Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-25 / 8. szám
/tíJÁ&U/A, 4ft Uj ÍjŰLMj&OC^UÍ- lAjU- "oJUrt- OJc jUéÁö*tltU^lSt t l&ll*' utJxi/hUu ÁÁ /**ist qJoLí-L íLmaM^i- *\ArjAjyihs fa MA/o tLUviM<- &. jjJstfL+l'} /tnlűd' Ú tU^ÍAÍ^ jit&duAíA'&s^ - /jamÁ. 496~f üUwtMtool'. ätz ' (Jjl4s Levél egy emigránstól A levelet egy tizennyolc éves lény —■ nevezzük Őt Katinak — írta szerkesztőségünk egyik tagjának. A lány nevét érthető okok miatt elhallgatjuk, de eláruljuk, hogy az Oj Ifjúság rendszeres olvasói ismerik őt. Neve nem egyszer szerepelt lapunk hasábjain. Ahogy a levelet elolvastam, a lány nagymamájához rohantam: — Egyik napró! a másikra határozták el, hogy emigrálnak, vagy hogy a csodába is mondták ők. Kis unokámnak nem maradt más választása, mint hogy szüleivel menjen. Sokat sírt szegénykém efelett, engem sem akart itthagyni, de biztosabb jövőt látott abban, amit szülei ígértek neki. Én nem értek a politikához, mást nem mondhattam, mint hogy szeretem őt, maradjon velem, 450 koronás nyugdijamból majd csak valahogy megélünk. Elment... Alig vittek magukkal valamit. Még a kalácsot is itthon felejtették, amit az útra sütöttem nekik. Ennek az asszonynak mindene volt az unokája, Kati. Azt mondja, amióta elment, tizenkét kilót fogyott. Megkérdeztem, mfért nem ment velük. — Vittek is volna, de minek? Meghalni menjek Svájcba? Az uram is Léván van eltemetve, valahogyan csak leélem hátralévő napjaimat, azután már nem fog fájni a szívem. Azt mondja, vitték volna. Mégis az az érzésem, a „menekülőknek“ nem az volt legfőbb gondjuk, hogy az öregasszonyt valamiképp meggyőzzék, menjen velük. És most, most ha azt mondanák. menjen látogatóba, elmenne? — Vártam, hogy majd meghívnak karácsonyra, de olyan keveset Írnak, csak a kis unokám, az törődik velem. Mennék én, ha hívnának, még az életem árán is, egyszer látni akarom őket: igazán olyan boldogok-e mint azt írják. De nem hívtak... Tolakodni nem akarok, sose voltam más emberek terhére. A gyerekeiről, nem idegen emberekről van szó! A néni újra összeszedi magát és beszélgetésünk egészen más színezetet kap. — Képzelje, az unokám elküldte a januári zsebpénzét, 30 frankot, meg egy kis csomagot is küldött. Azt írja. van egy szobája, széles heverővei, ketten is elférnénk rajta, ha majd meglátogatom, vele alszom. Na látja, mégiscsak rengeteget gondolnak haza, nem kell azonnal kétségbeesni. Ha rosszul menne soruk, százszor visszajöttek volna. Ögy mint a többiek. A néni letörli könnyeit, becsukja a kis ládikót, ahol a Schweitzer Republique bélyegekkel ellátott levelekét tartja, eltotyog és egy másik dobozzal tér vissza. Kitalálom: fényképek.-Oír Vm atl, akit a néni kis JB» m unokájának nevez, azzal folytatja, a szerkesztőségnek Irt levelét, hogy svájcul tanul, mert szeretne leérettségizni és mielőbb álláshoz jutni. A családból amúgy is csak apa dolgozik. Igaz, ott egyedül többet keres, mint otthon anyuval együttvéve, de mégis. Érdeke, hogy mielőbb Önállósuljon, a nagymama miatt, meg más miatt is. Van lakásuk, még hozzá milyen. Amijük otthon megvolt, az ott is megvan. „Mégis más ott minden. Az emberek nagyképűek, zárkózottak, sőt még a csehszlovákok is. Már fél éve Svájcban vagyok, de nincs még egy barátnőm sem.“-OP adig magyarokkal JL tele van a világ. Nincs még egy nemzet, amely annyira elszórt lenne, mint a magyar. Persze, emigráns és emigráns között is van különbség. Volt idő, amikor munka után vándoroltak ki hazájukból, és voltak, akik 1956 után „szállták“ meg Nyugat-Európát. Az elsőket kivándorlóknak, az utóbbiakat emigránsoknak nevezzük. Azt hiszem, ebbe a kategóriába tartoznak az 1968- as csehszlovák emigránsok Is. Többségük ideiglenesnek mondja kint-tartózkodását, ez persze összefügg több Ideiglenes dologgal, országunkon belül. Azzal a különbséggel, hogy a ml törvényeink csak a csehszlovák állampolgárok idegen országokban való Illegális tartózkodását vetik szankció alá: aki engedély nélkül elhagyja az országot, hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel és tulajdon elkobozással lesz büntetve. Hasonlóképpen járnak el törvényeink azokkal, a- kik engedély nélkül, tehát illegálisan tartózkodnak külföldön. Kevés állam törvénykönyve tartalmazza ezt a paragrafust. A csehszlovák igen. 109-es számú, és ha ritkán Is alkalmazták, a „visszatérőkkel" szemben, már az, hogy létezik, nem inspirál visszatérésre. Ezt a törvényt azért Idéztem, mert Kati levele legnagyobb részében a visszatérés körüli problémákat fejtegeti. Azt írja, Svájcban nincs kihez fordulnia, aki ismerné a csehszlovák törvényeket. Különben sem akarja, hogy valaki tudjon terveiről. Ezekről világosan nekünk sem Irt. Nézze, Kati, senki sem tudja, hány ezer csehszlovák állampolgár menekült augusztus után külföldre. Egyesek azt mondják harmincezer, mások ötvenezret emlegetnek. Pontos számot még a belügyminisztérium sajtóértekezletén sem tudtak mondani. Ilyen eviden- ciót nem vezetnek. Talán később... Igyekeztem aprólékosabban érdeklődni a 109-es paragrafus alkalmazásáról- minden eredmény nélkül. Viszont értesültem néhány esetről, amikor a visszatérteknek semmi bán- tódásuk nem esett, sőt visz- szakerültek eredeti munkahelyükre. És Kati esetében annyit jelentene, hogy szüleivel együtt vissza jöhetne a házmesteri pincelakásba, csak azért, mert valahol lakniok kellene. Annak ellenére, hogy apja mérnök, édesanyja ápolónővér, ezt a lakást is csak nagy protekció után kapták. Azt, hogy itt hagyták Csehszlovákiát, Kati azzal magyarázza, hogy szülei féltek, állandó bizonytalanságban éltek. Ö ezt nem érezte, de elég volt két nap ahhoz, hogy egyetértsen velük, habár magyarázkodásukat máskor elvetette volna: hagyjatok fel a frázisokkal. „Azt is mondták, nagykorú vagyok, határozzak magam felől. Nem akadt egy ember sem, aki rosszat mondott volna arról az országról. ahová készültünk, míg Csehszlovákia feltámadásában senki sem bízott. Ez volt a döntő". Épp az idő tájt hagyták itt Csehszlovákiát, amikor a napilapok közölték politikai életünk képviselőinek felhívását országunk népéhez; elítélni, felelősségre vonni bárki is legyen az, csakis törvényes okokból lehet. Azt is csak olyan módon és mértékben, mint azt törvényeink engedik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Katiéknak nem volt miért emigrálniok. Azt, hogy itt hagyták hazájukat, az távolról sem csekély elhatározás, bizonyára jól meggondolták, és volt rá okuk. „Mindenkinek joga van elhagyni a világ bármely országát, — saját hazáját is — és visszatérni saját hazájába.“ Többek között így szól az ENSZ közgyűlése által elfogadott 13. cikkely. az általános jogok deklarációjában.-OK ■ m atit biztosan elJL m szomorítja majd válaszunk, legyen az bármily vidám is, Dantonnak, a nagy francia forradalom idején barátai azt ajánlották, meneküljön Angliába, Párizsban börtön vár rá. A nagy költő kérdéssel felelt az aggodalmaskodóknak: „Hogyan, ti azt hiszitek, hogy hazámat majd a cipőm talpán átviszem?“ Zácsek Erzsébet új Hiúság 3 Húsz évvel ezelőtt Csicsó gazdái és a földnélküliek is a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság mellett döntöttek. Meg kell emlékeznünk erről a évfordulóról, annál is inkább, mert az 1965-ös árvíz ezt a községet is sújtotta. De mindjárt bevezetésül azt is be kell vallani, hogy amúgy sem volt köny- nyű a közös úton haladni — sok volt a zökkenő és az éles kanyar. Elismerés illeti azokat, akik szervezői voltak a falu szövetkezeti mozgalmának és véghez vitték a nagy fordulatot. Nemcsak a falu jellegét, de az emberek gondolatmenetét is átformálták, újjá alakították. Minden bizonnyal bűnt követnénk el, ha nem adóznánk elismeréssel azoknak, akik húsz évvel ezelőtt aláírták a belépő nyilatkozatot. Bár az aláírás mögött több volt az aggodalom mint az optimizmus, mégsem volt itt bizalmatlanságról szó, inkább félelem volt ez, félelem az újtól. Meg kellett küzdeni az évszázados múlt hagyományaival. A szokásos dicshimnusz helyett, mely ilyen neves évforduló alkalmával illő volna, szeretnénk inkább az utóbbi öt gazdasági év eredményeiből néhány fontosabb adatot felsorolni. A közelmúltban megtartott zárszámadási közgyűlésen Ridelmayer János, az EFSZ elnöke többször elismeréssel szólt az egyes munkaszakaszokon dolgozókról. Búzából 38, tavaszi Évforduló Csicsún árpából 37 mázsát takarítottak be hektáronként az elmúlt évben. Az állati termékek felvásárlását minden mutatósZémban túlteljesítették. Ezen a téren a sertéshús kitermelésében érték el a legjobb eredményt; minden kiló után 3.15 fillér tiszta jövedelmük maradt. Egy malacot 6—7 hónap a- lat't 100 kilóra hizlaltak fel. Malac-elválasztásnál kiváló eredményt ért el Böbök József, aki anyánként 18.2 darabot választott el. A tejtermelésnél már mutatkoztak némi hiányosságok. Ugyan minden liter tej után megvolt a 10 fillér tiszta jóvedelem, de Itt még több tartalék van. Ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy ez év januárjában napi átlagban minden tehén 8.15 liter tejet adott, viszont az elmúlt évi átlag 7 liter körül mozgott. Az utolsó öt évben ugrásszerűen emelkedett a tagság jövedelme is. Míg 1962- ben havi 887 korona volt a tiszta jövedelem, 1968-ban már 1875 koronát tett ki. Ha ezt beszoroznák a tag- létszámmal, akkor a „faló konyhájára“ több mint 5 millió Kés tiszta jövedelem jutott. A szövetkezet évi össztermelése pedig meghaladja a 13 millió korona értéket, A jó eredmények mellett persze sok gond is van. Természetesen más gondok. Manapság például az, hogy hogyan oldják meg az emberek téli foglalkoztatását. Ez főleg a vezetőség gombja. Jelenleg arra törekednek, hogy valami melléküzemet indítsanak. Próbálkoztak már drótszövéssel, most a téglaégetöttést sze- retnék üzemeltetni. Hiszen szakképzett erő van éppen elég. (Annak idején a csi- csői téglaégetők messze környéken ismertek voltak). Mint már említettük, az EFSZ zárszámadási közgyűlése az elmúlt napokban zajlott le. A beszámolóban és vitában sok szó esett a múltról, de még több a je- lénröl és a jövőről. És a jubileumi összegezés kimutatta, hogy Csicsó parasztsága húsz évvel ezelőtt a jó utat választotta. Magyarics Vince Csak két sítalp törött el Az Oj Ifjúság régebbi számán ban olvastuk egy komáromi lány nyilatkozatát. Azt mondta, középiskolai élményei egyik legszebbje közé tartozik a sítanfolyam. Nevettünk rajta, de ez csak mindjobban felcsigázta érdeklődésünket az említett „esemény“ iránt, mivelhogy az idő tájt mi is intenziven készültünk rá... A losonci építőipari iskola 111. osztályos tanulói vagyunk, tehát az érettségiig még egy év hátra van, mégis azt állítjuk, talán a négy iskolát év legkellemesebb napjai éppen a Kezmarské Zlabyn eltöltőitek voltak. Az Oj Ifjúságban eddig nem olvastunk egyetlen beszámolót sem sítanfolyamról, de ha lett is volna, a miénk lenne az elsőség. Alighogy kitettük a lábunkat Losoncról, ott márts felrobbant a posta. Ez persze nem zavart bennünket, szenzációkban útközben, sőt az ildülőhdzban sem volt hiány. Már másnap néhányon elkéstek a reggeliről, köztük egy tanár ts, ezért büntetésből énekelniük kellett, de három taktusnál tovább nem futottak. A többit elnevették. Akadtak énekes tehetségek, akik tudatosan késtek, úgy hogy még ebéd közben Is „jó ebédhez szólt a nóta". Az evés különben humoros szertartás volt. A szolgálatosok elktáltották magukát kívánunk magunknak", mt pedig „jó étvágyat"-tál feleltünk, összekulcsolt kézzel. Naponta két Óráig síztünk, délután szabadidőnk volt, Ilyenkor törtük a felünket az esti műsoron. Az első napokban a lesiklást tanultuk, majd a megállást. Eddig persze nem minden résztvevő futott el. mert közben néhány síbafnok-jelölt bokaficammal szemlélte bukdácsoló társait. Egy biztos: a st- lécen ma már mindnyájan megállunk, sőt, ha valaki a dombtetőn belénk lök, és mt elindulunk lefelé, lent meg ts állunk. Meglehet, valahol a szomszédos Lengyelország völgyeiben, de mégis... Persze, voltak köztünk olyanok is, akiktől rengeteget tanulhattunk. Ezek főleg Fehér József, Tóth Vilmos, Imrovics fózsef és a többi tanár elvtársak voltak. A szakácsnők után legtöbb Solga velünk egyetlen orvosnőnknek volt. Naponta mintegy tízen örvendeztették meg a rendelőiében". Azt mondták róla, fogorvosnő, hát ahhoz képest kitett magáért. *Búcsúvacsora után álarcos bált rendeztünk. Utolsó nap aztán olyan sokáig vártunk az autóbuszra, hogy a fiúk unalmukban minden lányt, tanárnőt, tanárt, megmosdattak. De ügy istenigazábanl Még iskolánk iqazgatóla, Pavelka Aladár sem volt kivétel. Bilancia Losoncon: Valamennyien hazajöttünk és csak két sítalp törött el. Z. M. A losonci Építőipari Iskola tanulói sítanfolyamon a Tátrában \ i
