Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-25 / 47. szám
I ». FELEKI LÁSZLÓ A fiatalok nevelése eredményesen folyik, de mindig újak jönnek.-0Barátot hárommílHárd ember közül is nehéz választani.-0Ne a szivemet Indítsd meg, Inkább az érdeklődésemet keltsd feli-0Csak a beképzelt ember családik önmagában.-OAkkor sem öl örökké az öngyilkos, ha le mond szándékéról. ■0A remete görcsösen ragaszkodik faodújához.-0Az aszkéta Is zsarnok, önmagát nyomja el.-0 Hasznos dolog kielemezni a gazságot, de előbb védekezni kell ellene.-0Az álszent pontosan tudja, hogy min kell felháborodni.-0Z olyan alázatosan hívó lélek, hogy ég) sn- galiatra ateista lenne. A divatnak nincs határa A párizsi divat legújabb „slágere“ az átlátszó ruha. Csipkével díszített, si- fonból és organtinból kreált modellek. Átlátszó anyagból készült mini. Se nem melegít, se nem takar. Akkor vajon mire jó? i „Kivétel a tiszteletnek" A' kenguru nem megy oda semmilyen jegy- I pénztárhoz s nem vált jegyet egyetlen városba I sem. A kenguru állat, akár az aligátor — ő sem | vált jegyet és nem utazik vonaton. Ar ember megszámolja, elkészíti pénzét, be- I mondja a város nevét és megváltja a megfele- I lő vonatjegyet. Persze felsőbbrendűségét ezen- 1 kívül még sok más tény bizonyítja, de a róla I elfogadott törvényeket és törvényszerűségeket : lezer más ember cselekedet merőben cáfolja. Ha már a jegyváltással kezdtük, folytassuk az I utaz ássál. Az ember felszáll a vonatra, zsebében la menetjegye, de hiába keres ülőhelyet — Így Illát káromkodik. Hogy nem halljuk? Én hallom. I Ha másét nem, a magamét és azokét, akikkel I szemben állok, akiknek lehelgetem arcába — s ■ • azok az enyémbe — az elhasznált levegőt. És I hamuzik az ember a másik zsebébe, pengével (megskalpolja az ülőhelyek bőrkárpitját, akár I köpköd is, ha nem látják sokan, s hogy az If- liabb átadja helyét az idősebbnek az semmi esetire sem jut eszébe — mert ő ugye felsőbbren- |dü. Holmiféle kengurukhoz és aligátorokhoz |semmi köze. mert ő kiabálni tudja, hogy gye- |rünk beljebb, vagy fülével érzékelni'tudja a fel- |szőlltást, miszerint gyerünk beljebb, de persze , lő erre nem hallgat, mert felsőbbrendű. I Fiatal nő kéri az idős urat, hogy egyetlen, | |csak egyetlen lépcsőfokot próbáljon feljebb lép- Ini az autóbusz ajtajában, de az Idős felsőbbren- Idű gorombán kakastollas magyar csendőrnek és Isertésnek titulálja a hölgyet, mert ő ugye fel- Isöbbrendű. senkit se képes lemarházni, mint a- Lók a mindenféle szedett-vedett egyszerű embe- i |rek — azok az alsóbbrendűek. Ezek szerint szemlélet kérdése — de hiszen nár régen tudjuk, hogy minden szentnek maga • Ifeté hajlik a keze. Ne tituláljuk hát egymást állatnevekkel, mert könnyen tévedhetünk, hiszen nincs az arcunkra írva, hogy az emlősök, szárnyasok, vagy a ro- Jvarok fajtájához tartozunk-e. Arcunkról csak a Ifelsőbbrendüséq sír le, adjuk meg hát a tisz- Iteletet a kivételeknek. Hagyjuk a kivételeseket békésen utazni. ’Alsóbb, vagy felsőbbrendűen — egyre megy. Csak utazni Hagyjuk őket. —kszl---I _ ■ — fai» Ha a MATESZ előadásai szóba kerülnek, alkalmi látogatói is így emlegetik a művésznőt: ismerem. Ki ne emlékezne a Három szabólegények mesejáték kis, bájos szabólegénykéjére, vagy a Rozsdatemető Pék Máriájára. E két találomra kiemelt alakítás nem lehetőségeinek határát akarja megszabni, csak jellemábrázoló palettája széles skáláját bizonyítani. A két szerepen kívül az alakítások, és tegyük hozzá nagyszerű alakítások több tucatja van. Nem emlékszem, hogy olyan szerepben láttam volna, amely nem „ült" neki. A mesebeli kislegénytől a gyötrelmes életű külvárosi proletárasszonyig. Egy művész teljesítményére sok tényező van hatással. Lehet pillanatnyi indiszpozició, a szereppel érzett eleve fellépő ellenszenv és még sok más. Erősségével és kiváló jellemábrázolő készségével mindig sikeresen legyűrte az esetleg fellépő zavarokat. A néző ebből soha semmit nem vett észre. Aki civilben is ismeri, csak azt mondhatja: kevés ilyen közvetlen kedves embert ismerek. Ferenczi Anna. Gyermekkorában nem álmodozott reflektorfényről, színpadról, tapsról. Apáca akart lenni. Színésznő lett. Valami azért mintha még maradt volna benne a zárda utáni vágyból. A teljes odaadás. Két dolog van, aminek maradéktalanul elkötelezte magát. Családja és a színpad. 1951-ben az Állami Falujáró Színház pályázatot hirdet színészek felvételére. Jelentkezik. Inkább csak kíváncsiságból. Meglepetésére néhány hét múlva levelet hoz a posta: Felvettük, jelentkezzen a társulatnál. A nehézségek csak most kezdődnek. Szülei nem akarják beleegyezésüket adni. A 16 éves Anna nem gondolkozik. Egy napon összecsomagolja holmiját és búcsú nélkül hagyja el a szülői házat. Kissé romantikusnak és felelőtlennek látszik. De kár lett volna, ha nem így történik. A szülők már rég megbékültek és a csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás sokat veszített volna. Ez volt a kezdet. Alig kezdi kóstolgatni a színészi hivatás örömét és ürömét, alig teszi meg az első, még bizonytalan lépéseket a színészi beteljesülés felé, megzavarják a társulat életét. Rendelettel szűntetik meg a Falu járó Színházat. Ekkor kerül Anna Komáromba, a MATESZ-hoz. Oj környezet, új kollégák, új munkamódszerek. Egy fiatal, a színpaddal még csak ismerkedő művésznek ez annyit jelent — újból kezdeni. Tehát második kérdés. Leküzdi a kezdeti nehézségeket Beleilleszkedik az új környezetbe és nemsokára megszületik a siker. Ferenczi Anna a hazai hivatásos színjátszásban fogalommá válik. Évekig remekel a színpadon. Nagyszerű alakítások egész sorával ajándékozza meg nézőit Aztán újabb törés áll be. Először az anyai kötelesség szakítja el a világot jelentő deszkáktól, majd a különben olyan örömteli anyaszabadságot alattomos betegség nyújtja nagyon hosszúra. Három éve nem láttuk színpadon. Három év kiesés egy művész számára tulajdonképpen újrakezdést jelent. Harmadszor kezd, indul. Töretlen erővel, régi ambícióval, odaadással próbálja Anna Karenina címszerepét örülünk, hogy újra színpadon láthatjuk. Sok ezer tisztelője nevében: Sok sikert és jő egészséget kívánunk! Horváth Rezső
