Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-06 / 18. szám
10 RÓNA TIBOR: Forog az idegen Az utóbbi időben a békés verseny eredményeképpen, sokszorosra nőtt az idegenforgalom. Jói emlékeznek rá. hogy ezelőtt tíz esztendővel még egészen máshogy állott a helyzet! Nyugaton az emberek mindennap azt olvasták az újságban, és hallgatták a rádióban, hogy a szocialista országokban csak éhség, nyomor és elnyomás van, és a közeljövőben össze fognak omlani! Mi viszont ugyancsak azt olvastuk az újságban és hallgattuk a rádióban, hogy Nyugaton a dolgozók szédülnek az éhségtől, betegre dolgozzák magukat, és ha van egy kis szabad idejük, akkor tüntetnek a kapitalizmus ellen, amely rövidesen össze fog omlani! Nem csoda tehát, hogy ezekben az években nem volt idegenforgalom, mert az államok úgy számítottak, hogy arra a rövid időre, amíg a másik rendszer összeomlik — már nem érdemes kapcsolatokat létesíteni vele! Sőt: óvták állampolgáraikat még a határok átlépésétől is, gondolván, hogy egy szocialista állampolgárt nem tehetünk ki annak, hogy mondjuk éppen akkor tartózkodjon Párizsban, amikor ott a kapitalizmus összeomlik, és esetleg tévedésből azt a dolgozót is maga alá temeti! Mondjuk meg őszintén, hogy a mi országunk ebben az óvatosságban élen járt! Ebben az időben volt az, hogy megszakítottuk minden kapcsolatunkat a nyugati országokkal. Ebben az időben irtunk meg többszázezer levelet, melyből azután az a nagybácsi, aki mondjuk pincér volt Lyonban, megtudhatta, hogy ő háborús gyújtogató, és ml átlátunk ezeken az imperialista praktikákon, és felhívjuk a figyelmét: nehogy levéllel, ny- lonhoimlval vagy bármilyen egyéb csomaggal próbáljon keresztbefeküdni a szocialista történelem sínjén, mert ml könyörtelenül eltapossuk, csókol szerető unokaöcséd Jóska. Nos, így ment az egy ideig, aztán egyszer csak megváltozott a helyzet! A nyugatiak kezdtek rájönni, hogy valahonnan mégiscsak felrepülnek azok a szputnyikok, mi pedig kezdtünk elgondolkodni azon. hogy a nyugati munkásosztály életprogramja nem olyan, mint mi elképzeltük, ők ugyanis sorba mennek: először fridzsidert vesznek, aztán gépkocsit, aztán családi házat, és csak mikor minden megvan — akkor lesz energiájuk arra. hogy megdöntsék a kapitalizmust! Két végleten mentünk tehát keresztül, és ennek maradványa az a két nézet, melyet az előbb itt hallottak! Hol van tehát az igazság? Kétségtelen, hogy a Nyugattal való kapcsolat rejt magában bizonyos veszélyeket, hiszen az ide utazó nyugatiak behoznak bizonyos káros nézeteket is. Itt van például a rossz értelemben vett ..profizmus“. Nyugaton az emberek mindent pénzért csinálnak, és egyesek megpróbálnak itt is úgy élni, mint ahogy Nyugaton látják. Amíg ez csak a futballban jelentkezett problémaként, nem volt baj, de lassan már ott tartunk, hogy egy textilipari tröszt értekezletén fel fog állni egy vezető, és követelni fogja a fizetésének a felemelését azzal, hogy kis stex — kis textilipar, nagy stex — nagy- textilipar. Persze, az idegenforgalomnak — az ilyen káros hatásokat leszámítva — főleg előnyei vannak! Hogy csak egy példát mondjak! Ha valaki utazása során azt látja a Szovjetunióban, hogy egy moszkvai gyárban már gondolkodó gép működik, akkor hazajövet felvetődik benne a kérdés, hogy a saját vállalatánál miért nem működik legalább egy gondolkodó igazgató! További előnye az idegenforgalomnak, hogy megtanulunk több nyelven beszelni, de azért itt ma este mondjunk meg ■hindent magyarul! u Zli 1 . i. A PÖRULJÄRT FÉRJ Egy kardos menyecske hűtlenségen kapta az urát, és alaposan elpáholta. A rendőr felírta csendháborításért. Mikor a rendőrségen kihallgatták, így szólt a tisztviselő. — Hogy tehetett ilyet? — Kérem, fogalmazó úr — szólt az asszony, — ismeri az uramat? — Nem ismerem. — Akkor ne beszéljen. JO DIÁK Földrajzórán a tanár megkérdi a diákot: — Mit tud a Holt-tengerről? A diák mélyen hallgat. — Miért nem beszél? A diák zavartan hebegi: — A holtakról vagy jót vagy semmit... RÉSZLETBEN A bíró szigorúan kérdi: — Hány pofont adott a panaszosnak? — Egyet. — De ő azt mondja, hogy ötöt. — Csak egy volt, bíró úr, de tekintettel silány testalkatára öt részletben adtam be neki. TÉVEDÉS Mikor a-vonat kiért az alagútból, Ha tudtam volna, hogy ez az alagút ilyen hosszú, megcsókoltalak volna. — Hát nem te voltál az? —kérdi megdöbbenve a feleség... így szólt a férj: RÉMES Az orvos kijön a beteg Kovácstól, és így szól: — Asszonyom, tegnap azt mondtam, hogy a férjének már csak néhány órája van hátra, most örömmel jelenthetem, hogy már túl van a veszélyen, és rövid idő múlva megint egészséges lesz. — Rémes — mondja Kovácsné, — én már tegnap eladtam minden ruháját. SZERENCSE Kovács hazamegy