Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-19 / 33. szám
mm MINHINEIÍ Újjászervezik a Cseh diákmozgalmat A Cseh Szocialista Köztársaság belügyminisztériuma .iúnius végén betiltotta a Cseh és Morva Főiskolások Szövetségét, mert visszautasítva a Nemzeti Frontba való belépését olyan tevékenységet fejtett ki, mely é- les ellentétben állt a regisztrálása idején benyújtott programtervezetében fog iáit elvekkel, és ártott társadalmunk békés, szocialista fejlődésének. Röviddel a betiltást követően előkészítő bizottság alakult a CSSZK Főiskolások Szövetségének a megalakítására, mely — az előzetes nyilatkozatokból ítélve — a Nemzeti Front keretein belül a haladó csehszlovák diákmozgalmak hagyományait akarja követni. A közvélemény azóta is é- lénk érdeklődéssel figyeli a főiskolai diákság politikai tevékenységét. Ez érthető is, mivel a diákok fontos szerepet töltenek be a társadalmunkban. A CSSZK Főiskolások Szövetsége előkészítő bizottságának elnöke, Jozef Trencansky az alábbiakat mondotta az új szer= vezet terveit ői. • A közelmúltban napvilágot látott az előkészítő bizottság nyilatkozata. Milyen visszhangot váltott ki nem utolsósorban pedig a diákok, a főiskolai tanárok, párttagok és pár- tonkívüliek körében? A visszhangot nehezen tudnánk felmérni, mivel ürességtől konganak a fakultások, a diákok szétszéledtek a vakációra. Már amennyiben a társaimmal való személyes találkozások alapján megítélhetem, a diákok előkészítő bizottságának munkájáról nagyon keveset tudnak. Amikor kifejtettem, mire törekszik az új diákszövetség, a kollégák nagy része megnyugtatott, hogy hajlandó támogatni az előkészítő bizottság tevékenységét. Még kevésbé volt alkalmunk megfigyelni a főiskolai oktatók állásfoglalását. • A felsorolt nehézségek ellenére is bizonyára levonhatják a tanulságokat kiindulási alapul a további tevékenységre. Ml az előkészítő bizottság elképzelése? Tevékenységünk kiindulópontja az új diákszervezet a- lapokmányainak következetes és alapos kidolgozása. Az alapszabályzat-javaslat már jóformán el is készült. Jóval terjedelmesebb az előzőnél és körültekintőbben határozza meg az egyes szervek és szervezetek hatáskörét a diákszervezeten belül. Ha elkészül az alap szabályzat-javaslat és a programjavaslat, minden figyelmünket a szervezet küldetésének ismertetése felé fordítjuk és megkezdjük a tagtoborzást. Meggyőződésem, mihelyt diákkollégáink megismerik szándékainkat és lehetőségeinket. sikerül megfelő számú tagot toboroznunk a körünkből. • Megemlíthetné a programtervezet néhány alapgondolatát? Elképzeléseink szerint a programnak magában keli foglalnia a diákélet politikai, szociális, mi több — érdekvédelmi kérdéseit. A politikában nemcsak a főiskolások és a társadalom közötti kapcsolat problémáit öleli fel, hanem az állam bel- és külpolitikájának eszmei formálására is kiterjed. S itt vannak továbbá a diákokat érintő fontos kérdések; ösztöndíj, diákszálló, diákétkezde, idegen országok megismerése, a diákok részvétele a főiskolák igazgatásában és az oktatási program összeállításában stb. Sok a tisztázatlan kérdés a főiskolások pályakezdése körül. • Miben különbözik ez a programtervezet az előző szervezet elképzeléseitől? A válasz egyszerű. Különbözik mér abban is, hogy van szilárdan elhatárolt irányvonala, melynek segítségével egyértelműen elfoglalta volna helyét a társadalomban. Jóllehet különféle nyilatkozatokkal törekedett erre. A szervezet vezetőségének állásfoglalása a- zonban végeredményben ösz- tönszerü volt, többnyire az alkalmi helyzetek és események határozták meg. • Mármost ha bizonyos politikai célkitűzéseket is követnek, van-e bizonyos elképzelésük a kommunisták szerepéről? A múlt évben a főiskolákon működő kommunsták — diákok és tanárok egyaránt — távolmaradtak a diákmozgalomtól. Igaz, hogy a kommunista diákok távolmaradtak a főiskolások szövetségének munkájától. Egyelőre nem' is látom tisztán, mi volt ennek az oka. Talán az, hogy a CSKP tagjaid nak figyelmét eléggé lekötötte a fakultások mellett működő pártszervezetekben végzett tevékenység. Mindazonáltal tapasztalatból állíthatom, hogy nyugodt szívvel beszélhetünk akár közönyről is. Ami az oktatókat illeti; diák vagyok, nincs megfelelő bepillantásom, aligha engedhetem meg magamnak, hogy felbecsüljem a helyzetet. Véleményem szerint azonban a felsőbb párt- szervezetek huzamos gondoskodása mellett a kommunista egyetemi tanárok, sőt a pár- tonkívüliek is megértik, miről van sző, és aktívan támogatják majd az alakuló szövetség szervezeteit. • Milyen az előkészítő bizottság összetétele? Elárulhatna valamit röviden a tevékenységéről? Eleinte mindig jobban megy a munka kisebb munkacsoporton belül, mint mondjuk ötven. hatvan ember gyülekezetébe*, A* ííökészítö bizottságnak jelenleg nyolc tagja van, összetétele aszerint változik, ki mikor távozik vakációra. A napokban sorra járjuk a főiskolai központokat, hogy támogatást szerezzünk ügyünknek. Minden véleményt és segítő készséget szívesen fogadunk. akár az előkészítő bizottság munkájával, akár az a- lapszervezetek megalakításával kapcsolatban. Címünk: Cs. űstredí vysokoskolákú v Pra- ze, 1, Gorkého námésti 24. OLASZORSZÁGI BENYOMÁSOK N ‘ápoly felé robog velem a gyors. Az Ismeretlen tájat, a buja természetet szemlélem, az érett gyümölcstől roskadozó őszibarack-ültetvényeket. Kitűnő a termés. Errefelé délvidéken nem is lehet másként. Elmélkedésemből a szomszédom zökkentett ki. Savanyúuborkával kínálta meg útitársait. majd kedvesen hozzámfordult. Kínosan induló beszélgetésünknek, jobban mondva mutogatásunknak egyik vílágot- járt útitársunk vetett véget: vállalta az angol tolmács szerepét. Olykor-olykor félbeszakította beszélgetésünk fonalát, hogy a vonat ablakából látható rompkra, vagy az ókorból fennmaradt vízvezetékekre és a régi rómaiak egyéb vívmányaira figyelmeztessen, melyekre alkotóik méltán lehettek büszkék. Már nem emlékszem rá, hogyan tértünk át a híres akvaduktokról az élet- színvonalra, de tény. hogy rövidesen nyakig elmerültünk a megélhetési problémákban. A keresetről, a pénzről volt szó, melyben sokan dúskálnak 0- laszországban, míg mások munka nélkül tengődnek. —* Nekem is kijutott ebből az életből néhány esztendővel ezelőtt — sóhajt fel útitársam. — Másokhoz hasonlóan úgy segítettem magamon, ahogyan tudtam. Mint mérnök képtelen voltam elhelyezkedni... Három gyermekét nem hagyhatta éhenhalni. elhatározta tehát, hogy miután Mohamed nem jött a hegyhez, ő megy utána — mégpedig egyenesen Argentínába... Onnan küldözgette haza családjának teljes öt éven keresztül keresete iává részét... Jó állása volt. nem szívesen hagyta ott. cje a család nélkül nem akart tovább maradni A felesége pedig nem tudta elhatározni magát a kivándorlásra... Most már — úgy ahogy — minden rendben van náluk. Dolgozik, igaz ugyan, hogy még nem a szakmájában A pénz ma sem veti fel őket, de azért, ha szűkösen is, megélnek. Milyen munkát végez? Könyvelő. Egy kisközségben él•nek Rómától mintegy 100 kni; nyíre. Onnan jár be az olasz fővárosba. Naponta 4-kor kel, hogy idejében elfoglalhassa helyét íróasztalánál... Lakáshiány? Korántsem! De könyvelői fizetéséből a nagyvárosban nem tudná eltartani családját. Hiszen a lakbér kétszer annyiba kerül Rómában, mint vidéken, nem beszélve a többi, csak csillagászati számokban kifejezhető kiadásokról. Ezért döntött a falusi é- let mellett. Észre sem vettük, milyen gyorsan elszaladt, az idő. Nemsokára mi is megérkeztünk abba a városba, melyet természeti szépségeire célozva így szoktak jellemezni: „Nápolyt látni és meghalni!