Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-12 / 32. szám
Még javában süt a nyári nap, a pályákon és a pályák szélén a játékosok, illetve a nézők izzadnak, de a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban, már itt az ősz. Indul a legmagasabbtól a legalsóbb osztályig, az 1969—70-es bajnoki idény. Végre újra bajnoki hévvel beszélgethetünk kedvenceinkről. A várakozás, a zsörtölődés után új reményekkel nézünk legjobb labdarúgóink felé és mindent elfeledünk, ami a múlt idényben nem tetszett. S ebben a futballjátékban ez a csodálatos: gyorsan indulatba jövünk, de még hamarább feledünk. Mert végül is a „kerek bőr“ mindennapi életünk elmaradhatatlan társa lett, és ha nem követjük szemmel az útját, mindjárt hiányérzetünk támad. így éreztük már néhány hét óta és ezért örülünk, hogy a legközelebbi vasárnapok már megtelnek a futball nyújtotta örömökkel. A labda elindul és most már ismét komoly tétért folyik a küzdelem, a mindennapi futballvitáink is konkrétabbá válnak. S milyen szép lenne, ha a téma a gólok sokasága, a mérkőzések nyíltsága, a játékosok küzdeni tudása lehetne. De miért is ne lehetne így? Csak akarni kell! Labdarúgásunkban az egészséges légkör a vezető szerveken és az egyesületeken múlik. Mindent itt sem lehet „felsőbb utasítással" megoldani. A sportkörökben kialakult szellem, a vezetők határozottsága a legkisebb káros jelenséggel szemben, az elért eredmények igazságos értékelése és a megfelelő következtetések gyors felhasználása, mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a játékosok világosabb és egyértelműbb képet alakítsanak ki magukban. A játék ugyanis csak akkor igazán szép, eredményes és egyben szórakoztató is, ha labdarúgóink hozzáállása jelentősen megváltozik. Ha a magánéletüket nem választják külön sportpályafutásuktól, ha az egyesületi színeket, a klub-hűséget, a közösségi érzést előbbre helyezik sokszor alantas egyéni érdekeknél — akkor az ő feladatuk is könnyebbé válik. Kevesebb lesz a „lelki válság“ és több a dicséretes szó, a barátok, a vezetők részéről, és a sajtó hasábjain is. Ez mind elérhető cél, és ha az idény eleji szokásos fogadalmakat is megtartják, akkor a közönség száma is növekedni fog a lelátókon. A közönség gólokban gazdag mérkőzésekre vágyik. Férfias, becsületes, küzdeni akarást vár kedvenceitől. Induljon tehát a labda kilencven perces útjára... -SE heti számunk ban: Krónika Az V. NYIT a beszédek tükrében További Hold-utazások előtt Nem bírtam tovább Tarka jegyzetek Politika mindenkinek Mi jön a hét kövér esztendő után Szakállszárító Tökéletes koordináció Pipacs a fenegyerek Versek Graham Greene: A láthatatlan japánok Csúzli Szerelem buktatói TV-müsor Otthoni elegancia Veronika válaszol A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVIII. évf. 1969 Augusztus 12. Ära 1.— Kcs Miközben mindent bírálunk, miközben mindent meg akarunk változtatni, ne feledkezzünk meg önmagunkról sem. Bogdáni! Sándor ÉS ELINDUL A LABDA...
