Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 4. szám

■^--rrr-rrrzzT^ POLITIKA MINDENKINEK JUDr. LADISLAV NAVRÄTIL: A politikai szabadság lényege és halárai A gyakorlati politika nem fejlődött és va­lószínűleg sosem fejlődik majd a pontosan fegyelmezett tudomány méreteibe; az ok, amién; ez így van és másként nem is le­het — sokféle. Mégis megdöbbentő, hogy a politikában nem állandósult, nem állapo­dott meg véglegesen egy szemlélet az o- lyan sarkalatos fogalom számára, mint a- milyen a politikai szabadság, annak erköl­csi lényege és jogi határai. Az újságokban , és felszólalásokban kiiönbözö definíciókat olvashatunk és hallhatunk, mint például: a politikai szabadság határai a szocialista állam intézményei révén teljesen konkré­tan meghatározottak; máskor pedig azt hangoztatják, hogy az uralkodó munkás- osztály és a társadalom többi rétege kö­zötti kapcsolatban rejlik; és hasonlókép­pen. Bizonyára valamennyien megegyezünk ab­ban, hogy a gyakorlati politika területén az emberi akarat szabadságát illetően minden idealisztikus és metafizikai mérle­gelést, gazdag ismereteink és feltevéseink egész sorát — a szabadság bölcsészeti problémáiról;, az értelem, akarat, érzelem és hit, az előre elrendeltség és predeszti­náció szemszögéből, abban a formában, aho­gyan azokat a segéd-tudományok hirdetik — figyelmen kívül kell hagynunk. Ha el akarunk jutni a polgári politikai szabadság lényegéhez, a valóság szilárd talaján kell maradnunk és kizárólag a cselekvés és a tett szabadságát kel! szem előtt tartanunk. Más szóval: A megfigyelés reálisan érté­kelendő tárgya itt nem a politikai gon­dolkodásmód mint amolyan és önmagáért való; a mérlegelés tárgya csak ennek a gondolkodásmódnak a megnyilvánulása le­het. Mégpedig a demonstrációtól, az írott szón keresztül a legvégső tettekig. Politikai gondolkodásmódjukat a törvényhozók min­den kultúrállamban a jóindulat és a libera­lizmus köntösébe burkolják; Hitler „ezeré­ves birodalma“ nem tartozott a kultúrálla- mok közé, ott még a német „die Gedan­ken sind zollfrei“ (a gondolatok vámmen­tesek) mondás sem volt érvényes. De mi­helyt tettekre kerül a sor, színre lép egy további érdekelt fél és partner — a szer­vezett emeri társadalom, az állam, ßs nyomban érvényre jut az ideológiai ér­dekű dualizmus, amelyhez a polgárnak és az államnak egyaránt igazodnia kell; és saját érdekszférájában egy nevezőre kell jutniok, még akkor is, ha nincsenek azo­nos szinten. Tehát nincs itt szó abszolút egyenértékűségről, hanem a kapcsolatok arányosságáról, a polgár és az állam vi­szonya közötti mértékletességről, amely a közjog és az alkotmányjogi normákban jut kifejezésre. (Csak polgárjogi viszonylat­ban, például a munkaviszonyban, a köve­telményekben, igényekben és hasonló ese­tekben vannak polgáraink és szocialista szervezeteink a polgári jog törvényei sze­rint egyforma helyzetben.) A polgárok ré­széről a küzdelem az arányosságért ter­mészetes egzisztenciális jogaikból fakad, *z állam részéről abból a kategorikus szük­ségszerűségből, hogy megőrizze politikai fennállása feladhatatlan előfeltételeit, biz­tonságát és sokoldalú fejlődését. A polgá­rok természetes létfenntartási joga tartal­mazza azon alapvető és megvalósítható kö­vetelményeket, amelyek mind fizikai, mind pszichikai létét érintik; életét, egészsé­gét, munkáját és megélhetését, műveltsé­gét és kultúráját. Eme természetes sze­mélyi jog fogalmának értelme abban rej­lik, hogy minden polgár egyformán része­se legyen. De hol van a biztosíték arra, hogy ez a gyakorlatban valóban így van és így is lesz? Hogy senkit sem fognak protezsál- ni, egyeseket előnyben részesíteni, máso­kat nem állítanak félre, vagy háttérbe szo­rítva őket elnéznek a fejük felett, akár e- gyénekröl. akár egész érdekkörökről van szó? A biztosítékot erre sehol másutt, mint a klasszikus mondás bölcsességében; Vigilantihus iura! — találjuk. (A törvénye­ket az éberek számára írják!) Fucík ezt mondta: „Emberek, legyetek éberek!