Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-12 / 32. szám
6 0| r• •#% r SXOFFAN RU»OT.F edző Ml JÖN A HÉT KÖVÉR ESZTENDŐ UTÁN Kocík Stefan a csapat vezetője, Kládek László, Krupanic Karol, Igor és Sraga Ján Peczer Viktor, Kropacs A kassai vízilabdázók maholnap idegenforgalmi nevezetességgé válnak; „íme, a Szent Erzsébet székesegyház, azaz a Dóm,“ mondja majd a kísérő, és „íme, a két Csop, Bottlik, Kládek és mások szobra, azo- ké, akik minden évben bebizonyították, hogy Európa eme országában senki sem ügyesebb náluk a vízben“. Szobrot talán a huszadik a- ranyérem elnyerése után sem kapnak a fiúk, az érdeklődés és a megbecsülés csupán abban nyilvánul meg most is, hetedik bajnokság után, hogy rajzani kezdenek körülöttük az újságírók és a fényképészek. Bottiik ironikusan jegyzi meg, nem ilyenkor kell fényképezni, délután, amikor zsúfolt az u- szoda és mindenki őket nézi. Miért nyertek annyi bajnokságot? A tradíció kötelez? A fedett uszoda? A felbukkanó tehetségek be tudják toldozni az öregek után maradt lyukakat? Kiválóak az edzők, a vezetők? A válasz az említett feltételezések ötvözetéből adódik. STOFFAN RUDOLF EDZŐ, AZ EGYKORI VÁLOGATOTT türelmesen állja a kérdések pergőtüzét. Elmondom, hogy a cím bibliai motívumot tartalmaz majd: mi jön a hét kövér esztendő után? Miközben az edző nyilatkozik, szemei végigpásztázzák az edzésre gyülekező játékosokat. Tkác nincs itt, délután gyomorgörcsöket kapott a virslitől. Reinovsky négykor ment ebédelni, Sraga szolgálati úton van. Stoffan a legtemperamentumosabb edzők egyike, csodálatos, hangszálai még mindig bírják az iramot. Amikor azonban négyszemközt beszél játékosairól, mindig a szeretet hangján szól. Lássuk csak, kik alkotják a kassai CH csapatának keretét, és milyen volt ebben az idényben teljesítményük a ligában? A jellemzést természetesen Stoffan végzi: A kapus KLÁDEK LÁSZLÓ. Tartalékja nincs, szükség esetén a két ifikapus jöhet csak számításba. Kládek a válogatottnak is kapusa, Csehszlovákiában nincs konkurrense. A Vasmű alkalmazottja, szabad idejében méhészkedik. Egész évben kiváló teljesítményt nyújtott. 26 éves. PECZER VIKTOR tanár. Az együttesben a védő feladatát látja el. (Egyébként Strausz János labdarúgó unokatestvére.) Sportházasságot kötött, a felesége elsőligás kosárlabdázónő. 28 éves. KRUPANIC KAROL nehezen lendült bele, de aztán megbízhatóan védekezett. A támadások szervezésében ő is aktívabb lehetett volna. Tanár. PETER SALÁT 19 éves diák. Ifijátékos, ebben az esztendőben visszaesett a fejlődésben, többre képes. Tavaly többet is nyújtott. KROPÄCS IGOR tanár. Nem vett részt az alapozó-edzéseken, de aztán belelendült. Jobb erőnléttel többre lenne képes. 29 éves Dr. SOKOL MICHAL orvos, 28 esztendős. Kiváló lövőcsatár. de ebben az évben a védelemben is jó teljesítményt nyújtott. BOTTLIK LÁSZLÓ 27 éves, tanár. A csapat kimagasló e- gyénisége, jól lő, jól védekezik, ő a „motor“. REINOVSKY JURAJ nagyszerű formában játszott. Az e- gyetlen balkezes balszélső messze földön. 29 éves, technikus. TKÁC PAVOL ifikorban lévő játékos, mindössze 19 éves. Technikus. Kiváló érzéke van a vízilabdához. Igazi tehetség. Ha többet edzene, az ország legjobbjai közé tartozhatna. KALINKA PETER 25 éves, technikus. Nagyszerű testalkata van. Igazi gólzsák. Ha teljesen összeszokik a fiúkkal, még_ több gólt lőhet. JÁN SRAGA 32 éves technikus, a legrégibb játékosok közé tartozik, szinte minden poszton használható. Rutinja is nagy előnye. Kládek, Sokol, Bottlik, Reinovsky és Tkáő országos válogatottak, Salát ifiválogatott. Ez volt Stoffan bizonyítványosztása. Lám, megvan az a- ranyérem, mégis milyen szigorú! Ez lenne a nyolcadik bajnokság záloga? A tavalyi együttesből Csop Sándor, Csop Konstantin és Urbán Sándor hiányzik. Sikerült-e pótolni őket? A két Csop kiváló játékos volt. Csak hosszú és türelmes munka árán nevelhetők föl hasonló tudású játékosok. Csop Konstantin fizikai adottságai pedig olyanok voltak, hogy elmondhatjuk: nem minden évben születik ilyen alkatú ember. (Csop Sándor jelenleg Kanadában, Csop Konstantin Ausztráliában él.) Volt-e a bajnokságnak valamilyen érdekes mozzanata? Volt több is. Az egyik nem éppen sportszerű történet. Ostíban, a pozsonyi Slávia ellen nehezen született meg a győzelem. Az utolsó másod- jj percekben billent csak javunkra a mérleg. Ezen a győzelmen sok múlott. Az egyik pozsonyi játékos mérgében felemelte a jelzőtáblát a vízről és a bíró után vágta! Sokan állítják, hogy a CH proficsapat. Mennyi pénzt kapnak a játékosok? Május óta olyan anyagi helyzetben vagyunk, hogy ha- j vönként 300 korona kalóriapénzt fizethetünk a játékosoknak. Aki nem jár becsületesen edzésre, természetesen nem kap pénzt sem. Ennyiből áll a mi profizmusunk. És a tervezett út Japánba? Most folynak a tárgyalások. Az első terminust nem tudtuk elfogadni időhiány miatt. Ha megyünk, októberben vagy novemberben kerül erre sor. A japán válogatottal játszanánk és tokiói meg osakai klubcsapatokkal. A vízilabda még mindig mostoha sportág. Vajon hogyan látta a válogatott edzője, Stoffan Rudolf, ebben az évben a körülményeket? Milyen lett volna az ideális felkészülés, és milyen volt a valóságban? Ideális feltételek? Kellene egy saját uszoda. Biztosítani kellene a játékosok egzisztenciáját, úgy mint a többi szocialista országban — de nem lehet. Egyik munkahelyen sem veszik jónéven az utazásokat, a tízhónapos szezont. Télen, a- mikor alapoztunk, naponta csak 90 percig állt rendelkezésünkre a fedett uszoda. Reggel harminc, este hatvan percet töltöttünk a vízben. Az 1- deális idő 180 perc, azaz három óra lett volna! Mi jön a hét kövér esztendő után? Erre a kérdésre még senki sem tud válaszolni, de az az érzésem, hogy a kassai vízilabdázók nem fogják a bibliai példát követni. BATTA GYÖRGY Salát Peter, Bottlik László, Kalinka Péter, Reinovsky Juraj, dr. Sokol Michal, Pavoi Tkác KOLÄR PÉTER felvételei — Peczer és Sraga portréját Berenhaut Róbert készített« C/3 fai fai A, Ki Harci jelenet egy amerikai futballpályáról, trombitaszóval (a kép felső sarkában) fűszerezve Panem et circenses — kenyeret és cirkuszi játékot — követelték a tömegek az ókori Rómában. A cirkuszi játékot a gladiátorok élet-halál küzdelme jelentette. Egy kicsit erős, de találó a hasonlat az amerikai futballra, a nálunk honos labdarúgáshoz ugyanis aligha hasonlítható. Elég ránézni a képre, máris ki-ki véleményt alkothat arról, hányadán is állunk az amerikai futballal. A korlátlan lehetőségek hazájában hatalmas népszerűségnek örvend ez a sportág. Egy mérkőzés például New Orleans- ban valóságos népünnepély. Gála-előadás. Show. Főszereplői a képen is látható „keményfiúk". Dixieland együttesek fokozzák a közönség kedélyállapotát, jóllehet, a tarka nézősereg nem szorul effajta kedély fokozásra. Néha a zenekarokon is túltesz hangerősségében s a pályán folyó kisebb-nagyobb csetepatékhoz hasonlóan, időnként a lelátókon is fellángol a „cirkuszi játék". Különösen olyankor, ha a szomszéd ellenkező véleményen van. Hogy sportágnak nevezhető-e az amerikai futball, az erősen kétségbevonható. Nemzetközi viszonylatban inkább húsdarálónak nevezik. Ez a megnevezés még talán a cirkuszi játéknál is jellemzőbb. A szabályok — ha ugyan lehet ilyesmiKeményfiú, teljes díszben ről beszélni — annyira „jóakaratúak", hogy a játékosok törhetik, zúzhatják egymást. Es zúzzák is, becsülettel, mert csak a tülekedések, verekedések biztosítják a telt lelátókat. Az amerikai futballban a haláleset sem ritkaság. Az elmúlt 30 esztendő alatt közel ötszáz játékos a pályán lelte halálát. Sokan megrokkantak, egész élerükre kiható komoly sérüléseket szereztek. Ebben a sportágban a pénz, a dollár csengése játssza a prímet. Nem csoda hát, hogy időnként élvonalbeli sportolók, atléták is engednek a csábításnak. A klubok, illetve a vállalkozók szívesen szerződtetik az ismert sportolókat, mert a kiváló testalkatú, ügyes, fürge, ráadásul Ismert játékosok szerepeltetése biztosítja a telt házat. Profi játékos lett többek között Ray Norton, a 100 méteres síkfutás melbournei olimpiai bajnoka, Robert Hayes és Henry Carr, akik néhány évvel ezelőtt 10 másodperccel tartották a 100 méteres síkfutás világcsúcsát. Már-már futballjátékos lett Randy Matson súlylökő világcsúcstartó, és ha azzá lenne, akkor sem nagyon csodálkozhatnánk rajta. Miért? Az élvonalbeli játékosok keresete megközelíti az évi 50 ezer dollárt. Nagy pénz ez. Bár nem biztos, hogy eny- nyi pénzért érdemes az embernek vásárra vinni a bőrét. Akinek szerencséje van, meggazdagodik. Akit elkap a húsdaráló, az élete végéig nyomorék marad. Koldusbotot foghat a kezébe, hogy tengethesse nyomorúságos életét. A klubokat, illetve azok vezetőit ez vajmi keveset érdekli. Egy idény alatt Amerikában mintegy 2800 mérkőzést bonyolítanak le, s ezeknek kb. 22 millió nézője van. Egy-egy klub tiszta haszna közel egymillió dollár. • A pénz ördöge mellett eltörpül egy, két, esetleg néhány tucat ember egyéni tragédiája. „Amerikaibb ez a játék, mint a cowboy filmek", — jelentette ki az amerikai futballról Graham Green, Nagy Britannia rugby szakértője. Nem tévedett. P, L.
