Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-29 / 30. szám
8 új ifjúság C3 í©* © OS ■■■■■■■■■■■■■■■■■■a íaaaaaaaaar ................... taaaaaaaar laaaaaaaaaaaiai^aaaiiiaa __ aaa aaaaaaaaaaaaaaMaifaaaiaRaaaaaaaaiaaaaaiafiiiaaiita taaiiaaia 'aaaaaaaaaaaa——aaa fl| aaa aaaaaaaaaaaaaaa —■aiaaRaaiaaaaaaaaaamaaaaaaiaa< laaaaaaaa •■■bbbbbbbbb. taa Hl iaa aaaaaaaaaaaaaaa ia'**aBaaaaaasaaap*aBBMa*’ laaaaaaaa laaaaaaaa fUJér iaa n* ------------------------------- ---- — -----------------laaaaaaaa aaaaaaaan Hr aa. a iaa -----laaaaaaaa, .aaaaaaaaaai Su H aa; ■ <aa aaa laaaaaaüaaaaaií maaaaaaaak.^aaaaaaaaaaai KB fjg aa; ■ taa aaa aaiaaaaiaiiaaiigL. laaaaasaaaaaaaanaaaaaaaai HL B cai B aa , aaa aaaiaBiaaaaaaaa<Daa<a íRliiaaaiiaaaaiaaaaaaaaai sai ■ aa iaaa < aaaaaaaaaaaaaaaaoaasa >iiaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaai aai H aa I aa* iBliaiRiaaRRaBRoaiaRBiaac laaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaa íRBtio ca siar naan aa na a «1 n t>a a .... 11aaaaaaaaaaaaa*acwna aaaa ___..aaaa>Baaaia...«»gagL laiaiiaBBfeuiaaRanaiiaaaiaaaaaaaiaaaaaaaaaaDaaaaaBaaBi i>a>aaiaiiiaaiai... laaa aaa aaBBPSuaaaaaiaaaaaaaaa aaa «aaaaaaaaaaaaaaa a a laiaaaaaaH vabDaiaaaRDaaaaaaaaaiaaiaBiaaaaaiaaar laaaaaaaaBH £hAaaaaai*aaananauaaBBCL‘aaaa*nii‘ar E*aaaB iBBUiiall Haaaaaeaai!iaBaaaaBaa«aaaaaRaausagaaa> • Baaaaaa^V ^Baai '•aiiaaaiaaauaaiaBaBiiaaaiaaa laiaaBBEHy Wám ~-aaa*|i|fflKB{|a'aaBBOBBaaB*Ba«-»-«BaBaai,a_,------------mai ™z-- eaai -------------------------------------------------------aaaaigaaaaaiaaaaiaasa iciRmRitaaaaaaaaaacHB laamaauaaaaaaaaaaaaaaa laaaafiiRBaiaiaaaiaaaaa iaaag'ag(Raaiaaaaaaaaa ■■■» aaaaaiiaataaaaea aaaaaaaiaaiiigaaaiiaiia jaaaaaaiaitiaaaBi i(aaiiiBaaRaBaiaaaaaa iBaainaiaiyuBiB laaaaa aaaaasDaaaasíBak aaaaaaaaa;----L ....................................... uaaiieataaaiBaBiBaBiPiauaiii _____________________________________.jiaaaaaBiBBBaaai--------------------------------.............................................. V. 1. gyszéfte a bennszülött vezető odajött hoz- Wti zám: — Uram! Valamerre a közelben emberek járnak az őserdőben. Eddig nem akartam szólni, de ez mégiscsak furcsa: egy óra óta követnek és valahol a sűrűből lesnek ránk. Figyeltünk. A sokféle zörrenő, huhogó zajt néha távoli reccsenés vagy hirtelen elvágott kúszórotang pattanása szakította meg. — Menj vissza az öszvéredhez, mert betöröm az orrodat! — rivallt rá Pipacs. — Valaki ott jár — mondta amikor a bennszülött szót fogadott és magunk maradtunk. — Ha kissé besötétedik, utánanézünk. ... Az őserdőben korán alkonyodik. A toronymagas fák csak fent, a csúcsnál hajtanak lombot, mert a dzsungel belsejében örökös a homály. Amint a nap kitér merőleges síkjából, besötétedik. Ezt vártuk. A többiek tovább haladtak, hogy ne keltsék fel az ellenség gyanúját. Azután bozótvágó késsel felszerelve elindultunk Pipaccsal a hangok irányában, óvatosan. —■ Nem lehetnek messze... — súgta Pipacs. A tüskék összesebezték kezünket, arcunkat és bele- szakitottak a ruhánkba. Az elefántcsapás körül megtévesztően sűrű volt az erdő. Erre beljebb egészen jól mehettünk, csak olykor néhány összegubancolódott indát kellett szétvágni. ... Tfz lépésnyire tőlünk, az esti dzsungel sötétjében egy emberi árnyat pillantottunk meg, amint éppen áttör egy hatalmas cserjén. Nem vehettük ki az arcát, lehet, hogy Turner. A lopakodó alak nem vett észre bennünket. Egyenesen felénk jött... egyszerre Pipacs hosszú keze