Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-05 / 31. szám

io üíwm RUTKOWSKA: MÄ*? szülök, MÄS gyerekek... — Ha nem teszed le, — mondta az anya —, hát nem tu­dom mit... — Más szülök — vágott a szavába Jana —, azt mondják: „Ha leteszed, hát...*, ti meg csak állandóan fenyegetőztök. — Más gyerekek úgy tanulnak, ahogy illik és semmi két­ség sincs afelől, hogy az egyik osztályból följebb léphetnek a másikba. — Más szülőknek is vannak kételyeik, mert különben nem mondanák, hogy „ha“, csupán nem akarják fölöslegesen ke­seríteni a maguk és a gyerekek életét. — Más gyerekek nem viselkednek Így a szüleikkel ahogy te! Sohasem jutna eszembe, hogy ilyen hangon beszéljek az édesanyámmal. — Más szülők már régen nem hozakodnak elő ilyen ódi- vatú érvekkel, vagy úgy beszélnek a gyerekeikkel mint em­ber az emberrel, vagy egyáltalán nem beszélnek velük. — Más gyerekek tisztelik a szüleiket! — Lehet, hogy más szülők meg Is érdemlik, hogy tiszteljék őket! Sőt, úgy tűnik, hogy egyszer a saját szememmel Is lát­tam ilyen szülőket, de az már nagyon régen volt, akkor ami­kor még egészen kicsi voltam, de az is lehet, hogy az egész­re rosszul emlékszem! — Más gyerekek a szülőkhöz fűződő viszonyukat nem arra alapozzák, hogy a szülőknek futja-e mindarra ami nekik e- szükbe jut. És légy szives hagyd abba ezt a cirkuszolást, ezt a botrányos viselkedést, megvesszük azt az óhajtott kosztü­möt. — Méghogy „óhajtott kosztüm“! Kosztüm-e az egyálta­lán?! Konfekció árú, az árúházból?! Más szülők nyugatra jár­nak szolgálati utakra és onnan hordják a gyerekeiknek a mindenféle orlont, dralont, nylont és az isten tudja, hogy mi mindent még, én meg csupa hazai gyártmányú vacakot hor­dok! Ilyen rongyokban nem is lehet semmi esélyem! — Más gyerekek az életcéljukat nem a nyugati kacatoktó! teszik függővé és nem kínozzák a szüleiket túlhajtott köve­telésekkel. —* Más szülők tudják, hogy egy rosszul öltözött lánynak nem lehet sikere, még ha mindjárt a falra mászik se sike­rül neki semmi, nem segít rajta senki és nincs semmilyen perspektívája. — Más gyerekeknek más elképzeléseik is vannak nemcsak az állandó parádé, szórakozás meg flört. Az ő életfilozófiá­juk egészen más és másképp reagálnak az apróbb hiányossá­gokra vagy arra, ami az ő szemükben hiányosságnak tűnik. Végül is ha a pénzünkből futja az áruházi kosztüm helyett veszünk neked a Tuzexban valamit, csak nyugodj már meg végre és hagyd abba, ne játszd legalább egy pillanatig a Sze­rencsétlen lány görög tragédiáját. — Más szülők maguk igyekeznek örömet szerezni gyere­keiknek. Ti meg csak nagy keservesen hátráltok meg a fe­nyegetések és a botrányok nyomására! — Más gyerekek szemmelláthatóan jobban nevelik a szü­leiket mint te. — Más szülők... — Más gyerekek... — Más szülők... — Más gyerekek... -(tó)- í SAJNÁLJA Egy mai fiatalember mond­ja: — Szegény apámnak most egy másik asszonyt ts el kell tartania. — Hogyan, csak nincs ba­rátnője ts? — Nincs, hanem én is megnősültem. KI VOLT AZ ELSŐ? Pistike megkérdi: — Mondd mama, az em­ber a majomtól származik? — Igen, fiam. — Akkor melyik ember vette észre legelőször, hogy ő már nem majom? FOGAS KÉRDÉS — Mi lesz egy táncosnő­ből, ha megöregszik? — Nos, mt? — Ráncosnő. MI AZ HOGY! Két