Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-29 / 30. szám
Eseménynaptár Július 29. 179J-ban született Jén Kollar, szlovák költő, 1817- bsn született Ivan Ajvazov- szkij orosz festőművész, 1856- ban halt mefl Robert Schumann, német romantikus zeneszerző 1856-ban halt meg Karel Havllfek Borovsky, a leles cseh úlsSqlrő és költő. 1890- ben halt meg Vincém van Goqh. Impresszionista festőművész. 1905-ben született Dagh Hammerskjöld. svéd politikus, az ENSZ egykori főtitkára. 1911-ben született Ján Cikker, szlovák zeneszerző. Július 30: 1886-ban halt meg Liszt Ferenc. Július 31: 1784-ben halt meg Denis Diderot, francia materialista gondolkodó és Irő. 1849- ben ezen a napon esett el Se- qasvárnál Petőfi Sándor. 1914- ben gyilkolták meg Jean Jau- res francia politikust. Augusztus 1: 1913-ban halt meg Leszja Ukrajlnka, nagy ukrán költőnő. 1919-ben ezen a napon bukott meg a Magyar Tanácsköztársaság. 1944-ben ezen a napon robbant ki a varsói felkelés. Augusztus 2: 1885-ben ezen a napon lépett érvénybe II. József császár a jobbágyság felszabadításáról szóló rendeleté. 1921-ben halt meg Enrlco Caruso, a híres olasz énekes. 1945-ben halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző. Augusztus 3: 1424-ben győzte le Prokop Holl.4 Tachov mellett a kereszteseket. jM'llíti szamim «Han Krasznodar. az Ifjúság városa. (Haraszti Gyula útijegyzete) Tarka jegyzetek (Palágyi Lajos írása) Németh István: NYIT — 2. félidő. Politika mindenkinek: A japán gazdasági csoda titka Zácsek Erzsébet riportja Sztárparádé Csúzli Pipacs, a fenegyerek TV-műsor Divat Veronika válaszol STRETA Központi Tanácsa a JUVENA Tanácséval egyetemben 1969 augusztus 1—3 között a szakolcai hegyekben ötödször rendezi meg a hagyományos Ifjúsági találkozót. Az ünnepséget a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának szentelik, Szlovákia Gyermek- és Ifjúsági Szervezetei Társulásának lapja ® Megjelenik minden kedden © Kisdia a SMENA kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava. Praiská 9. Telefon: 485- 41-45. Postafiók 30 @ Főszerkesztő: dr. STRASSZER GYÖRGY, főszerkesztőhelyettes és kultúra: TÓTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALÁGYI LAJOS. Riporterek: ZÁCSEK ERZSÉBET. RESZELI FERENC. NÉMETH ISTVÁN, kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovatvezetője: HORVÁTH RUDOLF. Grafikai szerkesztő: GYURÁK ÉVA. Nyomja: Západoslovenské tlaílarne 01 @ Előfizetési díj 26.— Kis, negyedévre 13.— KSs ® Terjeszti a Posta Hlr- lapszolgálata, előfizethető minden postakézbesltőnél vagy postahivatalnál © Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ® A lapot külföldre a PNS Ostredná expe- dicla tlaőe, Bratislava, Gott- waldovo nám. i. 48 útján lehet megrendelni, NYIT - félidő A MEGNYITÓ Az első hivatalos napon, azaz 1969. július 18-án, amikor rekkenő a meleg és mindenki szorongva várja, mit hoz az ötödik találkozó, legjelesebb talán a megnyitó. Ami természetes is, hiszen az ifjúsági vezetők vezetője. Robert Harenőár mérnök nyitja meg, és üdvözli a táborozőkat. Arról beszél (hangosan és határozottan, mert így szokta meg január után), hogy Ifjúsági mozgalmunk és ezen belül a magyar fiatalok már most többet kaptak, mint a korábbi é- vekben bármikor. Magánbeszélgetésben még kiegészíti azzal, hogy legrövidebb időn belül létrejön a kormány Ifjúsági titkársága, amely arra lesz hivatott, hogy átfogóbban, nagyobb szaktudással, kormányszinten és felelősséggel foglalkozzon a fiatalok gondjaival. Ahogy mondja, az if júsági szervezetek nem szeretnék vállalni ezt a feladatot, mert akkor nem mindig vállalhatnák a fiatalok forrongó eszméit. Hogy a fiatalok ügyes-bajos dolgai elintézést nyerjenek, erre szerinte kormányszervre van szükség. Ezért Is kényszerült oly gyorsan távozni a táborból, hiszen a szerv előkészítő bizottságának az ülésére kellett sietnie, hogy ott az ifjúsági szervezetek álláspontját képviselje. Gondoljuk valóra váltjs kitűzött célját a kormány alelnö- kei, arra hivatott miniszterei előtt. EGY NAP DOBOS MINISZTERREL Nemcsak magyarok. Idősebbek és fiatalok, de talán a szlovákok és csehek körében szlovákok és csehek között is köztiszteletnek örvend. Egy országos közvéleménykutatás eredménye szerint az egyik legismertebb politikus (hetedik). Természetes tehát, hogy tiszteletnek örvend a magyar fiatalok körében is. Az a rajongás, amely körülvette a táborban, kedves és megható volt. Amikor a sziget nagy tisztásának felső végén megjelent, amolyan halk hang adta tovább, hogy megjött... jön... Dobos. A táborparancsnok és a vezetők (barátai, némely esetben közvetlen munkatársai) rendbehozták magukat, de még nem indultak el (van még i- dő). Különben itt ez a rend: senkit sem várnak a falu határán túl. De még a vasútállomáson sem. Ha megjelenik, üdvözlik és kész; besétálhat a táborba. Vele is ez történt: körbejárták a tábort, beszélgettek, majd pedig letelepedtek a parancsnoki sátor előtt, hogy véglegesen rögzítsék az előadás időpontját, elhárítsák esetleges aggályait. Vele különben sem kellett sokat megbeszélni. hiszen ismeri a tábori rendet, szokásokat, tavaly Is előadott és beszélgetett a táborban. Délután minden táborozó a zászlórúd körül ült. Dobos László, nemzetiségi miniszter arról beszélt, hogy nem véletlenül történt az, ami történt, esetleg még az sem, ami majd történik... Az átgondoltságra és a programra hivatkozott. Utalt arra, hogy enélkül a komoly és pontos program nélkül ma nem lennénk ott, ahol vagyunk... Fontosnak találja, hogy a jövőben is ilyen programok és szoros feladatok indítékaiból dolgozzunk. Az ifjúsági mozgalomra u- talva is éppen ezt az átgondoltságot kéri számon, illetve hiányolja. A „pokolgép", a magnó pontosan rögzíti mindazt, amit mond. Többek közt ezt: „Kialakítani a csehszlovákiai magyar nemzetiség szellemi és közéleti életének demokratikus rugóit, tolóerőit..." A beszédmodora közismert. A szünetek hol hosszabbak, hol rövidebbek, egybefűzi, pontosan felépíti mondanivalóját, körüljárja, határolja. Most megint a múltba kanyarodik vissza és tárgyilagosan utal arra, hogy az elmúlt időszakban a vezetők nem voltak következetesek és rovásukra Írja, hogy nem nőtt ki nagyobb számú politikai vezető a fiatalok közül. Ezt nemcsak azért tartja fontosnak és mondja miniszterünk, mert most a fiatalokhoz szól. hanem mert ez lényegében a nemzetiség é- letét is meghatározza. ‘Ezeket mondja: „Szándékunk és célkitűzésünk az. hogy azok között, akik ma a csehszlovákiai magyarság ügyéért felelősek és bizonyos formában és szinten képviselik azt, olyan viszonyt alakítsanak ki, amilyenben természetes a kutyajózanság és a kutyabecsület. Fontos, hogy szem előtt tartsák az elmúlt húsz év tapasztalatát és ne engedjék meg. hogy nagy legyen a nemzedékbeli különbség az utánuk érkezők és közöttük. mert az valahol egy nemzetiség történelmi gátlásait váltia ki.“ Az előadáshoz a gondolataihoz jóformán nincs mit hozzáfűzni. A' vita is csak szaggatott. a kérdések is csak gyéren szállingóznak. Olykor-olykor bizonytalanok és zavarosak voltak. Köszönjük szépen... Vége... Következett a vacsora, utána kis séta. Dobos László miniszterrel van már dr. Czine Mihály irodalomtörténész, aki időközben ugyancsak megérkezett a táborba és hallgatta a miniszter szavait. Persze nemcsak ő kíséri így, hanem sokan mások is. Ez Így van rendién. A körséta után visz- szajönnek a táborba és letelepednek a tábortűz mellé, hogy együtt énekeljenek a fiatalokkal. Hosszan szöl a népdal, sir, kacag. A vezérszólamot hol egy fiú, hol egy lány adja meg. Olykor-olykor dr. Czine Mihály is és a táborban tartózkodó néprajzkutató is átveszi a hangot és olyan népJ dalokat énekel, amelyeket bizony nem ismerünk. Egyiket másikat gyorsan meg is tanuljuk. A harmadik ismétlés után már elég erőteljesen szól a kórus. A szövetkezet képviselői, akik ugyancsak szeretik ezeket az imákat, azonban nyugtalanok, mert meghívták a minisztert kíséretével egyetemben a szövetkezet pincéjébe és a csoport csak nem a- kar elindulni, amikor elindul, akkor is lassan halad. Mire o- daérünk. természetesen már nagyon Is sokan vagyunk. Az egyik vezető — észrevehetően egy másik szorgalmazására — még rám is szól gúnyosan, hogy kértem-e engedélyt a táborból való távozásra. Az egykori tágas és hosszú plébánia pincébe természetesen nem férünk be. A poharakat újra és újra töltik, körbe jár a kancső. ßlvezzük dr. Czine Mihály kifogyhatatlan és csodás népdal repertoárját. Dobos László miniszter énekel, élce- lödik, maga elé néz, gondolkodik. — Ügy tűnik, mint mindig, szigorúan mérlegel. Többszöri kísérlet után végre sikerül megtörnie a jókedvű ellenállást és indulunk visz- sza a táborba, öjfél van, tizenkettő. Befejeződött a nap. Ballagunk a dombról és gondolkodunk. Talán ő is. Demokrácia, demokratikus rugók, toló- erők. Húsz év, feladatok, fiatalok. idősebbek, pozíciókat betöltők, kutyabecsület... Ehhez nem kell kommentár. Vajon méltóak vagyunk-e, klsérhet- jük-e — mondjuk olyanok, a- kiket meghívtak személyesen vagy azok, akik már most minisztereknek, képviselőknek, főszerkesztőknek képzelik magukat? Ha én lennék a miniszter helyében, az egész nemzedéket pártfogolnám és kijelölném közülük, hogy később a legilletékesebbnek tudjam átadni a széket. No, persze ezt bizonyára a miniszter úr is tudja és Így is tesz! A KÖLTÉSZET NAPJA (9 4-1) A zárójelben levő kis számtani műveletet szimbólumnak is vehetnénk. A költészet o- lyan műfaj, amelyben megvan mind az a kilenc tényező, ami fontos ahhoz, hogy valóban költészet legyen. De a plusz egy, ennek ellenére mégis szükséges hozzá, hogy teljes, azaz valődt költészetté váljék. Valami ilyesmiről beszélt dr. Czine Mihály bevezető előadásában. amikor a humánum, a harc és az emberi élet átfogó hangszerének nevezte a magyar költészetet. Mi azonban nem ezt értjük alatta, hanem egy egészen egyszerű kis tényt. Azt, hogy ezen a napon tartott a tábortűz mellett egy felolvasó estet a Kilencek elnevezésű fiatal magyarországi, magyar költőkből álló irodalmi csoport: elnevezése ellenére ugyanis nem kilenc tagú, hanem van még egy plusz tagja, a fiatal, 18 éves Feren- czi Krisztina költőnő személyében. Az 6 verseiben is megtalálható és első hallásra meg is érzi az ember a szerves e- qyetalkotó + 1-et. Ami ezután a nap után következett, illetve már a korábbi harmadik nap keretébe is beletartozó előadást illeti, abból már nemcsak a plusz egy hiányzott, hanem még az is. hogy egyáltalán beszélni lehetne róla. Az első esetben ugyanis a meghirdetett előadás helyett amolyan beugrással voltunk kénytelenek beérni, a- mikor dr. Kósa László néprajzkutató nem jött el és nem hallhattuk előadását. Ennél is rosszabb azonban a másik, a hétfőre tervezett előadás és vita. A csehszlovákiai magyar humán és reál értelmiségiek társadalmi feladatairöl, amelyet még beugró sem pótolt. Duka Zólyomi Árpád mérnök előadása teljeseen elmaradt. (Később ezekhez még visszatérünk). Ennyi a tény: cstüörtök: táborverés, péntek, szombat, vasárnap, hétfő — az V. Nyári Ifjúsági Táborozás első fele. Vajon miről számolhatunk be a következő napok kapcsán? NÉMETH ISTVÁN Lengyelország ünnepe Európa nép) demokratikus országainak történetében Lengyelország felszabadulási Ünnepe a legkorábbi. A történelmi esemény az újjászületés Időpontja: 1944. július 22. A szovjet hadsereg csapatai — vele együtt a harcoló és előrenyomuló Első Lengyel Hadsereg egységei — ezen a napon keltek át a Búgon és kezdték meg Lengyelország felszabadítását. A jubileumi évfordulót az egész ország megünnepelte. Az üzemi dolgozók ünnepi műszakokkal és munka-felajánlásokkal köszöntötték a lodzl textilkombinátban — Lengyelország egyik legnagyobb üzemében — az esemény alkalmából a gyár történetét és a termelés állandó növekedését bemutató tetszetős kiállítást rendeztek. A lengyel nép életét, munkáját, és az elmúlt 25 év igyekezetének eredményeit szemléltető akciók egész sorát rendezték meg országszerte Az évforduló előestéjén több helyen adták át rendeltetésének a határidő előtt elkészített üzemeket, építkezéseket, ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítményeket. Varsó központjában például — a belföldi és a külföldi látogatók nagy érdeklődése közepette — nyitották meg az újonnan épült hatalmas, korszerűen berendezett áruházat, amelyet az építők a 25. évforduló tiszteletére vállalt munkakötelezettségük teljesítése eredményeképpen, szintén az eredetileg kitűzött határidő előtt készítettek el. A csehszlovák újságíró-küldöttség ellátogatott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságára is. A vezető funkcionáriusok egyebek között arról tájékoztatták őket, hogy az idei jubileumi évforduló eseményeit milyen gondosan készítették elő mindenütt. Ahogy mondották, a párt és az állam vezetői azt szeretnék, ha e nagy ünnep nemcsak mint emlék maradna meg az ország népe emlékezetében. hanem ösztönzést adna a további sikerek eléréséhez is. Az ünnepség központja Varső volt, ahol nagyszabású katonai díszszemlét és tömegfelvonulást rendeztek. Ünnepségekre került sor a vajdasági székhelyeken, az ipari központokban és általában mindenütt. A külföldön élő lengyelek közül 18 országból mintegy 20 ezren érkeztek haza az évforduló tiszteletére. Lengyelországban mindenütt örömteljes ünnepi hangulat uralkodott. A varsóiak azt a tényt, hogy a csehszlovák delegációt Ludvik Svoboda köztársasági elnök és dr. Gustáv Husák a CSKP KB első titkára vezette, nagy örömmel fogadták. Küldöttségünket a többi küldöttséggel együtt már a repülőtéren a város lakosainak ezrei köszöntötték. Az ünnepi ülésen a lengyel SZEJM ülésén beszédet mondott dr. Gustáv Husák is, aki többek között a következőket mondotta: „Népeink közös szenvedése és közös harca a fasizmus ellen, a szabadságért, a haladásért és életünk közös védelmének szükségszerűsége alakították ki a testvéri és szövetségi kötelékek Csehszlovákia és a Szovjetunió, Csehszlovákia és a Lengyel Népköztársaság, valamint a többi szocialista ország között. Ez a szövetség nemzeteink jelene és jövője szempontjából életfontosságú. A mai megosztott világban minden kérdés lényege a következő: minél szilárdabbak a szocialista tábor államai, minél szorosabb együttműködésük, annál erősebb az e- gész tábor, annál biztonságosabb a világbéke és annál re- ményteljesebbek a haladó erők kilátásai.“ (-tő-) Az iskola -és az élet között a cseh lapoiol öt évig — néha eggyel többet, vagy kevesebbet — számolják, hogy mennyi vizsgájuk van még hátra. Minél előbb megtelik az index, annál közelebb jutnak a várvavárt diplomához. És amikor végre a kezükben van, akkor legtöbbnyire nem tudnak vele mihez kezdeni. Az Iskolában minden világos volt — ha majd befejezik tanulmányaikat, ezt, vagy azt fogják majd csinálni; a legfontosabb, hogy már túl legyenek rajta és oda jussanak, ahová akartak. És amennyiben egyikük-másikuk kételkedett abban, hogy mindent tudni fog már, amire szüksége lesz, amit hivatása vagy foglalkozása megkíván tőle, megnyugodott abban a tudatban, hogy tanulmányai befejeztéip, még sok mindent megtanul majd. Aztán a promóció következik, majd a belépés az új munkahelyre. A kettő között van az az időszak, amikor talán minden végzősben felmerül a félelem attöl a felelősségtől, amely abban a percben nehezedik vállaira, amikor életében majd először kell egyedül döntenie — teszem azt valamely gyógymód használata, vagy termelési folyamat alkalmazása felett... Velem szemben a 24 esztendős Mása Suková ül. Ez évben fejezte be az újságírói főiskolát és mégsem ment el egyenesen valamelyik szerkesztőségbe dolgozni — bár megvolt rá a lehetősége. „Azok közé tartozom, akik a mér banálissá vált mondattal kezdhetnék az életrajzukat: Már egészen fiatal korom óta érdekelt az újságírás. Az e- leml hatodik osztályában a tanítónőm mér megdicsérte a fogalmazásomat, stílusomat. És akkor fo- gamzott meg bennem a gondolat, hogy szerkesztő lehetnék. Naív szemmel legelőször a pálya előnyeit kezdtem mérlegelni — a sok külföldi utazást, érdekes emberekkel való kapcsolatot, a mozgalmas életet és az állandó változatosságot... Ez táplálta, sőt fokozta kitartásomat tizenegyéves középiskolai tanulmányaim alatt. Az ember 18-19 éves korában egyszerre rájön, hogy mondanivalója van a világ számára és. hogy a nyomtatott betű erre a legalkalmasabb. Amikor az első sikertelen próbálkozás után mégsem jutottam be az akkori Ojságlról és Népművelési Főiskolára — elmentem egyéves gyakorlatra egy nyomdába — mint segédmunkásnő. Ez az egy év nagyon sok szempontból vált javamra. A legszebb eszményeim azonban cserben hagytak. Elképzeléseim gyönyörűek voltak, de Itt az emberek között jöttem rá, hogy mennyire hasznavehetetlenek. A második próbálkozásnál sikerült bejutnom az újságírói főiskolára. De Ismét nagyon szép elképzelések hatása alá kerültem — azt hívén, hogy mos* már bölcs vagyok és nemcsak hogy van mit mondanom az embereknek, de tudom is, hogy miért és hogyan. Első írási kísérleteim közben döbbentem rá és töltött el szinte borzalommal, hogy az Írott szónak milyen szuggesztlv hatása lehet az emberekre. Elég. ha csak egy kissé ügyesen kerekítjük mondanivalónkat és el tudjuk velük fogadtatni saját nézeteinket; tudásunkkal, szélesebb látókörünkkel és élettapasztalataink fölényével. Igaz ugyan, hogy némi tapasztalatom már volt, de hiányzott a tudásom, a műveltségem. Ezért aztán felfedeztem magamban a demagógiára való hajlamot; kategórikus kijelentéseket tettem. Azzal vigasztaltam magam, hogy tanulmányi éveim alatt és be- fejeztéig eljutok odáig, hogy amit mondok, annak komoly alapja lesz és hogy megtanulom, hogy miért és hogyan kell mondanom. Utolsó évemet az egyetemen úgy töltöttem, mint többi diáktársam — azaz praktizáltam. Elfogadtam az első kínálkozó lehetőséget: a Kriminológiai Kutatóintézet do- kumentátora lettem. Valahogyan féltem egy kissé azonnal újságnál dolgozni, nehogy az embereket misztifikáljam. És ettől a félelemtől a mai napig sem tudtam szabadulni. (Amellett merem állítani, hogy az újságírói főiskola magas színvonalú, nemcsak sokat tanultam ez Idő alatt; például, hogy mikor létesült az első újság és miben különbözik a cikk a riporttól. De minden lehetőségem megvolt rá, hogy gondolkozhassam és bizonyos végkövetkeztetésekhez jussak, amelyekről hiszem, hogy. helyesek. És ha mégis rájönnék, hogy tévedtem — még akkor Is lenne mire építenem.) Már a munkahelyemen Írtam a diploma-munkámat. melynek témája: „A cseh fasiszta sajtó" volt. Eme újságok olvasása még Inkább megszilárdított érzéseimben. Tanulsággal szolgált. Azt hiszem, hogy most már tudom, mit kell az újságírónak elkerülnie, nemcsak a2 írásaiban, de gondolkodásmódjában és cselekedeteiben egyaránt (lehet, hogy ez téves megállapítás) — a kritikátlanságot mindazzal szemben, amit ír és a feltétlen magabiztonságot saját érveivel szemben. Mindkettőt állandóan éles bírálatnak kellene alávetnie. Az Írott szónak nagy súlya van olyan helyzetekben, amikor az embereknek nincsenek meg a kellő értesüléseik arról, ami érdekelné őket. de arról sem, ami kellene, hogy érdekelje őket. Az újságíró sem tudhat mindent, de mégiscsak többet tud, mint az olvasó. Az olvasó érdekében kell a dolgokat fontolóra vennie. Át kell gondolnia a dolgokat intelligenciájának, karakterének és különböző értékeket Illető elképzel léseinek alapján, stb. Ha valamit jő) átgondolt, megfontolt, kötelessége ezt az olvasóval közölni és ezzel magára — a lelkiismeretére venni, hogy milyen irányban vezeti az olvasót és hogy a mód és az eszköz, amelyet a cél elérése érdekében alkalmaz, valóban a legbecsületesebb, összeegyeztethető és reális legyen. Az olvasó számára, aki semmivel sem tudja szembeállítani azt, amit a tömegtájékoztató eszközök a tudomására hoznak, nem marad más hátra, mint hinni az újságoknak, amelyek számára elfogadható nézeteket és célokat hirdetnek. Ebben rejlik az újságírók ereje, de itt van a legnagyobb bökkenő is. Ezért azt hiszem, hogy az olvasókban is kellene lennie eg.v adag egészséges bizalmatlanságnak újságjainkkal szemben. DBAHUSE petrydesova — MÉ
