Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-12 / 32. szám

fii ifjúság 7 FFC FKI I.AS7I O Káin is azt állította, hogy önvédelemből ölt.-0­Nem biztos, hogy a számitó ember jó matematikus.-0­Sok ember lojalitással pótolja a szakér­telmet.-0­A legtöbb bűnös megtér, csak még vár egy kicsit-0­Kétféle ember van. Az egyiknek meg le­het mondani, hogy horkol, a másiknak nem.-O­Légy megértő! Ha valaki lerúg a villa­mosról, gondolj arra, hogy mennyi kelle­metlensége lehetett a szerencsétlennek az­nap.-0­Jobb. ha az ember izgalomra, mint ha nyugalomra vágyik.-0­X azért nem uralkodik magán, mert utálja a zsarnokságot. Nincs mit titkolnom Tökéletes koordináció 1. A nagykereskedelmi élelmiszerrak­tárokban lassanként íelhalmoződik az áru, amelyet pár hónappal ezelőtt kü­lönböző szempontokat figyelembe véve „feldrágítottunk“. Gondolok itt főleg az élelmiszerfajtákra, pontosabban a kész és félkész ételekre, konzervekre, stb. 2. Az utóbbi időben szinte mindnyá­jan tapasztaltuk, hogy már reggel üre­sek a húsüzletek, mert a napi adagot kimérik azoknak, akik éjfél után az üz­let elé állnak. 3. Egy rádió interjúban kompetensek karácsonyra javulást ígértek a lakosság élelmiszer ellátását illetőleg. Számokkal dobálóztak, ennyi és ennyivel akarják növelni a húsimportot, stb., stb. Szerin­tük, ha minden jól megy, akkor kará­csonyra amerikai disznóból falatozha­tunk. Bizony! De hol az összefüggés a három pont között? Drágább lett a félkész élelmiszer? Se­baj, a friss amúgy is jobb és olcsóbb. A konzervek maradnak, mindenki a re­latívan olcsóbb húsért szalad. így szü­letik a húshiány. Megértem, hogy a konzervgyári dol­gozóknak is valamiből élniük kell, de mi hasznunk az olyan gyárból, amely se- lejtet gyárt, mi hasznunk az olyan gyár­ból, amelynek termékeivel raktáraink tele vannak. A hiba persze nem a gyár­ban, vagy azok termékeinek minőségé­ben, hanem azokban van, akik kétszere­sére emelték a kész lecsó, magyarorszá­gi húskonzervek s további élelmiszer- konzervek árát anélkül, hogy gondoltak volna a következményekre. Igaz, az ígé­ret itt van. Karácsonyra minden rend­ben lesz. ßs az ezernyi métermázsa kon­zerv? Egy ideig raktártöltelékként sze­repel, majd amikor már hasznavehetet­len lesz, „leírják“ a nyilvántartási rak­tárkártyáról. Ehhez csak egy ceruza kell. Népgazdaságunk megengedhet ma­gának pár milliós kárt... Mennyivel könnyebb lenne elejét ven­ni ilyen komplikációknak, ha egy író­asztal mögött tudnák, mit csinálnak a többi tíz mögött? —ze— Sylvia Koscina tíz éve harcol szerelméért - egy másik asszony férjéért A szép Sylva tizenhárom évvel ezelőtt találkozott nagy szerel­mével, Raimondo Castelli olasz filmproducenssel, és még most is így nyilatkozik róla: ,,Őrülten sze­relmes vagyok!“ Ez rendben is lenne, mert Raimondo viszont sze­reti. Sajnos, azonban, van egy szépséghibája: nős. És Marinella Marino-Castelli — aki már tíz év óta tud vetélytársáról - nem szán­dékszik hivatalosan is lemondani férjéről. Faimondo ugyan 1967-ben — több ügyvéd közbenjárása ré­vén — Mexikóban feleségül vet­te Sylvát, de Marinella megtudta, és Olaszországban — ahol nem létezik válás — azonnal bepörölte bigámiáért, úgyhogy Raimondo kénytelen volt Sylvával való há­zasságát érvényteleníttetni. Még­sem mondanak le egymásról. „Sze­retem Raimondot — mondja a démoni szépségű színésznő — és megvárom azt a napot, amikor a világ előtt is férj és feleség le­szünk“.-0­Sylva Koscina karrierje és nagy szerelme egyidejűleg kezdődött 1956-ban, Róma filmvárosának Ci- necittának egy sötét szobájában. Itt várakozott az ismeretlen, ju­goszláv származású olasz színész­nő késő estig, hogy egy pici film­szerephez jusson. Már sötét volt, amikor egy férfi lépett a szobá­ba. Felgyújtotta a villanyt és meg­kérdezte: „Maga mit csinál itt?“ De még mielőtt Sylva válaszolha­tott volna, az ismeretlen eltűnt. Sylva: „Mindjárt tudtam, hogy ezt az embert sosem fogom elfe­lejteni. Habár félhomály volt, meg- éreztem: ez szerelem az első pil­lantásra“. A fiatal színésznő nem sokkal később szembekerült Rai­mondo Castelli filmproducenssel - akiben azonnal felismerte a férfit, akivel a sötét szobában találko­zott. És ekkor kezdett a mese va­lósággá válni. A befolyásos film­ember szerephez juttatta a kezdő színésznőt — aki addig manöken­ként tartotta fenn magát — a Vasutas című filmben és ezzel el­indította a nagy karrier felé. És két héttel később megkezdődött a „nagy szerelem“ időszaka is. Sylva: „Két hétig minden nap ta­lálkát kért tőlem de nemet mond­tam, pedig szívesen láttam volna. Egy férfivel sosem szabad azonnal éreztetni, hogy vonzódunk hozzá. De végül elfogadtam egy vacsora meghívását — és azóta mindig vele vagyok és még mindig úgy szeretem, mint 15 évvel ezelőtt.“ A neves filmproducens tervsze­rűen egyengette Sylva karrierjét. Az első főszerepet a Júlia és a szellemek című Fellini-filmben játszotta. Alakítása nemzetközi hírnevet szerzett neki és hét film­re szóló hollywoodi szerződést. Partnerei a többi között Kirk Douglas, Laurence Harvey és Rock Hudson voltak. 1966-ban azonban már-már úgy látszott, hogy ket­tétörik Sylva szépen ívelő pályá­ja: az amerikai „Playboy“ egy meztelen képét közölte. Ráadásul kijelentése: „Az a nő szép, aki egyszeri találkozással arra kész­teti a férfit, hogy sose felejtse el“, — megbotránkoztatta a kö­zönséget és felháborította a kü­lönböző nőegyleteket, Sylva: „Inkább helyeslem ?z akt-fényképeket, mint a szex-fil­meket. Bennem két lény lakozik: Koscina, a színésznő, aki bármi­kor és bárhol levetkőzik a nyilvá­nosság előtt, anélkül, hogy bele­pirulna, és Sylva Koscina, a ma­gánszemély, aki nem kínálja fel akárkinek a testét Ez csak egyet­len férfié. Érzéseimet gondosan ellenőrzőm és nem akarok botrá­nyokat.“ Ez a filozófia még a legszigo­rúbb kritikusok tetszését is meg­nyerte. Még Raimondo Castelli sem vette tőle rossznéven, hogy „átrándult a meztelen-ousiness“- hez. A nős olasz férfi és a jugo­szláv Sylva szerelme sokkal mé­lyebb és bensőségesebb. £s a vö­rös szépség filmkarrierje Olasz­országban újabb csúcspont felé halad. „A szerencsével a szerelemben egyidejűleg megjött a hivatásbeli siker is“, mondja ma a zágrábi lány. „Raimondo az egyetlen és a legfontosabb ember az életem­ben. Mindig szeretni fogom. Ele­get szenvedtem a szerelmem mi­att. De nincs mit titkolnom. Vét­keztem a hivatalos erkölcs ellen, mert együtt élek egy nős férfi­vel. De én sosem mentem bele kompromisszumokba. Azt r.karoin, hogy Raimondo többet legyen mel­lettem, mint valaha: mint bará­tom, mint tanácsadóm, mint sze­relmesem, mint férjem — házas­ságlevél nélkül is. Mi harcolunk a szerelmünkért. Nemrégiben egy csillagász szerencsés időszakot jó­solt nekem. Remélhetőleg ez nem­csak rám, hanem mind kettőnkre vonatkozik. -mk­Francoise nem tud választani Búcsú. Könnyek. Francoise Hardy, a hosszú lábú fran­cia top-sztár a szerelmi csalódásról énekel. Az énekes­nő dalai olyan szomorúak, mint ő maga. Francoisa nagyon egyedül érzi magát. Mert még mindig nem ta­lálta meg azt a férfit, aki korzikai mesebeli villájába« a házigazda szerepét látszhatná. Francoise egyedül lak­ja a 12 szobás luxusépületet. „Amikor a házat építtettem, azt reméltem, hamarosan férjhez megyek Ügy számítottam, ez lesz a jövendő családom, férjem és gyermekeim otthona“, mondja a zöld mélabús szemű énekesnő. Szomorúságát a férfiak okozzák, jobban mondva három férfi. Francoise ugyanis nem tud határozni, melyiküknek mondja ki a boldogító igen-t: Jacques Dutronc slágerénekesnek, Jean-Marie Périer sztárfényképésznek vagy a menedzserének Lionel Rocknak. Mindegyikükben csak részben találja meg azt, ami után vágyakozik. És mindegyikükön talál valami kifogásolni valót. De amit nem nyújt neki az egyik, azt pótolja a másik. A határozatlan Francoise „felosztotta“ az életét hár­muk között: Dutroncban a kollégáját látja, akivel jól megértik egymást a foglalkozásukat illetően. Périer-nél szerelmi kielégülést talál. Rockot pedig energiája miatt szereti — egyébként ő segítette őt a karrierjéhez. Francoise Dutroncről: „Kedvelem Jacques-t. Jó bará­tok vaqyunk. Szórakoztat, tehetséges, vidám, optimista. Ki tud ragadni a melankóliából. Visszaadja az egyen­súlyomat. kitölti a magányomat. Igen, szeretem őt, de csak plátói szerelemmel.