Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-05 / 31. szám
! cím csak annyiban Indokolt, hogy 1 a valóságot. Mindannak ellenére, n kell neki különösebb jelentősé- tulaldonttant. Kának annál inkább. !ia táncosnő. ^trlptlz-táncosnő. . Móricz Zsigmond gimnáziumban ttségizett Budapesten. Huszonkét s, az Állami Balettintézet végzett ’endéke.- A nevét is megírhatom?- Természetesen. ence Mária táncolt már Bécsben, szterdamban, Münchenben és Ju- zlávjában, legtöbbet persze Buda- ten. Ez természetes, hiszen kiskorától táncol, felen időben a ionyl falta-bárban táncol — sztrlp-0egkedvesebb szórakozásom a vi- ázás, az autózás és a tánc. Nem, ) kimondottan a sztriptíz. Hogy tptízt táncolok, azt a körülmé- k hozták így. Nem, nem kényből. Tulajdonképpen életemben ;t táncolok először teljes mezte- 11, mert Nyugaton meglehetősen telő helyeken táncoltam, ahol sóim vetkőzik az ember teljesen érra. A telles sztriptíz ott csak a dranqú lokálokban szokás. Itt Po- tyban szerződésem megkötésénél volt a legfontosabb követelmény. 1 akarom ezzel azt mondani, hogy ilta tizedrangú szőrakozóhely. Na- n hangulatos. Hogy a vendégek j milliomosok, az egyáltalán nem nlt. írójelben engedtessék meg itt el- tdani a salát véleményemet is. Az alakítás után a Jalta-bár tényleg gulatos, Pozsony egyik legelőke- i szórakozóhelye lett. De... Cocáit már majdnem minden másod- ályú helyen felszolgálnak — a íban nem. Külföldi cigarettának Iául se híre, se hamva. Sem a jultnál, sem a főpincérnél, de a ruhatárban sem. ártam már Ausztriában, Svédor- tban, Hollandiában, Nyugat-Né- országban, Olaszországban, a /jetunióban, Jugoszláviában és Ro- ilában. Igen, mindegyik utam na- n nagy élmény volt, de a bécst- mégis részletesebben szeretnék ni. Mint sztriptíz-táncosnő, ott ta- im rá ideálomra, egy osztrák her- tőre, aki olyan csodálatosan, o- i extázisbán és olyan művészien :ol, ahogyan én még életemben láttam. Páratlan szépségű nő, tazdag. Tam-tam zenére táncol. második legnagyobb élményem andia volt. Ott él a vőlegényem, Brt. Biztosan róla is szeretne va- t hallani. Ruhagyáros, nem Onasz- z-kategória, mint ahogy azt a öbben és nagyon szívesen elkép- k. Harmincegy éves. Ha csak te- , mindenüvé utánam jön. Most is várom, ö volt, aki anyámnak magyarázta, hogy a sztriptíz is észét, ha azt legalább úgy műve- mint én. Mert tetszik neki rain- produkcióm. igen, az anyám el- zte. Főportás egy budapesti szál- iban, a pártbizottság elnöke és égbeesett, amikor bejelentettem i elhatározásomat. Jaltában ötszáz koronát kapok fellépésért. Három számom van, lkor kezdődik a műsor. Csak e- iül táncolok. Tudom az emberek hiszik, hogy aki sztriptízt <án- pénzért táncol. Lehetséges. Bár RIÁNAK NŐ a bölcsességfoga az, akt sztriptízen kívül mást is tud, nálunk Magyarországon legalábbis nagyon szépen keres. Az én példám? Ha odahaza vagyok, megkeresem a havi tízezret és nem kell éjféltől négyig dolgoznom. Hivatásos fotómodell is vagyok, filmezek, na és a revű. Pesten még nem táncoltam sztriptízt. Nem, privátin se. azt nem teszem. Igen, a szerződésem teljesen hivatalos. Az Országos Rendező Iroda regisztrált tagla vagyok, ök határozzák meg hazai gázsimat, kötik meg a külföldi szerződéseimet. Münchenben egy fellépésért háromszázötven márkát kaptam. Havonta egy nap kivételével minden este felléptem. Igen, kocsim is van. Odahaza van Pesten. Idegesít, hogy nem azzal jöttem, de amikor beadtam a szervizbe, azt mondták, hetekig is eltart a javítása. Azóta már kész, de nem mehetek érte. mert minden este fellépek. Hogy spórolok-e? Sajnos, nem. A táncon, a vitorlázáson és az autózáson kívül olvasni, utazni és öltözködni szeretek a legjobban. Nem tudom, mennyit költök. Rettentő jó érzés tudni, hogy van pénzem és azt veszek meg, amit akarok. Kedvenc íróim? Anatole France, Villon. Stendhal. Berkes!, Radnóti Miklós és Flaubert. Zoláról nem is beszélve. A tisztes úri ház az a regény, amelynél jobbat még soha sem olvastam. A festők közül Rembrandtot és Laut- rec-et szeretem. Imádom a kovácsoltvas dolgokat, a régi bútorokat és általában a szecessziót, meg a kutyákat. Négy boxerem van odahaza, E- gvlk fiú a másik lány, de nem testvérek és született két édes kis kölykök. A filmek közül az Egy férfi és egy nő című azért tetszett annyira, mert Trintignant és Anouk Aimée játszották a főszerepet. Az egész film olyan, mint egy gyönyörű szimfónia. Azonkívül a Nagyítás és a My Fair Lady tetszett. A rendezők közül Godard és Truffaut. Igen, tetszik Jancsó is, bár nem vagyok tőle különösebben elragadtatva. A legjobb magyar filmnek a Párbeszédet tartom. A színészek közül mindennek ellenére is Gábor Miklós és Ruttkay Éva a kedvencem. Külföldiek? Audrey Hepburn, Mell Ferrer, Belmondo, Loren, Mastroianni. Az orosz balett csodálatos. Ennél szebbet még nem láttam az életemben. Ha abbahagyom? Gyereket szülök, aztán talán elmegyek idegenvezetőnek, vagy tolmácsnak. De ez meglehetősen távlati terv. Nádassy László volt a mesterem a Balettintézetben. Biztosan hallott már róla, nagyon híres és sokat köszönhetek neki. Férjhezmenni? Egyelőre még nem. Bár Róbert rém aranyos, de még korainak tartom a férjhezmenetelt. Nagyon megszoktam a függetlenséget — ez érthető. Nézze, egy rendes műszempilla százötven forint. Naponta fodrász, fizetem a szállodámat...-0Rla huszonkét éves, Kistermetű, szép, arányos testű fekete lány. Sztriptízt táncol a pozsonyi Jalta- bárban. Nem vagyok sztriptíz szakértő, de láttam már egynéhány produkciót. Rtáé tetszett a legjobban. Hogy miért? Mert nívósnak találtam. KESZELI FERENC i japán nők elyzete japán munkaügyi minisztérium adatai sze- tizenkét év alatt megkétszereződött a ikaviszonyban lévő nők száma: nem egé- 1 5 millióról 9,64 millióra emelkedett. Az ilkedés meglepően nagy, különösen ha illembe vesszük, hogy a munkaviszonyban i férfiak száma ehliez képest csak 50 szá- íkkal növekedett. Az összes foglalkoztatot- nak azonban még így is csak egyharmada háború előtt ritkaságszámba ment a dol- 6 nő, most már azonban egész már a hely- A nők, különösen a háború éveiben tömésén vállaltak munkát, mert a férfiakat orozták, s így nagy volt a munkaerőhiány, háború utáni években a nagyméretű Ipari ődés megkönnyítette a nők további munka- lalását. Több világhírű japán termék, pél- i! a tranzisztoros rádiók és a fényképező- >ek nem hódították volna meg a világot, ha irtásukban a nők nem vállalják az orosz- részt. tz algimnázium elvégzése után a lányok az rban helyezkednek el, érettségivel a inatokban, főiskolai végzettséggel pedig többre a közoktatásban. Kezdetben több nő a kézműiparban, a textil- könnyű- és a finom- mechanikai üzemekben vállalt munkát. Mind többen kopogtattak az autógyárak és a villamossági készülékeket gyártó üzemek ajtaján, sőt még a vasgyárakban és az acélművekben is. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a műszaki újítások következtében egyszerűbbé vált a nagy és bonyolult gépek kezelése. Manapság már nem ritka jelenség, hogy nők dolgoznak a hegesztőgépek és a kőzúzók mellett. Korábban az volt a szokás, hogy a nők csak Ideiglenesen, férlhezmenetelüklg vállaltak munkát. Az 1967-ben munkaviszonyban lévő nők átlagos munkakora 4,1 év volt, átlagos életkora pedig 29 év. A dolgozó nők 40 százaléka már férjnél volt. Természetesen még mindig sokan abbahagyják a munkát ámint férjhez mennek, de sokan tovább dolgoznak, — anyagi okokból, mások pedig megszerették munkahelyüket. Többen újból munkát vállalnak, mihelyt a gyerekek valamelyest felcseperednek. A munkaerőhiány következtében a munkaadók különféle intézkedésekkel sietnek a dolgozó nők segítségére, például napközi otthonokat, csecsemőgondozőkat létesítenek. Ezek az intézkedések azonban korántsem rendezik véglegesen a dolgozó nők problémáit, hiszen nagyon nehéz feladat megállni helyüket munkahelyükön és a családban Is. Befejezésül még csak annyit, hogy a nők havi átlagkeresete 47,6 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, s ez hatással van a nők társadalmi helyzetére is. A világ más országaiban már nincsenek ilyen nagy különbségek, valószínűleg nemsokára Japán sem lesz kivétel. Hová a péróból? A Roma-Cigányok Szövetségének képviselői a közelmúltban sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat a Szlovákiában élő, közel kétszázezer cigány problémáiról. Az alig fél éve alakult szervezet márts érezhető befolyást gyakorol a társadalom perifériájára szorult emberekre. Ennek ellenére — a sajtóértekezleten ez így kertelés nélkül elhangzott — távolról sem olyan rózsás a helyzet, mint azt a néhány év előtti szónokok, jelentések, irányelvek és határozatok állították, vagy jósolták. A múlt öröksége, az előítéletek túlságosan mély gyökeret vertek a cigányok lelkivilágában, semhogy egyik napról a másikra szakíthatnának megszokott életmódjukkal, erkölcsi felfogásaikkal és életszemléletükkel. Safnos, ez az örökség apáról fiúra száll, s a további nemzedékek életében is észrevehető. A szülőt házból általában nem sok jó tulajdonságot hoznak magukkal a cigánygyerekek. A fogyatékos nevelés miatt Iskolai előmenetelük Is nagyobbára elégtelen, és csak elvétve fejezik be az alapiskolát. Ez természetesen eleve elzárja előlük a szakma kitanulásának, vagy a továbbképzésnek a lehetőségét. Végeredményben megmaradnak tehát ősetk megszokott életmódja mellett. Látszólag úgy tűnik, hogy ezen nem is lehet változtatni. Pedig lehet. Közismert tény, hogy a cigányoknak veleszületett zenei és ritmusérzékük van. Vajon nem lehetne-e ezt az adottságot kamatoztatni? Ne alapítsunk-e az elemi iskolát befejezett cigány származású tanulók részére külön zeneiskolákat? Érdemes lenne fontolóra venni. Ez a lépés humánus vonatkozásán túl ts célszerű. A cigánymuzsika külföldön is sok tapsot és sikert arat. Miért ne nevelhetnénk az utánpótlást tudatosan is? P. L. BÁR ÚGY LENNE Érdekes műsort hallottam a minap a rádióban a madarak énekéről. Szakértők megfigyeléseikre hivatkozva bizonygatták, hogy a madarak énekükkel különféle állapotukat fejezik ki. Színes, vidám az énekük á párzás idején, riadt, rikol- tozó, ha megijednek vala-> mitől, de erélyes, ha meg akarják félemlíteni társukat vagy más élőlényt. Az érdekes értekezést azzal zárták le; ennek ellenére teljesen kizárt dolog, hogy a madarak hangjuk útján megértenék egymást. Ez csupán az embereknek adatott meg. Sajnos, néha az az érzésem. hogy még nekik sem! HÁLÁDATLAN ÜTŐKOR A közelmúltban emlékeztünk meg a kibernetika nagy előfutáráról Kempelen Farkasról, halálának 165. évfordulója alkalmából. Csodálatos találmányai — a sakkozógép, írógép a vakok számára és a beszélőgép — még ma is ámulatba ejtik az egész világot. Illetve mégsem. Szülőhelyén Pozsonyban, a városatyákat a jelek szerint egy csöppet sem. Kempelen Farkas Pozsonyban született és hetven éves korában itt is húnyt el. Magasfokú hálá- datlanságra vall, hogy ezt a személyt, akit az egész világ tisztelt és becsült, szőkébb pátriájában még arra sem méltatják, hogy utcát nevezzenek el róla. Évekkel ezelőtt volt is Kempelen utca, de az ötvenes években átkeresztelték. Ügy látszik, a saját hazájában Kempelen sem lett próféta. HAGYOMÁNYÁPOLÁS NÉMI HASZONNAL Jó ízlésről ismert báré-' tom a napokban lelkendezve újságolta, hogy pompás varrottas térítőkét hozott Magyarországról. Azon nyomban elő is húzta ő- ket. Valóban szépek voltak. Eszembe jutott azonban, hogy húsvétkor a Nyitra melletti Gímesen járva, hasonló varrottas kendőket és térítőkét láttam. Általában már csak a fiókban tartogatják, és csak időnként húzzák őket elő. Pedig semmilyen tekintetben sem maradnak el a Magyarországról származó termékek mögött. Magyarországon valóságos iparrá fejlesztették az ügyes kezű asszonyok munkáját. A kézi hímzésű és varrottas térítőkét külföldön is szívesen vásárolják. Nem értem tehát, nálunk miért hanyagolják el a kínálkozó lehetőségeket? Mert ügyes kezű asszonyok nemcsak Gímej sen. másutt is szép számmal találhatók. A népgazdaság jól járna, az asszonyok munkaalkalomhoz jutnának, Már magában ez is nyomós érv, mert a falusi asszonyok télen, sőt időnként nyáron is tétlenségre vannak kárhoztatva. Az sem másodrendű, hogy e termékek népművészetünk jó nevét terjesztenék.