művésznő beszélget egy har­madikról. — Tudod, szívem, ráadásul az a nő még bandzsít is. — Mi az, hogy bandzsít — legyint kezével a másik —, amikor sír, a há­tán folynak le a könnyei. KÖNNYŰ MEGÁLLAPÍTANI Pistike bUszkén mondja a mamá­jának: — Anyu, öt legyet ütöttem agyon az előbb. Két hímlegyet és három nőstényt. — Honnan tudod ilyen jól a ne­meket? — Hát kettő az asztalon ült és három a tükrön. . BIZTOS ÖRV Szabőné felháborodva odamegy a strandon egy izmos fiatalemberhez: — Mondja kérem, maga ütötte po­fon a férjemet? — Kihez van szerencsém? — Szabőné vagyok. — Nem én ütöttem pofon, mert ha a maga férje tőlem egy pofont ka­pott volna, akkor ön már özvegy sza­bőné lenne. JÓ VICC Négy amerikai fiatal ember egy felhőkarcoló hatvanadik emeletén la­kik. Egyik este együtt értek haza. fel akarnak menni a lifttel, de a lift nem működik. Nincs más hátra, gya­log kell nekiindulniuk. Hogy az unal­mas emeletmászást kellemesebbé te­gyék, megállapodnak, hogy minden ötödik emelet után egy másik mond el egy jó viccet. Elkezdik a viccmesélést. Az első, második és harmadik el is mond egy-egy viccet, a negyedik azonban kijelenti, hogy ő tud egy pazar vic­cet, de csak akkor hajlandó elme­sélni, ha már felértek a hatvanadik emeletre. Tovább mennnek és folytatják a viccmondást. Mikor végre felérnek a hatvanadik emeletre, rászólnak a ne­gyedikre: — Na, most gyerünk azzal a pazar viccel. — Hát tudjátok meg — mondja a negyedik —, a portásnál felejtettük a szobakulcsot. A szerelem buktatói Még egyszer a boldogtalan szerelmesekről • A csalódott szerelmes öngyilkossága @ Levél az édesa­nyának ® Társadalom, amelynek alapja a szeretet. Sokszor elegendő, ha szere­tettel és megértéssel beszé­lünk a csalódott szerelmessel, aki öngyilkosságra készül és a pillanatnyi elkeseredésből, dep­resszióból kilóból, megérti, hogy milyen önző, megváltozhatat­lan cselekedetet akart elkö­vetni önmagával és közvetlen hozzátartozóival szemben. Semmi sem indokolja ez em­ber öngyilkosságát, még a sze­rencsétlen szerelem, a végtelen boldogtalanság sem. Az öngyil­kosság szörnyű, gyáva, végtele­nül önző cselekedet, amelyről kegyetlenül le kell rántanunk a leplet. Csak felelőtlen em­ber lehet öngyilkos, olyan, aki még soha sem látott átlőtt ko­ponyát, kifolyt agyvelőt. a- kasztott ember eltorzult arcát, aki még soha sem látott két­ségbeesett szülőket, hozzátar­tozókat zokogni a ravatal fö­lött. Mindenkinek, akiben fel­merül az öngyilkosság gondola­ta, meg kellene néznie a hul­laház bonctermét, hogy lássa miként festenek a valódi hul­lák. Meggyőződésünk, hogy gyorsan elfutna és másként kezdene gondolkodni a tervei­ről. csalódásáról. Lehet, hogy mindaz, amit le­írtunk. túlságosan visszataszí­tónak tűnik, de sokkal vissza- taszltóbb az öngyilkosság! Ál­talában ott okozza a legna­gyobb fájdalmat, ahol az ön­gyilkos a legkevésbé akarja. Egész hátralévő életükre sze­rencsétlenné teszi a szülőket, hozzátartozókat, barátokat. Nézzük meg az egyik anya levelét, amit az öngyilkossá­got elkövető fia katonabarátai­hoz intézett. Drága Gyermekeim! Köszönöm a leveleteket, és hogy elküldtétek Gyuri fiam holmiját. Jólesett, hogy gon­doltatok rám. Mindazt, ami Gyuri után maradt, megőr­zőm, még azokat a plexiüveg darabokat Is. Csak ez a kis csomag maradt meg emlékül. Elük, mint anya kívánom nektek, hogy legyetek boldo­gok az életben, hogy boldog­ságban élhessetek a szüléitek­kel, nem úgy, mint szegény Gyurka, aki annyi fájdalmat o- kozott nekünk, és ráadásul o- lyan lány miatt, aki hamaro­san úgyis elfelejti. írjátok, hogy jó barátotok volt. Volt, minket is szere­tett, rendes volt, de abban a pillanatban, amikor azt elkö­vette, nem gondolt rátok és ránk sem. A férjem a temetés óta el­telt két hét alatt teljesen meg- őszült és elvesztette minden életkedvét._ Gyurka volt a büsz­kesége. Úgy járunk egymás mellett, mint az árnyak. Ha közületek bárki erre jár, ke­ressetek fel, minden szó. amit Gyurkáról mondotok, drága ne­künk. Pont azon a napon, amikor az történt, a férjem egy kiszá­radt fát vágott ki a kertben, ma. amikor feldarabolta, azt mondta, hogy mi is ilyenek vagyunk, mint ez a kiszáradt fa...“ Ki hatalmazta fel azt a fia­tal öngyilkost, hogy ennyi bol­dogtalanságot és fájdalmat o- kozzon a környezetének, annyi reményt tegyen semmivé. Sen­ki! Ehhez senkinek sincs joga. Egyetlen örült sem változtat szörnyű cselekedetével azon. hogy nem szerették. Sót, akik­nek meg akarta mutatni a ma­ga végtelen szerelmét, azok is gyűlölettel fordulnak el tőle. És joggal! Nem leszünk szentimentáli­sak és nyíltan megmondjuk, hogy mindazok a romantikus lelkületűek, akik ma az öngyil­kosságban hősiességet látnak, beteglelkű, önző emberek. De mintha hallanánk az okosak fi­lozófiai „érveit“: talán Anna Karenyina sem járt el helye­sen? Igen, Anna Kare­nyina mást szere­tett, s olyan férfihez adták feleségül, akit nem szeretett, a va­gyoni és társadalmi viszonyok tették bol­dogtalanná, s azokon képtelen volt a ma­ga Idejében változ­tatni. Sok ehhez ha­sonló esetet sorol­hatnánk fel a régi falu életéből is, de a szocialista rend el­távolította az ön­gyilkosok szociális, objektív indítékait. Ma egyet­len Marisnak sem kell meg­csalnia katonáskodó Ferijét, nem kell szerelem nélkül férj­hez mennie a gazdag özvegy­hez, hogy szülei vagyonát meg­mentse az elárverezéstől. Léteznek a ml társadalmunk­ban Is a múltnak csökevényel, osztálycsökevényei, vallási és nemzeti előítéletek, különösen az elmaradott területeken él­nek ezek tovább. Ami azon­ban alapvetően megváltozott, az a társadalom véleménye mind­ezekről a korlátokról. A mai rend embere ellen van az ilyen korlátoknak, támogatja az el­lenük lázadókat. Ezért egyet­len mai fiatalnak sem kell ma­gára hagyatottan, az öngyilkos­ság kétségbeesett cselekedeté­hez folyamodnia. Mindig támo­gatásra. megfelelő segítségre talál. Természetesen a kommunis­ta rend sem biztosíthatja, bogy nem lesznek boldogtalan sze­relmesek. Lesznek. akik re­ménytelenül szeretnek, de nem ölik meg magukat, mert míg a múltban a legyőzhetetlen ne­hézségek miatt, a társadalmi, erkölcsi nehézségek miatt ön­gyilkos szerelmesek merész dolgot követtek el, hősök vol­tak, ma viszont azok a bát­rak és hősök, akik legyőzik sa­ját önzésüket, keserűségüket, fájdalmukat és szenvedésüket. Aki átvészeli élete kritikus pillanatait, az bölcsen, megerő­södve léphet előre, nézhet a jövőbe. Következik: K könnyű boldogság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom