Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-17 / 24. szám

Hét évig mosolygott a leghíresebb ma­gazinok címlapjairól: finom, haragosan, gazinok címlapjairól: finoman, haragosan, csábítóan, vagy ártatlanul lesütve kékes- szürke szemeit. Mindenki ismerte az ar­cát. JEAN SHRIMPTON egyike volt a vi­lág leghíresebb és legjobban fizetett fo- tomodelljeinek. A magas, karcsú lány — akit 1961-ben fedezett fel David Bailey fényképész — egy nemzedék mintaképévé vált. „Minden nő szeretné, ha olyan le­hetne, mint ő“, mondta róla Eugenia Sheppard, amerikai divattudósltó. Jean Shrimpton két évig volt a divatszalonok királynője. Egészen addig a napig, amíg nem tűnt fel Twiggy, a cérnaszál-vékony lány. „Most már ócskavasba való vagyok“ je­lentette Id Jean, mert tudta: csillaga ha­nyatlóban van. De ugyanakkor Ameriká­ban egy másik csillag tűnt fel, Jordan Katfus, New York-i fényképész szemé­lyében, aki hajlandó volt megvigasztalni a mellőzött szépséget. Jean tehát New Yorkba repült, egyenesen Jordan karjá­ba. „Nem tudom, meddig maradok itt", nyilatkozott nemrégiben, „ez magándol­goktól függ. Egyelőre kitünően megért­jük egymást Jordánnál. A hétvégét min­dig az ő Connecticut! víkendházában tölt­jük.“ Jean már egészen a ház asszonyá­nak érzi magát. „Gyakran járok árveré­sekre, hogy különleges bútordarabokat vásárolhassak házunkba. De azt, hogy há­zasságot kötünk-e Jordánnál, még nem határoztuk el véglegesen. Én szeretném, csak nem tudom, képes vagyok-e vállalni azt a felelősséget, amit egy házasság megkíván. Mindenképpen, egy esküvő, az valami csodálatos dolog! Ha a barátnőim közül férjhez megy valaki, mindig sírok a templomban a meghatottságtól. Azt hiszem, ha én állok majd az oltár e- lőtt, akkor sem lesz másképp. ócskavasba való KOPASZ CSILLA: A csend Fekszem a fűben. Ide menekülök az örökös zaj elől. Előttem a folyó nyugodt sima tükre, mellettem a fűben egy könyv, fölöttem diófa ága, jótékony árnyat vet rám, meg följebb az égbolt, mint egy hatalmas kék lepedő, és fod­ros szélű fehér felhők vonulnak rajta jobbról balra. Élvezem a csendet. Nincs vonatrobogás és autózúgás, nincs villamoscsörömpölés és nincs gyerekzsivaj, nincs semmi, csak csend, csend, végtelen csend. Néma a folyó, nem csobban habja, nem ziz- zen a fű sem, hallgat a levél a fán, nem szól a madár az ágon, mélységes hallgatásba merül­tek a felhők az égbolton, még a robbanást Is abbahagyták, néma vigyázzba meredtek. Gyönyörű csend. Ájult, gyönyörű csend. Élet­telen a folyó, elvesztette hangját, megdermedt a fű. a fa levelei mozdulatlanságba zuhantak, a madár aléltan gubbaszt az ágon, s még a fel­hők sem tértek magukhoz álmos zsibbadtságuk­ból. Csodálatos ez a halott csend. A fűben mellettem megmozdul valami. Két kis szerv nyúlik ki a csigaházből, és a parányi állat megindul, görnyedten cipeli hajlékát. Lassan húz előre a fűben, utat vág magának, s a fűszálak jobbra-balra hajlonganak a csiga előtt, hódola­tuk jeléül. Könnyű szél suhan végig a réten, lágyan felborzolja a füvet, aztán felkúszik a fára, megrázza az ágat. a levelek megzizzennek összesúgnak, a bóbiskoló madár fölrezzen, a szél ismét lekúszik a fatörzsén s most a mozdulat­lan víztükörbe kap bele. Fejest ugrik a folyóba, fickándozlk, mozgásba jön a felszín. Hangos csobbanással verődik a víz fodra a parthoz, bor- zolódik a víz tükre, már nem sima többé. Most a szél gondol egyet, mókázva felbukik a vízből, és száll-száll egyre feljebb, sorra belekapasz­kodik a felhőkbe, kergeti őket, a felhők felo­csúdnak kábultságukból, s mintha űznék, ékte­len nyargalásba kezdenek. Feléledt a csend. A fű egyre jobban susog, ez már nem Is su- sogás, a fák levelei harsányan lármáznak, a ma­dár kétségbeesetten rlkoltoz az ágon. A folyó magas hullámokat vet, feldobja, majd bőszen leveti nyugtalankodó tajtékját a mélybe, és méltatlankodva morajlik, zúgolódik, az égbolton pedig száguldanak, menekülnek a felhők, jobbról balra rohannak, ám váratlanul megbomlik a rend. a felhők összeütköznek, ijesztő zengéssel verőd­nek egymáshoz. Feltámadt a csend. Tombol a csend. Hirtelen ijesztő robaj tör elő a felhők közül, végigseper a tájon, belevág a folyóba, lesodorja a fáról a levelet, elűzi az ágról a madarat, és tisztelgő hajlongásra kény­szeríti a füvet. A felhők esővel csitltják a há­borgó folyót, a madár ujjongva tátja csőrét az ég felé és szomját oltja, a falevelek frissítő fürdőt vesznek és a fű ismét büszkén emeli fe­jét a ragyogó égre. Ismét hallgat a csend. Szerelem a hullámokban v •••.s', 0*0­. Két órán keresztül simo­gatták a Földközi tenger hullámai Horst Buchholzot és partnernőjét Danielle Gaubertet a felvevő kame­rák előtt. A legújabb „alul semmi, felül semmi“ típusú fürdőruhában készített fel­vételeket a nyugatnémet nézők a „Hogyan, mikor és miért?“ című filmben lát­hatják. Babonás-e Claudia? Ahogy a kép igazolja Claudia Cardinale még a szerény, kávéból, sonkából, tojásból, mézből és ke­nyérből álló reggeli elfo­gyasztása előtt, biztos ami biztos alapon jobblábbal lép ki az ágyból. Mert ugye a sztárokat is üldözheti a bal- szerencse?! Régi adósságot törlesztőnk olvasóinkkal szemben az Illés együttes bemutatásával. 1960-ban alakultak és kezdeti slágereik a Rohan az M idő. Légy kicsit jó hozzám, Különös lány. Oh mondd, I ha újszerűén is hangzottak, tulajdonképpen a magyar tánczene hagyományaiból indultak ki és nem tartal­maztak különösebb zenei újdonságot. Első kísérletük, ahol népzenei elemeket alkalmaztak Az utcán című sláger volt. E szám sikere után az e- gyüttes rendszeresen fordult a magyar folklór népzenei hagyományaihoz. Ma azt mondhatjuk, hogy stílusuk teljesen egyéni; mindannak ellenére, hogy hangszerelésükben az angol beat zenéből indultak ki. A Beatlesek különben meg­alakulásuk óta minden téren az Illés zenekar példa-1 képe és Magyarországon sok tisztelőjük úgy emlegeti őket, mint a magyar „beatleseket“. Annak ellenére, hogy Illésék helyzete, működési feltételeik merőben el­térnek a liverpooli fiúéktól, az ő sikerük egyik szem­cséjét Illésék máris elérték: zenéjükkel meghódítot­ták hazájuk fiatalságát. Az együttes öttagú: Bródy János — ritmusgitár, Szö­rényi Levente — szólógitár. Szörényi Szabolcs — basz- szusgitár. Illés Lajos — zongora, Pásztory Zoltán — dob. A zenekar „motora“ Szörényi Levente. Énekel, komponál, gitározik. Április 26-án volt 24 éves. A ze­nekar legfiatalabb tagja Bródy János: 22 éves. Legidő­sebb tagja Illés Lajos, március 18-án volt 26 éves. Amint életkoruk is mutatja, nem tartoznak a kezdő zenekarok közé. Kilenc éve játszanak együtt és ami beat zenekaroknál különlegesszámba megy, kilenc év alatt csak egy tagjuk cserélődött ki. Néhány érdekesség a zenekar tagjairól: Illés Lajos nős, sőt megvan már az utánpótlás is a kis Illés személyében. 170 cm magas, kedvenc étele a Jókai bableves, itala a sör. Szörényi Levente 163 cm magas, kedvenc énekese Paul Mc Cartney és Elvis Presley, énekesnője Jackson. Legszívesebben Psota Irén és Marcello Mastroianni filmjét nézi. Nem szereti a sötétséget, annál jobban az utazást. Lányok vigyázat! Bródy János hobbyja a szerelem! Kedvenc szerzője Bob Dylan; festője Csontváry Tiva­dar, filmszínésznője Catherine Spaak. Az Anni nevű lányokkal nevük miatt szimpatizál. Főleg ha jó bifszte- ket tudnak sütni tükörtojással! Szörényi Szabolcs, Levente öccse, nem magasabb bátyjánál: 163 cm, barna hajú, barna szemű. Nem sze­ret korán kelni, de villanyvonattal játszani annál job­ban. No meg a káposztás kockát is szereti, amiért ta­lán még hajnalban is felkelne. Kedvenc zeneszáma a Day in the Life, legnagyobb filmélménye: Stan és Pan. Pásztory Zoltán, 24 éves, hajszíne vörös, szeme zöld, egyúttal az együttes legmagasabb tagja: 188 cm. Hob­byja a márkás fiaskók gyűjtése. Kedvenc énekese Szö­rényi Levente. Szereti a pattogatott kukoricát, parí- zert, és mint a zenekar minden tagja, a sört. JL Az Illés együttes

Next

/
Oldalképek
Tartalom