Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-05 / 31. szám
1 FFI FKI í AS7I 0 Az ember néha a saját gondolataiban sem tud olvasni-OX állhatatos ember, nincs véleménye, és azt nem változtatja.-OElsősorban a felelőtlenségeinkért vagyunk felelősek.-ORitka az olyan irigy ember, aki mások szellemi képességeit irigyli.-0Ha valaki túlságosan jól ért valamihez, az a veszély fenyegeti, hogy egyoldalúnak tartják.-ClVégre rájöttem, mit akar az ember. Mást.-0Jó szívre vall, ha valaki döglött oroszlánba rúg. Az élőnek fájna.-OJó, ha valakinek saját maga az eszményképe, mert könnyűszerrel meg tudja közelíteni. úi ifjúság 7 VICTOR Még első elemibe sem jár s máris „hivatásos“ profi énekes: öt éves, amikor a közeli borbélynál nap nap után egy koronáért vagy csokoládés jégrűdért énekel, míg a mester fürge kezei frizurát varázsolnak a vendégek nyírásra vagy mosásra érett hajából. Tehetsége mégis majdnem elkallódik... Hosszú évekig ugyanis inkább a képzőművészet érdekli, mint a rendszeres énektanulás. Apja: a cseh' rock-and-roll egyik úttörője és édesanyja: egy zongoratanárnő hiába bíztatják, hogy foglalkozzon behatóan a zenével. A hlrtelenszőke legényke inkább rajzol, agyagot gyúr, formál. Az eredmény: zeneiskola vagy konzervatórium helyett képzőművészeti szakközépis-« kólába jelentkezik. A sors tréfája azonban, hogy éppen Itt kerül közvetlen kapcsolatba a zenével. Osztálytársai rábeszélik egy iskolazenekar alakítására, melyben ő lenne a gitáros. Rááll az ajánlatra, szívében azonban továbbra is a képzőművész-terveket dédelgeti. A csalódott szülőkben ellenben újra remény csillan... És ezúttal már nem tévednek. Igaz; ismét az osz-s tálytársak akarata is közrejátszik. 1964-ben ugyanis az iskolazenekar tagjainak bíztatására jelentkezik az „Üj tehetségeket keresünk" nevű énekesversenybe. „Csak a fi kedvetekért, fiúk és csupán szórakozásból" védekezik önnönmaga előtt. A váratlan siker ellenben még őt is meglepi: a döntőbe jut, ahol Helena Vondráöková mögött a második helyen végez!... Röviddel ezután angyalbőrbe bújtatják, s a laktanyákban töltött két esztendő is inkább zenei tehetsé-« gének továbbfejlesztésére, csiszolására kedvez; mint a képzőművészeti hajlamok gyakorlására. Bajtársaival együttest alakítanak; aminek kettős előnye van: egyrészt Viktor naponta gyakorol, énekel; másrészt pedig bizonyos engedményeket kapnak az amúgy kemény ka-< tonafegyelem alól. Lassan-lassan lepereg a huszonnégy hónap is. Amint leszerel, azonnal a Mefiszto-együttes énekese lesz. Ké-i sőbb a Flamengo-fiúkkal körülbelül fél évig járja az országot. Az első külföldi turnékra az akkoriban is már neves The Matadors-együttessel utazik. Ekkor már sajátos, egyéni arcélű repertoárja van. Főképpen a rhytm and blues-stílust kedveli. Gyors fejlődését és tehetségét bizonyítja, hogy három évvel a tehetségkutató ver-« seny után: 1967-ben az esztendő legjobb beat-éneke- sének járó címet kapja... Tavaly az Apollobeathez szerződött. Itt a legújabb slágerek mellett, a klasszikus pop-zenével is foglalkozik. Petr Spálenyvel a „Petr, Viktor és Go Go“ című show-ban szerepel. Ma már huszonnégy éves, de még mindig valami újat, valami jobbat keres... Ezzel magyarázza, hogy kivált az Apollóbeatból és egy saját együttest alakított. „Egy-egy saját együttes ma már létkérdés, különben az ember mindig valakinek az árnyékában marad“ mondja. Az utóbbi hónapokban keveset mutatkozik a nyilvánosság előtt, mert minden idejét az új együttes összehangolása, az önálló műsor begyakorlása köti le. Az egyetlen kivétel talán a Pozsonyi Líra volt, ahol ismét igazolta tehetségét: a rendkívül nehéz konkurrenciá-» ban a döntőbe jutott. Itt a Karel Goital és Karel Cer- nochhal fémjelzett mezőny ugyan még fölülmúlta ere-« jét, de így is ötödikként végzett. Az eredményhirdetés után tréfásan ennyit mondott: „Ami késik, az nem múlik...“ Ki tudja: komolyan gondolta-e? Mert az „intő feddés“ valóra válása közelebb lehet, mint azt sokan gondolják...-mikA hires Watteau reprodukciója... kép eleven A mester modellje egyszerű szol-" gálólány volt — de a nagy festő szinte megdicsőltette, örök halhatatlanságot biztosított számára képein. Watteau egész életén át kisebbségi érzettel küzdött — mert kicsi volt és rút. Ezért nem Is merte sohasem bevallani olthatatlan szerelmét és szenvedélyét — amely pedig állandóan benne lobogott. 250 évvel később: a gyengéd szerelem gesztusai ugyanazok maradtak — csak ma már nem festik ezeket — hanem vászonra vetítik... A Watteau kép címe: Jupiter és Antiope. „Az érzékek évszakai“ című film főszerepére Italo ZingarelU olasz rendező, egy tipikusan olasz „szépfiút“ keresett. Meg is találta Rómában ugyan: csakhogy a neve Udo Kiér, 24 éves. Kölnből származik és foglalkozása Igen prózai: könyvelő. De „Az érzékek évszakai“ című filmben a kölni fekete hajú Rómeó foglalkozását meghazudtoló, meggyőző lécMireille Mathieu Vagy 20 különböző parókát visel majd Mireille Mathieu, a 23 esztendős énekes sztár legközelebbi TV-sorozatában. Az énekesnő a világ minden asszony-típusát megszemélyesíti a filmben — Finnországtól egészen Tahitiig — csekély 1,6 millió márkáért. De legszívesebben a pa- peetei szépség szerepét játssza, mert jóképű partnere, egy valódi bennszülött, igen kellemessé teszi számára a szerepet... uj arca A kölni könyvelő - Olaszország elsó' számú férfiideálja két adott a szex terén partnernőinek, annyira, hogy a nagy Federico Fellini a- zotmal szerződtette „Satyricon“ című új filmjének főszerepére. Nemcsak a filmen, de a magánéletében is nagy sikere van Udonak a hölgyek körében. Mégis, a nyilvánosság előtt leginkább egy szerény kis penészvirággal mutatkozik. Menedzsere szerint: A csúnya leányoknak is azt kell hinniük, hogy Udo őket Is szereti!“ Slágerzagyvelegközönséggel „Ä" reménytelenül tehetségtelen szerző, zsengéivel beállít a zeneműkiadóba. A szerkesztő meghallgatja a darabokat. — Mi a véleménye? — érdeklődik a szerző. — Hát tudja, az az első szám borzalmasan egyszerű, ám ez a másik egyszerűen borzalmas!" A pesti tévé slágerfesztivált közvetít! Elődöntőket! Mintegy hatvan dalbői választhat zsűri és közönség; szavazhat arra, hogy mit akar majd viszonthallani, viszontlátni a döntőben. Annak ellenére, hogy a magyar slágerek többsége hagyományosan rossz — különösen ami a szövegüket illeti —, és erősen megközelíti a szirupos bárgyúság szintjét, mégis azzal a várakozással ültem le a készülék elé, hogy „hátha most" megszakad ez a hagyomány és legalább jó közepes színvonalnak lehetek tanúja. És jöttek a dalok, jöttek az énekesek — és a zsűri meglepően jól pontozott! Érezni lehetett, hogy szigorúságukkal a magyar tánczene fejlődését, előrelépését (hiszen annak idején maga a fesztivál is ilyen célzattal jött létre), kívánják szolgálni. Legalább két dal esetében a- zonban még Így is akkorát „tévedtek", hogy nálam még a képernyő is belepirult. (A Poór Péter és Konez Zsuzsa előadta giccs-egyvelegrő! van szó.) Mindezt azonban még ki lehetett bírni, mert a döntőbe kerülő dalok között volt néhány kifejezetten jő szám is, hogy csak Mo- nyők Ildikóét említsem. Mondom eddig még rendben lenne a dolog, ám most jön az a bizonyos valami, ami arra késztetett, hogy tollat fogjak. Az pedig maga a közönség! Jobban mondva a közönség szavazatai. A második elődöntő előtt a fesztivál titkára ismertette a közönségszavazás eredményét. Nyugodtan leírhatom — borzalom volt hallani, hogy mi kell, miért lelkesedik a magyar tánc- zenekedvelők hatalmas tábora. S ami még ennél is szomorúbb: A legbárgyúbb, legsziruposabb blődségek kerülnek a döntőbe a magyar tánczenét reprezentálandók. Őszintén sajnálom a Magyar Táncdalfesztivál zsűrijét, mert ha néhány esetben nem a dalt, hanem az énekest pontozta is, legalább többségében megpróbálta „európai“ (legalább európai) szemmel nézni és megítélni az egyes szerzeményeket. Hogy a közönségtől ekkora pofont kapott? Nem a zsűri kapta! Itt értjük meg. hogy mért pukkad ki minden magyar énekes ha átlépi a határt. A pozsonyi fesztiválokon is jó- néhány ilyen szereplésnek „tapsolhattunk" már és úgy látszik még tapsolhatunk is. Hát egy kicsit ezért is szerettük volna, ha ez a mérceemelés most sikerül! Hogy nem így történt, mint ahogy fentebb már említettem is, nem a zsűrin múlott. A fesztivál rendezői ugyanis csupán díszletként „alkalmazták" őket, kivéve a kezükből a fesztivál színvonala, végső eredménye befolyásolásának a legkisebb lehetőségét is. Én pedig mégiscsak úgy gondolnám, hogy ha már valahol tömegeket mozgatnak meg, akkor azt lehetőleg úgy tegyék, hogy az értő emberek Irányítsák a közönséget, ne a közönség az értő embereket!-tó-' SODOMA
