Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-25 / 47. szám
4 új ifjúság *testvérszervezetek eieteboj* — . ötven éve a haladás szolgálatában Egy hónappal ezelőtt, október 10-én, a zágrábi Köztársaság téren nagy pompával ünnepelték meg a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség megalapításának 50. évfordulóját. Az ünnepi nagygyűlésen Tito elnök mondott meleg beszédet, aki maga is nagy szerepet játszott a jugoszláv kommunista ifjúsági mozgalomban. A jugoszláv államünnep alkalmából ismertetjük testvérszervezetünk megalakulásának körülményeit és küzdelmes fél évszázados útját. Hogyan alakult a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség, a SKOJ (Savez Komunisticke Omladine Jugoslavije)? 1919. október 10-én Zágrábban összegyűltek a fiatalok egymástól függetlenül működő kommunista csoportjainak képviselői és elhatározták, hogy egységes szervezetbe tömörülnek. Előkészítő és központi bizottságot választottak, melyek azt a feladatot kapták, hogy dolgozzák ki a szervezet alapszabályzatát, programját és szervezzék meg az első rendes kongresszust. Ezzel tulajdonképpen megalakult Zágrábban a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség, melynek útját gazdag sikerek, időnként sikertelenségek kísértékA kezdet nehéz volt. Alig tartották meg a szövetség első kongresszusát (1920. júliusában Belgrádban) az uralkodó körök országszerte durva, megtörló intézkedéseket vezettek be a kommunista párt ellen és természetesen az ifjúsági szervezet ellen is. Egy fél év alatt legalább 12 ezer kommunistát vetettek börtönbe, közöttük számos fiatalt. Az ifjú kommunisták szövetsége akkoriban inkább csak szektás szervezkedés volt, így nem támaszkodhatott a széles néptömegekre az igazságtalan eljárással szemben. A kommunista ifjúsági mozgalomra — melyet időközben illegalitásba kényszerítettek — nagyon rossz hatással volt a harmincas években a Jugoszláv Kommunista Párton belül dúló frakciós harc. A frakciós harc a harmincas évek vége felé megszűnt, a párt megerősödött. Az egység létrehozásában fontos szerepet játszott Joszip Broz Tito, Jugoszlávia mai államelnöke, aki az ifjúsági mozgalomra is nagy hatást gyakorolt. 1937-ben egyik cikkében felvázolta az ifjú kommunistákra háruló feladatokat. Eszerint a fiataloknak az a feladat jutott, hogy támogassák a haladó és demokratikus mozgalmakat legalitásuk megőrzésében. Ekkor került a SKOJ Központi Bizottságának élére Ivó Lola Ribar, akinek a nevéhez az ifjúsági szövetség háború előtti és háború alatti története fűződik és egy kicsit a fasizmus elleni fegyveres mozgalom is. Ivó Lola Ribar életét áldozta hazája szabadságáért. 1937-től a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenysége túlnyomórészben a háború fenyegető veszélye, a fasizmus ellen irányult. Az ifjú kommunisták egyik emlékezetes megmozdulása éppen hazánkkal függ össze. A körülmények: 1937. április 5-én Benes elnök Belgrádba látogatott, hogy a kisantant keretén belül keressen támaszt a hitleri Németország részéről fenyegető veszéllyel szemben. A jugoszláv kormánynál rendkivül hűvös fogadtatásra talált. A jugoszláv kormány ugyanis időközben a kisantant két további tagja tudta nélkül baráti szerződést kötött Bulgáriával és külpolitikájában egyre inkább közeledett a tengelyhatalmakhoz. Ez volt az elhi- degülés oka. Annál melegebb fogadtatásban részesült a csehszlovák küldöttség a jugoszláv közvélemény körében. Óriási tömegek éltették az utcákon, a haladó és demokratikus szervezetek tüntetéseket és aláírási akciókat szerveztek Csehszlovákia támogatására. Ivó Lola Ribar egy gyűlésen kijelentette: „Ha Csehszlovákiát védjük, saját hazánkat védjük...“ A háború kitörését azonban sem a haladó és demokratikus erők, sem a széles néptömegek ellenállása nem tudta megakadályozni. Az ifjú kommunisták szövetségének történetében, akárcsak az ország történetében, a legsötétebb korszak következett. Az ifjú kommunisták országszerte partizáncsapatokat szerveztek a német megszállók kiűzésére Másrészt újabb vonással gazdagodott az ifjúsági mozgalom, mely mindmáig fennmaradt, jóllehet több változáson ment keresztül. A fiatalok munkacsoportokat alakítottak és a felszabadított területeken értékes segítséget nyújtottak a háborús károk helyreállításában. A felszabadító harcoknak a fiatalok körében is rengeteg áldozata volt. Életével fizetett hazája szabadságáért a SKOJ legendás hírű főtitkára, Ivó Lola Ribar is. Néhány pártharcossal és politikussal együtt azzal bízták meg, hogy távozzék külföldre és onnan szervezze az ellenállást. Egy zsákmányolt csapatszállító gépen készültek elhagyni az országot, amikor egy német gép bombatámadást intézett a repülőtér ellen. Ribar kiugrott a gépből, hogy fedezéket keressen, amikor bombaszilánkoktól találva holtan esett össze. A mai Jugoszláv Ifjúsági Szövetség (SOJ) — Savez Omladine Jugoslavije — a kommunista és más antifasiszta jugoszláv ifjúsági szövetségnek forradalmi hagyományainak örököseként 1948-ban alapult szervezet, a Népi Ifjúsági Szövetség utóda, amely 1963 január óta viseli mai nevét. A 15—25 esztendős fiatalok nagy részét tömöríti, tagjainak száma közel 2 millió. (Az egyetemeken és főiskolákon, a Jugoszláv Diákszövetség tevékenykedik.) A JISZ a fiatalokat a szocialista társadalmi viszonyok erősítésére és továbbfejlesztésére neveli. Tevékenysége túlnyomórészt ma is az építő munkára irányul. Mindjárt a háború után — a mi Ifjúsági Vasútvonalunkhoz hasonlóan — vasutat, majd autósztrádát épített a jugoszláv ifjúság. Tavaly — akárcsak szerte a világon — a forrongás középpontjába került a jugoszláv ifjúsági mozgalom. A szövetség munkáját kifogásoló fiatalok Belgrádban tüntetést szerveztek. A jószándékú tüntetéseket és ellenvéleményeket azonban időnként az ország szocialista fejlődése ellen irányuló csoportok is kihasználták. Időközben azonban lassan kikristályosodott a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség további tevékenységének irányvonala, mely az ország szocialista építésének teljes támogatásán alapszik. Elismeri a kommunista párt vezető szerepét. S ez az elképzelés igazi forradalmi távlatokat nyit meg a jugoszláv fiatalok előtt. P. L. H3 i 1 A közelmúltban Dunaszerdahe- lyen a városházán a polgár- mester GYURCSlK JÓZSEFEN, a Csallóközi Múzeum igazgatóján, MAR- CZEL BÉLÁN, valamint NYÁRI FERENC és VISZKOCS KÁROLY helyi vezetőkön kívül még néhány pozsonyi vendég, neves művész is jelen volt. Név szerint BÄRTFAY TIBOR szobrászművész, KVÉ- TA GONDLOVÄ festőművésznö, DRAHO- MÍR BLAZEK akadémikus festő és GÄLL ÉVA a Művészeti Alap részéről. Azért gyűltek össze, hogy megbírálják a beérkezett címerjavaslati pályaműveket és eldöntsék, melyik címer érdemes arra, hogy az elkövetkező időszakban, esetleg századokon keresztül fennen hirdesse a város és polgárainak dicsőségét. A bíráló bizottság elnökéül a jelenlévők Bártfay Tibor szobrászművészt választották. Ezután a bizottság megállapította, hogy a pályázatra jelentkező negyvenhét jelentkező közül csak huszonnyolc pályázó küldte be címerjavaslatát.. Az első körben húsz pályázati mű sorsa dőlt el; nem találták jónak, eléggé kifejezőnek. A megmaradt nyolc közül a harmadik körbe négy pályázati alkotás került. Ezek közül került ki a győztes címer és az a kettő is, amelyeket az áprilisban meghirdetett pályázat értelmében a város nemzeti bizottsága díjaz. Az első díjat Püspöki Nagy Péter, Turzó József mérnök a második, Lubo- mir Lovecky pedig a harmadik díjért kijáró tiszteletdíjat vehette át. A javaslatokat a szokott formában — ki-ki a maga elképzelése, tudása és lehetősége szerint rajzolta és festette meg a címert, vagy egyenest kőbe vésette, mint Novák professzor, akinek könyvében (Slovenské erby) megtaláljuk a város első címerének a leírását is. Eszerint Dunaszerdahelynek már régebbén is volt címere. Az ezüst pajzson, zöld mezőben álló kék ruhába öltözött szent Péter három kulcsot tart a kezében. A város vezetői azon a nézeten voltak, hogy a város jelenlegi helyzete, fejlődése és végső soron még a története sem teszi indokolttá azt, hogy Du- naszerdahely címere szent Péterhez kapcsolódjék. így került a pályázat meghirdetésére a sor, és az volt a feladat, hogy a címer olyan legyen, amely nemcsak a város múltját, hanem a jelenét is kifejezi. A feladatot valóban csak a díjnyertes címer oldotta meg maradéktalanul. Püspöki Nagy Péter, fiatal történészünk ugyanis nemcsak címerjavaslatot nyújtott be, hanem egy kis harminc oldalas heraldikai és történelmi tanulmányt is. A tanulmánnyal bizonyítja javaslata helyességét. Bemutatja a régi címert, felsorol néhány történelmi adatot és foglalkozik Dunaszerdahely kialakulásának, jelenlegi állapotának kérdéseivel. Már a római korban lakott terület volt a város mai helyén, a város nevének alapjelentését, a szerda motívumot az egykori szerdai vásártartási királyi jog nyomán nyerte. A mai város az idők folyamán hat községből alakult. E nnek értelmében fogott hozzá a címer-javaslathoz. A nyolctagú bíráló bizottság által jóváhagyott címer egy ketté hasított pajzs. Jobb felében vörös mezőben a Mercurius, azaz a szerda jele; a pajzs másik, vagyis bal felében pedig öt árok nyomán kialakult hat mező a mai város egykori alkotó elemeit a hat községet jelképezi. Dunaszerdahely az idők folyamán a következő községekből alakult; Szerdahely, Nemesszeg, Előtejed, Csőt, Balásfölde (később: Pókafölde, Pókate- lek), Tótújfalu, Újfalu és Sikabony. A szerző maga a következő formában határozza meg a címert: Hasított pajzson jobb mező hatszor kék arannyal osztott, a bal vörös mezőben a szerda nap, arany jelével (Mercurius jegye). A címer a jelenlegi várost pedig úgy jellemzi, mint az „Arany búzatáblák közt folyó kék Duna mentén fekvő, Szerdahely városa". A második helyre került címerjavaslat, Thurzo mérnök müve, egy másik oldalról közelítette meg a feladatokat és mértéktartóan modern, rendkívül szép esztétikai és színhatást tudott elérni. A bíráló bizottság is sokáig mérlegelte a döntést. Németh István Dunaszerdahely régi címere Egy moszkvai „öregdiákkal“ Tudomást szereztünk arról, hogy az ifjúsági mozgalomban való több mint egy évtizedes tevékenykedésed után az idei év szeptemberében a moszkvai pártfóiskolára delegáltak. Kihasználva első hazai látogatásodat, kérjük nyilatkozz olvasóinknak arról, mit csinálsz, mit tanulsz, hogyan élsz Moszkvában? — A Szovjet Kommunista Párt Főiskolájára járok. A szovjet hallgatókon kívül megtalálhatók köztünk a világ kommunista és munkáspártjainak a legkülönbözőbb országokból Moszkvában tanuló képviselői. Tizenöten vagyunk csehszlovákiaiak. Tanulmányaink befejezése után pártfőiskolai végzettséget igazoló diplomát kapunk. A szovjetek kezdettől fogva, a mongolok és a bolgárok az idei tanév kezdetétől már csak főiskolai végzettség után kezdhetnek el tanulni ezen a moszkvai pártfőiskolán. Meddig tart a tanulmányi idő? — Három évig. Milyen tantárgyakból áll a tanterv? — A pártfőiskola célja és küldetése a káderek párt-és .államapparátusi munkára való felkészítése. Tizenöt tantárgyat adnak elő. melyek közül a három legfőbb a politikai gazdaságtan, a marxista-leninista filozófia és a Szovjetunió Kommunista Pártjának története Mindhárom tantárgy államvizsgával zárul. Az előadások orosz nyelven folynak, de néhány ország hallgatóinak mind az előadásokat, mind feleleteiket tolmácsolják. Vannak-e nyelvi nehézségek? — Kinek hogyan. Persze tökéletesen még kevesen bírják a nyelvet. Említést kell viszont tenni arról a jelentős tényről, hogy elindulásunk előtt nagyon jő és hasznos, két hónapig tartó nyelvkurzuson vettünk részt. Ez sokat segített, komoly kiegészítését jelentette addigi nyelvtudásunknak. Milyenek a moszkvai viszonyok? — A szovjet emberek nagyon kedvesek, figyelmesek velünk szemben. Külön ki kell emelnem az iskola internacionalista légkörét. Már megérkezésünkkor a SZKP első osztály- vezetőjének helyettese, és moszkvai nagykövetünk Koucky elvtárs fogadott bennünket. Bármerre járunk, nagyon előzékenyek, figyelmesek hozzánk, élénken érdeklődnek a tavalyi események és a mai állapotok iránt. A pártmunka-gyakorla- tokon elhangzó beszélgetések is ezt bizonyítják, ezenkívül sok hivatalos és félhivatalos találkozón veszünk részt, ah.ol ugyanez nyer igazolást. Milyen maga a város? Hogy érzed ott magad? — Moszkvai még nem vagyok, de nevezetességeit már ismerem. Eltévedni mindannak ellenére sem lehet benne, hogy óriási, közel hétmillió ember lakja. Nyolcvankét metróállomása van. A metróval közlekedni nagyon egyszerű: a metró a legjobb kalauz. A taxik száma tizenhatezer, és olcsó a viteldíj. így hát biztonságban érzi magát az eVnber, nem kell aggódnia, hogy esetleg elkószál. Sokat láttam már Moszkvából! Igaz, a Hetedik Mennyországban még nem jártam. Az új osztankinói tévétorony háromszázötven méternyi magasságban levő kávéházat nevezik Hetedik Mennyországnak. Elővételben már megváltottam a jegyem Osztankinóra. Jövő év május nyolcadikán sikerül feljutnom. Addig ugyanis már minden hely, minden perc foglalt. (k) m (Folytatás a 2. oldalról) ÚJSZERŰ HATÄS AZ IFJÚ NEMZEDÉKRE Az ifjú nemzedéknek és az ifjúsági szervezetnek problémái kétségtelenül azokhoz a kérdésekhez tartoznak, amelyek lényegükben nemcsak megérlelődtek, hanem sokszor túlérettek is ahhoz, hogy komplex módon és újszerűén oldjuk meg őket. Emellett sok objektiv folyamatot, amely az ifjú nemzedék soraiban lejátszódik, nem ismerünk elég tüzetesen. De e kérdések kutatását még mindig „manufakturális" színvonalon végezzük. A folyamatban lévő tudományos- műszaki forradalom, társadalmunk szociális és osztályváltozásai, a bonyolult, összeütközésszerű helyzetek a nemzetközi kapcsolatokban és hazánkon belül, a változások és fejlődés rohamos, soha nem sejtett dinamikája, a fejlett kapitalista országok ideiglenes gazdasági szilárdsága meg konjunktúrája, szocialista hazánk átmeneti gazdasági nehézségei, az ifjúság gyors fizikai és fiziológiai érlelődésének folyamatai, a heves ideológiai harc a szocializmus és a kapitalizmus között, továbbá sok általános és különleges tényező — mindezek együttesen teremtik meg az ifjú nemzedék fejlődésének új feltételeit. Megalkotják az ifjúság eszmei-politikai formálásának bonyolult és sokrétű feltételeit. Mindez megköveteli, hogy az ifjú nemzedékkel kapcsolatos számos kérdést új, alkotó módon oldjuk meg. Ezekből a lényeges momentumokból azonban nem következtethetünk végül arra, mintha az új körülmények lehetővé tennék a párt vezető szerepének, az ifjú nemzedékre való eszmei-politikai marxista-leninista hatásának meg- gyöngítését. Ellenkezőleg, az ifjúság a szocialista társadalomnak ahhoz a szociális-hivatásbeli és kor szerinti szociális csoportjához tartozik, amely éppen most megy át a bonyolult, szocializáló folyama- ton, megalkotja világnézetét és osztálypolitikai állásfoglalását a világhoz, a társadalomhoz és ennek szerkezetéhez. A tavalyi januárt Ígéretes kivezető útnak tekintették, amely lehetővé tette, hogy az ifjú nemzedék problémáit új módon oldják meg, de egyúttal utat nyitottak olyan erők működésének is, amelyek túlsúlyba akartak kerülni, a pártban és az egész társadalomban kispolgári szokásokat akartak meghonosítani, és a pártot el akarták téríteni a marxista-leninista elvektől. A párt ebben a folyamatban önként engedte át eszmei és egyes hatalmi pozícióit a társadalomban a jobboldalt opportunista erőknek. Ez a folyamat mélységesen érintette az ifjúsági mozgalmat is. KÉTSÉGTELEN KÖVETKEZTETÉSEK Amint a CSKP fokozatosan elemzi társadalmi fejlődésünk minden területét az elmúlt évekre vonatkozólag, éppen úgy feltétlenül elemezni fogja az ifjúsági mozgalmat is, ha teljes képet akar nyerni társadalmunkban a jobboldali-opportunista és szocialistaellenes tevékenységről. Az ifjúsági mozgalomban nagyon körültekintően kell megkülönböztetnünk azokat a minden hájjal megkent régebbi tanácsadókat, akik a párt és a munkásosztály érdekei ellen folytatott hatalmi-politikai harc érdekében céltudatosan és hosszú időn át manipuláltak az ifjú nemzedékkel, azoktól a fiatal, becsületes funkcionáriusoktól, akik azért követtek el hibákat, mert hamisan tájékoztatták őket. Az ifjúság nevelése igen bonyolult és igényes folyamat, főként a megoszlott világ és a heves eszmei-politikai harc mostani teltételei között. Meggyőződésem szerint az ifjúsági mozgalom egyesítése csak azoknak a folyamatoknak mélyreható elemzéséből indulhat ki, amelyek az ifjú nemzedék körében lejátszódnak, továbbá az ifjúság programjának megalkotásából, amelynek alapján az ifjúság eszmei szempontból egyesülhet: ennek a programnak a marxista- leninista elvekből kell kiindulnia, tükröznie kell az ifjúságnak mint a szocialista társadalom különleges. hivatás és életkor szerinti szociális csoportjának sajátos tulajdonságait Egyúttal meg kell újítani az ifjúság forradalmi szervezete építésének ’«nini alapelveit, ezenkívül érzékenyen kell megítélni, hol van szükség az egyesítésére, és hol kell tekintetbe venni a különállás bizonyos fokát, főként a gyermek pionfr- szervezethez való viszonyban. De alapvető követelmény, hogy a pártszervek és szervezetek konkrét intézkedésekkel megújítsák a párt vezető és irányító hatását a szocialista társadalomnak ezen az érzékeny területén.
