Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-29 / 30. szám

AZ ÉSZ BECSÜLETE? Napjainkban a sajtóban szükségszerűen előtérbe kerülnek gazdasági életünk konszolidálásának problémái. Sok megálla­pítás, javaslat lát napvilágot Jozef Pastier docens, a tudo­mányok kandidátusa írásaiban. A Smena c. lapban, a Szlová­kiai gazdaság kihasználatlan értékeivel, „rejtett tartalékai­val“ foglalkozó cikksorozat keretében közzétett írásában a leggazdagabb erőforrásra, az emberi műveltségre és alkotóe­rőre hívja fel a figyelmet. Az e téren uralkodó szlovákiai állapotokat elemezve sok olyan figyelemreméltó megállapítást tesz, érdekes tényt sorakoztat fel, hogy úgy gondoljuk, cik­kének ismertetése nem lesz haszon nélkül lapunk olvasói számára sem. Jozef Pastier docens fejte­getéseiben a ma közgazdászai­nak abból a felismeréséből fnj dúl ki, hogy a jövő társadal­mának gazdaságát befolyásoló és meghatározó tényezők kö­zött az emberek művltségi szintje és a tudomány fejlett­sége legalább olyan döntő sze­rephez jut, mint amilyet a mer­kantilizmus korszakában a bir­tokolt arany mennyisége, az iparosítás korszakában pedig a felhasználható nyersanyag mennyisége és az ipari terme­lés nagysága játszott. Az ember műveltségét, az „emberekben rejlő tőkét“ ma már hovatovább közgazdasági kategóriának tekintik — írja. Az USA-ban e tökét az 1900- as évet illetően 63 milliárd dol­lárra, az 1957-es évre vonat­kozóan pedig már 535 milliárd dollárra becsülték. Szlovákiai viszonylatban vizs­gálva a gazdasági fejlődést be­folyásoló műveltségi tényező sajátosságait, lustier docens az általános iskolai oktatás terén uralkodó helyzetet sem hagyja figyelmen kívül. Hang­súlyozza, hogy a közép- és főiskolai végzettség közismert gazdasági jelentősége mellett az általános iskolai műveltség gazdasági szerepe sem becsül­hető le. Ezzel kapcsolatban hi­vatkozik Strumilin szovjet aka­démikusra, aki az októberi for­radalom utáni években kimu­tatta, hogy már azzal is, hogy egy munkás megtanult írni és olvasni mintegy 30 százalékkal növekedett az általa végzett munka termelékenysége. Ezzel szemben egy évi üzemi gya­korlat csupán 12-16 százalé­kos termelékenység növeke­dést eredményezett. Az álta­lános iskolai végzettség nagy jelentőségét hangsúlyozza Strumilin, amikor azt Írja, hogy: „1 éves iskolai oktatás nyomán 2,6-szor nagyobb lett az üzemben a munka termelé­kenysége, mint egyéves üzemi gyakorlat után.“ Sajnos, bármennyire is pic9- lepő, de Szlovákiában csak el­vileg részesül minden gyermek általános iskolai oktatásban. A valóság az, hogy Szlovákia te­rületén az egyes évjáratok is­kolaköteleseinek 20 százaléka nem jut el az általános iskola 9. osztályáig — már az alsóbb osztályokból kimarad. Egy évjárat Szlovákiában 70- 100 ezer gyermeket jelent. E- szerint tehát évente 14-20 e- zer gyermek nem szerez álta­lános iskolai végzettséget. így 5 év alatt már 70-100 ezerre nő azok száma, akik nem ren­delkeznek általános iskolai végzettséggel. E helyzet óva int bennünket arra, hogy fokozottabb figyel­met szenteljünk az általános iskolai oktatásnak, s ne taka­rékoskodjunk állítólagos „gaz­dasági okokra“ hivatkozva az általános iskolai oktatáshoz szükséges eszközökkel — eme­li ki a cikkíró. Nálunk egy évjárat iskola- kötelesnek 30 százaléka irat­kozik középiskolába, ebből 15 százalék általános műveltséget nyújtó középiskolát, 15 száza­lék pedig szakközépiskolát lá­togat. A többi fiatal Ipari ta­nulónak megy s egy bizonyos rész pedig minden szakképzett­ség nélkül lép munkaviszony­ba. Felsőfokú tanintézményekben az egyes évjáratok fiataljainak mintegy 10 százaléka folytat­ja tovább tanulmányait. Az általános iskolai, — kö­zép és felsőfokon végzettsé­gűeknek ez az aránya talán megfelelne az iparosítás kez­deti időszakának, de ma már a tudományos-műszaki forra­dalom kibontakozásának idő­szakát éljük — állapítja meg a cikkíró. S ha nálunk mind­azonáltal felesleg mutatkozik szakképzett káderokban, akkor a hibát valahol másutt kell keresnünk — hangsúlyozza. Annál is inkább, mert vannak olyan országok, ahol az egyes évjáratok 50-80 százaléka lá­togat középiskolát (USA, Ja­pán, Hollandia, Svédország, NDK). A Szovjetunió és Fran­ciaország pedig 1985-ig köte­lezővé teszi a középiskolai végzettséget. A hazai elképzelések szerint nálunk 1970-ben a fiatalok 33,5 százalékának lesz középisko­lai végzettsége; 1975-ben már 44 százalék, 1980-ban 47,4 szá­zalék, 1985-ben pedig már az évjárat fele tesz szert közép­iskolai végzettségre. A fejlett államokban ekkor azonban már az iskolakötelesek 80-90 szá­zaléka jár majd középiskolá­ba. Ezenkívül világos, hogy ná­lunk a felsőfokú végzettségű­ek arányszáma sem emelkedik majd túi magasra. Az előzetes feltételezések szerint 1970-ben a fiatalok 12 százaléka, 1980- ban 15 százaléka és 1985-ben pedig 18 százaléka szerez dip­lomát. Persze 1970-ben Kana­dában már az évjárat 23,1 szá­zalékának, az USA-ban 38,2 százalékának lesz felsőfokú végzettsége, s 1980-ban a Szovjetunióban az évjárat 35 százaléka látogat majd felső­fokú tanintézményeket. A felsoroltakból világosan kitűnik, hogy nem bővelkedünk sem közép-, sem felsőfokú vég­zettségű káderokban. Az élet és a mindennapi gyakorlat a- zonban azt mutatja, hogy az egyes járásoknak és a kerü­leteknek a szakképzett dolgo­zók iránti igénye nen? halad­ja meg a jelenlegi még közép-, illetve főiskolára járó diákál­lományt. Ez azonban nem tekinthető igazi mutatónak — hangsúlyoz­za Pastier docens. Láttam az egyes járásoknak és kerületeknek a mezőgazda- sági főiskolát végzett szakem­berek alkalmaztatására vonat­kozó igénylését. Ezek szerint már a jelenlegi hallgatók is abbahagyhatnák tanulmányai­kat. le kellene állítani az ag­rármérnök-képzést — írja. A hibát valahol másutt kell látnunk, nem a végzettek ma­gas arányszámában — jelenti ki nyomatékosan Pastier do­cens. Nézzünk csak kicsit szét magunk körül — írja. — Csak így mellesleg, a statisztika- ké­szítés szándéka nélkül, s ele­get csodálkozhatunk majd a- zon, hogy hány vezetőnek van meg a szakképzettsége, hogy ki milyen képesítéssel tanít, foglalkozik a gyerekekkel a napközi otthonban, ki milyen végzettséggel irányítja a nem­zeti bizottság munkáját stb. A jövő nem lesz ránk te­kintettel — figyelmeztet cik­ke végén Pastier docens. Ez­ért meg kell teremtenünk az emberi alkotóerő kibontakozá­sához szükséges optimális elő­feltételeket. Megalapozatlan minden olyan érv, mely szerény tudomány­fejlesztés és művelődéspoliti­kai tervek készítésére int, mert eléggé világos számunkra, hogy maga a gazdasági élet teszi szükségessé a tudomány fejlesztésének és a művelődési színvonal emelésének meg­gyorsítását — fejezi be cik­két Pastier docens. r •• 3 EGY VAROS ÜNNEPRE KÉSZÜL A Szlovák Nemzeti Felkelés bölcsője, Banská Bystrica, ünnepre, a dicső harcok 25. évfordulójára készül. Az it­tak mentén, a parkokban szorgos emberi kezek virágot ül­tetnek, vagy éppen szökökutat építenek. A magasba ágas­kodó állványokon kőművesek, festők szorgoskodnak, csi­nosítják az épületeket. Az épülő emlékműdé' a brigádo- sok, főleg fiatalok a hatalmas park mielőbbi rendbehoza­talán fáradoznak. Filmesek lótnak-futnak, az előkészítő bizottságok üléseznek. Olyan a város élete ma, mint 25 évvel ezelőtt, csak éppen a fegyverek helyett a légsűrílős kalapácsok zaja veri fel a csendet. Egyszóval minden jel arra mutat, hogy a város szorgalmasan készül a nagy ese­ményre. EMLÉKMŰ ÉS MÚZEUM A város főterétől alig né­hány méterre kettévágott, „ö- köl“ alakú emlékmű s egyben múzeum épül. A hegesztőpisz­tolyok fénye, a kalapácsok zöreje már messziről elárul­ja, hogy szorgos munka folyik ott. Ez a zäj dr. Pavel Bosák, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának igazgatóhelyette­se arcára mosolyt varázsol. — Minden elkészül idejében — mondja elégedetten. A 100 millió, korona beruházást i- gényjő létesítmény kívülről emlékmű, belsejében pedig a SZNF múzeuma kap helyet. Elhallgat, gondolataiba merül. Talán éppen az jutott az eszébe, hogy milyen sok-sok gondot okozott a mintegy 40 üzem munkájának koordinálása. Vagy talán arra gon­dol, vajon időben megérkezik-e a különleges üvegtábla Brüsszelből. — A múzeumban a tudomány összefonódik a múlttal, a történelemmel és a művészettel. Ig^ könnyebb lesz meg­érteni a korabeli eseményeket — töri meg a csendet az igazgatóhelyettes. — A földszinti moziban a látogatók do-, kumentumfilmeket tekinthetnek meg, itt kap helyet az irattár is. Az idegen még nem láitja sem a vetítőgépet, sem más berendezést, de az igazgatóhelyettes a tervek alapján már maga elé képzeli a kész, berendezett múzeumot. — Az emelet egyik részében az a kiállítás kap. helyét, amely népünk fasizmus elleni harcát tükrözi vissza 1933- tól 1944 augusztusáig. A másikban a dicső harcokra em­lékeztető tárgyakat helyezzük el augusztus 29-től egé­szen 1945 május 9-ig. A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában nemcsak do­kumentumokat és tárgyi emlékeket akarnak bemutatni, hanem a vetítőgépek segítségével az akkori időt is életre keltik, és így a látogató könnyebben megérti az össze­függéseket. Hogy mindez mit jelent majd az iskolák ré­szére, arról nem is kell beszélni. Az emlékmű körül elterülő 12 hektárnyi parkban is fo­lyik a munka. Az egyik helyen a föld gyomrában partizán­bunker készül. Egy kicsit távolabb tankok, ágyúk várnak arra, hogy rendeltetési helyükre kerüljenek, beleillesz­kedjenek a múzeum környezetébe. — A parkosításban a szovjet katonák is segítenek — mondja Bosák elvtárs, majd hozzáteszi: az egyik szoborcsoportot pedig Magyarországon öntötték. Úgy mint 23 évvel ezelőtt, ma is nemzetközi összefogással ké­szülünk a nagy jelentőségű napra. A SZNF épülő emlékműve A szerző felvételei A SZNF központja — Besztercebánya. Utcarészlet. GAZDAG ÜNNEPI MŰSOR — Az évforduló ünnepségeinek előkészítéséhez már két évvel ezelőtt hozzáfogtunk — e szavakkal fogad Juraj Vy- buch, a kerületi pártbizottság dolgozója, propaganda és sajtó-szakbizottság vezetője. A Szlovák Nemzeti Felkelés országos ünnep. Többek kö­zött augusztus 15-17-én Feketebalogon a Garam-menti fiatalok találkoznak. A csehek és a szlovákok testvérisé­gének javorinai ünnepségei is a jubileumhoz tartoznak ép­pen ügy, mint az egykori partizáncsoportok találkozói. — Ä Bratislavában kezdődő felkelési ünnepségsorozat augusztus 29-én Banská Bystricán nagygyűléssel éri el te­tőfokát, ahol Stefan Sádovsky elvtárs megnyitó beszéde után Ludvík Svoboda köztársasági elnök, és dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára Intéznek beszédet a részt- vevőkhöz. — Máshap a zvoleni járás dolgozói találkoznak a járás székhelyén. Az egész kerületben ünnepi összejö­veteleket rendeznek. Értesülésem szerint hazánk külképvi­seleti hivatalai is megemlékeznek a nagy évfordulóról. A negyedszázados évforduló ünnepéig még egy hónap van hátra. Addig sok víi lefolyik a Garamon, és változ­hat az ünnepi program is. Az egykori partizánok, kato­nák is addig kutatnak odahaza emlékeikben, hogy amikor egykori harcostársaikkal találkoznak, feleleveníthessék a múltat, azt a harcot, amelyet népünk a szabadságáért Ví­vott. Németh János CSEMAD0K-szervezet az Újvárosban A vendégek - Tolvaj Ber­talan és Szőke József, va­lamint az újvárosi Nemzeti Front és a pártbizottság képviselői meghatott sza­vakkal szóltak a jelenlévők» höz. Minden indulásban van valami megismételhetetlen és utánozhatatlan. Vegyük tehát tudomásul: több mint hat hete működik Kassa- újváros Csemadok szerve­zete. Mit jelen ez a gyakorlat­ban? Először is: A Keletszlová­kiai Vasmű magyar nemze­tiségű dolgozói alkalmat kaptak közéleti és kulturá­lis szereplésre. Másodszor és harmadszor? Erre már Szakái László mérnök, a szervezet elnöke válaszol: — Munkánk több terület­re hat ki. Egyrészt kultu­rális téren szeretnénk pro­dukálni, másrészt élni sze­retnénk jogainkkal. Eddig kéthetenként jöttünk ösz- sze, vezetőségi ülést tarta­ni. Tánccsoportot létesítet­tünk, van népizenekarunk és beat-zenekarunk. Szep­tembertől sorozatos teadé­lutánokat szervezünk, az őszi Kazinczy-napokon már a tanácsaink is bemutatkoz­nak. Tervbe van véve egy irodalmi csoport alakítása, s egy műsor, amely a Mi­kulás-estet teszi majd em­lékezetessé. Ezzel a műsor­ral mutatkoznánk be tulaj­donképpen a közönségnek. Az itt felsorolt tervek ké­pezik munkánk kulturális jellegű részét Vannak az­tán társadalmi feladataink is. Az újvárosban magyar / Az elnökségi asztal; Szőke Ritzkó Béla és Schulz óvodát szeretnénk létrehoz­ni. Tárgyalásaink jó úton haladnak, minden remé­nyünk megvan arra, hogy ősztől már magyar óvoda is lesz, vagy talán kettő is. Több mint huszonöt szülő írta alá a jelentkezési ívet, pedig csak agészen vaktá­ban tapogatóztunk, nincse­nek még pontos adataink az újvárosban élő magyar csa­ládokról. Itt kell köszönetét mondanom a körzeti Nem­zeti Front vezetőségének és a pártszervezet dolgozóinak, akik igazán becsületesen tá­mogatják ügyünket. Helyi­séget is kaptunk, bérmente­sen, s a megalakuláskor is támogattak. — Kik alkotják a vezető­séget? — Az alelnök Kürthy La­jos. Fáber Iván a titkár, Rechtorik Júlia a kultúrfe- lelős, Babincsák Anikó a József, Tolvaj Bertalan, György pénztáros. Ez az elnökség, és van még négy vezetőségi tagunk, Szalontai Béla, Ne­mes Zoltán, Gadis László és Hadas Ferencné. Mérnökök, pedagógusok és technikusok alkotják vezetőségünket. A szervezést Kürthy Lajos a Vasműben kezdte el, én a- zonban megtudtam, hogy az újvárosban kedvezőbbek a feltételek. Amíg a beszélgetés folyt, a tánccsoport éppen pró­bált, Kürthy Lajos kísérte őket figyelemmel. A rövid beszélgetés ezzel a néhány alapvetően fontos adatközléssel véget is ért. Nem árt most egy pillan­tást vetnünk Kassára, az Itt élő CSEMADOK-tagokra, a tanulságokra. Mindezt an­nál is inkább megtehetem, mert általában jelen vagyok az új szervezetek születé­sénél. Az iparvárossá serdült keleti centrumban jelenleg már több körzeti CSEMA- DOK-szervezet működik. Itt van a járási bizottság és a városi bizottság Irodája, in­nen Irányítják tulajdonkép­pen egész Kelet-Szlovákia magyar-vonatkozású életét. A munka örvendetesen ta­golódik. Az egyik szervezet a művészeket tömöríti ma­géba és támogatja, a másik a nemzeti kultúrát ápolja, a harmadik néprajzi kuta­tásokat végez; és ezzel még korántsem merültek ki le­hetőségeik. Nagy dolog, hogy az újvárosi szervezet megalakult. Most talán még nem érezzük annyira jelen­tőségét, az évek azonban valószínűleg igazolják, hogy mennyire fontos a léte. Érdekes megfigyelni, kik azok. akik szerveznek, élre állnak, irányítanak. Több­nyire volt iparisták, s azok, akik évek során át mindig munkálkodtak. Itt van pél-* dául Kürthy Lajos. Azt. hi­szem, Szakái Lászlóval és a többiekkel példaként állhat­nak előttünk: mérnöki di­plomát szereztek, de nem fejezték be szervezői tevé­kenységüket a diploma el­nyerése után sem, s bár ké­ső délutánig dolgoznak és családos emberek, időt sza­kítanak a közösség részére is. Sok kassai nevében kö­szönjük fáradozásaikat, és munkájukhoz sikert, kitar­tást kívánunk és az Illeté­kes szervek további támo­gatását! KOLÄR PÉTER felvételei (k—s)

Next

/
Oldalképek
Tartalom