Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-05 / 31. szám
«3 (B SS fVaana•■■■■■■■■■■■■ »Haiamnoiraifi lliilcsisir Amammws IHVIRIlir !»■■«■■■ •■«•■■■■a M«i»ii ::::::::: ■:::: ::::::::: imiMiimiitam !■■■•■■■■■■Illltlll *■•■■■■■■■■■■■■■■■ i«aaaaaamsipa*H*aan iaaaaaaaaj|H£aaaaa Mat«iiitiiRlii*«a«««*>*»«««taiai»iiiiBaai __ aaaaaaaaaaBa aaa aaaaaaaaaaaaaaaaai • mb '»* **■■*■«■*■■■•■• —--- --- kaaaaaaaaaaaan«» lugaiiaiiaiiteo'--------aaa* a-----------------------laaaiaaaaa laaaaaaaaaaaaaaaaaaoa ia'**aaaaaa«a«a I« --IBII taaaaaaaW _,, «aaaaaaaaaäf ___ laiiiiiiiiiiiiii. taaaaaaaaaaaaaaaaa laaaaaaaaaaaaaaaaa iiitimtiaiaiBBfa UMBiaaBiaiiBiimi laaaaaaaaaaaaaaan« naiiiiiiiBMiiiiia IIBKIIIIIMIItlll laaaaaBBaaaaaaaaaa naiiiiaaaiBiBiBiB ibbbbbbbbbbbbbbmbb IBIII ■ aaa« ■ aaa« aaaa iiaiBtiaaiiiiiBamaiuiaiii BiaaBIIBIlBUBllBIBIBBMItll ii*i«iiBBiutaiiaiii3ii«Bif _aBai8tl«Mll'9ll(9EI«aBBBMB BBBIBB*IIIM(l3IIB9SlliaB*B*r aaaaaaBMJfBBiaaaaaaaaaaaaa/ ____________________________________________ — assia»««aoaa....aaaaan* — .dcaaacaasaaaaiaaaaaaaaa . •■BiaaiBaaaaaaaaiaiBnaaaaiiaaaiaasaaaaaamjaaBaaa BiaiaatRaaaaaaaNBaaaat.aaaaiaaaaaiBaia ----3mmmm.------------Bi* .. .............................. —- ■■ ■enagiaainai aiaaaaaiKaai • -------naaaai’ laaiaaaaiaaaaaaanaik aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa uaai«Ba(Bai(aaaaBiaaaa aaa aaaaaaaaaaaaaBu aaaagtaaaiiiaaaiaa.j**! --eiiMimifiuitauai fl*«1» **a -»aap BiBtSS»«? _ IBPIPBHPI ...•gaasvaaaaaaaaaBaaap aaaaaaaiiNaaPBRarBvsRif» •iBBiaa«B«(aBa)*aaiaaai ■ asi3B-?nB^B9a.--spsaa»BK«? aaaaaaaa aaiaaaaa "laai aaaaaaaa aaaaaaaa ■aaaaaaa •BIBtaBB aaaaaaaa saanaf sss aaaaaaaa --iaaaaaB laaaaaa natata laaaeER •aasxa laaaaaa ÍBSS isaaaaamaa aauaanaaaaan »»BnamiüBtBsis BBPaacjseiai.'’ XROBaaRBaaea laaaaeaacsaa BKaaKaawasacna ««»■IflCPBMhlB aR8tfBdiiSr>BU;> VI. H ' |ogy vigyük 6t magunkkal, ha fogoly? — Már nem fogoly, 6, uram. Egy fehér rabló úr 1 fizetett, hogy fogjuk el, és most nem akar menni haza tőlem. Közben elértük a tábort, a harcosok körülugráltak bennünket. Elsősorban a vendégek számára kijelölt kunyhóba mentünk. Nem akartunk túlzott érdeklődést mutatni a fogoly iránt. — Roger, maga maradjon itt a csomagokkal. Itt a korbács, ha egy bennszülött közeledik a poggyászhoz, húzzon rá keményen. Roger nyomban próbát is tett, amikor a sátor homályából egy nedves, fekete kéz nyúlt a konyakos üveg felé. Rá- sözott a korbáccsal, amúgy istenigazában! Mr. Braces állati üvöltéssel rohant elő a kunyhóból. Sajnos, a rüh elleni fekete kenőcs megtévesztő szint adott a kezének. Most egy fehér embert pillantottam meg, a főnökkel társalgóit a tábor közepén. De micsoda állapotban volt! Bőrcsizmája mindenütt végigrepedt, inge szétszakadt, szakállas borostás arca lefogyott, nadrágja spárgával volt átkötve combban, hogy tartsanak a rongyok. De cigarettázott, monokli volt a szemén és olyan csodálatosan előkelő gesztussal beszélt Zöld Király őfelségéhez, mintha parketten lennének. Amulva hallottam, ahogy a közelébe értem: — Nézd, édes öregem, foglyot tartani luxus... Nekem sajnos, szükségem van az édesvízi halra... csak menjenek el, kérlek alássan, tóhoz az embereid... Odamentem a fogolyhoz: — Thomas Robin vagyok. .. — Igen?... Igazán örülök.. Arthur Hendon. Tehát ő az! Hendon! — Irwing Walkong — mutatkozott be Pipacs. — A nagy író! örvendek!... Arthur Hendon vagyok. Igazán kedves az uraktól... Nem tudnak véletlenül epsomi lóversenyeredményeket? — Pipacs