“ Ostobaság, mely cseppet sem fedi a valóságot. Hiszen akár a régi negyedeket járom, akárj a város lüktető életét figyelem, a vak is látja, hogy senki sem akar itt meghalni. Ellenkezőleg, az emberek tele vannak életkedvvel. Sehol sem láttam annyi gyereket, mint éppen Nápoly utcáin. Igaz, a legtöbbjük piszkos, szurtos, mint maga a város, de játékosak, Nápolyi látni és meghalni jókedvűek, mint a gyerekek mindenütt a világon. Csak a kikötőben találkoztam másfélékkel is, olyanokkal, akik mint családfenntartók képeslapokat árusítanak, emléktárgyakat kí- nálgatnak. De ezek is nem egyszer kiesnek komolykodó szerepükből. Akadnak közöttük, akik maszatos kis mancsukat siránkozva nyújtogatják az arrajárók felé: — Éhes vagyok, két napja nem ettem! — De mihelyt megkapják az alamizsnát, nyalánkságot vagy fagylaltot vásárolnak érte. Am azért mindent így sem költenek el. A kikötőben megforduló nagyszámú jómódú külföldi jóvoltából keresetük nagy részét mégis csak haza- viszik nélkülöző kistestvéreiknek... A kikötőből majdnem tíz percenként indulnak a hajók a közeli Caprira. De a sűrű járatok ellenére is nehéz feljutni valamelyikre, annyi az utas. Nem csoda, hiszen az i- degenek Nápolyt főleg a virágoskertre emlékeztető, bizarr sziklákkal övezett festői sziget miatt keresik fel. Capri az örök tavasz, vagy ha úgy tetszik az enyhe nyár birodalma. Azúrkék égboltjánál talán csak természeti szépségei, romantikus barlangjai népszerűbbek. Mindenekelőtt a Kékbarlang. A keskeny bejáraton keresztül beszűrődő napfény a sötétben visszaverődik a barlang taván s ezzel vizének valószínűtlenül tündöklő azúrszínt kölcsönöz. Innen a barlang neve. Csakhogy míg a turista eljut idáig, — az élelmes vállalkozók és halászok jóvoltából — előre nem látott, többféle megpróbáltatásnak van kitéve. Mert 'ha a nápolyi kikötőből Caprira induló hajóra nem könnyű feljutni, akkor a szigeten az átszállás valamelyik motorosra (természetesen további borsos viteldíjért) még nagyobb türelmet és szemfülességet igényel. Am ezzel még nem értek véget az utazás bonyodalmai. Az ígéret Földjére a turista csak akkor nyer bebocsátást, ha az utolsó obulust is lefizeti: a beléptidíjat a Kékbarlangba Éneikül még a soronlévök sem ugrálhatnak át a motorosról a vízbepottyanás veszélyét cseppet sem kizáró minicsónakba. Tehát csak azok, akiknek kedvez a szerencse, láthatják meg végre — ha csak néhány futó percre is — a Kékbarlangot. Sok hűhó semmiért? — kérdezhetné valaki. Dehogyis, éppen ellenkezőleg! A látottak egyenértékűek a hűhóval, ami tulajdonképpen nem is hűhó, mert felülmúl minden elképzelést. Nem is veszi senki rossznéven a vánakozószellemű üzletemberektől, hogy többszörösen kihasználják a pompás természet nyújtotta lehetőségeket. Jól teszik, ha élelmesek. Hiszen tagadhatatlan, hogy Capri és a sziklákon é- pült Anacapri valóságos földi Paradicsom, melyhez hasonlót nem igen találni. Méltán tartozik tehát a világ legdrágább üdülői közé. Kardos Márta illlliili > v- ,v % '-a •• V ■ -> &ÍÍjfͧjl Romantikus öböl Capri sziget A szerző felvételei Rabok leszünk vagy szabadok GREK IMRE VISSZAEMLÉKEZÉSEI A FELKELÉSRE Olaszország kapitulációja és hadüzenete után, 1943 októberében, a bratislavai kerületi bíróság fogházában már e- rősen foglalkoztatott .bennünket az a gondolat, hogyan tudnánk mielőbb szabadulni, illetve megszökni. Alexander Markus tanárral, az ismert történésszel, aki az első partizáncsoport parancsnoka volt a Kis-Kárpátokban, néha-néha a fogházi orvos rendelője előtt találkoztam. Megtudtam tőle. hogy csaknem a felettem levő cellában, egy cellával jobbra lakik. Gyakran elbeszélgettünk egymással morze jelekkel — kopogással. KözSSiien föi.vr. Os&a, az illegiÄ^pärt^Äz^iirés rius, s i s a g y pedig megölnek bennünket. (Ez később be is következett. Osohát elhurcolták Maut- hausenbe és Melknél egy a- merikai bombatámadáskor életét vesztette. Fomferrát átszállították a ruzomberoki fogházba. ahonnan a partizánok kiszabadították. Politikai tanácsadója volt a Jánosík partizán brigádnak. Ma az NDK- ban él.) Evzen P., volt cellatársam, a- kit hónapokkal előbb már kiengedtek, bevonult és tisztiiskolába került. Egyszer meglátogatott a fogházban és ö- römmel mesélte, hogy szülőfaluja közelében, a Selmecbánya környéki hegyekben már par- tizáncsapat működik. Értésére adtam, hogy én is szívesen csatlakoznék hozzájuk. Kértem, hogy közvetítse az üzenetet. A jó hírt továbbítottam az elvtársaknak. Hiszen valóban jel volt, hogy odakint fegyveres ellenállásra készülnek. Feleségem — aki már kiszabadult de rendőri felügyelet a- latt állott — egyik látogatásakor örömmel újságolta, hogy valószínűleg munkatáborba kerülünk mindketten. Osohát is értesítettem, aki újból figyelmeztetett, hogy az első alkalommal szökjem a partizánokhoz. azonkívül hogy az ellenállás gondolatát mindenütt aktívan propagáljam. A SZÖKÉS SIKERÜLT Sok hónap telt el azóta a munkatáborban, amelyben azonban rendes titkos pártszervezet működött. Napirenden voltak az egyéni, szervezetlen szökések. A pártszervezet vezetősége ebben nagy veszélyt látott, mert nagyon megnehezítették volna a foglyok helyzetét. Először is a betegeket, idősebbekét és egykori politikai foglyokat kellett biztonságba helyezni. A nyitrai fogházban ültek akkor a pért vezető funkcionáriusai, akikkel állandó kapcsolatot tartottunk fenn. Azt a parancsot kaptuk, hogy a kommunisták készüljenek fel a szökésre. Hamisított okmányokat, fényképes személyazonossági Igazolványokat kaptunk, sót pénzt is ígértek. •Hosszadalmas volna leírni a szökés részleteit. Végre szabadok voltunk s már a vonatban ültünk. Ott találkoztunk dr. L. fogorvossal, aki felismert. ö mesélte — hadnagyi egyenruhában — hogy Kralo- vanynál a partizánok mozdonyokkal torlaszolták el az a- lagutat s Martinban agyonlőtték Otto náci tábornokot. A partizánok e tettét a fasiszták nem nézhették ölhetett kezekkel. Tudtuk, hogy véres megtorlást készítenek elő. Egyik barátunkkal a benzinkútnál találkoztunk. S. Mariska bemutatott öccsének, aki a gépkocsivezető mellett ült. Nem sokáig beszélgettünk, mert sürgetett az idő. A téli kikötőben meg a nyomdában — amit nekem ajánlott — nem mertem dolgozni, mert másokat veszélyeztethettem volna. Hiszen az ŰSB detektívjei már ismertek. Gyorsan felkerestük Irmát, akit feleségem ismert a börtönből, ő telefonált Nővé Mesto nad Váhomba a néniének, hogy milyen jelszóval jelentkezünk nála. Este P. Margit feldúltan és lihegve jött alvóhelyünkre, hogy azonnal utazzunk, mert állítólag a németek még éjjel bevonulnak és megszállják Szlovákiát. A- zonnal Mariskáékhoz mentünk, ott aludtunk és korán kimentünk az állomásra. Egyelőre még semmi sem történt, csak nagy volt az idegesség, valami volt a. levegőben... Nagy nehezen feljutottunk egy túlzsúfolt vonatra. Több ismerőssel találkoztunk. akik Banská Bystricára utaztak. TALÁLKOZÁS A PARTIZÁNOKKAL Karcsú tizianvörös hajú nő nyitott ajtót. Megmondtuk a jelszót, hogy ;,Irma küldi a melltartókat.“ Azonnal bevezetett a lakásba. Nagyon barátságosan fogadott bennünket és rendesen gondoskodott rólunk. Itt 2 napig vártunk. Férje fogász, régi elvtárs, a környékről is bejártak hozzá a páciensek. Többek között Ján Marták tanító az egyik irt- ványról, aki augusztus 29-én korán reggel értünk jött, s kivezetett a városból. Szerencsére gyalog mentünk a dombokon, ösvényeken keresztül Bzincére, ahol Milan Slávik tanító szüleinél megpihentünk. Mialatt megvendégeltek bennünket. egyszerre megszólalt a Banská Bystrica-i rádióálloMILAN SLÄVIK /
