Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-12 / 32. szám

8 ü| r» 9 BBBPBByBW BBP HIlMBIggtmftHIWlWglttiMMiB' »■■■■■■■■■f 4UimuaniMiiiiiiuaiMMH>>»*»n 2!22f"""*r iBPBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBaiB »fl« !■*■■■■■■ '■■■«■■■■■■■■•----- --------­'■■■■■■■■■■■■■■■■■■■BBftaaHaNianafiaaeMMMftaeanMHBawBBBHtiiiarannaa mmmmmmmmrn ““—IfMMIIliMmHMIIHUHííiaiMH niGuniiiauagt«F'(>ap(i S3 fc5 J£ ea IO o —, S3 v . ®s ■ xuiniMiami 1BB9B BBBB laatiaaaoai taaaaaaHsj *aaaaaaa~i iiaaini laaeaaaa .aaaaaa ■•■■aaa< laaaaai ■ Biiiiaiin*iiiiiii»iMti(iiiaiii*M(ii ■"‘■amgiiaBiMiaatiiiiiaciKiiaiiaiiig mmiBiiiiiiiaisMMiaiaiiaiiiian« ia>iMiuai*i(aaiiiaaaiaaEaaiaaaiaa 'raaaaaetiaaaaaiaaaaiiaaaiiiEaoaaai----------------->aaaiaaias«iajr.a---------aaaaeaeaaa. ■aiaaiaaiaa aaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaeaaaaaaaaaaaBaaiBaaaaaa ____________________ 2222222222!22f2"2"B",B*B,**"B"*":!"a*Bas,ä,aa*«""9n999ci 22222522222222' "■■■■■■■■■•■■••■■■"■■■■■■■■■■aaaa«» mar« ,"**aiMaaaacaaaaaaaiaaaa> aaaa laaaaaaaaaaaaaa unoe uaaiaaaaaaaiaaa aaaj aaaaaaaaaaaaaaaa. waaa aciaaeaaaaaaaaaaav aaaaa aniBgaaBBBaaaaaaaasaiacaaa eizuRaaaaaaiaaaaaaaaaaaaaa :aiLiv«aanaBBiiaaiaaaaaaBiaa uraacaaaaaaaaaaaiBcaaaaaaia laHitsneatuiaaiaaaaaaaaataKBa •BB€BBaiB«BBaa»BuiiaaiiaBSiaBa •*- aiiif'iHaiaBiaiaaiiaBiiagafl aaaaaaaaaaBBaia». . aaaa laafaaaBaiBaaaaapaaaa naaRHnaaaaasgaaariaaaa ................. laKnaavaianaBsaaRiani iaaaaaaBBiaaauiaBaaflaaa ” iaaiBaaa|MtnM<aaiiBaj laaaatia aaaaaaaB •aaaagaa BiaaaraBk'faaaaaaL ____ ____------------------caaaaaiaaiDhaaai------------■■BBBBaOBBI iaaa!<cfEaaa! ___________ gaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaai------------------------aaaaaaaaaaa — aiaai«-— a laataaasi __ laaaaaassaalVeia iiaaaaayaaiaaaat iiaaaBimamaaaaL. ___ IBBBMIlBaBBBaBBBaaBBBBBw. (Bl «■aBaBaaBBaKBaanancBeaffaiiaiB i*««RaasaaKRaB«aaHnan«KaaRKai ___ laaaBBaBBBBBBBBnBaiiBRBaaBaiRBaaiiai; iiBBaaBaaaataaaaiaaaiaaaaaavaaifaa ____________ itaataiBaaiaaaiaaaiaiaiaacBaaaBiiaaBBBaBaaBiBi ___ laaBlBaaBiKiaaaiaaaaaiaBBaiBBiaiaaiaaiaaaaaaaBiaaB ........................................... ....................................... ki n -’laaaao BBBÄP ------­iaai t» ■ « a a ä aaaaaa aaa HtfMwrra aaiaoa aiakiiBDaaiaB8EBa ..«BRBSxaBaaeaaaBBiiMo _«asnBBBBBBNaBnasKna«j!3t ■aaaaaniRaaBaiaaaBBUNHBaaac ......................------..aBB^oiKBaaaaiBBiRgaaaaBBaccGcaaMBer; GNisiiuBiicj-jisanBMF.ffPiüianRr.BBcnaeaaaBaBBaauBZRSAU 'fax3tae.«:i,K*anacanaaaaafasgaaaBBaBaRftSEau.iibaa v5i?DBBB3fflBtaBOBB*mosnpiaaaBBB»aBBBaB»®raalsi_-a-!*^si VII. K: — Tizenöten vannak legalább. Szinte reménytelen volt a helyzetünk. Ha akarják, egyszerűen kiéheztetnek a sziklák között. A Kinibalu négyezer méteres csúcsa volt csak mögöttünk. Heve­nyészve bekötöttük Roger karját, kissé felpofoztuk Braeest, amíg képes volt száron vezetni az öszvért. A szerencsétlen Hendon egykedvűen nézett, monokliját szorította szemgödrével és hangosan fütyült. S iettünk hegynek fel, a sziklák fedezetével. A gazemberek elszórtan, óvatosan