Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 4. szám
E heti számunkban: • Politika mindenkinek • A politikai szabadság lényege és határai • Klub-híradó • Fél évvel az é- rettségi után • Családi élet — vágyálom • A népművelés buktatói: A népművelés és az anyagiak • A Beatles-történet • Fábián Zoltán: Folyosón • Ja- szunari Kavabata: A halott asszony arcának története • Tóth László versel • Csúzli • Zácsek Erzsébet — Tóth Elemér: Prágai január • Jozef Da- nek: A monogramos púderdoboz • Miniszoknyás detektív • Svájci útijegyzetek“ • Hogyan hódítom meg a partneremet? • Sport • Bánya a világűrben • Táncdalfesztivál! Figyelem! • Monaco terjeszkedik • Keresztrejtvény • TV-műsor • Divat • A pénzzel „bánni“ tudni kell • 5 perc szépségápolás • Kézimunka • Veronika válaszol • Megjelenik minden kedden • Kiadja a Smena a CSiSZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Praíská t. lel.: 485-41-45. Postafiók 30. • Főszerkesztő: SZŐKE JÓZSEF, tö- szerkesztöhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁRPÁD, riporterek: MICHAL MÁRTA, ZÁCSEK ERZSÉBET, keletsziovákiai szerkesztő és sportrovatvezetö: BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő: GYURÁK ÉVA. Nyomta Západoslovenské tlaciarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kcs, fél évre 26.— Kés, negyedévre 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem örziink meg és nem adunk vissza • A lapot külföld számára a PNS Ostredná expedícla. Bratislava, Gottwaldovo námestie é. 48 — útján lehat megrendelni, v,, A szív ész» ad, de az ész nem od szívet France A TÜKÖR ELŐTT Repr. HELEXA Megfontoltság és értelem-korparancs „Mi önök nélkül, elvtársaim és barátaim nem tudunk és nem is akarunk kormányozni.“ E- zekkel a szavakkal fejezte be Ludvík Svoboda múlt héten hétfőn este beszédét az ország népéhez. Olyan időben szóit a lakossághoz, amikor a levegő a feszültségtől robbanásig volt teli. Ebben a helyzetben az emberektől és főleg a fiataloktól nem lehetett mást kérni, mint józanságot, vagyis azt a tulajdonságot, amelyből már egyszer, tavaly augusztusban a fiatalok nagy tömege oly jól vizsgázott. Ludvík Svoboda személyében olyan ember szólott polgártársaihoz, aki saját maga két világháborúban sokszor nézett szembe a halállal és aki épp ezért mindenekelőtt tudatosíthatta, hogy az életnek úgy van értelme, ha a fiatal minden napját, minden óráját az életnek, saját jövője és országa jövője biztosításának szenteli. A köztársasági elnök a fiatalok elmére szó szerint ezeket mondotta: „Emlékezzenek, különösen önök, fiatalok, amikor felhívom mindannyiukat, hogy fontolják meg tetteiket és az azokból származható következményeket. Legyenek tudatában mindnyájunk nagy felelősségének. Tudom, különféle nézetek vannak arra vonatkozólag, hogyan érhetjük el becsületes, szocialista céljainkat. Önök fiatal emberek, szeretik a kerteléstől és kompromisszumoktól mentes egyenességet. Teljes mértékben megértem e- gész közvéleményünket, amely szeretné, ha a jelen égető problémáinak megoldását célzó eljárásunk minél gyorsabb és minél hatékonyabb lenne. Természetesen ezt szeretnénk mi is. Azonban úgy kell eljár-' nunk. hogy a mű sikerüljön. A megfontolás és az értelem által vezetve, figyelembe vé-i ve a rendelkezésünkre álló feltételeket. Jómagam is megjártam már sok magas hegycsúcsot, képletesen és a valóságban is. Jól tudom, hogy a látszólagos legrövidebb út, leg- egyenesebb út, néha a szakadék felé vezet. A célt pedig a hqsszabb úton, kerülőkkel és megfontoltsággal érjük el. Akadályozzuk meg, hogy a nemes érzelmekkel visszaéljenek, hogy két fiatal ember tragédiája olyan tetteket idézzen elő, amelyek az egész nemzet tragédiáját okozhatják. Közös igyekezettel hidaljuk át az ismétlődő konfliktusokat és válság-veszélyeket. Közösen kezdjünk dolgozni a ma létező egyetlen pozitív program megvalósításán, amely kivezetheti nemzeteinket a jelenlegi helyzetből. Ennek érdekében nemcsak önökhöz, fiatalokhoz fordulok, hanem az idősebb nemzedékhez is, amely élettapasztalatai alapján jó tanácsadója lehet ifjúságunknak. Önök tudják a legjobban, hogy egyetlen szikra nagy tűzvészt okozhat és az ártatlan életek ezreit követelheti áldozatul.