a gallérját tágította egy ujjal, amivel gutaütés ellen szokta óvni magát, mert vastag ember volt. — Nem. Eredményeket nem tudunk, Magát keressük, uram, hogy haza vigyük. Amerika Izgul önért. — Megható, megható... —• Rálehelt a monoklijára és törül- gette. — Igazán gyengéd állam ez az Amerika. — Ml önt most elvisszük haza. — A, dehogy... Kitünően érzem magam. A főnők nagyon kedves fiú, tarokkozunk... Most kezdem őket rávenni a bridzsre. Odébb sétáltunk. — Érted? — kérdeztem Pipacsot. — Igen. Elfogták a szerencsétlent, megőrült és itthagyták. Szörnyű dolog. — Mégis ei kell vinnünk. Halló! Zöld Király. Miután őfelsége odajött, kérdezni kezdtem. — Hogy került ide a fehér? — Fejbe ütötték. Azután fizetni ötszáz acél nyílhegyet, nekem hozzám, hogy tartsam fogva. Ennek három hónapja van — siránkozott a Zöld Király. Mindent megenni, neki magának... — Ki adta az ötszáz nyílhegyet? — Ököl, a goromba fehér úr. A szakadékban van neki kőkunyhó maguknak fehéreknek. Nagy gyilkosok és errefelé mindenki tiszteli őket. — Hm... Nem volna kedved meglátogatni ezeket ott lent? — kérdezte Pipacs. — Lenézhetünk... — feleltem. — Azt hiszem — mondta komoran Pipacs —, hogy ezzel az Ököl nevű úrral civakodni fogok. T öbbet nem mondott, már mentünk lefelé a hegyi ö- ton a szakadékba, mellettünk félméteres állványokon vonultak a vörös miniummal befestett csövek, amelyek a távoli dzsungelbői Balik-Papanig vezetik a földből forrón feltörő olajat. Most már feltűnt a szakadék oldalához épített ház. Néhány fehérkabátos ember cigarettázott a bejárónál. Odamentünk és udvariasan bemutatkoztunk. — Bocsánat, uraim... — kezdte Pipacs —, odafent egy európait találtunk, akit fejbe ütöttek, és szeretnénk közelebbit megtudni. — Mit akarnak tudni? — lépett elő harciasán egy kis köpcös. — Az a szerencsétlen ott Arthur Hendon, megpróbáltuk Bandjermasinba vinni, de nem akart. — És a poggyászát előre küldte? — kérdezte agresszíven Pipacs. — Azt nem tudom. Önök kicsodák? — Részemről izé... író vagyok — felelte rövid habozás u- tán, mert elfelejtette a nevét. — Irwing Walking — mondtam helyette. — Mr. Hendon poggyászát keressük. Most megjelent Ököl! Csak ő lehetett! Bornírt, sebhelyes arcú, kétméteres ember jött elő a ház mögül. , Egy fehérkabátos volt vele, aki hívta. A köpcös űr most már abbahagyta a színlelést: — öt percet adok maguknak, hogy elkotrödjanak! — Cserében én is adok magának valamit — mondta Pipacs és vastag alsökarja egy rövid ütéssel állkapcson találta a köpcöst, hogy a sebhelyes arcú óriás lábához esett. A másik kezével előrántotta a revolverét. Én is. Tökéletesen sakkban tartottuk őket. A sebhelyes lassan előrejött. — Mit akarnak? — Semmit — mondtam —, mert láttam, hogy elgaloppoztuk magunkat. Szinte lehetetlenné tettük számukra, hogy élve elengedjenek bennünket. — Újságírók vagyunk, akik Hendonról cikksorozatot írunk. Csodálkozva láttuk, hogy odafent van, megőrült és maguk nem törődnek vele. Értesítették volna Bandjermasint. — Ide hallgassanak — mondta a másik dörmögő, mély hangon. — Nem érdekel a véleményük. Itt egy Igazság van. Az Ököl. És az én vagyok. — Ah! Maga az Ököl?! — mondta Pipacs őszinte örömmel. — Magáról már hallottam. Hát most elmegyünk innen kérem. Nagyon vigyázzanak, mert jől célzunk... Megindult hátrafelé, lövésre kész pisztolyokkal. A sebhelyes arcú óriás mozdulatlanul nézett utánunk. B 1 í Kilencedik fejezet I races a kunyhóban ült és épp egy folytatást Irt. A I szeme vörösre volt dörzsölve és a fejét jobbra- balra lógatta. — Mi baja van? — Álomkőr... suttogta, — Végem van... Alomkór.... Folyton álmos vagyok és teljesen elzsibbadt mind a két hüvelykujjam. Sikeres kezelésnek bizonyult álomkór ellen, hogy Pipacs a nyakcsigolyájánál fogva felragadta. — Menjenek ki és csomagolják fel az öszvéreket. Indulunk. Azután megkerestük Hendont. — Mr. Hendon, ön velünk jön. — Ki van zárva... Ha megtanítottam őket bridzseznl. kitűnő lesz Itt. — Kérem, ne akadékoskodjék. Elvisszük Bandjermasinba és ha pihent kissé, újra visszajöhet. — De mondom, hogy nem lehet... — Akkor kénytelenek leszünk önt megkötözni. — Az nagyszerű! — mondta. — Még sosem vittek megkötözve. Erőszaknak engedek, mint a drámai hősök... Hé! Bilí- limu, kötelet az uraknak. Szegény. Gyöngén áthurkoltuk a kezét, de jó erősen odakötöztük egy öszvérre. Fütyörészve ült a lován és Roger időnként megtörülgette a monokliját, ha kérte. Mint valami spleenes angol főúr, úgy viselkedett. A Zöld Király és népe a hegy lábánál induló őserdei ösvényig vezetett bennünket. Csak a hegyre is felkúszö olajvezeték előtt hátráltak meg, mert ezt szentnek tartották. Alig mentünk ötven métert, mikor lövés dörrent, Roger felkiáltott: — Eltalálták!... A karom! — A sziklák mögé! — vezényelt Pipacs, és mialatt még három-négy golyó fütyült el mellettünk, felfutottunk a hegyi ösvényre, a sziklához. — Ököl!... A gazember! — ordította Pipacs. (Folytatjuk) EGRI VIKTOR: AGNt'S DEI Az államdíjas író legújabb regénye a fasizmus nehéz éveibe viszi vissza az olvasót. Főalakja Jankó, akinek élettörténetét vela magával a gyerekkori pajtásával a zsidó Heinivel mondatja el az iró. A vallásossága miatt Agnus Deinek csúfolt Jankó gyermekkorától ellenségesen nézi a környezetében éló zsidókat, s a íasiz-' mustéi törvényesített embertelenség légkörében végleg elveszti minden jóérzését, emberségét. A szerző hű képet fest a korról, és feltárja azokat a körülményeket, okokat, amelyek az alapjában nem rossz szándékú, de Irányítás nélkül maradt és káros befolyás alá kerülő proletárfiút elsodorják, és elvetemült gyilkossá teszik. Pontos, részletes rajz, ahogy a mü megjelenteti a nacionalizmus és a vele egygyókerű antiszemitizmus születését egy emberben, és végigkíséri az Indulat növekedését. monomániává fejlődését. Hitelesnek érezzük a rendkívül bonyolult folyamat emberi indító- okainak feltárását, amely azonban nem ad felmentést Jankónak. (Ára: 15.- Kis) THURY ZSUZSA: APOLLÓNIA KISASSZONY VENDEGEI A pártába fonnyadt Csajág: Apollónia kisasszony balatonbog- lári úri lakásába 1919 nyarán su- dár-szép fiatal özvegyasszony érkezik négy eleven gyermekével. A féktelen temperamentumú sú- völvények temérdek galibát okoznak, mígnem egy titokzatos fiatalember bűvkörébe kerülnek, és egy csapásra megváltoznak. A gyermekek bálványa a ma már j sincs hatás nélkül, de ekkor megjelenik a színen Angéla, á ragyogó, fiatal pesti színésztüj! Hogy egymásra talál-e két eganaásnak teremtett ember, sikerül-* a gyerekeknek egyszerre anyátaAs apát találniuk, erről szól Thflf Zsuzsa sok szívvel, gazdag kedéllyel és finom arányokkal megalkotott regénye. (Ara: 14.- Kis) PIERRE BOULLE: HlD A KWA1 FOLYÓN Egy Pierre Boulle nevű fiatal francia tartalékos tiszt, a gaulle- isták Kínában tevékenykedó titkosszolgálatinak tagja. 1942 augusztusában útnak indul egy törékeny bambusztutajon, hogy a Nam-Na folyón leereszkedve, titokban eljusson Hanoiba, és felvegye a kapcsolatot az ottani Antifasisztákkal. De elfogják, s több mint két évet tölt a japánokkal cimborázó petainista franciák börtönében, míg végre sikerül megszöknie. A fiatal francia, aki eredetileg villamosmérnök, majd gumlültet- vényes volt, a háború után új foglalkozást választ magának: iró lesz, s fő műve, a Hid a Kwal folyón, ugyanabban a hátsó-indiai dzsungelben játszódik, amelyet a háború alatt megismert. A háttér azonos, a mesterien megírt történet drámaian izgalmas: japán parancsra angol hadifoglyok vasutat építenek az őserdőben, Calcuttából pedig útnak indul egy háromtagú angol különítmény, hogy felrobbantsa a vasútvonal legfontosabb hidját, amely a Kwai folyón épül. (Ära: AA-» Kis) Bércek József: Az elhamarkodott kívánság „Jótormán észre sem vettük, s felnőtt mellettünk egy furcsa, farmernadrágos, hosszú hajú nemzedék. Nem értjük őket, de biztat-» juk, szurkolunk nekik: KI kell bírnotok!! Kibírni, — kérdik, — ős mit?!“ F. F.ellini Egy magas domb sziklás ormán ültem, fűszálat dugtam a számba és minden gondolatomat készakarva félbeszakítottam; élveztem a csendet. A domb alatt, a beláthatatlan gabonatáblák között: szürke macskaként elnyűjtózkodő betonűt húzódott. Az út szélén( éppen velem szemben, innen lentről játékdoboz nagyságúnak látszó buszmegálló árválkodott. Sokáig ültem ott mozdulatlanul, míg egyszer csak lépteket hallottam. Egy nagyon öreg anyó állt mögöttem; valódi mesebeli anyő volt, élénken csillogó szemmel, kenderkőc színű hajjal és a hajlott hátán nehéz batyuval. — Jó napot,- öreganyám! — köszöntöttem, — látom nehéz a batyu, segítek! — Szerencséd van fiam, hogy öreganyádnak szólítottál, — válaszolta az anyó rejtélyes mosollyal. — A batyut még bírom,- de eltévedtem, megmutathatnád a helyes utat. Elindult a helyes ösvényen, de még visszafordult: — Hálából egy kívánságodat teljesítem. Csak kívánnod kell és máris teljesül. Jól fontold meg, hogy mit akarsz... Többet nem mondott; korét meghazudtoló frisseséggel elsietett az ösvényen. Ültem a kiugró szikién, újabb fűszálat dugtam a számba és élveztem a csendet. Aztán egy autóbusz gördült a megállóhoz és két fiatal szállt ki belőle; egy fiú és egy láhy. A busz már tovarobogott, de ők még vártak egy pillanatig, mint a holtpontra jutott lendkerék, aztán elindultak; ki-ki a maga útján. Lassan, egyenletesen haladtak; négyzetesen növekedett közöttük a távolság. Nem tudom miért, de egyre szomorúbb lettem és még az sem vidított fel, hogy néha mindketten visszapillantottak. Akkor jutott eszembe az öreganyő; ha igazat mondott, akkor egy gyors nyári záport kívánok, teljes félelme- tességével és szépségével. Az ég alján rögtön, tompa morajlás kíséretében hatalmas sötét felhők tornyosultak. Szél kerekedett, villámok nyargalásztak az égbolton és sűrű zuhogásával még engem is meglepett az általam kívánt zápor. Elégedett mosoly suhant végig az arcomon, amikor a két fiatal szinte parancsszóra megfordult és visszaszaladt a megállóhoz. Eltűntek szemem elő! a bódéban. Pokoli jókedvem támadt; a zápornak fittyet hányva, vad diadaltáncba kezdtem a sziklán. A sors jótevő kezének éreztem magam. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elállt a zápor, elnyargaltak az ijesztő felhők. Kisütött a napsugár és a két fiatal kijött a bődéből. Egy pillanatra megálltak az úton, mint a holtpontra jutott lendkerék, aztán elindultak; ki-ki a maga útján. S V-f ' ' "" ..-V. ' f íiií- : ÍÍÍ1ÍIÉ|?Mí;k::í: 11 ^ - ''' ‘ Él Iff || IP tiii
