Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-25 / 47. szám
< figyel Korunk diákmozgalmai II. Marx Marcuse Mao Leghíresebb munkája „Az egydimenziós ember“. Gondolat- menetének végső summázása, hogy a modern kapitalizmus (s ehhez közeledőén a szocializmus is) „egydimenziós társadalom“, amely könyörtelenül a saját képmására formál mindenkit, beleértve a munkásosztályt is. Ily módon sem a munkásosztály, sem forradalmi élcsapata, a kommunista párt nem alkalmas a társadalom tényleges megváltoztatására. „Az egyetlen megmaradt remény — írja — az outsiderekbe, vagyis a kívülállókba vethető, akiket a rendszer eltaszít magától és gyűlöl, akik egy forradalomban semmit sem veszíthetnek. Ezek a négerek, a gyarmati népek és a diákok." Marcuse tehát odáig jut el, hogy Nyugat-Európában a diákságot tartja a változás kovászának, ezzel ideológiát nyújtva a régebbi és a mai avantgardista irányzatoknak. Marcuse müvei sok tízezer példányban jelentek meg, igen sok diák olvasta azokat. A nyugati polgári sajtó is népszerűsíti őket, mivel valójában nem veszélyezteti a tőkés rend alapjait. Marcuse egész filozófiája a pesszimizmus anyajegyeit hordozza magán. Azzal, hogy olyan ponton bíztat a társadalom megváltoztatására, amely nyilvánvalóan nem lehet a fő társadalmi konfliktus színhelye, eltérít az igazi harctól, céltalanná teszi a küzdelmet. Peking messze van Gyakran találkozhatunk a három „M“ emlegetésévé! is. Eszerint'a diákságra Marx, Marcuse és Mao gyakorolja a legnagyobb befolyást. Tény, hogy a kínai kulturális forradalom kezdeti szakasza nem múlt el visszhang nélkül a nyugat-európai egyetemeken. Az olyan jelszavak, mint újtípusú ember kinevelése, az anyagi ösztönzés elvének elvetése nem maradt hatás híján. (Érdekes ellentmondás, hogy a/ anvagi javak szűkében levő Kínában elhangzott jelmondatok miként találtak talajra egyes nyugati országok fogyasztói társadalmának bőségében.) Nem volt közömbös az sem, hogy kezdetben a diákok képezték Kínában a társadalom átalakítására szánt rohamcsapatot. A maoizmusból rezonanciára lelt az objektív valóságot figyelmen kívül hagyó álforradalmi radikalizmus is.A helyzet természetesen változott, az újabb kínai események, a hely- lyel-közzel értelmiségellenes irányzatok kevéssé népszerűek. De a kínai kulturális forradalom egyes kezdeti, szinte rous- seau-i eszméi változatlanul hatnak az egyetemisták soraiban, ezt szokták ma „maoizmus" alatt érteni. Természetesen sok más ideológiai irányzat is befolyással bfr a diákokra és általában egyik sem „tiszta formában". Az olasz diákok széles körben hangoztatták a neoblanguista elméletet: „mit számít, hogy harcunk kudarccal végződik, ha ez lehetővé teszi, hogy kirevelődjenek az új forradalmi káderek, akiket a munkásmozgalom többé nem tud kitermelni. Néhány egyetemen valamiféle „tizenhetes típusú“ tanácsdemokráciát szerettek volna megvalósítani, állandóan ülésező diák-szovjetekkel, mint a közvetlen népképviselet legjobb formájával... A nyugat-berlini diáklázadás egyik vezetője, Rudi Dutsch- ke síkra szállt a parlamenten kívüli ellenzékért, a pártdemokrácia minden formáját tagadva. Ezt azután úgy^ általánosította, hogy egy alkalommal helyeselte Németország Kommunista Pártjának a bonni kormány által történt betiltását, mivel az „bürokratikus“ és nem elég forradalmi. Dutschke egyébként azzal indokolta a közvetlen akciót, az erőszakos cselekményeket, hogy ezzel a diákok felhívhatják magukra a közvélemény figyelmét- A későbbiekben nem lesz szükség az erőszakra, sőt a diákvezető szavai szerint: „a fejlett kapitalizmus országaiban senkit sem lehet gyűlölni. A terror abszurd és haszontalan lenne a hatalmon levő bürokraták ellen, hiszen bármelyiket felválthatná egy ugyanolyan bürokrata“. Diákhatalom? Joggal felvetődhet a kérdés, miért nem jutottak nagyobb szerephez a kommunista diákok, a kommunista fiatalok ezekben a mozgalmakban. A Béke és Szocializmus szerkesztősége érdekes vitát rendezett erről a kérdésről. Hentges, aki a Francia Kommunista Pártot képviselte a vitában, rámutatott, hogy a párt értékelése szerint a diákok lázadása, a diákhatalom követelése a maga módján kifejezte érzelmeiket: így reagálnak azok, akik lépten-nyomon beleütköznek a kiváltságokba, ki vannak rekesztve a hatalomból. A munkás hagyományosan büszke arra, hogy tudatos és szervezett egy munkáspárt vagy befolyásos szakszervezet soraiban. A diákok viszont autonómiákra törekedtek, és a szervezettség igényét, amely a kommunista mozgalmak jellemzője, nem tartották elsőrendűnek. Számításba kell venni azt is, hogy bármennyire radikalizáiódtak az egyetemisták tömegei, legtöbbjük antikommunista nézeteket hozott magával hazulról, a főiskolások sajátos összetételéből következően. Ezért irreális lenne rögtön azt várni, hogy a diákság automatikusan eljut a kommunista pártok igazságának elfogadásáig. Nem szabad lebecsülni azt az állapotot sem, hogy a fiatal tömeg szembekerült a tőkés társadalommal és objektíve szövetségest keres a munkásosztályban. (Amint a kommunista pártok is keresik a szövetségest a többi rétegekben.) Szövetség és vita Vajon a kommunista pártok aláírnak minden diákkövetelést, és helyeslik az összes harci módszereket? Természetszerűleg nem. A két legnagyobb nyugat-európai kommunista párt, a francia és az olasz, pontos elemzését adta a diák- mozgalmaknak. Elismerték azok pozitív funkcióját a konformizmus falának repesztésében, a tőkés társadalom elleni küzdelemben. Ez a lényegre vonatkozik és nem az egyes diákvezetők elméleteire, jelszavaira, illetve akcióira. A kommunisták tehát keresik a diákmozgalmakkal a szövetséget, de ez egyúttal vitát is jelent. Hiszen a szövetség mindig konkrét, közös akciókra, közös elvek leszögezésére vonatkozik, abban kell megtestesülnie. A tavaly tavaszi nagy francia vihar idején egyes diákvezetők úgy értékelték a helyzetet, hogy eljött az idő a gaulle- ista hatalom megdöntésére és annak eszköze a tűntető diákság, valamint a gyárfoglaló munkásság lehetne. A nagy haladó szakszervezeti központ, a CGT elvetette ezt az elgondolást. A kommunisták jól látták, hogy a gaulleizmus csak arra vár, hogy ürügyet találjon eröszakgépezetének teljes bevetésére és a munkásmozgalom hosszú időre történő megbénítására. Ezzel szemben olyan harcot kezdeményezett, amely győzelemhez vezetett, a gazdasági követelmények kivívásához, a haladó szervezetek befolyásának növeléséhez. (Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi helyzet sem tette volna lehetővé a diákvezetők álforradalmi perspektíváinak megvalósítását.) Az események választ adtak arra Is, ki jelenti a valóságos forradalmi vezető erőt Maguk a diákok kénytelenek voltak felismerni, hogy csupán a szervezett munkásosztály bekapcsolásával vezethet sikerre bármilyen akciójuk a társadalom megváltoztatására (A kapcsolatok ugyanakkor meglehetősen naiv módszerekkel valósultak meg: röpcédulákat osztogattak és meghívták a sztrájkoló munkásokat az egyetemi étkezdékbe). Viszont a szövetség kiépítése, a munkásosztály vezető szerepének megőrzése mellett, ha nem jelent is könnyű feladatot, nagy távlatokat rejt magában. Még a diákmozgalommal erőteljesen rokonszenvező Jean Paul Sartre is kijelentette, hogy az anarchista fiatalok a társadalom teljes tagadásából indulnak ki. Megfogalmazzák, mit kell elvetni, de nem mutatnak kivezető utat, sőt szemlátomást nem is mutatnak igényt egy ilyen programra. Ez annyit jelent, hogy különösen fontos a kommunista pártok ideológiai munkája. Ez elő fogja segíteni e pártok és a munkásosztály befolyásának, vezető szerepének erősödését, a nyugat-európai diákság és értelmiség soraiban. Egyúttal igazi forradalmi perspektívákat ad számukra, megmutatja tényleges helyüket és szerepüket bonyolult világukban. G. J. KÉK TÓ, Huszonöt évvel ezelőtt, november 29-én szaba- iult fel a német fasiszta elnyomás alól Jugoszlávia. Jugoszlávia gyönyörű tájakban, tengerben, hegyekben, folyókban rendkívül gazdagon megáldott ország. A jugoszláv tengerpart a hazai turisták körében is közkedveltségnek örvend. Ezúttal a baráti ország egy kevésbé ismert, ám nem kevésbé szép vidékét mutatjuk be olvasóinknak. ... * d,' \ Mm Jugoszlávia észak-nyugati esi/csk* £ jmmu» en túl Olaszország és Ausztria húzódik, lábuknál pÜKlq a Bledi tó, amely 2,1 kilométer hosszú és 1,3 kilométer széles. Mintha színpadi díszlet lenne a kis tó, a parányi szigettel. Szegény János vitéz, ha tényleg vándorútra kelt volna, hogy megkeresse Iluskáját, aligha barangol el az Óperenciás tengeren túlra. Itt a szomszédban, a jugoszláviai Blednél már megtalálta volna azt a kék tót, tiszta tót, melyből „az élet vize támad“. Hiszen olyan kék, olyan tiszta ez a Bledi tó! És olyan kitűnő, éltető hőforrások fakadnak körülötte... Aztán még érdekes legenda is kering róla. A középkor előtti időben az itteni emberek Zsiva szláv istennőt imádták: a tó közepén állt képmása, ott rendezték a vallási szertartásokat. Később új uralkodó, Csrtomir került a trónra, aki új istent hozott a szlávoknak, keresztény hitre térítette őket. A nép azonban nem könnyen hajtotta fejét a keresztvíz alá, ellenállásként a tóba süllyesztette Zsiva képét, amely a kék vízben életre kelt és ott lebegett tovább a tó tükre alatt. Fent a szigeten azóta templom épült, s új kép került falai közé: Mária képe... Zsiva emlékét csak a hagyomány őrizte meg. Hajdan zarándokút vezetett erre. Most a világ minden tájáról turisták jönnek ide, évről évre többen. Akad közöttük, aki gyógyulást keres a hőforrások vizében, de a legtöbbet mégis a tó csodálatos széjünége, a kies táj, a hófödte hegycsúcsok, a tó fölött strázsáló régi vár, a téli-nyári sportok, a szórakozási lehetőségek vonzzák ide. Bled újabban idegenforgalmi góccá fejlődött. _______ Valamikor csendes, alig lakott falucska simult csak a tóhoz. A békésen gazdálkodó embereket a VIII. században előbb a franciák, aztán a németek igázták le. Az ezredfordulón, pontosabban 1004-ben II. Henrich odaajándékozta a két Szávaforrás (Száva Bo- hinjka és Száva Dolinka) közötti területet Albuin von Bri- xen püspöknek. Ettől kezdve az ő nevében feudális urak, loTISZTA A tó környéki hegyeken késő ősztől késő tavaszig tart a síidény. vágok uralkodtak Bledben. Kegyetlen uralom volt ez, olyannyira, hogy 1515-ben parasztfelkelés tört ki Szlovéniában. A nép lerombolta a Bled felett épült lovagvárat. A győzelem nem volt tartós, a földesurak uralma még eltartott a XIV. század elejéig. Akkor a parasztok nagy váltságdíj fejében megkapták a földet. Ettől kezdve polgári, gazdagabb emberek vásárolgatták meg egymástól magát a tavat. Az egyik, bizonyos Novák Ignác majdnem egyszer s mindenkorra eltűntette a föld színéről a kék, tiszta, csodálatos Bledet. Elhatározta, hogy kiszárítja és téglagyárat létesít a helyén, amely legalább valami jövedelmet hoz. Szerencsére a hatóságok lebeszélték erről az őrült tervről. így aztán virágozni kezdett a tő környéke. A múlt század közepén megnyíltak az első fogadók, majd később egy fürdő és szálloda. Az első világháború után királyi nyaraló nyitotta meg kapuit, ahol jelentős diplomáciai élet is folyt. Itt írták alá a kis- antant egyezményt és a Balkán-paktumot. A második világháború után súlyos harcok dúltak Bled környékén. A jugoszláv partizánmozgalom, amelyhez Szlovénia hazafiai is nagy számban csatlakoztak, szüntelenül támadta a Bledben székelő egyik náci parancsnokságot. A partizánok győztek, nehéz, önfeláldozó küzdelemben. A Bled környéki temetők jelzik, hogy mennyi bátor harcos áldozta életét a diadalért. Az új rendben Bled csakhamar igen jelentős helyet kapott. A természet pazar szépsége mellé odasorakoztak a mai jugoszláv ember nagyszerű alkotásai. ‘ E. Gy.
