Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 4. szám
A folyosó hosszú volt és széles. Kétoldalt, szem- magasságig zöld olajfestés fedte a falat, fölötte szürkefehér volt a meszelés. Egyik felöl ajtók voltak, csontszínűre festett, egyforma ajtók, rajtuk nikkelezett fémszámok; a kilincsek is fehér fémből készültek, de tompább volt a fényük. Másik felől magas ablakok nyíltak, amelyek elé zúzmarás ágak nyúltak fel. Ennyit látott az asszony a fákból, az ágakat; ezeket sem látta tisztán, párás volt az ablaküveg. A tizennégyes ajtó mellett ült a pádon, s kicsit lihegett. A bal kezében botot tartott, szorongatta a fogantyúját. Kék selyem hálóinge körben alul kilógott a csíkos flanellköpeny alól. Az ajtók között a padok fehérek voltak, mint szemben a fűtőtestek az ablakmélyedésekben, frissen mázolt fehérek a zöld fal előtt. Megszámolta, hány bordája van vele szemközt a radiátornak? — Tizenkettő — mondta ki hangosan, s örült, hogy tud számolni. Még egyszer megszámolta, most jobbról bal felé: valóban tud-e? Annyi volt Így is, tizenkettő, tizenkét zömök, öntöttvas borda. Arra gondolt, ma már a tizenkettes ajtóig kellene eljutnia, legalább addig. Oldalvást csúszni kezdett a pádon. Jobb kezével az ülődeszka peremébe kapaszkodott, úgy húzta magát. Bal felöl 8 bot segített. Ez csalás — jutott eszébe. Megállt. — Ne haragudj! — mondta; szégyenkezve nézett ki az ablakon. Innen éppen jól kilátott az egyik háromszögű párafolt fölött, és az ágak is másak voltak. Látszott, hogy közvetlenül az ablak előtt egy japánakác göcsörtös, girbegurba ágvégei kunkorodnak, meredez- nek, mögötte pedig hatalmas, sima kérgü platánfa áll, zúzmarás karjai méltóságteljesen nyúlnak fel a szürkeségbe, a- kár a sziámi Shiva istennő szobroké. Az asszony nem tudta, milyen hosszú lehet a folyosó, hogy ho] ,kezdődik, s hol a vége; al<ár erre nézett, akár arra, mind a két felől lengő ü- vegajtó volt, amelynek homályos recés ;üvegén át csak tű- nő-jövő árnyalakokat látott, semmi mást. Azt tudta, hogy arra, jobbkézre lépcsőház van, lépcső le a kertbe. Arról jössz mindig — gondolta. Emlékezett, hogy még nem tudott felkelni az ágyból, amikor már megfigyelte: látogatáskor arról érkezik a férje; messziről megismerte a lépteit, akárhányan járkáltak is a folyosón. Ideges-szapora léptekkel jön mindig, de csak az ajtóig, ott mindig megtorpan, s két-három lélegzetnyi idő is elmúlik, amíg csöndesen benyit a kórterembe. E lőredőlt, két kézzel markolta meg a bot fogantyúját, s féloldalasán rá- támaszkodva felállt a pádról. Kiegyenesedni nem tudott rögtön, érezte, lefutott agyáról a vér, hallotta, ahogy surrog lefelé az erein. Lába előtt a kövezetei nézte. — Álljatok meg! — mondta a piros meg fehér mozaiklapoknak; keringtek körülötte, s hintáztak a talpa alatt. — Álljatok meg! Álljatok meg! — FÁBIÁN ZOLTÁN: F0LY0S0N Kopócs Tibor Illusztrációja ismételgette, közben bele-be- leharapott az alsó ajkába, a* mely duzzadt volt és cserepes Nem félt, de szerette volna, ha minél előbb elmúlna a szédülés. Tudta, ha sokáig tart, akkor jön a fájdalom, jön ods hátra, jobboldalt a koponyájába, oda mélyre, ahol nem lehet kitapogatni, csak lüktet, fáj, s akkor muszáj lefeküdni. Itt akarlak megvárni, itt kinn, a folyosón — mondta magában. Óvatosan felegyenesedett, így jobb volt. Behunyta a szemét, majd rögtön kinyitotta; próbált egyetlen tárgyat nézni, egy valamit: az ablakkilincset. Sikerült. A kis, nikkelezett fémtest biztos pont volt, nem mozdult el, nem forgott, nem látszott kettőnek: szabályosan keresztbe fordítva csillogott az ablakrémán. Vaskos két vége, mint két mágnespólus, lassanként egyre szélesedő, egyre táguló körökben rendet teremtett körülötte. Ogy érezte, már nem mozog talpa alatt a kövezet. Megnézte. Valóban nem mozgott, o- lyan volt, mint egy fényesre vikszelt, óriási sakktábla, csak a fekete négyzetek pirosak voltak benne. Ezen mosolyognia kellett. Elgondolkozott, látott-e már valaha piros-fehér sakktáblát? Az jutott eszébe, amikor annak idején Gizi néni, a fizika- tanárnőjük először mutatott be nekik mágneskisérletet: papírlap, rajta vasreszelék, a- latta mágnespatkó, Gizi néni rövid, kövérkés mutatóujjával megkocogtatja a papírt, s a szürke vasreszelék a két pólus fölött egymásnak kariká- ző, szétnyíló ívekbe tűnt, bűvészmutatványnak; az egész osztály nevetett. Jobb lábát előrecsűsztatta. a ballal utánalépett A botot nem merte mindjárt elórehúzni, rézsűt a háta mögött hagyta, ügy támaszkodott rá. Ez kényelmetlenül esett, kifeszült a dereka, s a csíkos fianeükö- peny Is szétnyílt rajta, összehúzta magán a köpenyt, aztán kinyújtotta a jobb kezét az ablakkilincs felé; nem érte el, messze volt még, nagyon mesz- sze. Bal kézzel gyorsan felemelte a botot, s előrébb tette, azután még előrébb, még előrébb, egészen a papucsa orra mellé. — Állok — gondolta. Hangosan fs kimondta; — Állok! — Hirtelen sírni szeretett volna. — Nem, nem sírok — mondta. Ne félj — tette hozzá magában. Megszámolta, hány kocka van még az ablakig: hét mozafklap volt előtte, négy piros meg három fehér a bal lába. négy fehér meg három piros a jobb lába előtt. Azon kezdett gondolkozni, milyen is volt akkor, amikor még nem tudott számolni? Nem emlékezett rá. Arra emlékezett csak, hogy a férje, nagy nevetve, minden látogatáskor megkérdezte, mennyi kétszer kettő, s ő mondott rá valamit. Mennyit? Erre sem emlékezett, csak még arra, hogy a férje mindig mosolygott és bólogatott; annyi, éppen annyi. De a szeme, a szeme az irtózatos volt. Akkor nem tudta, milyen volt, nem fogta fel ésszel, csak most tudja, hogy felidézte: o- lyan volt, mint a porlepte ablaküveg, szürke, fénytelen. Behunyta a szemét, hogy ne lássa. Ogy Is látta. Vakon előrelépett kettőt; már majdnem elérte az ablakkilincset, de nem tudott örülni. Eszébe jutott. hogy valamit még tudnia kellene a mágnesességről, valamit, amit nemrég olvasott róla. Miben olvasta? Valami nagyon fontos volt, erre emlékezett, és arra is, hogy ö- rült neki, Mikor olvasta? I- gen, örült neki, mint valami személyes jő hírnek, s most nincs sehol. Riadtan körülnézett. Egyedül volt a hosszú, széles folyosón, egészen egyedül. A lengő üvegajtók mögött árnyékok mozogtak. fehér árnyékok. Hátra nem mert nézni; félt a padoktól, amelyek a zöld fal előtt hosszúak voltak és fehérek, mint a recés üvegen túl az árnyalakok; féJt a csontszinű ajtóktól, amelyeken hidegen fénylett a kilincs, és fenn a nikkelezett szám. Felkiáltott: — Ne hagyj! — Az üres folyosó kongott. N em mert még egyszer kiáltani. Elindult Egy lépés, kettő, három; ott volt az ablaknál. Homloka magasságában az ablakkillncs. Belekapaszkodott — a jobb kezével. A fákat nézte, a japánakácot és mögötte az öreg platánt. Az akácból innen sem látott többet csak a kusza, egymásba csavarodott ágakat hajlataikban a csomósán betapadt havat; a platánnak a törzsét is látta. Megérezte, hogy hideg az ab- lakkiíincs. Hideg — mondta magában, — Érzem, hogy hideg — mondta hangosan. Azután megismételte, már-már kiáltva; — Érzem, hogy hideg. Ezzel a kezemmel érzem, Ezzel. — S