és meséli a feleségének: — Ma nagy szerencsém volt. — Mi történt? — Megyek az utcán, szembe jön egy ember, megkérdi, hány óra, én azt mondom, egy óra, és kapok tőle egy pofont. — Mi ebben a szerencse? — Hogy ebben mi a szerencse? Képzeld, ha ez egy órával előbb történik, és tizenkét pofont kapok. FENYEGETÉS A háziasszony rátamad az albérlőre: — Maga már egy éve lakik nálam. a lányommal is összeszűrte a levet, és egy fillér bért nem fizet. Azt mondta, ha leteszi a doktorátust, elveszi a lányomat és íme, most megbukott. — Nézze asszonyom, ne beszél- ! jen velem így. mert pályát változ- ! tatok. — Na? — Beiratkoztam a teológiára. A KÜLÖNBSÉG... A tanár magyarázat közben többek között ezeket mondja: — A beszéd az. ami az állatot emberré emeli. Ha például a disznó azt mondhatná: „én egy disznó vagyok", akkor már nem volna disznó, hanem ember. A SZAKÉRTŐ Kovács a hangversenyen egy ideig nyugodtan és szótlanul ül a helyén. Egyszerre csak szomszédjához fordul, és elragadtatással mondja: — De szépen játszik ez a klarinétos. — De kérem uram, ez nem klarinét, ez cselló. — Cselló? Bocsánatot kérek, én rövidlátó vagyok, és nem látom jól, mit játszik. A szerelem buktatói 4. Új barátok ÖT LÄNY KOMOLY ELLENVETÉSE • FURCSA BARÁTOK • SZALMAÖZVEGY • EGY A SOK KÖZÜL Az életnek sok az olyan területe, ahol hamis felfogás uralkodik a barátságról, az összefogásról. Ezek közé tartozik a katonák, de általában a férfiak körében az ember szerelmi élete, érzelmi kapcsolatai. A sok levél közül öt lány leveléből idézünk néhány elgondolkoztató sort: „Az egyik barátnőm, akivel együtt dolgozom a hivatalban összeismerkedett egy katonával. Csak a leszerelése előtt árulta el az egyik barátja, hogy a katona nős. Ö még ekkor is tagadta. De az igazság mégis kiderült. Amikor megkérdeztük az illető katona társait, hogy miért nem figyelmeztették előbb a lányt, azt mondták, hogy nem á- rulhatták el a barátjukat.“ Zsuzsi. „A táncmulatság végén találkát kért. Sokszor találkoztak. Később a kislány megtudta, hogy a katona már nős. Megkérdezte a barátját, ő azonban tagadott. Azt mondta, hogy a katona nem árulhatja el a barátját.“ Öt kislány Olomoucból „Gondolom, nem helyes, ha a katona nem árulja el a barátjáról, hogy odahaza felesége vagy menyasszonya van.“ Irén „Négy hónapig tartó ismeretségünk után az udvarlóm azt mondta, hogy iskolázásra megy. Közben nősülni ment haza. Mindezt tudták róla a barátai, de semmit sem árultak el. Az ismeretségünk folytatódott. Hét hónap alatt senki sem árulta el az igazat. Csak amikor új politikai tiszt érkezett. Ö leplezte le. A katonák közt azonban még ekkor is akadtak védelmezői. Az ő szemükben talán hős volt a barátjuk? Dóra „Amikor elbúcsúztunk, beismerte, hogy nős. Azt hittem, hogy belehalok. Csak az bánt, hogy a barátai semmit se árultak el, nem mondták meg az igazat... Gondolom, hogy szocialista viszonyók közt Ilyesminek már nem szabadna előfordulnia.“ Erzsi Igaz. Nem szabadna. De előfordul. És miért? Mert sok embernek hamis az elképzelése a barátságról, az emberek szolidaritásáról. Sajnos sok fiatal férfiakból álló közösség nagyon konzervatív felfogásokat követ mindennapi életében. Különben aligha magyarázhatnánk meg azokat az eseteket, amelyeket az öt leán> is felsorol. Sokszor úgy tü____nik, hogy a férfiak i — |közt még ma is olyan felfogás uralkodik a nőkről és a szerelemről, mint amilyen középkori lova- ^^ook közt uralko- dott. Különben a- ligha hihetnénk el, hogy egyesek szerint a férfi ott és úgy csalja meg a nőt, ahogy és amikor sikerül. Elszédíteni a nőt — ez sok férfi szemében még ma is dicsőség. Ha nem lenne így, akkor aligha magyarázhatnánk meg, hogy miként következtek be azok az esetek, amelyeket az öt lány megírt. Nem más, csak ostoba kifogás hogy a férfi a férfit, katona a bajtársát ilyen esetben nem árulhatja el. Soha igazán emberi viszonyok nem alakulhatnának ki egyetlen közösségben sem, ha az alakoskodást, csalást, hazudozást és hamisságot helyesnek kiáltanánk ki. Ki kívánhatja, hogy ilyesmiben támogassuk embertársainkat? Miféle erkölcs kívánhatja ezt? A dolgokat az igazi nevükön kell nevezni. A szoknyavadász, a nőcsábásznem számíthat a becsületes fiatalok támogatására. És mindazok, akik támogatják őket, sok szerencsétlensé- séget okoznak. Segítenek félrevezetni, becsapni, a becsületes és tapasztalatlan lányokat. Segítenek abban, hogy a barátaik hamis útra lépjenek. Ez viszont emberi tragédiákhoz, életsorsok elrontásához vezet. Mi köze mindennek az erkölcshöz, igazi barátsághoz? Semmi! Es mégis sok fiatal szemet húny felette, hamis barátnak csap fel, mert azt hiszi. hogy férfi a férfit nem árulhatja el. Következik: Fiúk, lányok egymás között.