“ A távollévőknek és némáknak tudniillik so­ha, vagy csak nagyon ritkán van igazuk; még a bíróságon is. Tehát a polgárok vagy érdek-szervezetek eme természetes joga egyes egyedül csak akkor valósul meg és kizárólag csak olymódon, hogy közülük mindegyik és valamennyien együtt, állan­dóan, gondosan és beavatottan, közvetlen vagy közvetett befolyást gyakorolnak az államügyekre, a kormány intézkedéseinek szabályozására és megvalósítására, az ural­kodó hatalom mértékére és ezzel létérde­kük és szükségleteik gyakorlati és valódi formájára. Ebben az alapvető aktivitásban rejlik személyi és erkölcsi lényege a pol­gárok politikai szabadságának. A politikai fejlődés «*ek szerint tárgyi­lagosan csakis a nép tevékenysége révén jut érvényre. Éppen ezért nem szabad, hogy a polgárok politikai aktivitását va­lamilyen eleve elrendeltség kösse béklyó­ba. azaz érthetőbben szólva:, senkit sem szabad aktivitásra kényszeríteni, de sen­kit sem szabad benne meggátolni. Ennek logikus folyománya a következmények el­lentétessége. Aki közömbös • azzal szemben, ami a közéletben történik, aki eltávolodik munkájától és abban a hiedelemben, hogy „a fenti urak üzelmei“-be nem tanácsos beleszólni, hallgat a gyűléseken, vagy jám­bor nyájként bólogat, nem panaszkodha- tik, de nem is szabad azon csodálkoznia, hogy tehetetlen figurának, félreállítottnak. minden érdekeltségében megkárosítottnak és polgári jogaiban megrövidítettnek érzi magát. Ki mint veti ágyát — úgy alussza álmát. Mint a sziklán Mózes vesszeje nyomán, o polgárok megdermedt politikai aktivitása tavaly tavasszal nálunk ismét felengedett, beállott kommunista és nemkommunista részről egyaránt a nálunk idáig példátlan, eleven érdeklődés politikánk alakulásával szemben. Szinte az aktivitás és az anga- zsáltság inváziója mutatkozott minden ré­tegben: a szövetkezeti földművestől az if­júságon keresztül a szellemi dolgozókig. Valamennyien megértettük egyszerre a fe­lülről jövő tételt, hogy a társadalmi éd gazdasági fejlődés egyes-egyedül és kizá­rólag csakis az emberek munkája, agyuk és karjaik milliója révén juthat előbbre, mert ezeket a bürokratikus agy egymagában képtelen pótolni, A kényelmes meghátrálás a felelősség alól azért, ami történik, vagy amit a gyakorlati politikai életben „fuse­rálnak“. csak saját magunk ámítását je­lenti. Szükséges, hogy beleszóljunk és ke­ressük az utat, hogyan juthatnánk túl a hatalmi szféra alkotta falakon, hogyan gya­korolhatnánk befolyást, kelthetnénk új é- letre, ésszerűsíthetnénk a politikusok dön­téseit; minden hivatal, nemzeti bizottság szerveinek munkáját — a legkisebbig. Is­mételjük, csakis ez az aktivitás és felvi­rágzásának lehetősége az egyedüli tartalma a polgár politikai szabadságának. Semmi egyéb. De nem is kevesebb! Az állam viszonya polgárához nem fej­lődik légüres térben. Nem élünk „az arany­korban, amelyben nem volt szükség sem törvényekre, sem bírákra“ — hanem állan­dóan eleven és gyakran féktelen sodrá­ban a szerves életnek, amelyet éppen ez­ért szabályozni és irányítani kell mindkét részről; a polgárok és az állam részéről, az utóbbi hatalmával. Mint a folyó, amely­nek szintén két partja kell legyen, hogy ki ne áradjon. Ezek a beavatkozások meg­határozott ésszerű mérlegelésekkel és egy­ben erkölcsi rendeletekkel oldhatók meg — melyeknek előfeltétele a szabadság, er­kölcsi kísérője a felelősség — amint ezt felülről definiálták. Mindez természetesen és állandóan az állam egzisztenciális kere­tében és az adott társadalmi szerkezet­ben valósulhat meg. Vajon hogyan értet­te Engels, amikor azt mondotta: A sza­badság felismert szükségesség? — Meg kell érteni, hogy az elemi féktelenség, az avanturizmus, a túlkapások, szertelensé­gek, önkény sosem lehet tartalma a pol­gár! szabadságnak, sem pedig pillére az állam szuverenitásának, — ha arra törek­szünk, hogy ne kerüljön sor politikai ni­hilizmusra egyik részről, a másikról pe­dig politikai és rendőri önkényuralomra. Hogy a politikai szabadság érvényesülhes­sen, pozitívnak és alkotó jellegűnek kell lennie. Pozitív mivoltában természetesen a köz­jogi rendelkezések, azaz az érvényben lévő törvények hatótávolságába kerül, amely törvényeket a politikai kötelességét tudó nemzet a rendes útón és a magaválasz­totta képviselőin keresztül hoz meg. Tehát céltudatos, önkéntes fegyelmezettségről van szó, még az olyan esetekben is, ami­kor a törvények normáiban a politikai sza­badság lényege a mindennapi gyakorlatban aránylag korlátozott, ßs ennél a pontnál ju­tunk el éppen ennek a szabadságnak a jo­gi határaihoz; és egyidejűleg magához a rendszerhez, amely szerint a politikai sza­badság gyakorlatilag lehetséges és az egye­dül érvényben lévő jogok érdekszférájá­ban a helyes államhatalmi berendezések je­lenléte mellett valósítható meg. Nálunk, szocialista államunkban. Csak bölcs véd­nöksége és erős oltalma alatt fejlődhet, vi­rulhat és érezheti magát biztonságban és bebiztosítottan. Máskülönben csak a sza­badsággal való hazardírozásról lehet sző. , Különböző teóriák fejtegethetik ugyan elméleteiket, különféle ideológiai vagy ér­dekszférák szemszögéből a politikai sza­badság problémáiról — akár a jogi rea­lizmus határain túl is. De azon nyomban, mihelyt letérnek az adott és szilárd jog talajáról, amely ugyan a csökkent minősé­gű értéket állítja szembe az etikával, szük- ségszerűleg a politikai romanticizmusba kell süllyedniük. Azzal, hogy nem veszik tekintetbe a polgár állandósult, megálla­podott magatartását az állammal szemben, továbbá azzal is, hogy a polgár és az ál­lam közé különböző, kizárólagosan osztály­érdekeket — nemzetiségieket vagy vallá­siakat ékelnek és olyan követelményeket igényelnek, amelyek felett csupán az ál­lam, mint szervezett társadalom van hi­vatva dönteni. Kettős vagy megosztott ál­lamrendszer nem lehetséges, mert ez szük­ségszerűen az állam önön magával felszá­molásához vezetne. Fordította: — si — KLUB 9 9 HÍRADÓ A vágai fiatalok is hallatnak magukról Az 1969-es év kellemes megle­petéssel szolgált a vágai lakosok számára. A hóval borított utcák kerítésein falragaszok hirdették a ritka eseményt: szlnlelöadás lesz. Évekkel ezelőtt községünkben egy szlnielőadás megszokott ese­mény volt. A falu értelmisége, a tanítók fogták össze a falu fia­taljait. műkedvelőit. Segítették és vezették őket munkájukban. Szín­darabokat. esztrádmüsorokat és né­pi táncokat tanítottak be. Saj­nos, ma az értelmiség részéről hiányzik ez a segítség, de azért mégis mindig akad olyan ember, aki szívesen továbbítja tudását és segíteni kész. Egy régi műkedve­lő. Majernlk István, aki foglalko­zására nézve villanyszerelő, vál­lalta. hogy segíti fiataljainkat. így történt, hogy a klub tagjainak tel­jesült az a vágya, hogy közönség elé vigyék J.G. Tajovsky: „Ha az asszonv kezében a gyeplő" című vígjátékét. A szereplő fiatalok egy- től-egyig húsz évnél fiatalabbak és először léptek a közönség elé. Si­kert arattak. A lelkesedés és a szerepük iránti szeretet segítette őket. Egy hideg szombat estén, a vendéglő tánctermében megeleve­nedtek Tajovsky darabjának bősei és kellemes estét szereztek a kö­zönségnek. Reméljük, az elért sl-k kér majd buzdítja fiataljainkat és rövidesen újra hallatnak maguk­ról. Mahely Lászlóné, Vága Nehezen indult, sok volt a vita Feketenyéken, de végül mégiscsak fellobbant a lelkesedés lángja, s a kezdeti nehéz munkát is már konkrét eredmények követték. Az ifjúsági klub, mely a Csokonai Vitéz Mihály nevet viseli, a múlt év októ­berében alakult meg. Megalakulását félreérthető és félrema­gyarázott viták előzték meg a CSISZ szervezettel, bár a köz­ség fiatalsága teljes mértékben és egyhangúlag a MISZ meg­alakulását támogatta. A klub színjátszó csoportja első lépés­ként műsorra tűzte a múlt évben betanult „Dalol a nyár“ című háromfelvonásos vígjátékot. Az előadások, hasonlóan a tavalyiakhoz, nagy sikert arattak, s a szereplők lelkesedésből odaadásból valóban jelesre vizsgáztak. A nagy siker orosz­lánrésze a darab rendezőjét, a helybeli tanftót, Szolgai Szil­vesztert illeti, aki fáradságot nem ismerve tanította be a darabot és foglalkozott a szereplőkkel. A sikeres előadások új lelkesedést öntöttek a klub tagjai­ba, s elhatározták, hogy egy új színdarabot, és egy egész estét betöltő, vidám esztrádműsort is betanulnak. A lelkesedés, a szép siker ellenére is hiányzott a klub éle­téből. Ritkán voltak klub-összejövetelek, és ezek is csak a klub életével kapcsolatos dolgok, problémák megvitatásával, megoldásával foglalkoztak. A szórakozási lehetőségek hiányát a falu ifjúsága már régen érezte, hiszen a vasárnapok, főleg télen, rendkívül egyhangúak, a kocsmán kívül nincs szórako­zóhely. A feketenyéki fiatalok e probléma megoldását a Cso­konai Ifjúsági Klubtól várták, s hitük, bizalmuk, eddig nem volt hiábavaló és céltalan, mert a klubnak sikerült megolda­nia az ifjúság szórakozással kapcsolatos problémáit. Már az új év első vasárnapján klub-összejövetelt rendeztek a fiatalok nagy örömére, melynek egyedüli szép célja a va­sárnapi szórakozás volt. Jókedv, vidámság, tánc jellemezte a délutánt, melyet a tüzoltószertár bizony eléggé kicsi helyi­ségében rendeztek. A klub életében nagy kérdőjel a megfe­lelő helyiség. A szertár nem a legmegfelelőbb, sokkal nagyobb, tágasabb helyiség kellene. Sajnos, a község, a HNB vezető­sége nem sokat törődik a fiatalok gondjaival. Ez rányomja bélyegét a klub nehéz, sok akadállyal teli munkájára. Ennek ellenére, munkájuk, lelkesedésük figyelemre méltó és dicséretet érdemel. Céljaik, terveik, szépek és nemesek, a falu ifjúságának erkölcsi, társadalmi nevelése, a kultúr- szomj felélesztése és fokozása helyes úton halad, mert ha­zánk és nemzetünk javát szolgálja. Mázsár László, Feketenyék Kölcsey Ferenc Klub Keszegfalvcm fok víz folyt le a Vágón azóta, hogy magyar főiskolások vertek tábort Keszegfalva határában a vágpartl füzesek között. A NYIT résztvevői bíztatására megalakult az Ifjúsági Klub. A klub tagjai nem tudtak mit kezdeni az adott lehe­tőséggel és éppen ezért a klub csak papírforma szerint létezett. Ezért vált szükségessé a klub át­szervezése. Á Csemadok helyi szervezetének decemberi ülésén elhatározták, hogy a klubot sürgősen át keli szervezni. Az elhatározást tett kö­vette és 1968 december 13-án megalakult a Kölcsey Ferenc ne­vét viselő Ifjúsági Klub, A KFIK- ot három tagú bizottság irányítja Horváth József vezetésével. A fiatalok elhatározták, hogy hetente egyszer pénteken klub­délutánokat rendeznek. Jelenleg folynak a próbái egy január vé­gén bemutatásra kerülő Petőfi em­lékestnek. A keszegfalusiak méltóképpen szeretnék megünnepelni március 15-ét. Ezenkívül májusban egy csokorra való szerelmi lírát sze­retnének az Irodalmi Kör tolmá­csolásában bemutatni. A keszegfalusi fiatalok egysége­sen támogatják a MlSZ-mozgal- mat és élesen elítélik az ellene indított kampányt. Bízunk benne, hogy a keszeg- fáluslak végre magukra találtak, jő munkát végeznek majd, amely­hez mi is sok sikert kívánunk. Nagy Gyula, Keszegfalva Türelmetlenek vagyunk Tegnap délután úgy háromnegyed négy felé megfájdult a fejem. E tény még a leg­nagyobb egoizmussal sem nevezhető eget- rengetönek. Bárkinek megfájdulhat a feje. Gondfa, problémája lehet mindenkinek. Az én fejfájásom azonban mégis közzété­telre kívánkozik, noha tudom, hogy sem az első — és ami még ennél is szomorúbb — az utolsó sem leszek, akinek amialt fái­dul meg a feje, hogy Csallőközaranyoson egy ultramodern vevőkészülékkel, zongora- billentyűs vezérlésű, beépített ferrit antenná­val ellátott, legkevesebb tizenkét lámpás rádióval sem tudtam megfogni a Csehszlo vák Rádió magyar nyelvű adását. Pedig a szegény gép derekasan kitett magáért. „Beszélte" a világ valamennyi nyelvét, sugárzott Strauss keringőt, beat­zenét, Vivaldi concertőt és eszperantó nyelvleckét haladóknak, csak éppen Nagy Jenő, Delmár Gábor, fakál István és a rá­dió többi ismert munkatársainak hangját nem. Itt meg kell még jegyezni, hogy az ő hangjukat Is személyi kapcsolat alapján is­merem, mert mikrofon-hangjuk az éterben nyilván más csillagrendszerek vagy köd­képek jelé kalandozik és még véletlenül sem mondjuk a Pozsonytól mintegy 85 ki­lométerre levő magyarlakta Csalíóközara- nyos irányába, ahol a délutánt Hangos Hír­adót szerettük volna meghallgatni. Valószínűleg azonban nem a feltehetően technikailag gyengén kivitelezett adásban, a még mindig tökéletesíthető vevőkészülék­ben és a már említett 85 kilométeres tá­volságban. hanem bennünk, hallgatókban van a hiba: Nem vagyunk elég türelmesek. Hiszen ez az állapot megközelítőleg még csak mintegy tíz éve tart. Ez az idő pedig bagatell mondjuk ahhoz az időszakhoz vi­szonyítva, amelyre a bronzkorszaktól nap­jainkig volt szükség. Mégis kivártuk. Hpgy ma már az óránként 240 kilométe­res sebességgel száguldó japán expresszvo- natokról telefonálni lehet, hogy rotációs nyomással se elnyomorítható kontrasztos képeket készítenek műszereink a Hold el­takart arcáról? Ez igaz, de ml minden ké­szül még? Az elkövetkezendő évek sok cso­dálatos dolgot ígérnek. Lehet, hogy meg­oldják a perpetuum moblle-t, vagy, hogy még merészebb dolgot említsek, talán elin­tézik azt is, hogy a Pozsonytól 85 kilométer­re fekvő Csallőközaranyoson Is lehet majd fogni a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adását... (k. l.f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom