Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-21 / 3. szám
új ifjúság 3 Egy kerekasztal-beszélgetés tanulságai, avagy: vörösbor melletti csevegés arról, mi lehet a klubok szerepe egy nemzetiségi közösség létfolyamatában Bevezető és mottó-féle Az általánosítás többnyire akkor meggyőző, ha tényekből fakad. E tények megismerése miatt félig-meddig ürügyül - kiválasztottunk egy várost és annak a magyar fiatalokat tömörítő klubját, a kassai Űj Nemzedék Ifjúsági Klub-ot. A kerekasztal beszélgetés résztvevői Pazderák Bertalan, (a kassai magyar tan-1 nyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskola igazgatóhelyettese és szenvedélyes klubmozgalom - szervező) Demecs László, (a kassai magyar tannyelvű tizenkétéves középiskolai tanára, számos funkciót be-- töltő klubvezető,) Kollár Péter (főiskolás, klubvezető), stíllé László (főiskolás, klubvezető) és Varga Levente (építészmérnöki ugyancsak klubvezető annak idején) voltak. Funkcióikat pontosabban is meg lehetne határozni, van köztük, aki csak tavaly került a klub élére, van, aki kezdettől fogva o'tt van, de ez most nem olyan lényeges. Elemezzük egy csehszlovákiai magyar klub működésének feltételeit, a közeget, amelyben él, az esetleges perspektívákat, s ahol lehet, általánosítsunk. Az idő követeli az ilyen témájú fejtegetéseket, hiszen 1969-től intézményesen is képviselve vannak a csehszlovákiai magyarok, s az elkövetkezendő években valószínűleg éppen azokra hárul az ország magyar nemzetiségű lakosságának képviselése, gondjai- nak-bajainak megoldása és orvoslása, akik ma diákok, főiskolások, ifjúmunkások vagy esak egyszerűen: fiatalok, s talán éppen •gy-egy klubban tevékenykednek. A város Demecs László szerint nem kultúrkör® pont, s rövid időn belül nem is válik azzá. Nemcsak a csehszlovákiai magyaroknak nem centrum, hanem a szlovákok is panaszkodnak — főleg a pozsonyiak — az itt tapasztalható tespedtségre, enerváltság- ra. Hivatalosan alig háromezer magyar él itt, a valóságban valamivel több, de az tény, hogy sem a szlovákság, sem a magyarság nem számíthat — ^sekély kivételtől eltekintve — igazi lelk’esedőkre itt —. Mintha a nemzeti érzés nem szabadítaná fel semmiféle energiát. Ez aztán megnyilvánul sok mindenben, a klubmozgalomban is talán, de ott még a legkevésbé. (Ezekkel a megállapításokkal természetesen vitába lehet szállni, de félő, hogy a kevés kiprovokált is abból a rétegből való, amely a szabály alóli kivételt képezi, azaz a nemzetéért vagy nemzetiségéért égő, felelősséget érző egyén.) Ebben a közegben egy ifjúsági klubnak több feladata lehet: megpróbálni hatni másokra, s létrehozni egy olyan csoportosulást, amelyeknek tagjai aktívan vennének részt egy csomó létfontosságú probléma megoldásában — azaz harcolnának a kassai magyar újság és színház létesítéséért: kapcsolatot teremtenének más klubokkal és feladatul tűznék ki, hogy Kelet-Szlová- kia magyar fiataljai fórumát létrehozzák; rendezvényeikkel úgy-ahogy bebiztosítanák a magyar kultúra megismertetését és propagálását e keleti országrészben. Mi volt 1968-ban? Az Oj Nemzedék Ifjúsági Klub tevékenysége három szakaszra tagolható. Az első januártól márciusig terjedt —. Célja: a műveltségi szint emelése. Gyakorlatilag különböző foglalkozású, képzett egyének előadóestje volt ez. A második szakasz márciustól júliusig tartott, ez a viták, a pezsgés időszáka volt,- híven tükrözve az országban zajló eseményeket. A harmadik időszak a szabad-estek korszaka, kviz-műsorokkal, szabad beszélgetéssel. A klubvezetők igényesek, és hangoztatják, hogy megfelelő helyiségek hiányában nem várható minőségi emelkedés: nem következhet be az érdekkörök szerinti tagozódás, pedig az igény megvan rá. A teremről külön fejezetet lehetne írni, de nem részletezem, hiszen ismeri mindenki a problémát. Tény az, hogy az illetékes szervek (adott esetben a Városi CSISZ) nem támogatja az ügyet, s Pon- cius és Pilátus elvtársak sem tudnak segítséget nyújtani. Van még egy mód: a leleményesség. Sok helyen a semmiből varázsolnak pazar klubhelyiséget, megdöntve ezáltal az anyag megmaradásának elvét. Szociológia Az Oj Nemzedéken kívül további négy klub alakult tavaly Kassán, az iparisták Ady klubja, 740 tagja van és a legnagyobb klubunk, a Fábry Zoltán Főiskolás Klub 90 taggal, a gimnázium Széchényi nevét viselő klubja 194 taggal, és az Ifjú Kohász Klub 25 taggal. Az UNIK-nak kb. 180 tagja van. Maradjunk azonban az UNIK-nál. Középiskolások, érettségizettek, főiskolások, értelmiségiek, ifjúmunkások és vidékiek alkotják, a százalékarány időszakonként változik. Eleinte kongott a helyiség az ürességtől, később kicsinek bizonyult a terem. Mindebben a bekövetkezett politikai aktivizálódásnak is része van, ez nem vitás. Honnan van pénz a helyiségre? Havonta kb. 300 korona szükséges ahhoz, hogy a termet csütörtök estére bérelni tudják. A pénz néha az égből hull a kalapokba, de mindiq előkerül valahonnan, hála az egeknek. Probléma persze ez is, de eddig még ki lehetett bírni. És most általánosítsunk A jövőt illetően két eset lehetséges: vagy intézményesen is működhetnek klubjaink, s akkor talán némi pénzt is kapnak — vagy továbbra is tengnek-lengnek. Bármely eset véglegesül, a cél mindig megmarad: szervezni, egységbe tömöríteni az a felnövő nemzedéket, megismertetni az előtte álló feladatokkal, megtanítani diplomáciára, rádöbbenteni, hogy a szlovák nyelv tudása létkérdés, mert képviseleti kérdés is, hiszen ha folyamatosan tudjuk a megfelelő fórumokon elmondani azt, amit szeretnénk, könnyebb a dolgunk máris, műveltebbekké, képzettebbekké kell válnunk, mert a világ is ezt teszi, s mi sem maradhatunk le a versenyben. A klubok nevelhetik azokat a tehetséges fiatalokat, akikre szükségünk lesz a jövőben: írókat, újságírókat, színészedet, filmeseket, politikusokat, képzőművészeket, stb. Mindez persze csak jelmondatokban közölt elképzelés, de a lényeg azt hiszem, nem sikkadt el e sorokban. Ismét vissza Kassára Senkinek sem lehet közömbös Kelet- Szlovákia magyar nemzetiségű lakosainak ügye. Történelmi kuriozitás: ennek az országrésznek jelen pillanatban egyetlen magyar nyelvű sajtóorgánuma sincs! (A járási lapokat nem sorolhatjuk ide, mert azok jellegüknél fogva, csak egy-egy járás területén jelennek meg. Kollár Péter javaslata: a Népművelés szerkesztőségét helyezzék át Kassára, váljon a lapból kelet-szlovákiai hetilap, s máris meg van oldva egy fontos probléma. Jő lenne, ha a Csemadok Központi Bizottsága foglalkozna a dologgal, mert van az ötletben egy jó adag realitás, hiszen a szerkesztőgárda roppant kislétszámú, sőt! A klub legyen továbbra is aktív, tartson kapcsolatot más keletszlovákiai klubokkal, s természetesen minden csehszlovákiai magyar klubbal. Megállapítást nyert: itt is zajlik az élet, s mindent meg kell tenni azért, hogy színvonalasabb, jobban szervezett legyen Ke- let-Szlovákia magyar vonatkozású kulturális élete. A hiányzó fórumokat meg kell teremteni, nélkülük nem várható komolyabb előrelépés. Mi lehet a klubok szerepe egy nemzetiségi közösség létfolyamátában? Az, hogy: megszüntesse az eddigi ösztönös szervező és irányító munkát, s tudatosan olyan embereket neveljen, akik. képesek egyre igényesebb feladatok megoldására; fontos feladat hárul a klubokra a nemzetiségi tudat kialakításában; az itt elő magyarsáq műveltségi szintjének emelésében; a más országok fiatal magyarjaival történő kapcsolat-teremtésben; a szlovák és cseh fiatalság avantgardistáinak felkeresésében és a velük való együttműködésben; és folytatni lehetne a sort, sokáig. Ez az írás nem tudományos alapossággal készült, de így is megkísérli — az újságírói műfaj szintjén — felvetni azokat a gondolatokat, amelyek sok magyar fiatalt foglalkoztatnak, s amelyek valóra váltása nagyban befolyásolja egy háromnegyedmil- liős nemzetiségi csoport jelenét, de főleg: jövőjét. BATTA György Prága - Pozsony - Budapest Nemcsak a térképen fekszik ilyen sorrendben ez a három város, hanem a véletlen folytán magam is e földrajzi rangsor szerint ismerkedtem mer velük. 15 éves koromban voltam először Prágában, egy évvel későbben Poszony- ban és mögöttem volt az első két szemeszter a főiskolán, amikor először átkelve Komáromnál Dunán megismerkedtem Budapesttel. Ma ez a három főváros jelentékenyen befolyásolhatja a közéjük szorult — most már — szlovákiai magyarok • életét. Okosan kihasználva a szerencsétlen-szerencsés helyzetet és a három nyelv ismeretét, a háromféle kultúra hatását nem kell feltétlenül elvesz-* nünk a „történelem útvesztőjében“! PRÁGA. A repülőgépből a napfényes téli Szlovákiát és Csehországot talán nemcsak a távolság szépíti meg. Olyan mint egy tökéletesen megszerkesztett impozáns játék-város. Az utók olyanok mint kis bogarak, az emberek hangyák, a városok. erdők, utak mint ragyogó színházi makett! Keserű tréfával a pozsonyiak mindig azt mondogatták, hogy Prága már „külföld“, célozva itt a jobb, többféle árura, üzletekre, ellátásra, stb. Most, hogy egy kicsit tényleg „külföld“ lett, vajon mennyiben álí majd ez a megállapítás? Nehéz ezt megjósolni, csak annyi bizonyos, hogy az országos áru-mizéria ellenére Prágában sok mindent látni és kapni az üzletekben, amit Pozsonyban hiába is keresnénk. Egy példa: Szlovákia fővárosában — akkor amikor erre a „legnagyobb szükség volt“ sehol sem lehetett pezsgőt felhajtani. A durrogó italért a pozsonyiak naphosszat járták a legkülönbözőbb elárusítóhelyeket — hiába. Ugyanebben az időben Prágában akármelyik élelmiüzletben hétféle pezsgő között lehetett válogatni: volt francia, bolgár, magyar, román, nyugatnémet és hazai pezsgő is. Talán azért, mert a prágaiak szilveszterkor is allergiásak a lövöldözésre? Az utcákat még mindig lehetetlen megtalálni. A táblákat sokhelyütt még nem rakták fel. Másfél óráig tartott amíg megtaláltam a Smétanovo-rakpartot. 12 megkérdezett közül heten nem tudták hol van, négyen az ellen7 kezd irányba küldtek, mig végül egy Bohus Záhorsky-tipusú bácsi arra menve odakísért. A színház Prágában sincs válságban! Négy éve játsszák a Di- vadlo za branou-ban Topol: Macska a síneken c. egyfelvonásosát, valamint Az ostendei maskarák c. némajátékot és ezúttal is telt ház előtt és nagy tapsot aratva. Marie Tomásová és Jan Tríska nem öregszenek Legalábbis a hetedik sorból nem... A fiatalok itt is magabiztosak és fölényesek. Az előadás után beültem — a telt ház miatt nagy- nehezen — az Alfába... A táncparketten és az asztaloknál csak fiatalok. Figyelek egy csenevész alacsony fickót, aki minden gátlás nélkül hordja a legcsinosabb miniszoknyát a parkettre. És azok elmennek vele! Az asztalnál — ahová kerültem — egy lány megtudja, hogy magyar vagyok, felháborodik és azt mondja, hogy utálja a magyarokat! Miért? — kérdezem.. Neked semmit sem mond augusztus 21-e? Nem azt felelem, amit gondolok, egyszerűen csak azt mondom: mond.u POZSONY Tíz éve élek itt. Mostanában olyan ez a város mint egy kis gyerek, amely nem tudja mit kezdjen az új ruhájával. BUDAPEST Nem furcsa és szomorú, hogy ez az egyetlen főváros ahol a többség anyanyelvemen beszél és mégis idegennek érzem magam benne. Bár már ismernek a Béke-bárban és a Bástyában, barátaim, rokonaim és ismerőseim élnek itt, az egyoldalú ismeretségeket nehéz is lenne felsorolni, a Váci útca, a Rákóczi út, a Vörös- marty-tér ügy hatnak rám mint bármelyik jól ismert otthonos pozsonyi utca. mégis... Ogy érzem a pestieket sokéig kell tanulmányozni. Ha jobban megismerem őket, egész biztosan Budapesten is otthon érzem majd magam. Nem is olyan régen még „a magyarok“ jártak bevásárolni hozzánk, ahogy ők mondták „a szocialista amerikába“. Ebből a szellemes megállapításból már csak a szocialista maradt meg és most fordított a helyzet. Budapesten a? égvilágon mindent lehet venni. Olcsón és jói. Az üzletek tömve áruval. Az árak? Az a skót Whisky amelyik nálunk 350 korona, odaát 210 Ft! Számunkra persze Pest különlegessége, a konyhák különlegessége. Nincs az az éttereim Európában ahol olyan jóízűen lehetne falatozni, mint a Hungáriában, az Apostolokban, a Mátyás pincében,... és sorolhatnám még vagy fél oldalon a neveket. Black comedy. Játék a sötétben. Ha valaki hahotázni akar, nézze meg a Madách-színház előadását. Csupa ötlet az egész. Plusz Kiss Manyi, Márkus László, Lőte Attila. Mennyivel más a pesti színház mint a prágai! (Ez a más, nem mindig pozitívum.) Van egy, majdnem új magyar- országi folyóirat a Filmkultúra. Pillanatnyilag talán a legjobb magyar lap. Kultúra, művészet, film. —O— Okosan kihasználva a helyzetet és a három nyelv ismeretét, a háromféle kultúra hatását, nem kell feltétlenül elvesznünk a „történelem útvesztőjében“. Magunkévá tehetjük, ismerhetjük Holant, Jirí Suchyt, Jan Procházkát, Formant, Nagy Lászlót. Csoóri Sándort, Jan- csó Miklóst és Kósa Ferencet, No- vomeskyt, Fullát, de Lasicát-Sa- tinskyt és Marián Vaneket is. Azt hiszem nem feltétlenül Párizson, Londonon keresztül leszünk európaiak. Ismerjük meg először azt, ami már a miénk: Prágát, Pozsonyt és Budapestet. Állítom, hogy ez nem kevés. Persze el szeretnék egyszer jutni New Yorkba, és Tokióba is, annak ellenére, hogy Nagyölvednek számomra legalább 4 előnye van mind e városokkal szemben: Ezek: 1. a baracklekváros palacsinta, 2. a savanyú-nyúl, ezek édesn anyám müvei, valamint 3. a hő, mert az ott tiszta marad, és 4. tavaszi-nyári-őszi illatok mert én csak ott érzem őket maradéktalanul! Gálán Géza