mutatta, hogy a jobb kezével, mintha ott állt volna a férje előtt. Az ujjai nem érezték még, csak a tenyere, a tenyere közepe; az ujjal idegenek voltak, mintha műanyag ujjak lettek volna, amelyeket úgy ragasztottak volna oda az orvosok. A tenyere, az már nem, az már ált: az övé volt. Elengedte az ablakkilincset. Maga elé tartotta nyitott 1obb kezét, nézte a kis, kerek öblöt. Itt szoktad megcsókolni — jutott eszébe. A szájára kapta a tenyerét, s szorította rá, szorította. JASZUNARI KAVABATA; A halott asszony arcának története „Nézze. Itt van. Mennyire akarta volna magát látni még egyszer.“ így beszélt a felesége anyla, s gyors léptekkel a szoba felé húzta, miközben azok. akik a halott felénél állottak, mindnyájan öt flqyelték. , „Nézzél“ Az anya le akarta emelni a fehér leplet, mely halott felesége arcát takarta. Akkor hirtelen olyan szavak főttek a szájára, melyek még öt magát is meglepték. „Várfon. Hagyják, hogy egyedül nézzem meg. Hagyjanak egyedül a szobában." A rokonokat, a halott asszony Hú- s leánytestvéreit e szavaira valami furcsa érzés fogta el. Megdöbbentek, Csen desen félrecsúsztatták a táblákat, melyek a szobát zárták, és elmentek. Felemelte a fehér leplet. Halott felesége arcát a fájdalom kifejezése húzta ráncba. Az arc szikkadt, beesett közéből kiugrottak a romlott fogak. A szemhéi bőre kiszáradt, s ráfeszült a szemgolyöro. Homlokán, mim megmeredt fájdalom, úgy szaladtak meztelenül az erek. Lesütötte a szemét, megundorodva a meredt arctól, s egy plllanattg mozdulatlan maradt. Aztán remegő kezét felesége arcához emelte, s megpróbálta Összecsukni ajakát. Amint a kezét visszahúzta, az erőszakkal becsukott ajkak lassú mozdulattal újra szétnyíltak. Vfra Összefogta, és megint szétnyíltak. A mozdulatot újra és újra megismételte s észrevette, hogy a száj körül húzódó keskeny vonások valamelyest enyhültek. És akkor úgy érezte, mtntha a szenvedély útjaiba áramlova. El akarta simítani az arcból kidudorodó idegeket; egyenletes mozdulatokkal dörzsölte a homlokot. Tenyere már égett. Az újlak játékától a halott arca átváltozott. A férfi lehunyta a szemét. Megint mozdulatlanul állt. „Kifáraszthatta a vonatozás, föfjön, egyen, engedjen magának egy kis pihenési.* így szólt a halott asszony anyla és nővére, amikor beléptek. „or Az anya hirtelen sírni kezdett. „Csodálatos az embert élet. Míg haza nem jött, a felesége nem tudott egészen meghalni. Nem, nem értem. Csak föléje hatol, ránéz, s lám, hógy megváltozik az arca, milyen nyugodt lesz — semmi több nem kell hozzá, ö sem akar semmi többet...“ Az ember szemére o téboly vetett árnyékot. A felesége nővére áttetsző, főldőntúltan tiszta tekintettel nézte, aztán zokogás rázta mag és laroskadt.- új ifjúság 5 TÓTH LÁSZLÓ versei három sejt az életemből piros lovak riasztanak és vekkerek sapkámra mogyorőbokrok térdepelnek: nógatják a pld gőzhajókat sárga sál fagyott a gilisztákra kettévágott iltalm külön-külön elrobognak s- a zsákmánnyal ezer fényévnyin inget követelnek a mandzsettagombok zsiráf nyakában harangoznak tarkababokkal a nyolcadik napon ha pák lennék jitékautő sem kéne sem villamos t gyuflsdoboz csak a kltlnszárnyaké az ujjak esak a kereplőké £ rajtam táncoltál vesém emlékszik a cipődre szám Is emlékszik a cipődre szemem Is emlékszik a cipődre csak én nem emlékszem a cipődre XXX fodrozódik köröttem a semmi mint a bét most hozzátok a srófokat halványzöld narancsmagokat négylevelú istenem mikor megölsz szép koponya nyílik az öledben barna szirmaiból — szárítás után — főzhetsz egy erős teát