közeled­tek. Egyik oldalon nem találtunk fedezéket, mert az olajvezeték itt futott végig az ösvényen. Egy­re magasabbra hátráltunk a hegyoldalban. — Oda nézz... — suttogta Pipacs. Jobbra fent, nem az úton, hanem távolabb, egy ki­ugró sziklán Turner állt! És mellette a görögorrú. A cinkosok! Ezeknek kellett volna feltartani bennünket az erdőben. Nem lőttek ránk. Ügyis a kezükben voltunk. Pipacs leadott feléjük egy lövést, mire gyorsan eltűntek. Egy golyó levitte a parafakalapomat. Jönnek a kutyák, vagy tizenöten, lentről. Egyszerre a barátom elnevette ma­gát és harsányan énekelni kezdett: „Tévedtek az apuskák! Mert jött a Pipacs bácsi az ő rengeteg eszével! Trallala!... És mind elmennek oda, a- hol a kaucsuk terem!“ Azt hittem, megőrült. De nem. Hirtelen felkapott egy hatalmas sziklát és odavágta az ösvényen lefelé húzó­dó olajvezetékre. A félméteres állványon feszülő be­toncső eltört és a rettenetes nyomás alól felszabaduló olaj, amely szinte forrponton tör fel a földből, hatal­mas sugárban lövellt ki, fröcskölve, harsogva ömlött a sziklának, elárasztva az ösvényt. tét-három irtózatos ordítás hallatszott. Fej­vesztetten, ugrálva menekültek, jobbra-balra ^banditák a kövek mögül. Másodpercek alatt olajpatak árasztotta el az ösvényt és akit elért, aki elcsúszott, az iszonyú halállal halt meg. Ököl és töm­zsi társa már egy közeli sziklánál voltak és a menekü-' lés igen logikus útját választották: rajtunk keresztül felfelé akartak kitörni az olaj elől. De ezt csak akkor vettük észre, amikor az alkonyi homályból feltűntek előttünk. A tömzsi torkon ragadott, a földre zuhan­tunk és gurultunk az olaj felé. Már elsőtétedett előt­tem minden és ekkor egy sziklához ütöttem a fejemet. Az éles fájdalom pillanatnyi energiájával kiszakítottam a nyakamat, az ütés átrepült felettem és én egész test­súlyommal beleugrottam fejjel az arca közepébe. Or­dítva zuhant hanyatt, egyenesen rá a nyitott vezeték­re és a forró olaj lesodorta... Pipacs szabályszerűen bokszolt, ököllel. Az óriás el akarta kapni Pipacs egyik lábát, de ahogy lehajolt, ba­rátom térdével az arcába rúgott, hogy az óriás egy kis­sé megszédült. Ijesztő nappali világosság támadt. Egy menekülő ban­dita tette, vagy más oka volt: meggyulladt az olaj. Kí­sérteties lángok lobogtak fel. Roger az öszvéren me­nekült felfelé Hendonnal, én siettem Pipacs segítségé­re, a perzselő hőségben már égtek a fák és a láng má-’ sód percenként felcsapva, fojtó füstfellegeket dobott a magasba... Pipacs ökle belecsapott a másik bandita állába, a bandita felbukott, de revolvert rántott... Nem érek oda! Pipacsnak vége! Egy lépésről leterí­ti... ... De ekkor Ököl mögött egy rémült arcú, csúnya em­ber bukkant fel és sírásra görbült szájjal, egy gyönyö­rű portablegéppel úgy csapta fejbe a rablót, hogy ez lecsúszott a kőről és a halál előtti rémült ordítással bukott a lángoló olajba... — Gyerünk! — lihegte Pipacs. Ide utánunk jön a tűz... F eljebb mentünk. A hegyoldalon gyorsan ka­paszkodott fel a tűz, amíg a kopárabb részek­hez nem ér. Siettünk. Közben