“ Kötelességünknek tartottuk ezeket a szavakat ismét közölni, azzal a kéréssel, hogy olvasóink is zárják szívükbe. Ne becsüljük le a valóságban létező veszélyt. Tudjuk nagyon jól, hogy a fiatal nemzedék mindig a boldogabb, szebb jövőről álmodozik, sőt nemcsak álmodozik, hanem meg is a- karja valósítani azt. De a jövőért küzdő ember mindig kénytelen szembenézni a létező realitásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy bárkitől is azt kérnénk, hogy a mai realitást örök érvényűnek tartsa. A realitások is változnak, míg viszont a célokat nem szabad szem elől veszíteni. Ezek közé a célok közé tartozik a januári politikai vonal maradéktalan megvalósítása. Az ehhez vezető út azonban nem lesz egyszerű, és nem lesz egyé“ nes. Talán néhány hónappal •- zelőtt nem gondoltunk erre eleget. Az élet ismét ügyel-* meztetett arra, hogy sokszor csak kerülő utakon lehet el- jutni oda, ahová akarunk. Céljaink megvalósításához e- zért ma nem újabb követe“ lésekre, nem ultimátumokra' van szükség, hanem aktív munkára, valamint a politikai életben azoknak a vezetőknek 3 támogatására, akiknek a ja“ nuár utáni vonal kidolgozása fűződik a nevükhöz. Ma hatványozottan érezzük azt, hogy ha a népszerűségnek és köz- tiszteletnek örvendő vezetőink“ nek távozniuk kéne tisztségeikből, helyüket olyanok fog- íalnák el, akiknek idegen érdekek közelebb állnak szivükhöz, mint országunk lakosságának érdekei. Ebből a szemszögből nézzünk Jan Palach tettére is. Ez a tiszta lelkületű fiatalember életének feláldozásával, ifjúságunk döntő többségének kívánságait, követeléseit akarta alátámasztani. Ez az áldozat a- zonban túl súlyos volt. Igaz, felrázta az ország népét, sőt mondhatnánk az egyetemes emberiséget is. De az áldozaton túl, mint humanisták, szeretnénk megóvni minden életet, minden embert. Énjük el végre azt, hogy ne kelljen politikai célokért a legdrágábbak embervérrel fizetni. — S — GOTTFRIED ^ENN: üüSSil Betöltesz, mint a friss sebei a vérzés, s lefolysz, követve mélysötét nyomát, kiterjedsz, mint az éjben az az éj-rész, mikor az árnyon tompa szín iit át, nyílsz, súlyos rózsa, minden kerti ágyon, magány Te, veszteség és múlt idő, Te sarjú-lét, mikor elhull az álom, a túlsokat-tudó és szenvedő. Korán szakadva rögeszmés valóktól, gyorsan-adott tárgytól idegenül, fáradtan részletektől, a csalóktól, mert mélyebb Ennél egy sem ízesül: most a mélyből, amely érinthetetlen, s amit se szó, set jel ki nem beszél, kell csönded venned, lefelémenetben oda, hol éj, gyász, s késő rózsa kél. Néha gondolsz magadra — régi monda. Ez voltál hát? Hogy felejted magad: Ez volt a képed? kérdésed, kimondva, mind, mi tiéd volt, égboltod, szavad? Szavam, égboltom, kézzel fogtam egyszer, szavam, égboltom, pusztuló esett — kivel ez történt, magát elfelejtse, s ne érintse a régi perceket. Egy végső nap — késő-izzású, tág nap, a rejtett célhoz egv patak vezet, magas fény fürdet régi-forma fákat, s árnyból teremt játék-ellenfelet, gyümölcsöt ama nap nem vár, sem érő kalászfüzért, sem termésből magot — játszik csak, fényét érzi, s visszanéző emlék nélkül — minden kimondatott.
