolc szocialista munkabrigád dolgozik, ebből bárom a kertészetben. Többet és jobban dolgoznak mint a többiek. A szövetkezet 300 fo­rinttal jutalmazza őket, ha a vállalt feladatokat teljesítik. Ezt azonban együtt kell elköl- teniök. Színházra, mozira vagy másra. A falu értelmiségei — taní­tók, m-vosok — szintén érzik, hogy olyan községben működ­nek, ahol megbecsülik őket. De nemcsak azt. Azt is, hogy Ma­gyarország egyik leggazdagabb falujában élnek; ók is kapnak földet a téesztól, gyakran la­kást, sót az orvosok még In­gyenes járművet Is. nomé4 ;I Ha azt kérnék, mintázzam meg egy mai magyar ember jel­lemét, akkor Sohurmann Istvánt választanám. Ottjárttunkkor éppen ülésezett az országgyűlés. Az ti helye üresen maradt. Igazoltan hiányzott. Számára még az ország- gyűlésnél is fontosabb a téesz. Kilenctől délután i-lg beszélt, kérdésekre válaszolt, magabiztosan és egy kicsit büszkén is. De akkor álmélkodtunk csak igazán. amikor a kertészlá­nyokkal nótára gyújtott és csárdást táncolt. Azt hiszem ed­dig is mozgalmas élete volt és ezután sem lesz unalmas. Elválaszthatatlan a téesztSl. ZÄCSEK Erzsébet PINTÉR FERENC [mm lANíTö A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkerá- ban. az utolsó sorban jobb­ról a harmadik tanító az énekkar legidősebb tagja, az egyik alapító tagja. Az első próba, az első fellépés óta ott áll, ott énekel ugyan­azon a helyen, ma is ugyan­olyan lelkesedéssel, mint hat esztendővel ezelőtt. Neve Pintér Ferenc, vagy ahogyan a legtöbben szólít­ják: Feri bácsi. Lelkesedése nem a Cseh­szlovákiai Magyar Tanító Énekkarával és annak lel­kesedésével egyidős. Lelke­sedése nem fiatal, de fiata­los, akárcsak maga a hat­vanéves ember. Ámtért vi­lágéletében legjobban lelke­sedett, az mindig közügy volt: az egyik a tanítás, a másik a zene. Még nagyon fiatal volt, amikor elhatározta, hogy ta­nító lesz. Tulajdonképpen nem is elhatározás volt ez, hiszen életében sosem töp­rengett azon, tanító legyen-e vagy mégse, és életében so­sem fontolgatta, okosan tet­te-e, vagy sem, hogy taní­tó lett. Ez az elhatározás veleszületett, akárcsak az a hivatástudat, amellyel negy­venéves tanítói pályáját vé­gigjárta, s így él benne... mit mondjak, nagyon sok hasonló emberre lenne szük­ségünk. Nem merész kije­lentés ez, nagyon sokan tud­ják igazolni, fiatalok, idő­sebbek, akik egykor, régen, vagy most, tanítványai vol­tak, vagy abba az iskolába járnak, ahol most is tanít. Tizenhárom esztendeje igaz­gatója a diószegi magyar iskolának. Negyvenhárom esztendeje tanító, három éves kényszerű kihagyást leszámítva — négy évtized. Pályakezdése nehéz volt. Mikor lehetőség nyílott ar­ra, hogy tanuljon és tanító­vá váljon, akkor kisült, hogy Szlovákiában nincs magyar tanítóképző. Szomo­rúan, de elkezdte a fogtech­nikusi pályát. Aztán egy év múlva, anélkül, hogy propa­gálták volna, Pozsonyban megnyílt egy olyan iskola, amely magyar tanítókat ne­velt. Nincs hely, mondták, amikor jelentkezett. De ta­lán a félévben kiesnek majd néhányon, s ha különbözeti vizsgát tud tenni, felvesz- szük. Beszerezte a könyve­ket és tanult. Néhányan 'tényleg kiestek, s neki si­került bejutnia. Szalatnay Rezső tanítványa volt. Ami­kor végeztek, úgymond, vér­szerződést kötöttek, amely­nek az volt a mottója: min­dent a magyar kultúráért. S most, negyven éves ta­nítót múltja után. Pintér Fe­rencről többezren tudják: betartotta az egykori „vér- szerződést". Regénybe illő pálya. Garamszentgyörgyön kezd­te. Röviddel azután tényle­ges katonai szolgálatra vo­nult be a 28-as prágai gya­logezredhez. Mikor leszerelt, a Párkány melletti Libádra került, ott tanított. Amint csak tehette, mindjárt az el­ső hetekben, megalakította az Iskolai énekkart, röviddel azután a falusi felnőtt-ének­kart is. A llbádíak a meg­mondhatói, mit jelentett ez akkoriban egy kis falu szá­mára. Utána Kőhídgyarma- ton tanított. Akárcsak Libá­don, rövidesen itt is iskolai és felnőtt- énekkart szerve­zett. Itt, a Carammentén érte a front. Hetekig a pin­cében éltek, aztán becsapó­dott egy bomba, betemette őket a föld. Fuldokoltak. Aztán egy másik becsapó­dott bomba rést nyitott az élők sírján, s így menekült meg az egész család. Min­denük elveszett, csak a raj­tuk levő ruhájuk maradt, meg a hit, az akaraterő, a lelkesedés, amely a háború után néhány évvel bizony alábbhagyott, A magyar Is­kolák megszűntek, 6 pedig megkapta a papírt: „Mivel magyar nemzetiségű, állami szolgálatból elbocsátjuk.“ Három évig sehol sem dol­gozott. A felesége, aki szin­tén tanító, annak idején na­gyon megfázott a pincében. Ez alatt a három év alatt, míg munkanélküli volt, nem volt pénzük orvosra. Pin­tér Ferencné betegsége el­harapódzott, s ma már gyó­gyíthatatlan. Pintér Ferenc aztán kivé­telben részesült. Az első köztársaságbeli időkből sem­milyen bűnt nem tudtak a nyakába varrni, visszame­hetett hát tanítani, de ter­mészetesen csak szlovák is­kolába, Korponára. Itt is ügy szerették, mint minde­nütt, Itt is énekkart alapí­tott, mint mindenütt. 1950-ben került Ipolyság­ra. Itt nem csak énekkar, de egy úf magyar iskola létre­hozása volt a feladata. Hat évig volt Igazgató Ipolysá­gon. Itt Is énekkarok, kul- túrcsoportok s diákok százat emlékeznek vissza rá. Hálá­val. A Csemadok megalakulá­sánál felent volt, s dolgo­zott. Dolgozik azóta Is. Tíz évig volt tagfa a Központi Bizottságnak, a járást bizott­ság elnökségének ma is tag­ja, s egyik leglelkesebb szervezője minden megmoz­dulásnak, ami az egykori mottóhoz kapcsolódik. Négy zenei tankönyvet írt. s az összes zeneoktatást tanköny­vet, amely hazánkban ma­gyarul megjelent — kivétel nélkül mindegyiket recen- zálta. Vitrinjében a sok kitünte­tés, elismerő oklevél között a legűfabbat alig két héttel ezelőtt kapta. Ez a legna­gyobb kitüntetés, amit ha­zánkban egy tanító kaphat. Pintér Ferenc érdemes ta­nító. Hogyan fejezhetnénk be? 0 a magyar kultúrának kö­telezte el magát. Ml a ma­gyar kultúra nevében kö­szönjük Pintér Ferencnek ezt a négy évtizedes mun­kát, s kívánunk neki erőt, egészséget.-kézi­ViRAG­ILLATŰ FALUN A tanítónő tíz évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a rozsnyól pedagógiai közép­iskolában. Tíz esztendő alatt megismerte két község néhányszáz elemistáját, férjhez ment, maga is két gyermeket szült, átvé­szelte a rozzant iskolában ráköszöntő fa. gyos teleket és szeles őszöket. Horváti, ahol hat esztendeje tanít, két­százötven lakosú kis falu, szinte mindenki sőgorságban, komaságban van egymással. Néhárly éve ebben a kis faluban is sors­döntő jellegű változások álltak be. Ojfalu, Vendégi és Horváti Oj-Bodva néven egyesült, közös hnb Igazgatja a régi és mégis új polgároknak számitő Bod- va-vö!gyeikeket. Az elemi iskola maradt Horvátiban, de a tanítónő kiszámította, hogy a mostani 13-as létszám rövidesen kilencre apad, és kőt év múlva már az új, központi Iskolába járogatnak a nebulók. Itt Is érezteti hatását és erejét az atom­korszak néhány törvényszerűsége: a fiata­lokat a város vonzza, a munkalehetőségek, egyre kevesebben nősülnek saját falujuk­ból és egyre kevesebb a gyerek Is. Tizenhárom kis elemista alkotja magát az Iskolát. Szabó Ferencné kezébe tizen, három apróság sorsa került, 6 formálja, tanltgatja őket, az apró horváti' polgár- kákát. Mit csinálhat egy tanítónő falun? Ez a kérdés gyakran elhangzik főiskolások szá­jából, főleg akkor, ha tanulmányaik bafe- jezéséhez közelednek. Azt hiszem, azonnal két csoportba oszthatnánk az eseteket. Aki maga is faluról került a főiskolára, az nem Iát különösebb problémát abban, hogy visszatérjen a kávéházak, bárok, színházak, mozik, világiból a tejszagű, vlráglllatú környezetbe. Szabó Ferencné ilyen típusú, ö nem tudna nagyvárosba menni, mert ta­pasztalatai szerint a falu g'yermekei hálá- sabb, ragaszkodóbb, fegyelmezettebb és tisztelettudóbb diákok, mint a városiak ál­talában. A környezet nem új ás nem szo­katlan számára Horvátiban, mert erről a vidékről való, és Itt Is marad. Két kilomé­terrel távolabb költözködik ugyan nyáron, Vendégibe, de ez gyakorlatilag nam számit semmit. Élete az Iskolában és a családban zajlik. Két gyermek nevelése komoly munka. Ami kevéske ideje megmarad, azt a helyi fia. talokkal tölti, tevékenykedik a klubban é,s színdarabokat tanít be. Májusban bemuta­tásra kerülő darabjukban például a kis falu minden egyes fiatalja szerepel! Férje a helyi szövetkezetben dolgozik, nyáron fgy is keveset látja a tok munka miatt, télen viszont — mint mindenütt több Idő jut a kultúrára és a családi élet­re is. Az iskoIaUgyi osztállyal eléggé rend­szeres a kapcsolata, gyakran keresik fel a tanfelügyelők. Hetenként egyszer a helyi könyvtárat veszi gondoeásba, és neki kö­szönhető, hogy a lakosság egy ötödé aktív könyvkölcsönző! Könyvtárukat nemsokára kitüntetik az eredményes munka elisme­réseképpen. Néha tanítványaira gondol, azokra, akik feljebb kerültek, és ott is boldogulnak. Ha ideje engedi, megnézi a tévé műsorát, s ezen a nyáron talán sikerül családostul, autóval a tengerpartra jutnia. Amikor ott jártam, éppen tavaszi szünet volt, a konyhában ünnep! tészta készült, sütött a nap, derűs volt az ég. kellemes márciusi volt az Idő. A tanltönő, akit Szabó Ferencnének hív­nak, és aki tizenhárom kis magyar sorsát tartja a kezéban, szíveaen fogadott, s bár nehezen indult a beszélgetés, végül Is ez a kis portré lett belőle. (bt)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom