Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-11-25 / 47. szám

gása, higgadtsága, rutinja, öt­letessége. Ügy, mint Papp, 6 sem igen kap ütéseket, inkább osztogat. Horgai szinte védhe- tetlenek, ha az ellenfél közel­harcba bocsátkozik, el van döntve a mérkőzés kimenete­le, mert Benvenuti mestere az ilyen harcmodornak is. A szurkolókat és olvasókat legutóbb izgalmas esemény foglalkoztatta: Benvenuti állí­tólag összeszürte a levet egy gyönyörű olasz fotomodellel, aki állítólag gyereket is várt tőle. Az esetben nem lett vol­na semmi bökkenő, ha Benve­nuti történetesen szabad em­ber. Az olaszbrszági szokások szerint még jobban elítélendő és megvetendő á hűtlenség, mint másutt, így érthető, hogy a ringek királya nehéz hely­zetbe került. A dolog végülis úgy került rendes kerékvágás­ba, hogy a' legnagyobb olasz hetilap nyilatkozatot közölt Benvenutitól, aki kijelentette, hogy alaptalan a vád, mert á fotómodell csupán nagyon jó barátja, és közöttük nem volt a barátságon kívül semmi. A közönség hamar megbo­csátott kedvencének, s az olasz lapok legújabb riportjai arról számolnak be, hogy a sziklás Triesztben élő család harmoni­kusan él együtt tovább. Az év végén még egy nagy találkozót vív Benvenuti. Ez­úttal Rodrigez amerikai ököl­vívó lesz az ellenfele, s a két menedzser már összeköttetés­be is lépett egymással. A né­zők izgatottan várják az ösz- szecsapást, amely minden bi­zonnyal jő sportot hoz ismét, hiszen ha Benvenuti lép a szo- rltóba, ritkán okoz csalódást. — új ifjúság 6 Összekötők: Kocsis - Puskás jobbfedezet: „Bozsik“... Az első futballrlményem, — természetesen mint szurko­Í lónak, mert focizni előbb kezd a srác, mint szurkolni — a helsinki olimpiai rádióközvetítésben az a svéd-magyar volt, amelyen a magyar csapat 6:0-ra hengerelte le az ak­kor is jó formában játszó skandinávokat. Azóta egyfolytá­ban szurkolok a magyar labdarúgó-válogatottnak. Mindjárt kiválasztottam kedvenceimet, azokat akik legjobban ki­vették részüket a göllbvésből: Kocsist és Puskást. (Ko­csis azért mindig magasabban állt privát népszerűségi lis­támon. Ö volt az igazi csodacsatár, a bohém, a kedvenc, aki nem riadt vissza az alkoholtól és a labda gömbölyű- ségénél finomabb idomoktól sem. „Kocsis mindent tud!“ — írta az akkori Képes Sport. Bizonyára sokan vannak, akik jól emlékeznek arra a bizonyos B-meccsre, amikor Kocsist és Czibort — állítólag nem a legsportszerűbben eltöltött szombatjuk miatt — nem állították az osztrákok ellen az első csapatba. A két fenegyerek a B-ben 7 gólt hozott össze. Kocsis négyet egyéni akcióból! Persze a sváj­ci kislányok már kevésbé bizonyultak eredményes edző­partnereknek, mert jól tudjuk, hogy a társaságukban el­töltött „edzés“ után Kocsis O-találatos lett a nyugatné­metekkel szemben, azon a még sokáig és sokaknak fájó. döntőn... A legeredményesebb magyar foci-korszak két legered­ményesebb csatárcsillagának Kocsis és Puskás nevének mítosza olyan erős, hogy másfél évtized múltán újraéled? Ugyanis a legutóbbi magyar válogatott mérkőzésen ját­szott egy Kocsis nevű jobb- és egy Puskás nevű balösz- szekötö; pontosan mint az aranycsapatban! (Persze ezt az azonosságot azért még nem a játékra, egyelőre csak a posztokra értem, bár Kocsis és Puskás is betaláltak az el­lenfél hálójába! Bevallom, vagyok annyira babonás, hogy amióta a két nagy előd névrokona a magyar NB-ben fo­cizik, azóta drukkoltam nekik, hogy egyszer bekerüljenek a válogatottba! És íme... Ezekután — játsszunk még egy kicsit babonásdit! — lesz új aranycsapat is? Nem hiszem, hogy valaki is akadna e focinemzetben, aki erre a kér­désre határozott igennel válaszolna. De... Puskás a gól­lövőlista éllovasa, és előfordulhat, hogy az idén ő lesz a gólkirály. Bár játéka egyelőre még nem lelkesített fel. Vi­szont Kocsis technikája, szemfülessége és elsősorban pon­tos, hosszú, „okos“ passzai már a dánok ellen is többször felemeltek a fotelből. Valamelyik szlovák lap alcímében olvashattuk is: „Kocsis tvorcom hry.“ Beállításával folya­matosabb, látványosabb és eredményesebb is lett az össz- játék. Ezen a mérkőzésen Kocsis és Puskás mögött — ezúttal jobbfedezetként — „Bozsik“ is ott volt a pályán. Ő nem névleg, de játékával! Ugye észrevették, hogy Hal- mösi játéka — aki véleményem szerint a mezőny leg­jobbja volt — mennyire hasonlít Bozsikéra! Szólni kell még egy újoncról: Kelemenről: Ő is hibátlanul, jól ját­szott élete első két válogatott mérkőzésén. Végül csináljunk egy kis felsorolást. Kocsis, Puskás, Halmosi, Kelemen, Bene, Páncsics... alappilérei lehetnek egy — ha nem is arany — de „egy jó kis csapat"-nak! Gálán Géza — FelfedeztekI — Furcsa érzés, vagy inkább felemás. Egyszerre mindenki is­mer. Olyanok is, akiket soha­sem láttam, meg olyanok, akik eddig szívességből köszöntek. Most mindenki dicsér, még azok is, akik még tavaly is es­küdtek arra, hogy reménytelen vagyok. — A lányok? — Most már jelentkeznek. De vigyázok magamra. — A cimborák? — Meccsek után egy nagy fröccs csúszik csak le. Nem tudnak többre rávenni. Vigyá­zok én! — Jól érzed magad Szombat­helyen? — Igen. — Csábítanak Pestre? — Hívnak. Még nem tudom, mi lesz. — Állítólag két klub is ver­seng érted? — Tényleg így van. — És? — Nem tudok semmit sem mondani. Tényleg. A dánok ellen az első félidő tizenötödik percéig kétségbeej­tő hibákat vétett. „Kifliket, gyertyákat“ rúgott, szerelései nem sikerültek, rossz tempóban rajtolt és továbbított. Aztán egy labdát lekezelt, ragadt hozzá, mintha enyvet használt volna. Külső rüszttel átpörgette két védő felett a labdát, Fazekas­hoz. A közönség felhördült és tapsolt. Ettől kezdve egyre szí­nesedett a játéka. — Az első percek? — Nem tudom, hogy kezdő­dött. A Himnusz alatt megha- tottan könnyeztem, aztán nem Halmosi Zoltán is hallottam, mit kiáltozott a közönség. Rohangáltam, mint az őrült. A pörgetés után nyugod­tam meg. Ez bejött, éppúgy mint otthon. Az írek ellen ő kezdte a gól­gyártást, ritkán látott hatalmas kapáslövéssel. — Nagyszerű megmozdulás voltl — Komolyan mondom, vélet­len volt. Ritkán szúrom rá én. Most nagyon eltaláltam. Bajno­kin is alig lőttem gólt. Azt hit­tem, nem is igaz, amikor a ka­pus kotorászott. — A többi alakítás ts sike­rült. — Minden bejött. Igaz, nyu­godt voltam. Nagyon szeren­csés vagyok. Tavaly alig fértem be Szombathelybe. Mindenes voltam. Ha hiányzott a balszél­ső vagy a jobbösszekötö, min­dig engem vettek elő. Amikor végre fedezetet játszhattam, ak­kor kezdett menni a játék. És most már válogatott vagyok. Hát, hogy ez sikerült... Mamám is boldog persze. A legszerényebb futballista, akivel eddig találkoztam. A szék szélén ül, sorozatban sza­badkozik (magatartása igaznak, szívből jövőnek tűnikf, ha egy- egy alakítását említem. — Ha feljössz Pestre, itt el­rontanak? — Engem ugyan nem. Nem vagyok olyan. ......................................................................................................................... — Azt szokták mondani, hogy az első válogatottságnál mindenki így viselkedik. Ké­sőbb pedig... — Rám nem lesz panasz. Az biztos. Nekem mindenem a foci. — Van egy fényképed? — Van egy itt a személyim­ben. Igazolványkép. Egy labdás képem akad csak, de azt most keretezik otthonra... — Foglalkozásod? — Hegesztő vagyok. — Más sportág? — Régen asztaliteniszező vol­tam. Ma már csak szórakozás ez. — Házasság? — Van még idő. — Mi lesz a csehszlovákok elleni harmadik mérkőzésen? — Nem veszthetünk, ez pedig azt jelenti, hogy a magyar csa­pat eljuthat Mexikóba. 16 lenne legalább úgy játszani, mint az írek ellen. Grosics levele szerkesztőségünkhöz Néhány nappal ezelőtt elhatároztuk, füg­getlenül attól, ki jut Mexikóba, hogy néhány cikknyi terjedelemben bemutatjuk Grosics Gyulát, a híres magyar aranycsapat világhí­rű kapusát. Levelet írtunk Grosicsnak, aki rugalmas­nak bizonyult, mint annak idején a kapuban es máris válaszolt. Néhány sorát kommen­tár néikü) közöljük: Köszönöm ön és a szerkesztőség cikk­sorozattal kapcsolatos figyelmét. Szíve­sen állok bármikor rendelkezésére, de kérem, hogy érkezése időpontjáról előre értesíteni szíveskedjen. önl és szerkesztőségük tagjait tiszte­lettel üdvözlöm: GROSICS GYULA A világ legjobb labdarúgójának tartott Pelé a közelmúltban lőtte ezredik gólját. ' - r 4 (Gottwaldov) Nino Benvenuti 1938-ban született Triesztben. Jelenleg a világ egyik legjobb ökölví­vója, aki nemrég védte meg világbajnokságát, miután a he­tedik menetben leléptették a- merikai ellenfelét: Scott az el­ső hat menetben is alárendelt szerepet játszott, s tiszátban eszközökhöz akart folyamodni, mert másképp nem boldogult volna az olasszal. A bírák diszkvalifikálták, így Beunvnite diszkvalifikálták, így Benvenuti ismét világbajnok. Az olasz ökölvívó tulajdon­képpen minden elnyerhető cí­met megszerzett már. Volt amatőr Európa-bajnok, olim­piai győztes, sokszoros olasz bajnok, majd megnyerte a hi­vatásosak junior-világbajnok­ságát, és rögtön utána a fel­nőttekét is. Amatőr-pályafutá­sának statisztikája elképesztő. Még jobb szériával rendelkezik, mint Papp László, minden idők legnagyobb ökölvívója. Benve­nuti 120 mérkőzést vívott az amatőr-ringben, és 120 alka­lommal győzött! A profi-karrier szédítően hasonlít az amatőrhöz. Benve­nuti 75 alkalommal küzdött meg a profikkal és mindössze két vereséget szenvedett, de győzelmeinek felét úgy érte el, hogy a mérkőzés jóval előbb befejeződött, mint eredetileg tervezték. Az ellenfelek már a hatodik-hetedik menetben ösz- szeroppannak, és vagy bedob­ják a törülközőt, vagy kiszá­molják őket. Tudása, technikája és embe­ri vonásai egyaránt azt ered­ményezik, hogy a világ egyik legjobbját szeretik az embe­rek. Papp Lászlót idézi moz­Ritka eset, amikor Benvenuti kap ki. Két veresége közül az egyik találko­zó dokumentuma: Dick Tiger balegyenese betalál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom