Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-05 / 31. szám
io üíwm RUTKOWSKA: MÄ*? szülök, MÄS gyerekek... — Ha nem teszed le, — mondta az anya —, hát nem tudom mit... — Más szülök — vágott a szavába Jana —, azt mondják: „Ha leteszed, hát...*, ti meg csak állandóan fenyegetőztök. — Más gyerekek úgy tanulnak, ahogy illik és semmi kétség sincs afelől, hogy az egyik osztályból följebb léphetnek a másikba. — Más szülőknek is vannak kételyeik, mert különben nem mondanák, hogy „ha“, csupán nem akarják fölöslegesen keseríteni a maguk és a gyerekek életét. — Más gyerekek nem viselkednek Így a szüleikkel ahogy te! Sohasem jutna eszembe, hogy ilyen hangon beszéljek az édesanyámmal. — Más szülők már régen nem hozakodnak elő ilyen ódi- vatú érvekkel, vagy úgy beszélnek a gyerekeikkel mint ember az emberrel, vagy egyáltalán nem beszélnek velük. — Más gyerekek tisztelik a szüleiket! — Lehet, hogy más szülők meg Is érdemlik, hogy tiszteljék őket! Sőt, úgy tűnik, hogy egyszer a saját szememmel Is láttam ilyen szülőket, de az már nagyon régen volt, akkor amikor még egészen kicsi voltam, de az is lehet, hogy az egészre rosszul emlékszem! — Más gyerekek a szülőkhöz fűződő viszonyukat nem arra alapozzák, hogy a szülőknek futja-e mindarra ami nekik e- szükbe jut. És légy szives hagyd abba ezt a cirkuszolást, ezt a botrányos viselkedést, megvesszük azt az óhajtott kosztümöt. — Méghogy „óhajtott kosztüm“! Kosztüm-e az egyáltalán?! Konfekció árú, az árúházból?! Más szülők nyugatra járnak szolgálati utakra és onnan hordják a gyerekeiknek a mindenféle orlont, dralont, nylont és az isten tudja, hogy mi mindent még, én meg csupa hazai gyártmányú vacakot hordok! Ilyen rongyokban nem is lehet semmi esélyem! — Más gyerekek az életcéljukat nem a nyugati kacatoktó! teszik függővé és nem kínozzák a szüleiket túlhajtott követelésekkel. —* Más szülők tudják, hogy egy rosszul öltözött lánynak nem lehet sikere, még ha mindjárt a falra mászik se sikerül neki semmi, nem segít rajta senki és nincs semmilyen perspektívája. — Más gyerekeknek más elképzeléseik is vannak nemcsak az állandó parádé, szórakozás meg flört. Az ő életfilozófiájuk egészen más és másképp reagálnak az apróbb hiányosságokra vagy arra, ami az ő szemükben hiányosságnak tűnik. Végül is ha a pénzünkből futja az áruházi kosztüm helyett veszünk neked a Tuzexban valamit, csak nyugodj már meg végre és hagyd abba, ne játszd legalább egy pillanatig a Szerencsétlen lány görög tragédiáját. — Más szülők maguk igyekeznek örömet szerezni gyerekeiknek. Ti meg csak nagy keservesen hátráltok meg a fenyegetések és a botrányok nyomására! — Más gyerekek szemmelláthatóan jobban nevelik a szüleiket mint te. — Más szülők... — Más gyerekek... — Más szülők... — Más gyerekek... -(tó)- í SAJNÁLJA Egy mai fiatalember mondja: — Szegény apámnak most egy másik asszonyt ts el kell tartania. — Hogyan, csak nincs barátnője ts? — Nincs, hanem én is megnősültem. KI VOLT AZ ELSŐ? Pistike megkérdi: — Mondd mama, az ember a majomtól származik? — Igen, fiam. — Akkor melyik ember vette észre legelőször, hogy ő már nem majom? FOGAS KÉRDÉS — Mi lesz egy táncosnőből, ha megöregszik? — Nos, mt? — Ráncosnő. MI AZ HOGY! Két művésznő beszélget egy harmadikról. — Tudod, szívem, ráadásul az a nő még bandzsít is. — Mi az, hogy bandzsít — legyint kezével a másik —, amikor sír, a hátán folynak le a könnyei. KÖNNYŰ MEGÁLLAPÍTANI Pistike bUszkén mondja a mamájának: — Anyu, öt legyet ütöttem agyon az előbb. Két hímlegyet és három nőstényt. — Honnan tudod ilyen jól a nemeket? — Hát kettő az asztalon ült és három a tükrön. . BIZTOS ÖRV Szabőné felháborodva odamegy a strandon egy izmos fiatalemberhez: — Mondja kérem, maga ütötte pofon a férjemet? — Kihez van szerencsém? — Szabőné vagyok. — Nem én ütöttem pofon, mert ha a maga férje tőlem egy pofont kapott volna, akkor ön már özvegy szabőné lenne. JÓ VICC Négy amerikai fiatal ember egy felhőkarcoló hatvanadik emeletén lakik. Egyik este együtt értek haza. fel akarnak menni a lifttel, de a lift nem működik. Nincs más hátra, gyalog kell nekiindulniuk. Hogy az unalmas emeletmászást kellemesebbé tegyék, megállapodnak, hogy minden ötödik emelet után egy másik mond el egy jó viccet. Elkezdik a viccmesélést. Az első, második és harmadik el is mond egy-egy viccet, a negyedik azonban kijelenti, hogy ő tud egy pazar viccet, de csak akkor hajlandó elmesélni, ha már felértek a hatvanadik emeletre. Tovább mennnek és folytatják a viccmondást. Mikor végre felérnek a hatvanadik emeletre, rászólnak a negyedikre: — Na, most gyerünk azzal a pazar viccel. — Hát tudjátok meg — mondja a negyedik —, a portásnál felejtettük a szobakulcsot. A szerelem buktatói Még egyszer a boldogtalan szerelmesekről • A csalódott szerelmes öngyilkossága @ Levél az édesanyának ® Társadalom, amelynek alapja a szeretet. Sokszor elegendő, ha szeretettel és megértéssel beszélünk a csalódott szerelmessel, aki öngyilkosságra készül és a pillanatnyi elkeseredésből, depresszióból kilóból, megérti, hogy milyen önző, megváltozhatatlan cselekedetet akart elkövetni önmagával és közvetlen hozzátartozóival szemben. Semmi sem indokolja ez ember öngyilkosságát, még a szerencsétlen szerelem, a végtelen boldogtalanság sem. Az öngyilkosság szörnyű, gyáva, végtelenül önző cselekedet, amelyről kegyetlenül le kell rántanunk a leplet. Csak felelőtlen ember lehet öngyilkos, olyan, aki még soha sem látott átlőtt koponyát, kifolyt agyvelőt. a- kasztott ember eltorzult arcát, aki még soha sem látott kétségbeesett szülőket, hozzátartozókat zokogni a ravatal fölött. Mindenkinek, akiben felmerül az öngyilkosság gondolata, meg kellene néznie a hullaház bonctermét, hogy lássa miként festenek a valódi hullák. Meggyőződésünk, hogy gyorsan elfutna és másként kezdene gondolkodni a terveiről. csalódásáról. Lehet, hogy mindaz, amit leírtunk. túlságosan visszataszítónak tűnik, de sokkal vissza- taszltóbb az öngyilkosság! Általában ott okozza a legnagyobb fájdalmat, ahol az öngyilkos a legkevésbé akarja. Egész hátralévő életükre szerencsétlenné teszi a szülőket, hozzátartozókat, barátokat. Nézzük meg az egyik anya levelét, amit az öngyilkosságot elkövető fia katonabarátaihoz intézett. Drága Gyermekeim! Köszönöm a leveleteket, és hogy elküldtétek Gyuri fiam holmiját. Jólesett, hogy gondoltatok rám. Mindazt, ami Gyuri után maradt, megőrzőm, még azokat a plexiüveg darabokat Is. Csak ez a kis csomag maradt meg emlékül. Elük, mint anya kívánom nektek, hogy legyetek boldogok az életben, hogy boldogságban élhessetek a szüléitekkel, nem úgy, mint szegény Gyurka, aki annyi fájdalmat o- kozott nekünk, és ráadásul o- lyan lány miatt, aki hamarosan úgyis elfelejti. írjátok, hogy jó barátotok volt. Volt, minket is szeretett, rendes volt, de abban a pillanatban, amikor azt elkövette, nem gondolt rátok és ránk sem. A férjem a temetés óta eltelt két hét alatt teljesen meg- őszült és elvesztette minden életkedvét._ Gyurka volt a büszkesége. Úgy járunk egymás mellett, mint az árnyak. Ha közületek bárki erre jár, keressetek fel, minden szó. amit Gyurkáról mondotok, drága nekünk. Pont azon a napon, amikor az történt, a férjem egy kiszáradt fát vágott ki a kertben, ma. amikor feldarabolta, azt mondta, hogy mi is ilyenek vagyunk, mint ez a kiszáradt fa...“ Ki hatalmazta fel azt a fiatal öngyilkost, hogy ennyi boldogtalanságot és fájdalmat o- kozzon a környezetének, annyi reményt tegyen semmivé. Senki! Ehhez senkinek sincs joga. Egyetlen örült sem változtat szörnyű cselekedetével azon. hogy nem szerették. Sót, akiknek meg akarta mutatni a maga végtelen szerelmét, azok is gyűlölettel fordulnak el tőle. És joggal! Nem leszünk szentimentálisak és nyíltan megmondjuk, hogy mindazok a romantikus lelkületűek, akik ma az öngyilkosságban hősiességet látnak, beteglelkű, önző emberek. De mintha hallanánk az okosak filozófiai „érveit“: talán Anna Karenyina sem járt el helyesen? Igen, Anna Karenyina mást szeretett, s olyan férfihez adták feleségül, akit nem szeretett, a vagyoni és társadalmi viszonyok tették boldogtalanná, s azokon képtelen volt a maga Idejében változtatni. Sok ehhez hasonló esetet sorolhatnánk fel a régi falu életéből is, de a szocialista rend eltávolította az öngyilkosok szociális, objektív indítékait. Ma egyetlen Marisnak sem kell megcsalnia katonáskodó Ferijét, nem kell szerelem nélkül férjhez mennie a gazdag özvegyhez, hogy szülei vagyonát megmentse az elárverezéstől. Léteznek a ml társadalmunkban Is a múltnak csökevényel, osztálycsökevényei, vallási és nemzeti előítéletek, különösen az elmaradott területeken élnek ezek tovább. Ami azonban alapvetően megváltozott, az a társadalom véleménye mindezekről a korlátokról. A mai rend embere ellen van az ilyen korlátoknak, támogatja az ellenük lázadókat. Ezért egyetlen mai fiatalnak sem kell magára hagyatottan, az öngyilkosság kétségbeesett cselekedetéhez folyamodnia. Mindig támogatásra. megfelelő segítségre talál. Természetesen a kommunista rend sem biztosíthatja, bogy nem lesznek boldogtalan szerelmesek. Lesznek. akik reménytelenül szeretnek, de nem ölik meg magukat, mert míg a múltban a legyőzhetetlen nehézségek miatt, a társadalmi, erkölcsi nehézségek miatt öngyilkos szerelmesek merész dolgot követtek el, hősök voltak, ma viszont azok a bátrak és hősök, akik legyőzik saját önzésüket, keserűségüket, fájdalmukat és szenvedésüket. Aki átvészeli élete kritikus pillanatait, az bölcsen, megerősödve léphet előre, nézhet a jövőbe. Következik: K könnyű boldogság.