“ Jelenleg Jacques az egyedüli, aki Korzikában meglátogatta. A többi vendégszoba (ösz- szesen hét) használatlan. „Monticelliben pihenni akarok, s kell, hogy időm maradjon gondolkozni. Olyan sok mindent kell megfontolnom! A vendégek csak zavarná­nak!“ Talán a szerelmeiről gondolkodik? Esetleg Jean-Marie Périer-ről, hiszen az idegösszeroppanásből már felépült s nem kell tartózkodnia a szexuális élettől. A nagy francia folyóirat „Salut les Copains“ sztárfényképésze hét évvel ezelőtt fedezte fel a magas, fiatal lányt, fis ettől kezdve Francoise az ő ízlésének lett a rabja. Az ő kedvéért fogyott le 60 kilóról 43-ra — 175 cm-es ma­gasság mellett! Egymásba szerettek: az időközben hí­ressé vált táncdalénekesnő, és a neves fényképész, aki az összes francia sztárral tegeződik. Mindig egymásra gondoltak. Amikor Francoise a színpadon állt s a kö­zönség élvezettel hallgatta fájdalmas sanzonját, — a férfi, amikor másokat fényképezett. Mindenki Irigyelte ezt a két fiatal teremtést szerelmük és sikerük miatt. £•3 senki sem sejtette, hogy éppen a siker fogja szét­rombolni a boldogságukat. Két és fél évvel ezelőtt sza­kítottak. Jean-Marie: „Már nem bírtam tovább. Ultimá­tumot adtam Francoise-nak: én vagy a pódium! ßn nem tudtam és nem is akartam otthagyni a munkámat és nem is tudtam volna élni egy asszony árnyékában. Nos, Francoise a színpad mellett döntött. Nem veszem tőle rossznéven.“ Francoise részére sem volt könnyű a búcsú. „Sajnálom, hogy így történt. De olyan ritkán láthattuk egymást. Vagy én voltam körúton, vagy Jean-Marie készített kül­földön fotoriportot. A gyakori távoliét megölte szerel­münket.“ Párizsban ugyan azt rebegtették, hogy Antonio Sabato olasz filmszínész volt a szakítás oka. A „Grand Prix“ című film forgatásánál ismerkedtek meg. Az énekes­sztár azonban cáfolja ezeket a híreket: „Antonio helyes gyerek, de Jean-Marie-t nem tudja pótolni.“ Ügy lát­szott, alig mondott búcsút Périer-nek, ismét beleszere­tett. „ő volt az első férfi az életemben“ — vallotta be a szomorú szemű sztár.“ „ő tett asszonnyá. Még ha akarnám, akkor sem tudnám elfeledni.“ Azért úgy látszik, mégis sikerült, ha csak kis időre is, mint például, amikor Dutronc-al és később Lionel Rock kal megismerkedett. „Rock olyan finomlelkű, bá­jos és nevetséges“ mondja és megint szerelmes lett, anélkül, hogy az igazi nagy szerelmet megismerte vol­na. „Nem kötünk házasságot“, jelentette ki. Persze hogy nem, hiszen Périer és Dutronc ugyanúgy versengenek érte. Francoise azt hitte, hogy majd megegyeznek egy­mással. De Rock nem tűrt meg más férfit maga mellett, nem még egy harmadikat! Ha Francoise Jacques-al tur­néra készült, Lionel gyorsan aláírt számára egy szer­ződést Afrikába, ßs Francoise szót fogadott, hogy meg ne sértse. Az ő kedvéért folytatta a fogyókúrát is, amíg össze nem esett: a szigorú diéta katasztrófához veze­tett. Francoise testileg-lelkileg a végét járta. Depresz- sziós hangulatok, félelemérzetek gyötörték. Ekkor anyja kedvéért lemondta összes kötelezettségét és Korzikába utazott, hogy összeszedje magát. Nyolc hónapig tartóz­kodott mesebeli villájában. Sokat szenvedett a magány miatt: „Szeretek egyedül lenni, de nem sokáig, ßs csak azzal a feltétellel, hogy valaki van a szomszédos szo­bában. Csak egv ember, nem sokan, azt nem szeretem.“ „Francoise kiszámíthatatlan a szerelemben“ — mond­ják a barátai. „Ma azt mondja, megtalálta élete pár­ját, de holnap már nem is gondol rá.“ Ezért nem hisz­nek abban sem, hogy a top-sztár egy időre visszavonul a színpadtól. De hogy Francoise valóban elhatározta-e magát, az nem biztos. Azt sem lehet tudni, ki lesz a választott: Périer, Dutronc vagy Rock. Ezt valószínűleg Francoise maga sem tudja. —mk—

Next

/
Oldalképek
Tartalom