kinyúlt, lecsapott rá és magához rántotta. Az ismeretlen nagyot kiáltott és kirántotta magát, de Pipacs ökle az arca közepén találta el, hogy csak úgy recsegett és belezuhant a cserjébe... A hold fénye rávilágított. Turner! — Megkötözni... — kiáltotta a barátom lihegve, de a másik már feltápászkodott... Hopp. ha beugrik a sűrűbe, akkor elmenekül... Utánavetettem magaamt, de ahogy a bokor mögött már-már torkon ragadtam, oldalról, ahonnan nem vártam, egy puskatus csapott fejbe. Csak azt láttam, hogy a görögorrű ütött, azután ájultan zuhantam hanyatt... Amikor magamhoz tértem, Pipacs mosta az arcomat. — Elmenekültek? — kérdeztem. — El, a dögök és nem mehettem utánuk, mert azt hittem, betörték a fejedet. Hetedik fejezet agasan, az ősi fakoronák szédítő távlatában egy csillag fénye tört át a sűrű lombokon. Letáboroztunk. Csodálatos volt, hogy Braces mennyi piócát gyűjtött össze a testén aránylag rövid idő alatt. Már nem panaszkodott. Csak vakarta a fekete kenőcs alatt viszkető bőrét és olykor sírva fakadt. Érdekes, hogy apró balszerencse inkább a gyáva embert éri. Amikor már leszedtük róla szalmiákszesszel a piócákat, kiderült, hogy egy kullancs is van a bőre alatt. Azért összehoztuk az első cikket, ragaszkodva a hú tudósításhoz, hogy -a cikksorozat egyben az expedíció naplójának is megfeleljen. Braces kezét tördelve eskü- dözött, hogy tönkretesszük a karrierjét, ha nem trunk be legalább néhány vadmacskát, de szörnyű kétségbeesésére mellőztük a fenevadakat. Kora hajnalban továbbmentünk. Nagyon messziről időnként egy-egy" reccsenés hallatszott. Pipacs a fogát szívta, én a földet néztem Mit lehet tenni? És az egyik bennszülött eltűnt. Hazaszökött, bizonyára a kísértetek elől. A másik akkor ugrott meg, amikor a tisztáson áthaladtunk és lövés dörrent. Egy öszvér fülsértő ordítással roskadt le... — Továbbmenni!... Gyerünk, a mindenségit!... Rakjatok át a poggyászt és előre! — ordította Pipacs. Tehetetlenek voltunk a sűrűben rejtőző orvtámadásokkal szemben. Később még három bennszülött tűnt el. Éis Braces olyan zöld arccal, mint valami óriás nyers szilva, kérdezte: — Mr... Mr... Robin... Csakugyan valami elátkozott helyen járunk?... Egy bennszülött mondta. S... hogy meghalunk... *— Igaza volt — mondta Pipacs — Ez a hely átkozott és lehet, hogy rövidesen meg fog halni, Mr. Braces, ami előfordul olykor, ha én pofonütök valakit... ...Azután az ingoványhoz értünk. Moszkitók felhője, mint valami gigászi méhraj zsongott a penész szagú, nedves forróságban. Mindössze egy kidőlt fatörzs vezetett át a mocsáron. Az őserdő hídja. Elhatároztuk, hogy itt letáborozunk éjszakára .... Mire levertük a sátrakat, az utolsó bennszülött kísérő is eltűnt a sűrűben. Egyedül maradtunk... A távoli reccsenések pedig állandóan fel-felhangzottak... Négyen voltunk Illetve csak ketten. Legjobb esetben Rogert vehettük egy fél embernek. Braces csak tehertételt Jelentett. Roger lázas volt, nekem is kiújult a maláriám és Pipacsnak az arcát megcsípte egy mérges pók, hogy ökölnyíre dagadt. Egyedül Braces volt egészséges, a fekete kenőcs alatt egyedül ő állta jól az utat és vele volt a legtöbb baj. Este bubópes- tist fedezett fel magán és hajnalban előkeresett a poggyász aljából egy tükröt, hogy lássa, nem őszült-e meg a borzalomtól. Délre ritkult az erdő és feltűnt távolról a 4000 méteres Kinibula felhőkbe vesző, havas, csipkés csúcs- rengetege. Egy órán belül sebes sodrú folyóhoz értünk. Ez nem lehet más, mint Kapuasz. A Kinibaluról leáramló hideg levegőréteg állandóan olyan nyomást gyakorolt a forróságra, hogy elviselhetetlen fejgörcsünk volt és a csúcsokról fújó szél mint izzó lehelet áramlott az arcunkba.— Ez a világ legszörnyűbb szigete... — lihegte Pipacs. De a legközelebbi pihenő után már nem éreztünk olyan fáradtságot. Közel a hegy lábához, cölöpökre épült raffiakunyhók tűntek fel. Az ott a Landak törzs! Megérkeztünk! Nyolcadik fejezet I gy zöldre festett ősz pojáca táncolt felénk félmeztelenül, és két hasonló alak követte. Legnagyobb örömömre a bennszülöttből és angolból kevert „pidgin“ nyelvjáráson szólalt meg a törzsfő. Ezt minden ember beszéli itt a szigettengeren. — Jó Szerencs vezetni hozzám, téged, nekem — üdvözölt a főnök. — Gazdag mynheerek vagyunk... kezdte Pipacs. — Hozni neked csodálatos ajándék... Réz- karika, bételdió, mind lenni csomagban neked bele. Ha a tied barátságod nekünk adni belénk... — Lenni Bililimu nagy főnők, nevemtől elsápad és egész világ — mutatkozott be a zöld őrült. — Ezt rég tudom, Billilimu. Nevedet ismerik egyik Óceántól a másikig és nagy fehér uralkodók rettegik tőle magukat tőled. Mondd meg nekem, hogy mit kívánsz tőlem neked barátságodért cserében hozzád? — A Nagy király azt kívánja magának tőletek, hogy adni neki fehér csomagjukból, amit ők neveznek maguknak úgy, hogy tarokk-kártya. Pillanatokig úgy éreztem, hogy álmodom. Miután láttam, hogy Pipacs percekig nem fog szóhoz jutni, közbeszóltam: — Mondd, 6 Billilimu, nagy király, minek neked a tarokk-kártya neked hozzád, tőlünk a barátságodért? Válasza rövid volt és lesújtó: — Kontra, rekontra, eggyel jövök!... Pipacs rémüldözött.: — Mi az, kávéházban vagyunk? — ö, Billilimu, akinek fényessége elhomályosította a napot előtte neki. Ilyen kártya nincs nekünk csomagunkban neked. Mondd meg. ki tanított téged tarokkvarázslatra? •— Fehér fogoly. Nevét nem tudni, de elneveztük őt arról, amit mindig mond nekem hozzám, ha én nyerek magamnak. , — 6s mit mond ő olyankor hozzád neked? — öreg sipi-sipi. Közben néhány ajándékot adtunk a főnöknek, akit ezentúl színére és rangjára való tekintettel. Pipacs így szólított: — ö. Zöld király! Vezess táborodba hozzád minket és mondd el közben, kicsoda a fogoly nálad. — A fogoly — kezdte a Zöld Király — nagyon jöl játszik, de kéTlek benneteket, vigyétek magatokkal, mert igen sokat eszik. (Folytatjuk) Félmillió leányanya Amerikában Ék z amerikai fiatalokra — nagy vonalakban — at ßjk őszinteség és a becsületesség a legfeUemzöbb. Ismételjük: alapvető mozzanatokban az őszinteség és a becsületesség a legjellemzőbb rájuk. ■4z amerikai fiatalok fittyet hánynak minden néven nevezendő szexuális nevelésnek. Nekik az nem kell — nem kell abban a formában, olyan csomagolásban, amilyenben az iskolában kívánják nekik előadni. Az amerikai ifjúságnak ez a mindent visszautasító, mindent kételyekkel fogadó magatartása majdnem megőrjíti az amerikai honatyákat. Nem tudnak mihez kezdeni... A kormány elhatározta, hogy több tudományos intézetet létesít, amelyek az Hiúság kétségbeejtő helyzetét tanulmányozzák. A washingtoni központi iroda élén Elizabeth Herzog áll. Az Igazgatónőt fölkereste egy olasz 'lap szerkesztője, s Interjút kért tőle.-OKérdés: Mrs. Herzog, milyen problémát Jelent önöknek, hogy olyan sok a középiskolás diáklány-anya? Válasz: Súlyos társadalmi problémát. Intézményünk a közoktatásüqyi minisztériumnak egyik legfontosabb főosztálya, s ha csak ezt nézem, büszke vagyok arra, hogy engem neveztek ki igazgatójának. A munkát — ezt a roppant felelős és nehéz munkát — voltaképpen csak most kezdjük el és én bízom abban hogy néhány év múlva megoldjuk azt a nagy problémát, amelyet a törvénytelen gyermekek születése Jeleni. Kérdés: Kaphatnánk-e statisztikai adatokat? Válasz: Kaphatnak. Mi ugyanis azt az elvet valljuk, hogy nem szabad szemet hányni a tények előtt, sem eltitkolni őket. Tavaly kétszázezer 12—17 éves diáklányunk volt állapotos. De ezt a számot mi nem tekintjük reálisnak, mert csak a kórházak jelentettek ennyi esetet, illetve azt, hogy ennyien vallották magukat a „high school“ ok fa középiskolák felső I osztályait rendes tanulóinak a szülészeti klinikában De mi méq eqyszer ennyi diáklányról tudunk, akik Puerto Pico szigetére vagy Mexikóba utaznak, hoqy az ottani kórházakban szüljenek. Kirándulásuknak megvan az az előnye is, hogy az ott született gyermekük nem lesz törvénytelen. Kérdés: Ezek voltak a tavalyt adatok. És az ideiek? Válasz- A fenti számok semmi esetre sem csökkennek. Munkatársaim arról számoltak be, hogy az Idén a leány anyák száma az Egyesült Államokban meghaladja a félmilliót. Kérdés: És a pirula? Az nem segíthet? V ál asz: A pirulát még a házastársak is a legtöbb esetben luxuscikknek tekintik. A teen egerek mindenre gondolnak, csak éppen a fogamzásgátlásra nem. S ha van is pirula kéznél, undorodva gondolnak arra, hogy azt használni is lehet. Intézetünk tizenötezer diákhoz intézett körkérdést, 18—18 évesektől várta a választ. A megkérdezettek — lányok. fiúk vegyesen — 90 százaléka azt válaszolta, hoqy a szexuális érintkezést csakis rawly — tehát — „nyersen“ szeretik, a legtermészetesebb módon. Néhány lány még megtoldotta, hoqy szereti a kockázatot, a későbbi Izgalmakat is. Vagy itt van egy washingtoni diák vallomása: az osztályba járó mind a 25 diáklánnyal érintkezett, s hogy valami következménye is lehetett az eqésznek, arra csak akkor jött rá, amikor igen sürgősen kellett segítenie a saját húgán, 150 dollárt kellett előteremtenie, hoqy a másállapotban maradt 15 éves húgát fogadja egy vidéki orvos. Osztálytársnői közül is többen panaszkodtak, majd sorban más osztályba rendelték őket — az Egyesült Államok sok középiskolájában ugyanis külön osztályba járnak az állapotos diáklányok — s tőlük megtudta, hogy az iskolában van egy erős vetélytársa — az egyik tanár. Kiderült, hogy az angol nyelv 28 éves tanára nagy sikernek örvendett a diáklányok körében. Kérdés: Mit kíván tenni Intézetük? Válasz: Méq akarjuk találni a helyünket abban a szexuális forradalomban, amelynek kezdetéi sokan 1966-ra datálják. Türelemre és időre van szükségünk. A tényekkel addig is szembe kell néznünk. Mint mondottam Amerikában a lányok nem sokat adnak arra, hogy ki mint vélekedik róluk. A házasság előtti szexuális érintkezést fontosnak tartják, érintetlen csak az marad — vélekedik az óriási többség —, aki buta. Tizennégy éves korában már kevés amerikai lány érintetlen. Ezt tudva, Intézetünk kérést annak lehetőségét, hogy miként juttassa el a pirulát a középiskolákba. Minden tudásunkkal azon vagyunk, hogy a leányanyák félmilliós számát csökkentsük. S ha ebben a törekvésünkben nem lesznek segítségünkre az iskolák, a szülök és a kormány — s mindenekelőtt maguk a diákok — akkor 1980-ban húszmillióra nő a törvénytelen qyermekek száma. Hiszen már most naponta átlag 1400 törvénytelen gyermeket hoznak - a világra az Egyesült Államok leányanyáit §