besötétedett. Iszonyú, égő pokol lett odalent a völgyből... — Gyere.» — Keressünk valamerre ösvényt a másik oldalra — mondta Pipacs. — Maguk vigyázzanak Mr. Hendonra — és Braceshez fordult, megszorítva a Nagy Vadász kezét. — Ez volt az első eset, hogy ön igazi vadat terített le az írógépével. — Sajnos, uraim — felelte drámai hangon Braces —, azt hiszem, tüszős mandulagyulladást kaptam! Ne részletezzük, hogy Pipacs mit mondott, ő sok­szor oly közvetlenül tárgyilagos. Az útról néhány ba­zalt szögellt ki. amely úgy látszik járhatóan fogta kö­rül a hegygerincet. Erre kerestünk ösvényt, szikláról sziklára lépve. Ahol fordul a hegygerinc, hangokat hal­lottunk. óvatosan lopózkodtunk előre... Két ember beszélgetett a fordulón túl. Ők azok! — Meg kell akadályozni, hogy a foglyot magukkal vigyék az Olajvárosba... — suttogta az egyik hang. — De hogy akarsz ezekkel az ördögökkel...? — Én Turnert... suttogta Pipacs, azután kilépett a forduló mögötti platóra: — Mi újság, Mr. Turner? De mielőtt még Turner közölhette volna, hogy mi újság, állcsúcson vágta, hogy ez szó nélkül elterült, és a görögorrú, mielőtt még Pipacsra vethette volna ma­gát, egy rúgást kapott tőlem, ami eltérítette az űtjá- ból, azután a revolveragyam koppant a fején. M egkötöztük őket. A sziklában tágas odú volt. Ide vittük be a két foglyot. Fent az olaj láng­jai nehézkésen emelkedtek, mintha pokrócot lengetnének és nagy füstfelhőket bocsátott fel. Tovább­mentünk. Az út hegynek fel vezetett. De mit csinál­junk? Talán mégsem visz a csúcsig, illetve akad köz­ben oldalösvény, amelyen át a másik lejtő felé mehe­tünk le. Egy óra múlva erősen lehűlt körülöttünk a le­vegő. Reménytelen volt az ügy. Ezer méter körül jár­tunk. A kristálytiszta hajnali levegőben már közelinek látszott a hóhatár és valami dörgő harsogás erősödött, ahogy mentünk: vízesés. Másztunk tovább. Ezerhárom­száz méter körül lehettünk, de már a saját szavunkat sem hallottuk a víztől. Azután kibukkantunk egy hatal­mas fennsíkra. Döbbenten álltunk meg. A hajnalban még félelmetesebben látszottak a lángok alattunk, a Kapuasz vízesése szédítő magasságból zuhogott közvet­len közelünkben, egy hatalmas szakadékba, siketitően dörgött és harsogott. És körül a síkon bennszülött kampongok! Cölöpkuny- hők! — Hát ez mi... Dajakok a hegyen? Bementünk a faluba. Sehol egy lélek'. Odavetett tálak, dárdák jelezték, hogy nemrégen még itt népes tábor volt. Most hol vannak? Nem tudtunk beszélni egymással, mert a vízesés robaja lehetetlenné tette. Az egyik kunyhónál Pipacs meglepetten hátralé­pett. Odasiettem. A kunyhóban egy ősz hajú európai feküdt gyöké-* nyen, bágyadt szeme nyitva volt és nyalogatta kiszá­radt szája szélét. Hihetetlenül leromlott külsején látszott, hogy beteg. Letérdeltem melléje és a fülemet egészen a szája elé tettem. — Holliday... — suttogta. — Vizet... Megitattuk. — Nincs mit keresnünk tovább! — mondta Pipacs. — Leszállítjuk valahogy ezt a beteget az embereink­hez. Két tenyerét a fülemhez téve üvöltötte ezt. Óvato­san pokrócba csavarva vittük le Hollidayt. Lefelé köny- nyebben ment az út. Áthaladtunk a tisztáson, ahol á barlangban hagytuk foglyainkat. Pillanatnyilag jő he­lyen vannak, nem törődünk velük. Levittük Hollidayt a tisztásra Egy őrült és egy beteg volt velünk. Segéd­csapatunk Bracesből és Rogerból állt. Boldogan láttuk, hogy a csőből már nem ömlik az olaj. A hirtelen csökkenő nyomás jelezte valahol, hogy eltört a cső és lezárták az olajvezetéket. A tűz alább­hagyott. Holliday egy pár szót beszélt nagy nehezen. Elmondtunk neki mindent, kivéve azt, hogy Hendon akit távol tartottunk tőle, szerencsétlenül járt. Bá­gyadtan bólintott: — Hendon okosan fogta meg... De tévedett... az áb­ra nem halászharcost jelent... A bennszülött jellrás szerint... a hal a süketség írásjegye... a törzs... a víz­esés mellett... jóformán alig hall. Ott születnek... él­nek a dübörgésben... A jel azt jelenti, hogy ......Süket daiakok“... Mikor másodszor... visszatértem... tífusz... Ez volt hát a megfejtés. Délután már nem volt láng, csak kesernyés, rossz szagú füst szállongott lomhán. Este megkíséreltük a le­szállást. Láttuk, hogy lehetséges. (Folytatjuk) HELTAI JENŐ: ÄLMOKHÄZA Az 1929-ben megjelent Álmokháza egészen különle­ges helyet foglal el Heltai oeuvre-jében: témájában, hangjában és stílusában minden más müvétől meglepő­en elüt. Érdekes, furcsa főfigurája: Karmel Péter mér­nök és százados, aki az első világháború pilótájaként egyszer parancs, harci feladat nélkül száll fel a szép aikonyon, levegőzni, egyedül lenni, de aztán: lövés, robbanás, s ő fél karral, rokkantán örökre elbúcsúzik a harctértől — ahogy Heltai írja: „attól a rengeteg le­vegőtől, amelyet a jóisten repülőgépek számára a harcterek fölé teremtett“; hazamehet, az „ő háborúja befejeződött“. Karmel, a nyugdíjazott katonatiszt új életformáját keresi a régi budapesti utcákon, gyer­mekkori emlékei között. Kibéreli, megveszi azt a há­zat — az Almokházát —, amellyel valamikor szemben laktak, s amelynek ablakai mögött édes és kegyetlen titkokat figyelt meg a gyermek; itt keresi a beteljesü­lést, itt véli megtalálni újra önmagát. A történet szin­te szürrealisztikus koncepciója mintha már akkor, negyven évvel ezelőtt, Kafka szorongásos légkörét sej­tetné. (Ara: 22.— Kcs). ÉMILE ZOLA: ÉLETÖRÖM Az Életöröm Zola Rougon-Macquart ciklusának tagja. Zola ezt a ciklusát biológiai és szociológiai vizsgála­tainak szenteli, azt kutatja, hogy a környezet mikép­pen hat az egyén testi-lelki fejlődésére, társadalmi lé­tére. TÖTH ÁRPÁD: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste suhant át a parkon. De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást. Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fényiett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az 6 lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, — Egyszerre csak megfogtad a kezem, S áléit pilláim lassan felvetődtek, És éreztem; szívembe visszatér. És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Hitves Még hozzád vágyik' egyre e beteg szív és úgy követlek, mint sötét detektív, a pesti utcán, a budai lankán, kedves Ilonkám. De egyre jobban szállnak már az évek, fáradt szemünk a semmiségbe réved, és ami jön, az oly hús és komorló, mint a koporsó. Az arcodon Is feltön néha-néha a fönség és gyász reszkető árnyéka s életre buzdítasz, halálra intesz, mint ama hitves. ki kőbe vésve áll a sírok ormán egy anya fájdalmával és mogorván a sir hálószobáját nézi csendben a szeme se rebben. Mondd, mit tudsz erről mindenek tudója, nő, kinek egy a szemfedő s a pőlya, titokzatos alvőtárs, földi vágyban s a hideg ágyban. Rejtélyes, aki Immár szomorúnak mutatod arcod, húga te a búnak, beszéld el, mi az élet szörnyű titka és mi a kripta. Hitetlen én, ki senkibe se hittem, , beléd fogődzom és kérdezlek itten, hová megyünk mi, élet koszorúsa, mély szavú múzsa?, Jlfil WOLKER: Szerelmesek Kőházakban virágfüzéreket láttunk növekedni délen. Fejem mellett pihent a fejed, és szád Is ott volt az enyémen. Ma olyan nagy a holdfény. hogy sugara ölelésünk át nem tűzheti, de a nagy világ olyan kicsi ma, hogy nem tud közénk állaal. Sziréna búg a szeretők szivén, harsona zeng, a csend darabokra hasad, Ha utánad nyúlok, kialszik a fény, kezem érzi a szögletes tárgyakat. kőtárgyakat, alvadt vér rögeit... A virágokon gonosz átok. Hiszed-e, hogy kezemben a kő kivirit? Megvárod-e, míg veled átölelem a világot? (Lator László fordítása) Az Életöröm-ben Zola azt a tételt illusztrálja, amely szerint ahhoz, hogy kiemelkedjünk a mocsokból és bűnből, jónak kell lennünk. Annyi nyomorúságos hely­zet és változatos egyéni bukás után ebben a kötetben a Rougon-Macquart család végre ki akar törni a meg­rontó környezet, a családi terheltség bűvös köréből főhőse, Pauline, egészséges testű és lelkű Ivadéka ? elátkozott családnak, s abban a fájdalmasan pessr,' mista világban, amelyben mindenki boldogtalan — ' intellektuelek még inkább, mint a többiek, hiszen v iágosabban látják a zord valót —, sorcsapások és cr lódások közt, szennyben és vérben is boldog tud le ni: a puszta élet szépsége, az eredendő életöröm élte (Ara: 29.— Kcs) MOLDVA GYÖRGY: AZ ELÁTKOZOTT HIVATAL Mivel lusta voltam ahhoz, hogy fülszöveget írjak - nem is fizetik külön —, behunyt szemmel rábökök e: részletre — melyet persze előbb gondosan kiválasztó tam: „— És mi történik abban az esetben, ha ezek a b vatalok nyíltan bevallják a mulasztásukat? Ilyen eset nincs, professzornő. A hivatal nagyr jól tudja, hogy abban a pillanatban, amikor egyetle hibáját bevallja, rögtön kiderül a többi is, és a Iá: colat törvényszerűen elvezet a hivatal létezésének tel jesen fölösleges voltához. Márpedig egy hivatal min dent beismerhet, ezt az egyet kivéve. Noch elnyomta a szivarját. — A hivatal, professzornő, mindig túlélheti azt a feladatkört, melynek betöltésére eredetileg létrehozták, és feleslegessé válásával egyenes arányban növekszik hatásköre és testületi gőgje. És ez a mi szerencsénk, professzornő." Olvassuk a könyv füljegyzetében a szel­lemes sorokat, melyek a könyv egészére is egyaránt érvényesek. (Ara: 8.— Kcs) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom