Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 4. szám
4 ü| /• «f»# .# A NÉPMŰVELÉS BUKTATÓI A NÉPMŰVELÉS ES AZ ANYAGIAK Van egy elméletem a népműveléssel, népművészettel kapcsolatban: Ha a korábbi társadalom keretén belül valaki művelni, csoportokba szervezni próbálta a nép alsóbb rétegeit, a társadalom uralkodó rétegei ellen cselekedett, mert az okosabb emberek gondolkozni kezdtek saját sorsukról és ez a szervezkedésük veszélyt jelentett a hatalomra nézve. Ma fordított a helyzet: Akkor lázad az ember, ha nem tanul, nem műveli magát, mert hiszen mindezt törvényes és előnyös keretek között biztosítja számára a társadalom. Tehát: a korábbi társadalmi viszonyok között az lázad, aki nem tanul, nem él társaséletet. így van, hogy bár a nép valódi érdeke és a munkásáilam érdeke is azt kívánná meg, hogy okosabb, műveltebb legyen minden egyes tagja, mégis egyre jobban az ellenkező irányba sodródunk. S bár állandóan áradozunk az öntevékeny népművelésről, népművészetről, az mégis sahanemlátott mélységekben bukdácsol. Mert az, hogy lényegében csak beszélünk a mozgalom jelentőségéről, támogatásáról, erkölcsileg devalválja és aláássa azt. Vagy talán nincs igazunk? Vizsgáljunk meg egy-két közismert tényt! Arról beszélünk, hogy milyen fontos a népművelés és a népművészeti tevékenység, és a nevelőktől mégis öntevékeny, a véletlenen múló munkát várunk. Miért? Ha nekünk ez olyan fontos, ét egyenest a mi társadalmunkat erősíti, akkor miért nem fizetjük meg, miért igényeljük ingyen? — nyilván, mert nincs rá anyagi fedezetünk. De akkor viszont ne áltassuk magunkat és másokat se! Iovábbá: nincs — csak nagyon kevés helyen — megfelelő művelődési otthon, jő könyvtár, klubhelyiség és mindaz, ami az öntevékeny munkához szükséges. Hogy ez így van, sok más példával is bizonyíthatjuk. Mert mi az oka, hogy kevesebb könyv, újság jelenik meg nálunk, mint korábban? Az, hogy nincs rá megfelelő anyagi eszközünk, vagy legalábbis a meglevők nincsenek arányosan elosztva. Hogy ellenkező példával Is éljünk: Van néhány jól működő csoportunk (a csallóközi tánccsoport, a deáki tánccsoport: a lévai, a dunaszerdahelyi színjátszó csoport.) De miért működnek ezek jobban és gyakrabban, mint a többiek? Csak azért, mert csodák-cso- dája, ezeken a helyeken valahogy több anyagi Jut a dolgokra? Nem. nemcsak azért! Hanem azért ia, mert az anyagi támogatás mellé egy jé csoportvezetőt is találtak vagy magukhoz tudtak édesgetni. De mehetünk tovább Is. Miért működik elég jól és kitartóan olyan helyeken is egy-egy tánccsoport. Irodalmi színpad, ahol erre majdnem semmi anyagi lehetőség nincs? (pl. Rimaszombatban). Mert a szubjektív tényezők túlnövik az objektív akadályokat (pi. a nemzetiségi probléma), és elenkező irányban hatnak, legyőzik a lázitó tényezőket. Bár politikusaink húsz éven át azt próbálták bizonyítani hogy a nemzetiségi kérdés megoldott, a nép tömegei és a müveit emberek nagy többsége érezte és tudta, hogy ez nem egészen van így. Nos. ezért az a megfeszítő, szélmalomharcnak tűnő öntevékeny népművelés, népművészet — végső soron önfenntartó cselekedetek sorozata. Az ellentétes bizonyítékok nyomán lassan megfogalmazhatjuk a végső tanulságot: Az öntevékeny népművelési és népművészeti munka ma saját sorsára van hagyva, és sokszor, sőt a legtöbbször teljesen ellentétes szubjektív és objektív tényezők tartják csak életben. Ami van, ezt hellyei-közzel az anyagi eszközök produkálják. máshol az egyéni elkötelezettség és tradíció, a mi köreinkben pedig a hivatásos művészet és tudomány hiánya valamint a sajátos nemzetiségi sors. Ne tévesszen meg bennünket az. hogy van egy elég nagynak tűnő népművelési és népművészeti apparátusunk központi. kerületi és járási intézményekkel, mert mindez nagyon összezsugorodik, ba a szükségletekhez, arányokhoz mérjük. S ha vizsgálni kezdjük ezek tevékenységét, könnyen felfedezhetjük, hogy csak a regisztrálásra szorítkoznak és nincs módjukban nagyobb hatást gyakorolni a mozgalomra. Ezért van az, hogy a látható vagy láthatatlan külső mennyiségi munkán túl elsősorban belső értékeiben nagyon gyönge. Majdnem sehol sem éri el a művészi szintet, és főleg a tartalmi telítettség hiányzik belőle. Nincs betartva az őrök törvény, hogy a művészet csak a szellemi és anyagi függetlenség állapotában képes művészit teremteni. Fentebb említettük, hogy valahol az anyagiak hiányát és az anyagiak hiányos elosztását sínyli s műkedvelő népművelési és népművészeti munka. Az anyagiak hiányához aligha kell bővebb kommentárt Tűzni, ám mégsem árt, ha hangsúlyozzuk, hogy napjainkban a társadalmunkon belül az alacsony termelékenység miatt szorulnak háttérbe a kulturális problémák. A tanító, az orvos, a mérnök, a tüdős, de még a politikus sem élvezi anyagiakban kifejezve a társadalom megbecsülését. Mi szár- £ mazik ebből? Az, hogy a tanár, az orvos, a mérnök, nem élhet azon a szinten, amelyet társadalmi helyzete, de elsősorban a feladata igényelne. Nos, hol van ebből a kiút? Ott. ahol mostanában gazdasági és politikai reformokról beszélünk, ahol egy új belső társadalmi integrálódásra gondolunk, mert kiilönhen nagyon gyorsan felborulhatna minden elképzelésünk. Tehát, alapjában anyagi és társadalmi biztosítottságban kell keresnünk a kiutat, a lázadás ellenszerét. Csak azután léphetünk előbbre, gondolkozhatunk olyasmiről, hogy magukat a módszereket, az eddigi gyakorlatot hogyan változtathatjuk meg. Mert ahhoz sem fér kétség, hogy e téren is sokat kell változtatni. Vegyük csak: Az öntevékeny népművelés és népművészeti munka csak úgy lehet hatásos, ha a nevelők, vezetők nem öntevékenyek. Sem a csoport vezetését, de még az egyéb anyagi és emberi szükségleteket biztosító szolgáltatásokat (fűtés, takarítás kapuzárás) sem lehet a véletlenre bízni. Ha mindez megvan, akkor kerülnek sorra az intézmények kérdései, korszerű „szentélyek“ létrehozása, majd pedig az igazi gyümölcsözó munka. Mert szinte semmi sem érvényes és igaz abból a sok ál-elméletből, amely ezt a munkát körülveszi. Egyáltalán nem igaz ugyanis, hogy azért nem működnek sikerrel és azért nincs közönsége a színjátszó csoportoknak, mert a televízió műsort sugároz, mert van film, mert szól a rádió, és mert a mai embernek kevesebb az ideje, stb., stb. Nem. nem egy- j szerűen alapjaiban, a lényeg megközelitésében. a hozzáállásban van a hiba. Ameddig ezen nem változtatunk, addig maga az öntevékeny műkedvelő népművelési és népművészeti munka nem juthat tovább a lényegében „kirakat“ állapotbői. Németh István CSAK AKKOR SZÜLETTEK NAGY DOLGOK... ADY ENDRE halálának 50. évfordulóján A történelemben, az életben, de a művészetben is vannak kiemelkedő események, kiemelkedő egyéniségek. Irodalmunk ilyen kimagasló egyénisége az 50 éve halott Ady Endre, a- kit a világirodalom legnagyobbjai között tartunk számon. Költészetével kezdődik a XX. századi modern magyar irodalom. A kort amelyben élt, helyesebben kora magyar társadalmát a feudális visszamaradottság és a nagy szélhámosok ü- zérkedése jellemezte. Ebben a kőrtünetekkel telített légkörben született Ady Endre. Szükségszerűség volt, hogy a mesterségesen maradiságban tartott magyar társadalom panaszát beleordítsa az embertelen világba. Akármerre nézett a költő, mindenütt csak bűnt látott: a nagybirtokot, az elintézetlen földkérdést, a fölszámolandó feudalizmust. Életének legnagyobb gondja a paraszt volt. Hárman a mezőn című versében predesztinált elhivatottsággal vallja, hogy az ő a- karásával, eszméivel meg lehetne változtatni a parasztság helyzetét. A téli Magyarországban komor színekkel ecseteli az Alföld parasztságának el- hagyatottságát. A kürtösök szavában a szomorú embernyájat félti: „Haj, kürtösök, rohanjatok Nagy kürtszóval elébe: Boldogtalan szomorú nyáj Ez a magyar föld népe...“ Ady történelem-látása és tudása egyedülálló korában. A zseni éleslátásával tapintott rá a monarchiába ágyazott magyarság jövőjére. A háborús veszély és az abból várnatő következmények fájdalmas lehetőségeit érzi és írja váteszi tisztánlátással verseiben és publicisztikai műveiben. A magyar parasztság elé példaképül Dózsát állítja, akit nemcsak rokonának vallott, hanem költészete politikai programjául is felhasznált. Újságcikkében szobrot követefe Dózsának: „A Dózsa-tragédia Magyarország millióinak legigazibb tragédiája. Miként Le Barre lovagnak a szabad gondolkodó Franciaország, Magyarország népe. mely a feudalizmus ellen küzd, állítson szobrot Dózsa Györgynek. Hogy mi sem felejtünk, hogy komoly a mi harcunk“. Ady költészetének, publicisztikai Írásainak és közéleti szereplésének sokrétűségét még vázolni is lehetetlenség egy rövid megemlékezés keretében. Életében gyakran volt része elismerésben — haladd, modern gondolkodású kortársai ujjongva ünnepelték, ellenségei vadul támadták és igyekeztek befeketíteni. Ady az első világháború idején látta az értelmetlen mészárlás embertelen céltalanságát, és a hóhér idők borzalmas korában mélységes emberszeretettől átitatva a humánumhoz fellebbez számos gyönyörű versében. INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lldónak Emlékei a hajnali Párás, dlszkócos tánci termen. Történt szépek éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, őrzött elevenek és holtak, Szívek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván. Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az élet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet, Hogy itvádoljanak most rajta Véres s ostoba fenségek. Oly szomorú embernek lehní S szörnyűek az állat-hős igék S a csillagszóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Ady kétségbeesése mellett is vallja az értelem célját, mely nem azért adott reményt és szépséget az embernek, hogy gyilkos hatalmak elpusztítsák azt. Szenvedélyes igaz magyarságával, amelybe soha sem vegyült más nemzetek gyűlölete, fordult szembe az embertelenséggel. Magyarsága az élet minden területén és minden irányban teljes volt. magában hordozta történelmünk szégyenét és dicsőségét. A háború végén, amikor a központi hatalmak a teljes politikai és gazdasági csőd szélére jutottak, Ady már nagyon beteg, de betegen is szenvedélyes vággyal akarja az iga- I zak háborúját, amit ő ugyan j már nem élt meg. de költésze- | te él és hat. Ifjú szívekben | él, — ahogyan maga Ady írja egyik ars poeticájában. S alig- nem ez a legtöbb, amit költő, amit művész elérhet. A BEATLES-TORT 3. De akkoriban, az ötvenes évek körepén, valódi angol tánczene nem is létezett. Ami volt, azt Amerikából vitték be. John életében három esemény játszott közre. 1954 áprilisában a Comets nevű amerikai együttes a toplista élére került a Rock Around the Clock című szerzeménnyel. Ugyanezt a számot játszották egy filmben is, s amikor ezt Nagy-Britanniá- ban bemutatták, a rock'n'roll imádéi sorra szétverték a mozik berendezését. A második esemény 1956 januárjában történt, amikor az angol Lonnie Donegan megkomponálta a Rock Island Line clmü szerzeményét, s aztán úgy hangszerelte, hogy bárki el tudta játszani. Még gitáron Is lehetett pengetni gyalázatos tudással. A kísérő- hangszerekkel pedig úgyszólván nem is kellett tudni bánni. Egy ilyen együttes úgy festett, mint amikor néhány majomnak festőkészletet ad az ember, Valamelyiknek muszáj volt valami jót ad- «ia. A QUARRYMEN-EGYÜTTES A harmadik és legfontosabb esemény Elvis Presley nevéhez fűződött. Heartbreak Hotel című szerzeménye 1856 májusában a toplista élén volt. — Senki akkora lendületet nem adott, mint Elvis — mondja John. Akkoriban még nem volt gitárja. Nem sokkai később azonban anyja vett neki tiz fontért egy ősrégi hangszert, s meg is tanította néhány akkordra, sajnos úgy, ahogy azt bendzsón kell csinálni. Jó sokáig Mimi nagynénje háta mögött mert csak gyakorolni. Végül aztán megkapta az engedélyt: — Jól van, no! Csapkodd csak az a gitárt, ha jólesik. De tudjad, hogy a betevő falatot sem fogod megkeresni vele. A történetet John mondja tovább: — Az iskolában megalakítottuk a magunk együttesét. Legelőször egy ünnepélyen léptünk fel, persze ingyenesen. Később táncmulat- j Ságokon szerepeltünk, mindenféle suhancoknak játszottunk. Néna - egyegy esküvőre is meghívtak bennünket, de főképp csak a saját í szórakozásunkra muzsikáltunk. Quarrymen-egyiittesnek nevezték el magukat, Liverpool külváro- ' saiban sündörögtek. Szembeötlő tarka ruhát viseltek és ugyanolyan '. tornyos frizurát, mint eszményképük, Elvis Presley. És Liverpool '* más negyedeiben is gomba módra szaporodtak a gitáregylittesek. 1957 június 15-én Ivan Vaugham bemutatta a csoportnak egy ba- í rátját — Paul McCartneyt, a leendő Beatle-flúk egyikét. John alig emlékszik az első találkozásra. Habár mindössze tizen- 1 hat éves volt, éppen aznap tökrészegre itta magát. Mások azonban nagyon jól visazaemlekeznek. különösen Paul McCartney. John mindössze ennyit mond: — Annyi bizonyos, bogy azon § napon Indult meg a dolog. (folytatjuk) Két bemutató Négy nap leforgása alatt két Matesz bemutatónak 1 ea hettünk tanúi. Január 17-én Komáromban a Szakszervezeti Ház színpadán került színre Egri Viktor: Ének a romok felett című drámájának második felújított bemu- tatója. A színház a darab felújításával a szerzőt kívánta köszönten) 70. születésnapja alkalmából. Habár e szándék jogosultságát Egri Viktor müve és helye a csehszlovákiai magyar irodalomban vitathatatlanná teszi, elgondolkoztató, vajon a színház dramaturgjának választása ez esetben a legszerencsésebb volt-e. A szimbolizáló darab alaptételéül szolgáló jó és rossz összetűzésének örök ér- vényűségéhez nem fér kétség. De a tizenkét év. után felújított darab annak ellenére, hogy szerzője a szó tökéletes mestere, magán viseli keletkezése korának jeleit. A dramaturg és rendező beavatkozással sem tudták maradéktalanul elsimítani az időnként fel-felbukkqnö ma- radványait annak .a korszaknak, melyet általában a sematikus jelzővel illetünk. Nézetünk az, hogy a felújítás előtt szükségszerű lett volna a szerző beavatott módosítása a darabon: így a rendező Konrád József minden igyekezete ellenére is, sajnos csak olyan közepes előadás részesei lehettünk, amelyen a jobb sorsra érdemes (és már nagyon sok alkalommal jobb teljesítményt nyújtó) művészgárda átélés és alakítás helyett (önhibáján kívül) a szöveg deklamálásával volt elfoglalva. Kár, mert a mii és szerzője is többel érdemeltek volna. e • • A második bemutatót a pozsonyi Új Színpadon élveztük végig. Az élvezetet itt a szó szoros értelmében értjük. Ha valaki jót akar nevetni, sőt teli szájjal hahotóz- ni,, annak ajánljuk, tekintse meg Oscar Wilde Hazudj igazat című vígjátékának előadását. Wilde e szellemes játékában görbe tükröt állít a korabeli angol társaság sznobizmusának, anélkül, hogy valami nagy igazság vagy szentencia kimondására igényt tartana. írjuk a rendező, Beke Sándor javára, hogy nem is igyekezett olyat keresni a darabban, ami nincst benne, és nem a tanulságot, hanem a szórakozást tűzte ki céljául. A darabot ugyan vígjátékként hirdeti a színlap, de a rendező, céljának megfelelően a komédia hangvételébe hangolta. Ez egy cseppet sem ártott a darabnak, viszont lehetővé tette, hogy a szellemes és jól sikerült rendezői ötletek egész tűzijátékát lőjje ki a közönség felé. Elismerést érdemel, hogy a darabot fantasztikusan pergő ritmusa ellenére is sikerült a műfaj határain belül tartani. Csak talán a Jack és Al- gemo „vajaskenyércsata" jelenetében csúszott át a bur- leszkbe, emlékeztetve a groteszk filmek „tortajeleneteinek" aranykorára. A darab jellemzője kétségkívül a Matesz fiataljainak „betörése" a színpadra. Thirring Viola Boldoghy Katalin, Boráros Imre és Csendes László a kezdeti kis bizonytalanság után magukra találtak és a színészi teljesítmények egész skáláját bontakoztatták ki a színpadon. Talán csak annyit lehetne hozzáfűzni, hogy míg a lányok jellemábrázolásának differenciálása tökéletesen sikerült, addig a fiúk jeliembelileg kissé túl közel voltak egymáshoz. A fiatal „kvartett" mögött semmiben sem maradt el az „idősebb“ korosztály. Rozsár József és Tóth László, de főleg Palotás Gabriella, akinek teljesítménye helyenként a színészi bravúr határát súrolta, megfelelő szinten „sze- kundáltak“ a fiataloknak. Egy árnyalattal gyengébb volt a Lengyel Ilona és Lengyel Ferenc kettős, de itt is inkább a szerepadta korlátozott lehetőségekről, mint a színészi invenció hiányáról van szó. Ha mindenhez hozzávesz- szük Platzner Tibor mértéktartó díszletét és Nagy Eszter decens, Ízléses kosztümjeit, fenntartás nélkül kijelenthetjük, rég láttunk ilyen jól sikerült Mateszbemutatót. HORVÁTH Rezső
