Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-12 / 32. szám
További Hold-utazások előtt Az Apollo 11 legénységének fantasztikus Hold-repülése még mindig a közvélemény érdeklődésének a középpontjában áll. A houstoni laboratóriumokban vizsgálják a Holdmintákat, fénykép- és filmfelvételeket, melyek bizonyára sok találgatásra és rejtélyre adnak majd magyarázatot. Az utazás hősei egyelőre elkülönítve élnek, nehogy valamilyen ismeretlen betegséggel megfertőzzék Földünk lakóit. A tervezőmérnökök, tudósok műhelyében viszont már készülnek a következő Hold-utazások tervei, kellékei. Legutóbb Wernher von Braun, az amerikai űrrakéták német származású „atyja" nyilatkozott a tervekről. Wernher von Braun kijelentése szerint 30—40 év múlva az Atlanti-óceánt átszelő repülőjáratok viteldíjának megfelelő összegért válthatunk majd jegyet a Holdra. Az amerikai szakértők most egy többszöri használatra alkalmas űrhajó építésének lehetőségét kutatják. Ez az űrhajó a Föld körüli pályáról visszatérve üzemanyagkészletének feltöltése után ismét kibocsátható lenne. A tervek szerint legalább száz ízben vehetnék igénybe. A jövő űrhajója — belső berendezéseit tekintve — egyre jobban hasonlít majd a mai repülőgépekhez. Vezetőfülkéje mögött utastérsége is lesz. Néhány esztendő múlva az űrhajók berendezése és az utazás is olyan tökéletes lesz, hogy előzetes kiképzés nélkül is bárki rászánhatja magát. Eleinte természetesen nem turisták veszik igénybe ezeket a járműveket, hanem szakemberek, meteorológusok, geológusok, asztronómusok, orvosok, mérnökök stb. Eljön az idő. amikor a turisták is eljutnak bolygótársunkra. A turisták ún. „Hold-szállodákban“ laknak majd, ezekben mesterséges légkör biztosítja az életfeltételeket. Az első Hold-jármű és a további kutatórakéták leszállási helye egyelőre csak másodrangú kérdés. Manapság inkább a biztonságot és a tudományos megfigyelés lehetőségét helyezik előtérbe. A jövőben látványosabb helyen szállnak majd le a járművek, például a Kopernikusz kráterben. Előbb azonban tökéletesíteni kell a leszállás műveletét. Az Apollo program eddig 23 milliárd dollárt emésztett fel, tehát az elhúnyt Kennedy elnök által e célra szánt összeg felét. Wernher von Braun a továbbiakban annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövőben javul a nemzetközi együttműködés. A Hold, és a távolabbi bolygók elérése érdekében a későbbiek folyamán űrállomásokat kell létesíteni, ahol üzemanyagot, oxigén-készleteket tárolhatnak, esetleg kijavíthatják a sérült űrhajókat. A Hold-utazás a jelen körülmények között, amikor a legkisebb műszaki hiba is a legénység halálát jelentheti, rendkívül veszélyes. Az űrállomások kivitelezése és fellövése költséges, ezért szükséges a nemzetközi együttműködés. Ezeken az állomásokon a világ különböző országainak tudósai és műszaki szakemberei dolgoznának. Az amerikai űrkutató intézet, a NASA szolgálatában már most is körülbelül 150 német és osztrák tudós, mérnök és néhány egyéb ország állampolgára dolgozik. (agy) A ház körül kőművesek, sürgés - forgás. Fiatal asszony karján három év körüli gyerekkel jön felém. — A Remete? Körtéért jött, ugye? Ide csak télen jár, akkor is csak Karácsony estéjén jön közénk. Erre menjen a vasút mellett, kiér a Zsitvá- hoz, ott forduljon balra. Vagy halászik, vagy alszik. Rátalál. K örtét szedett. Amíg ott voltam, hárman jöttek a R emete-körtéért. — Majdnem ingyen adom, csak dohányra kell a pénz. Kóstold csak meg, nem felejted el az ízét egyhamar. A kertben három szilvafa, egy diófa, két körtefa és egy cseresznyefa van. Ennyi az egész „királysága": három ár. A kerítésen futó bab, úgyhogy még a legkíváncsiabbak is csak székre állva leshetnek el valamit a Remete életéből. — Miért él így? — Három évvel ezelőtt Pé- ter-Pálkor megszületett az unokám. Rá egy hetire elköltöztem a házból. A ház, ahol most a lánya él a férjével meg a kis István- kával, még az apjáé volt. Mondom neki, hogy már félig lebontották, és hogy az udvar tele van téglával, meg más építőanyaggal. Bólintgat, hogy tudja. Közben a kutyája fejét vakargatja. — Jó ebédünk volt ma, ugye Bundikám? A reggel fogtam 'egy szép pontyot. Ha nem lenne ilyen meleg, felét meghagytam volna vacsorára. De ilyen időben még a gyümölcs is megromlik. A kunyhója kukorica és do- hánykóróból készült, huzatos, rengeteg benne a légy, szúnyog, ezért csak éjszakára meg rossz idő esetén bújik alája. A múltkor, amikor az a nagy vihar volt, bedőlt az egyik fala. — „Hazamentem" drótért, meg néhány szögért és akkor láttam, hogy a lányomék lebontották a házat. Csak álltam és néztem, hogy bontják a falakat, amelyeket én gyúrtam az apámmal. Kérdeztem, hát most már mit akarnak. Azt válaszolták, menjek a fenébe és ne kotnyeleskedjek bele az engem nem illető dolgokba. Ezt mondta, pedig akkor már öt hónapja még csak nem is láttuk egymást, holott csak pár méterre vagyok tőlük. Azután, hogy a télen majd beleöltem magam a Zsitvába... V isszament a kertjébe. A vasutas, aki ismerte az öreget, a kutya vonítására figyelt fel. Felállt a kert-' ajtó kilincsére, de már csak a himbálódzó öreget láthatta. Amikor levágta a diófáról, még élt. ö vitte a kórházba is. Senki sem hitte, hogy a hatvanhét éves öregember megéli a reggelt..-0A felesége világra hozta Rózsikét, de őt már nem tudták visszaadni az életnek. Háború volt, az orvosok egy disznó árát is elkérték az operációért Sokan mondták Máté, nősülj meg! Ki fogja nevelni a lányodat? Ajánlkoztak is asszonyok, de neki minden idejét lekötötte Rózsika. Nem volt anyja kiskorában, amikor megnőtt, ő beszélte le apját a nősülésről. — Iskolába jártam, a dohányról is lesjpktam, hogy neki mindenre fussa a pénzből. Még „ballagása" is volt az én Rózsikámnak! Ügy bizony! Én is ott voltam, a szép új ruhámban. A baj akkor kezdődött, amikor a lány dolgozni kezdett, ura lett a pénzének és nem szorult többé az apjára. A sze- retetet is másnak adta és más férfitől kapta. Éjjel járt haza, az apját sokszor hetekig figyelemre sem méltatta. Az öreg akkor már csak gyümölcsön meg azon élt, amit a Zsit- vából fogott ki. — A lagzijáról meg akkor értesültem, amikor elhozta az új ruhámat ide a kertbe, azzal, hogy na, apa, megyünk a templomba, ma nagy kanállal eszik. A lánya esküvője után többet tartózkodott a kertben mint a házban. Nem hiányzott senkinek sem. Kinek is? Egyedül a lányát szerette, az meg egyre csak azt hajtogatta, aga nem tud modernül gondolkodni és ha a szeme elé kerül, szép szót nem hallott tőle: — Miért nem veti le a rongyait, ha a konyhába lép? Még csak a kapuban van, de már érzem a szagát. Hogy tud ilyen koszosán járni? Menjen a kamrába, tele van magával az egész lakás! A nyugdíjat a lánya vette fel minden hónapban. Az öregnek egy fillért sem adott belőle. Karácsonykor egy gatyát és egy tár bakancsot dobtak neki. Ez volt az évi fejadagja. T avaly karácsonykor már azt gondolta, kibékülnek, olyan szép volt a szenteste. Kis unokáját vezetgette a szobában és éppen azt készítgette magában, hogy el-' mondja, hogyan volt, amikor Rózsika a mutatóujjában kapaszkodva járt az asztal körül... Nem került rá a sor. A lánya egyszercsak aludni küldte a gyereket és az apját is, de azonnal, mert vendégek jönnek. Még csak az hiányzik, hogy így lássák büdösen, a kutya szagával, ahogy a gyereket sétáltatja! — De megmosakodtam és felvettem az új ruhámat... — Mondtam már, hogy menjen a kamrába! Fogta a kalapját, meg egy darab kalácsot a Bundijának és elment. Az idegennek szomorúnak tűnt volna az egész ember, de akik ismerték, csak a fejüket csóválták volna. Semmi különös. Az öreg arcén már évek óta nem láttak mosolyt. Egy ideig feküdt a kukoricás zsákokon, de nem tudott elaludni. Bárhogy is fordult, fázott. Kint fagyos szél fújt és amikor elindult a kert felé, még a kutyája is inkább visz- szaszaladt. Fejszét fogott, de még csak pár perce döngette a Zsitva jegét, amikor rávilágított a gátőr: — Remete, csak nem akarsz halászni, karácsony este? Gye-- re hozzám, van jó szilvám, megmelegszel... Ment. A gátőr másnap szaladt Rózsikéért. Jöjjön, az öreg nagyon beteg, az éjjel kétszer a jég alá akarta ölni magát. Csak két napig feküdt a konyhában, amíg az orvos látogatta. Aztán kitették a kamrába. A szomszédok azt hitték, a- zért akarta elvenni az életét, mert a lányáék lebontották a házat. Rózsika nekem is ezt mondta: „Mit kell mindent az öreg orrára kötni." — Elment tőlük, mindenki azt beszéli, hogy bolond. Különben is, övé a kert, enyém a ház. Jogilag is rendben van, vagy nem? Nem. Sem jogilag, sem máshogy nincs rendben. Emberileg a legkevésbé. — Nem bírtam már tovább. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy meghaljak és hogy senki se sírjon utánam. Gondoltam ugyan, megvárom az őszt, amíg a gyümölcsből futja majd a koporsómra, de eljött a nap, amikor már a holnapot sem akartam megérni. Senkinek se kellek, mindenki csak nevet rajtam. Ha meghalok, majd nem fognak nevetni. Egy öreg ember az életével tiltakozik a sora ellen, amit neki szántak. Talán nem is az a sors fáj neki, mint inkább az, hogy saját vére ítélte ilyen életre. Pedig milyen kevés emberiség kell ahhoz, hogy Cser- ge Máté élete utolsó napjai boldogok legyenek.-OR ózsika, csak egy évvel vagy idősebb nálam, azért bátorkodom megkérdezni: mi történne, ha an-' nak a szeretetnek, amelyet mások iránt tanúsítasz, csak töredékét adnád az apádnak? Felnevelt, anya nélkül, az élete nagy részét úgyszólván rád áldozta. Ha akarsz, tudsz jó is lenni. Láttam. „Mert bolond" — mondod. Azért, mert öngyilkosságot ’ísérelt meg két esetben? Azért bolond? Ugyanezt tette Napóleón, Bismarck, sőt Lincoln is, és tudtommal egyikük sem volt elmebajos. Ha úgy lenne, ahogyan te mondod, nem te és a családod lenne minden gondolata és oka annak, hogy eldobja magától az életet. Az apád már senkiben sem bízik, senkinek sem tud hinni és csak ritkán gondo’ másra, mint arra. hogy elmenjen, el, messze az emberektől. Mindezt azért kellett elmondanom, mert nem hiszem, hogy észrevetted, mennyit változott az apád azóta, amióta nem fogod a mutatóujját. A keze kérges és remeg, a szeme gyakran könnyes és sokszor elhagyja az ereje... ZÄCSEK Erzsébet Nem bírtam tovább... A VILÁG IEGFIATALABB HÁZASPÁRJA A törőkországi Anatólia hegyeiben levő Dá- járbákárban lakik a világ legfiatalabb házaspárja: Fáid és Száida. Már négy éve annak, hogy a kádi előtt örök hűséget esküdtek egymásnak, s még ma is kéz a kézben járják a falu utcáit, mindig van közös beszédtémájuk és nem mulasztanak el egyetlen percet sem, hogy együtt játsszanak. Az ifjú férj mindössze 9 éves, az „asszonyka" pedig a napokban tölti be a 7 évét. A korához képest magas, komoly és megfontolt férj oldalán, csak a Keleten tapasztalható, tökéletes megadással sétál ifjú hitvese. Fáid és Száida unokatestvérek, és a családi viszályt megelőzendő, a szülők akaratából „kötöttek házasságot“. A gyermekházaspár szülei — két fivér — ugyanis egy nagy faáru- és asztalosműhely tulajdonosai. Amikor Fáid, majd Száida megszületett, felmerült az örökösködés problémája. A kislány apja attól tartott, hogy bátyjának fia lesz a törvényes örökös, az egész vagyon az övé lesz, és kislányát kisemmizik. A két fivér soká töprengett, majd feleségük tanácsára kiokoskodták az egyetlen megoldást: az akkor 5 éves Fáid feleségül veszi a 3 éves Száidát, és így az egész vagyon a családban marad. Amikor a Kádi meglátta a „fiatal párt“ eltátotta a szájét és igyekezett kibújni az es- ketési szertartás alól, de hosszas rábeszélés után mégis ráállt az esketésre. A fiatal pár a szülők határozata szerint ösz- szeköltözött, Száida szülei egy szobát bocsátottak a rendelkezésükre. Az ifjú férjről apósa gondoskodik, amíg képes lesz arra, hogy eltartsa magát és feleségét. A fiatal „menyecske" már szorgalmasan készül a komoly házaséletre: főzni, mosni, vasalni tanul — egyelőre azonban imnden reggel férjével együtt elmegy az iskolába. tETfea leg^etSlc — Űi ifiúság 3 MICSODA FÉNYŰZÉS Lakáshelyzetünkkel általában nem nagyon dicsekedhetünk ország-világ előtt. Éppen ezért korlátolt agytekervényeim- mel sem tudok magyarázatot találni arra, miért bontják le lépten-nyomon azokat a hajlékokat, melyek kisebb-nagyobb tatarozás után még használhatok lennének. Aki magyarázattal szolgálhat, a tulajdonos — többnyire a nemzeti bizottság — azzal érvel, hogy egyik-másik lakás megjavítása többe kerülne, mint egy új felépítése. Meglehet, bár erősen kétlem. Csakhogy az a lakás már áll, az új építése viszont a legkorszerűbb módszerekkel is több hónapot vesz igénybe. Feltűnt nekem még az is, hogy az alig 4—5 évvel ezelőtt épített lakások is immár alapos tatarozásra szorulnak. Pozsonyban például 1967-ben 20 millió koronát fordítottak az 1960 óta épült lakások tatarozására. Hát erre adjon nekem valaki elfogadható magyarázatott FEJFÁJÁS A fejfájás állítólag sok fejfájást okoz az amerikaiaknak. Valóságos népbetegség. Az Egyesült Államok minden tizenkettedik polgárának fáj a feje. A nőknek kétszerié gyakrabban, mint a férfiaknak. A statisztika szerint a yenkik évente 400 millió dollárt adnak ki fejfájás elleni porért és tablettáért. Mondják, megér ennyit a fejfájás? PROTEKCIÓS ÚJSZÜLÖTTEK A protekcionizmus a társadalmi élet e gyászos megnyilvánulása nálunk kétségkívül fénykorát éli. Protekcióval, ismeretséggel mindent el lehet intézni, protekcióval kapható az is, ami egyébként hiánycikk, protekcióval minden kapu meg- nyittattk. Ám, hogy a központi hivatalok is az ügyintézésnek ezt a módját válasszák, az már mégis csak sokl Pedig így van. Arra a rendeletre gondolok, mely kimondja, hogy július 1- től csak azok a személyek vásárolhatnak pelenkát, akik igazolhatják anyaságukat. Szegény újszülöttek. Alig jönnek a világra, márts protekcióval élnek. Nem hiszem a- zonban, hogy a pelenkahiányt kizárólag ezzel az intézkedéssel meg lehet oldani. Inkább az az érzésem, hogy valaki megint a könnyebbik megoldást választotta. APRÓHIRDETÉS Egy francia hetilapban a következő hirdetés jelent meg.' „Negyvenegyéves földműves rendes, megértő traktortulajdo- nosnö ismeretségét keresi 25 éves korig. Jó karban tartott traktor előnyben.“ V
